Budapest — Atomtitkok kerültek illetéktelen kezekbe néhány héttel ezelőtt, amikor feltörték a Paksi Atomerőmű egyik vezetőjének kocsiját – tudta meg a Blikk kormányközeli forrásból.

Az igazgató az autóban hagyta a laptopot és néhány adathordozót, majd találkozóra ment a Belgrád rakparton. Pár perc elég volt ahhoz, hogy valaki – akinek vélhetően fogalma sem volt, mit tárolnak a számítógépen – feltörte a kocsit, elemelte a notebookot és az egyéb adathordozókat, majd lelépett a zsákmánnyal. Mire a vezető visszaért a kocsijához, már se híre, se hamva nem volt a számítógépnek és a titkos dokumentációknak: kormányközeli forrásból úgy tudjuk, a készülő erőművel, Paks II.-vel kapcsolatos tervek szerepeltek a laptopon. Bár a tulajdonos azonnal feljelentést tett a rendőrségen, a számítógép és az elkövető azóta sem került elő.

Valószínűleg a piti tolvaj csak azért nyomta fel a kocsit, mert könnyű zsákmányt látott a laptopban, az adatokkal pedig már csak azért sem tud mit kezdeni, mert az ilyen típusú információkat jelszóval védik. A férfi, aki nem vigyázott eléggé a dokumentumokra, alaposan megütheti a bokáját.

– Ha titkos dokumentumokról van szó, akkor megvalósult a gondatlanságból elkövetett minősített adattal való visszaélés bűncselekménye. Ez pedig 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható – mondta dr. Fridman Róbert ügyvéd.

Az ügyben a BRFK folytat vizsgálatot, ők annyit közöltek, hogy lopás bűntette miatt folyik az eljárás. Az azonban meglehetősen sokatmondó, hogy a kiemelt ügyek főosztálya jár el az ügyben, ami egy hagyományos autófeltöréshez képest eléggé szokatlan.

A Miniszterelnökség annyit válaszolt: lapértesüléseket nem kívánnak kommentálni.

30 évig homály fedi

A paksi atomerőmű bővítésének pénzügyi részleteit 30 évre titkosították. Áder János köztársasági elnök a törvény aláírásakor azt mondta: egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása.

3800 milliárd forintba kerül

Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2014 január 14-én írta alá a paksi atomerőmű bővítéséről szóló szerződést. A megegyezés két új blokk építéséről szól, a beruházás költségét 3800 milliárd forintra teszik. Ennek 80 százalékát államközi hitel keretében Oroszországtól kapjuk 30 éves futamidőre. A két új AES-1200 típusú blokk a mostani erőmű teljesítményének 120 százalékát adja majd, az elsőt 2023-ban akarják beindítani.
(HVG)

Pénteken volt 25 éve, hogy 1990 június 12-én, az Orosz Parlament képviselői elfogadták azt a nyilatkozatot, mely Oroszországot önálló, szuverén államnak mondta ki, – s egyben kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, s annak többi tagállamától.

Így Oroszország kiválásával lényegében megszűnt egy nagyhatalom és súlyos hatalmi vákuum keletkezett mind a volt Szovjetunió térségében, mind Kelet-Európában, s ez aztán kiterjedt az egész világra is. – (Ezen a kialakult válságos helyzeten a másfél évvel később, a volt Szovjetunió tagköztársaságaiból megalakult FÁK – Független Államok Közössége, – sem enyhített különösebben, mert az mind politikailag és gazdaságilag túl laza, s ezáltal súlytalan szövetségnek bizonyult.)

Kétes ünnep tehát ez a negyed százados évforduló, melyet sem az orosz nemzeti erők, sem pedig a kommunisták nem ünnepelnek meg. Csak az oroszországi liberális körök emlékeznek nosztalgiával a 25 évvel ezelőtti napokra, melyek szabad utat biztosítottak a nyugatbérenc álszent, alkoholista Jelcinnek az Oroszország fölötti hatalomba. – Lévén előzőleg  májusban Jelcint megválasztották az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsa Elnöki Tanácsának elnökévé, s így de jure az Orosz Föderáció első számú vezetőjévé vált. Az áruló Gorbacsov pedig, aki “csak” az addigra már szinte semmit nem jelentő cím birtokosa; a Szovjetunió elnöke volt ’90 március 15-től, – lényegében már teljesen ki volt zárva a lényeges döntésekből.

Az ország állapotának folyamatos romlása mellett Gorbacsov számára a kegyelemdöfést a december 1-jei ukrán népszavazás jelentette, ahol az ukránok a függetlenedés mellett foglaltak állást. Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország elnökei a fehéroroszországi Bresztben 1990 december 8-án tartott megbeszélésükön létrehozták a Független Államok Közösségét és bejelentették a Szovjetunió megszűnését. Így lett végül is Oroszország teljesen “független” állam.

Az Orosz Kommunista Párt elemzője szerint; egyáltalán nem értékelhető egyértelműen pozitívnak ez a 25 évvel ezelőtti esemény, melyet ma egyesek az “Orosz függetlenség napjaként” ünnepelnek. Mert lényegében semmi más nem történt, minthogy a szovjet nagyhatalom megszűnésével, mind Oroszországban, s a többi volt szovjet tagállamban, valamint Közép és Kelet-Európában megvalósult a régi római elv; az “Oszd meg és uralkodj – a Divide et impera”.

