[Egy] összeomlás érkezik, és ez szörnyűséges lehet. … Az ördögi körforgás eléri tetőfokát, az eredmény pedig komoly üzleti válság lesz. Eladási őrület indulhat be, megdöntve mindent, amit a tőzsde valaha tapasztalt. Bölcs az a befektető, amelyik most szabadul meg adósságaitól.

A fenti sorok a piac összeomlását jósló mai alternatív elemzők bármelyikétől származhatnának. A kijelentés azonban Roger Babson befektető szájából hangzott el a Massachusetts-i üzleti konferencia éves találkozóján 1929. szeptember 5-én.

Mr. Babson jóslata nem a semmiből érkezett. Igazából már két évvel korábban is hasonló előrejelzéseket tett, igaz, 1929 szeptemberében úgy érezte, a válság nagyon közel van.

Beszédének híre délutánra ért a Wall Street-re, amire a piac 3 százalékos hátrálással válaszolt. Ezt a kicsi, de hirtelen esést azóta „Babson törésnek” nevezték el.

A pénzvilág bennfentesei azonnal válaszoltak, de Mr. Babson köszönet helyett becsmérlést kapott.

A Chicago Tribune közgazdászok és Wall Street-i farkasok egész falkáját mozgósította és számos cáfolatot tett közzé. Még Mr. Babson hazafiasságát is kérdőre vonták „hirtelen” kijelentése miatt. Irving Fisher, ismert közgazdász a következőket mondta:

„Lehet, hogy csökkentek a részvényárfolyamok, de ez még véletlenül sem nevezhető összeomlásnak.”

Számos kollégájával együtt igyekezett megnyugtatni a befektetőket, váltig állítva, hogy a tőzsdei szárnyalás hamarosan folytatódik.

Bernard Baruch pénzügyi befektető egy mára híressé vált táviratban például a következőket üzente Winston Churchill-nek:

„A pénzügyi viharnak egyértelműen vége.”

Herbert Hoover, akkori amerikai elnök a közvélemény megnyugtatására közölte, hogy a piac jó állapotban van.

Azonban 55 nappal Mr. Babson beszédét követően, 1929. október 29-én, a piac szabadesésbe kezdett, 12 százalékot zuhanva az első napon.

Ma sokan azt hiszik, hogy Fekete Pénteken a piac azonnal összeomlott és másnapra az emberek már kenyérért álltak sorba. Nem így történt. Mint minden válság alkalmával, a piac a nagy gazdasági világválság esetében is fázisokban omlott össze. Az abszolút mélypontot csak 1932 júliusában érte el.

A közben eltelt időben persze több ezer bank és pénzintézet ment csődbe és egyedül az Egyesült Államokban 13 millió munkahely vált köddé.

Az akkori politikai vezetők persze „kivették a részüket” a bajból. „Megoldásaik” csak rontottak a helyzeten. Árkorlátozásokat vezettek be, elkobozták az aranyat és a korábbiaknál is autokratikusabb kormányt hoztak létre. Ez nem lesz másként az érkező válság idején sem.

Tehát miközben a piac zuhant, azt gondolnánk, hogy végül Babson megkapta a neki járó dicséretet, elvégre igencsak pontosan megjósolta az eseményeket. Ennek az ellenkezője történt. Miután szeptemberben azzal vádolták, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, később azt vetették a szemére, hogy ő maga idézte elő a válságot.

Vajon Babson jóslata csupán szerencse kérdése volt? Vajon a bikapiacot látva annak ellenkezőjére tippelt, hogy meglássa, mi történik? Egyáltalán nem.

Az ilyen jóslatok nem találgatások és még csak kristálygömb sem kell hozzájuk. Az összeomlások előre jelezhetők. Amikor egy komoly bikapiac során az emberek elkezdenek túl sokat venni, amikor egyre több a tőkeáttétes ügylet, a piac egy kártyavárrá alakul, amit a legkisebb fuvallat is ledönthet.

Mit tanulhatunk mindebből?

Először is azt, hogy amikor a mostani kártyavár inogni kezd, a Wall Street-től nem számíthatunk figyelmeztetésre. Sőt, ennek az ellenkezője várható. Az ő kenyerüket a vásárlók vajazzák. Kitartanak majd amellett (és sokszor ők maguk is elhiszik), hogy a csillagos ég a határ és minden befektetőnek őrülten vennie kell, ha meg akarnak gazdagodni. A befektetők pedig az emelkedést látva két kézzel kapkodnak a részvények után, ahogy tették ezt 1929-ben is.

Ez alkalommal azonban az összeomlás és annak mellékhatásai sokkal szélsőségesebbek lesznek, mint 1929-ben voltak, mert a lufi sokkal nagyobb. A Wall Street pedig a televízióra és a teljes médiagépezetre is számíthat, amelyeknek szintén érdekében áll minél tovább fenntartani a látszatot.

Azért is lesz szélsőségesebb a helyzet, mert maguk a kormányok is a csőd szélén állnak, és szokásos „megoldásaik”, az árszabályozás, az elkobzások, a nagyobb hatalom, még mélyebb válságba taszítják majd a világot.

Roosevelt 4 napos bankszünetet és az arany elkobzását rendeli el

Végül pedig az utóhatás is szélsőségesebb lesz, mert 1929-el ellentétben, amikor a legtöbb ember még hitt a kormányban, ma komoly lázongások várhatók.

1929-hez hasonlóan a király meztelenségére figyelmeztető hangok száma kevés és mivel ezeket a véleményeket a tömegmédia nem adja tovább, érthető módon a tömegek figyelmen kívül hagyják a Babson-féle jóslatokat, lemmingként követve társaikat a szakadék felé.

Időkjelei: A körülöttünk folyó jelentős események mindegyike valamilyen szerepet tölt be az utolsó időknek nevezett eseménysorozatban, legyen szó szándékosan előidézett problémáról vagy egy adódó válság kihasználásáról. Miután a meggyengített kormányok maguk is kimentésre szorulnak majd a következő, és minden bizonnyal végsőnek nevezhető válság kirobbanása után, színre léphet a szegények „megsegítője” és a világ földi „megmentője”, az Antikrisztus, aki nemcsak a pénzügyi válságnak vet véget, de a világ számos, eddig megoldhatatlannak vélt bajára is megoldást kínál. Persze nem ingyen…

„…a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz.” Dániel 11:21

Forrás: Zerohedge.com

Menekül a magyar tőke a svájci bankokból. A biztos menedéknek számító privátbankok, úgy tűnik, készek kiadni a magyar számlatulajdonosok adatait a magyar hatóságoknak. Több száz milliárd forintról lehet szó.
Kisebbfajta pánikot okozott a magyar gazdagok körében néhány svájci bank levele. Az eddig maximális diszkrécióról és titoktartásról híres magánbankok közül néhány (UBS, Credit Suisse) ugyanis arra figyelmeztette a magyar számlatulajdonosokat, hogy a magyar hatóságok megkeresésére kiadhatják a magyar számlatulajdonosok adatait, egy másik pénzintézet (Dreyfus Söhne & Cie) pedig állítólag svájci közjegyzővel hitelesített nyilatkozatot kér magyar ügyfeleitől az ott elhelyezett pénz eredetéről. Mindennek következtében megindult, és az elmúlt hetekben felerősödött a svájci bankokban tárolt több száz milliárd forintra becsült magánvagyonok kiáramlása - tudta meg a Napi.hu. A pénzügyi exodus oka roppant kézenfekvő: a biztos mentsvárnak tekintett helvét magánbankok e levelek alapján - úgy tűnik - megnyitják adatbázisaikat a magyar hatóságok előtt.

A kiáramlás haszonélvezője elsősorban Szingapúr, de áramolhat pénz Ausztriába is, hiszen a "sógorok" esetében 2017-ig érvényben van a bankszámlák titkossága, ami azt jelenti, hogy az ottani bankok nem jelentenek automatikusan a magyar adóhatóságnak. Egyelőre nem tartja jelentősnek a magyar tőke kiáramlását Karagich István. A privátbanki üzletág elemzésére specializálódott Blochamps Capital Kft. pénzügyi tanácsadó cég vezetője szerint ugyanis az elmúlt években többször meghirdetett adóamnesztia megtette hatását és ennek következtében több tízmilliárd forint érkezett haza Svájcból.