A 25 évvel ezelőtti Oroszország a nyugati demokrácia importálásával nyilvánvalóan nem lett erősebb, sőt tovább gyengült, – kitéve a dollár árfolyamának, az olajárak ingadozásának, valamint a nyugati és a globális gazdaságtól való függőségnek, annak minden válságával, (pl.1998, 2008), együtt. Ehhez képest az utóbbi idő nyugati gazdasági szankciói lényegesen enyhítettek Oroszország gazdasági függőségén a Nyugattól, – így lőttek a jenkik jó nagy gólt, – önmaguknak.

Az elemző szerint mindemellett egyszerre “átokként de áldásként” is kell tekinteni Oroszország 25 évvel ezelőtti függetlenedésére. A negatív hozadékot nagyjából felsoroltuk, a pozitív pedig az, – bár ezt részletesebben nem fejtette ki, de mi úgy gondoljuk; – hogy Oroszország minden gyötrődése ellenére, végre elindulhatott újra a felemelkedés útján. Mivel mind gazdasági, társadalmi, de katonai erejét is sikerült összpontosítania anélkül, hogy a perifériák tartósan elvonták volna a figyelmét. Ez a folyamat Jelcin lemondása (1999 december 31.) után, – Vlagyimir Putyin Oroszország elnökének való megválasztásával (2000. március 26-án), s a hivatalos beiktatásával (május 7-én) kezdődött, – s azóta is tart.

(Ám, ha volt is ellentét az egykori Szovjetunió nemzetei között, ha túlságosan is felülemelkedett az egyes népeinek szélsőséges nacionalizmusa, sőt sovinizmusa, – az megint csak a Nyugat rendszeres aknamunkájának volt köszönhető. – Ahogyan régen, úgy most is ez a fő módszerük. Mint már fentebb is említettük; “Oszd meg és uralkodj!” Ez az elv érvényesült a 90-es években a csecsen, majd később a grúziai válságokban, – de a mára már egyre akutabbá váló ukrán válságban is.)

***

Többek között ezen okok miatt az orosz kommunisták szentpétervári szervezete pedig egyenesen szomorú ünnepnek tartja ezt az úgynevezett évfordulót, – mert szerintük ez a nap volt az, mikor az árulók segítségével , ahogy írják; “meggyilkolták a hazát.” Éppen ezért, ezen a szomorú évfordulón a kommunista párt néhány aktivistája úgynevezett felvilágosító demonstrációt tartott Szentpétervár belvárosában, hogy elmondhassák az embereknek; valójában mit is jelent ez az állítólagos “ünnep”, melyet inkább csak a liberálisok és a polgári körök tartanak meg.

“Oroszország napja, vagy az Orosz függetlenség napja?” tették fel a kérdést az aktivisták. “Függetlenség? De vajon kitől? Egy igazi hazafi, egy igazi kommunista nem tartja ezt a napot ünnepnek, mert az, hogy 1990 június 12-én, az Orosz Parlament képviselői elfogadták azt a nyilatkozatot, mely Oroszországot önálló, szuverén államnak mondta ki, – s egyben kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, s annak többi tagállamától, – nem volt más mint gyilkosság.”

(Mégpedig tömeges gyilkosság melyben az úgynevezett “rendszerváltás” és “demokratizálódás” következtében kirobbanó gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságokban, s a már fentebb említett etnikai konfliktusokban, háborúkban több millió orosz és volt szovjet állampolgár vesztette életét, az elmúlt majd negyed században. Megvalósult a “Divide et impera” – a szerk.)

“Függetlenedés?” teszik fel a kérdés még egyszer a kommunisták. “Kiktől is szabadultunk meg? És kiktől nem? Hát a szélsőséges nacionalistáktól, a sovinisztáktól nem, a náciktól nem – és az oligarcháktól sem.

Mely oligarchák nem mások, mint az egykori szovjet pártnomenklatura egyes csinovnyikjai, nacsalnyikjai (és leszármazottaik – a szerk.) – a hatalmat a saját céljaikra felhasználó, önmagukat kommunistának hazudó mindenkori kollaboránsok és haszonélvezők, – kikből mára a már említett nagyhatalmú oligarchák lettek, a globális pénzügyi tőke helyi komprádor burzsoáziájának tagjai, – NA EZ NAP VALÓJÁBAN AZ Ő ÜNNEPÜK VOLT. Mert ők húzták ezekből eseményekből a legtöbb hasznot.”

Vannak, akik tudják, hogy mi az igazi szabadság. De ők ezen a napon, június 12-én, nem ünnepeltek. Az ő számukra “Oroszország napja” ezentúl a “Győzelem napja”, (május 9.) lesz.

Szabad Riport / Bohun

Források: Konsztantin Lazarev, kommunista frakció, Orosz Állami Duma / Kprf.ru, – Az Orosz Kommunista Párt helyi szervezete, Szentpétervár / Kprf.ru – “День победы” именуемый теперь “Днем России” / Kprf.ru – Wiki, – SzRTI archivum