Forrás: Blochamps

Az ottani bankokban tárolt magánvagyonok közül szerinte az 1-3 millió frank közötti összegek nem mozdulnak, a nagyobb vagyonok esetében azonban valóban megfigyelhető a kiáramlás. Karagich István becslése szerint a külföldön "tárolt" magyar vagyonok 2700 milliárd forintra rúghatnak, és évente 1 milliárd euró (300-330 milliárd forint) áramlik külföldi pénzintézetekbe.

Alapvető különbség azonban, hogy ez utóbbi döntő többsége, mintegy 70 százaléka adózott pénz vagy jövedelem. A külföldi - eddig zömében svájci - privátbankokban becslése szerint 10 ezer fő nyithatott és tarthatott fenn számlát - ezek általában 1 millió svájci frank feletti összeggel kezdhetők. Az elmúlt években megjelent "új-új gazdagok" száma ezer főre tehető. (A külföldön levő magyar eredetű vagyon felméréséhez támpontot nyújthat a kamatadó levonások statisztikája. Brother Layman híres könyvében leírja, hogy Svájc is megegyezett erről.) Ezek szerint uniós ország magánszemélyei esetében a kamatadót, vagyis 20 százalékot az ottani bankok vonják le.

Ennek mértéke 2010-ben 401 millió svájci frank volt - ennyit utaltak az ottani bankok az EU tagállamainak. Nem vonnak le ugyanakkor kamatadót azon személyektől, akik vállalják, hogy nevüket kiadják az adóhatóságoknak - így ők saját országukban fizetik meg a kamatadót. Ebbe a kategóriába 2009-ben 33 ezren tartoztak.

A Blochamps vezetője szerint az elmúlt évek politikai átalakulása jelentősen kihatott a gazdaság szereplőire, a folyamatok nyertesei pedig - akik döntően gazdasági tevékenységből, építőiparból, kereskedelemből alig 2-4 év alatt szerezték vagyonukat, "újgazdagként" részben földrajzi diverzifikációs céllal jelentősebb adózott vagyont visznek és vittek külföldre.

A becsült tendenciák alapján tehát a korábbi vagyonos réteg mértéktartó növekedési üteme és a friss vagyonosok reálgazdasági folyamatokhoz nem mindig köthető bővülési potenciálja ugyanakkor érdekes, nyíló ollóra emlékeztet. Karagich szerint a távozó pénzek egy része csak a legális adókiskapukat használja ki egy-egy nemzetközi adóstruktúrán keresztül, ám utána befektetési céllal visszatérhet a magyar gazdaságba.

Szakonyi Péter

Az európai emberek vajon tudják-e, hogy valójában miről is szól az úgynevezett “ukrán-orosz konfliktus”? – Vajon tudják-e az Unió polgárai, – hogy itt nem is elsősorban az ukránok, vagy az oroszok a célpontok, – hanem valójában az európaiak bőrére megy ki a játék?

Persze a nyugati médiák terelése és agymosása immáron teljesnek mondható ez ügyben, – de azért például meg lehet kérdezni azt, hogy, a nyugati közvélemény valóban felháborodik azon, hogy Oroszország állítólag elfoglalta a Krím-félszigetet?

Mi köze ennek valójában az Európai Unió lakosságához?

Az európaiak legnagyobb része nem is ismeri a félsziget történetét, keveset tudnak arról, hogy miért tanúsít különleges érdeklődést Oroszország e kérdés iránt. Hiszen itt valójában egy olyan területről van szó, amely előzőleg évszázadokon keresztül Oroszországhoz tartozott.

Sőt, az elmúlt 23 évben a terület lakossága arról álmodott, hogy szülőföldjük végre visszatérjen Oroszországhoz. Ez meg is történt, a félsziget népének akaratából.

Vajon az európai polgárok valóban elhiszik-e a nyugati média hazugságát, hogy maga Oroszország harcol Ukrajna ellen, vagy fegyverekkel látja el a Don-medencei felkelőket? – Mikor még az amerikaiak is kénytelenek voltak bevallani, hogy erre nincs bizonyíték. – Az ukrán hadsereg és a zsoldosok ellen, akiket Kijev illegális kormánya küldött, – valójában Délkelet-Ukrajna lakossága harcol, amely nem ismeri el kijevi junta a kormányát, – amit a NATO puccsal ültetett a nyakukba.

És igen; a népköztársasági felkelőket segítik orosz önkéntesek: korábbi orvosok, mérnökök, vállalkozók és munkások. Igen, vannak köztük hivatásos katonák is, többek között különleges erők katonái is. – De az ukrán náci kormány oldalán is harcolnak hivatásos zsoldosok az USA-ból, Lengyelországból és Svédországból. – És még jó néhány más országból.

Még most is, amikor Vlagyimir Putyin reális béketervet javasolt a szemben álló feleknek, ami véget vethet a polgárháborúnak, a Nyugat mondja, hogy szükség van új oroszellenes szankciókra.

De vajon észreveszi-e az átlag uniós állampolgár azt, hogy; – Washington számára az ukrán válság csak ürügy, hogy gazdasági csapást mérjen Oroszországra és az Európai Unióra, amelynek jó lehetősége volt a közös gazdasági térség kialakítására Lisszabontól Vlagyivosztokig – és akkor erős riválisa lehetett volna az USA-nak. – Ahhoz, hogy elrejtsék ezt az igazságot, Oroszországra próbálják hárítani, rátolni a felelősséget a véres káoszért, amely a törvénytelen puccs után úrrá lett Ukrajna délkeleti részén.

Lehet, hogy hamarosan megnevezik az ukrán tragédia valódi okozóit.

Bár ezzel jó néhány európai politikus már tisztában van, az államfők között is. Nagy valószínűséggel tudja ezt Merkel, s külügyminisztere, Steinmeier, – de tudja ezt Közép-Európában Fico, s bizonyosan tisztában van már ezzel a magyar kormány is.

Nos, Kelet-Ukrajna palagázmezői, vagy hatalmas ipari területi, a nyugati támogatású csapatok által talán elfoglalhatók, de nem biztos. – Kockáztathatnak, s lehet, akár több tízezer áldozat, – de az azonban bizonyos, mire ott újra megindul a normális élet, – hosszú évek telnek el. Akármelyik oldal győz. – Amerikának pedig nagy valószínűséggel már nincsen ennyi ideje.

És, akkor még nem is beszéltünk az intenzív partizánháború lehetőségéről a Junta egységeinek győzelme esetén. Mert az a brutális népirtás, s háborús bűnök melyeket már eddig is elkövettek, – eleve lehetetlenné teszik a békét akkor is, ha elfoglalnák Donbasszt. Hiszen az mindig is forró talaj maradna a hódítók számára.

Végső célpontjuk persze még mindig Oroszország lehet, – a hatalmas szénhidrogén lelőhelyeivel, ásványkincseivel, mérhetetlen földjeivel, – csak hát még mindig túl sok ott az orosz, – akik pedig nem fogják csak úgy odaadni senkinek azt, ami az övék. – És ezt az amerikai vezetés nagyon is jól tudja.

Ám nekik azonnali eredmény kell. – S ez már meg is van! Hiszen azonnali eredményként elkönyvelhetik az Európai Unió gyengülését, – sőt folyamatos gyengülését az Oroszország ellen bevezetett szankciók és az orosz viszont szankciók következtében.

Ez megkönnyítheti az amerikai vállalatok tényerését a 450 milliós európai piacon

Persze nem utolsósorban az is fontos az amerikai kormányt irányító pénzügyi oligarchiának, hogy az őket fenyegető gazdasági, és társadalmi konfliktusokat, az országán kívül tarthassa. – A még megmaradt ipari és üzleti kapacitását lekötheti a szankciók által tönkre tett európai vállalatok helyére történő belépés, – az ismételt üzleti hódítás.

A keleten, Ukrajnában, s a Közel-Keleten viselt háborúk, – szintén külföldre vihetik az amerikai férfilakosság már egyre alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkező részét. Így a társadalmi válság gerjesztette háború helyszíneit, még az országtól távol tarthatják egy ideig.

Amerika legfontosabb célja most tehát Európa. – Az Amerikai-Európai gazdasági térség teljes megalakítása, – természetesen Amerika vezető szerepével, s az amerikai vállalatok hegemóniájával a majd fél milliárdos európai piacon. – Vagyis jelenleg nem is elsősorban Ukrajna és Oroszország, – hanem inkább az Európai Unió teljes meghódítása az USA elsődleges prioritása manapság.

Szabad Riport/Bornemissza János

Felhasznált források: Andrej Ivanov/Ruvr.ru – SzRTI/B-R archivum

http://www.hidfo.net/2014/09/14/visszarendezodes-kijevben-arnyekkormanyt-alakit-az-ukran-ellenzek

Tíz repülőgépről van szó, nyolc F/A18-as harci gépről, valamint egy felderítő és egy légi utántöltő és szállító gépről. A kontingensben a légierő 400 katonája és a különleges erők 200 katonája vesz részt egyelőre. Támaszpontjuk egy egyesült arab emírségekbeli amerikai támaszponton lesz.

Az Iszlám Állam elleni szövetséges hadműveletekhez való ausztrál hozzájárulás "óvatos és arányos", Canberra azonban még nem döntötte el, hogy szárazföldi hadseregéből is vezényel-e katonákat a térségbe, mivel erre a bejelentésre egyből civil titltakozó megmozdulások is hangjukat hallatják az ausztrál kontinensen.

Közben az Iszlám Állam újabb videóra vett lefejezést hajtott végre, ezúttal egy zsidó kém rovására.

Gölöncsér Miklós

A műholdak fontosságát a felderítésben, kommunikációban és navigációban minden komoly haderővel rendelkező ország felismeri. Egy esetleges fegyveres konfliktus esetén létfontosságú az ellenséges haderőt támogató műholdrendszerek semlegesítése.

Egy háborúban a műhold is célpont

Nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat a műholdak fizikai megsemmisítése. Jelenleg három rendszerrel hajtották már végre ezt sikeresen, közülük kettő az Egyesült Államokban, egy pedig Kínában készült. Az amerikaiak Vought AGM-135 ASAT (Anti-Satellite Weapon, műholdelhárító fegyver) rendszere még a hidegháború gyermeke, az átalakított, plusz második fokozatot kapott AGM-69 SRAM rakétára és a hordozó-indító, speciálisan F-15A Eagle vadászgépre épült. Az 1982-ben elindult fejlesztés csúcspontján a földfelszíntől 555 kilométeres távolságban haladó P78-1 amerikai műholdat semmisítette meg a vadászgépről elindított rakéta. A sikeres tesztek ellenére a programot 1988-ban leállították.

Kilőtték a műholdat, mert veszélyes volt

Ezzel szemben egy másik amerikai rendszer, az Aegis még ma is hadrendben áll, alapvetően légvédelmi és rakétavédelmi feladatokkal: néhány éve ezzel semmisítettek meg egy meghibásodott felderítő műholdat, az USA-192-est. Ezt a szatellitet 2006 decemberében bocsátották fel, és bár elérte a számára kijelölt pályát, a földi irányítás elveszítette vele a kapcsolatot. A műhold két éven át keringett a Föld körül, egyre közelebb kerülve bolygónkhoz a gravitációs vonzás miatt.

Végül az amerikai kormány a megsemmisítése mellett döntött, mert a műhold veszélyes anyagot szállított. Ennek végrehajtására az Aegis integrált lég- és rakétavédelmi rendszerrel felszerelt USS LAKE ERIE cirkálót jelölték ki. A hajó 2008. február 20-án indított egy ballisztikus rakéták elfogására tervezett rakétát, amely a célpontját elérve megsemmisítette az USA-192 műholdat. A hivatalos értékelés szerint a darabokra szakadt műholddal elmúlt annak a kockázata is, hogy a műholdban lévő veszélyes anyagok egy darabban a Földre hullanak. Legalábbis ezt kommunikálták hivatalosan az amerikaiak.

Kína is képes műholdat ölni

Mi lehet a nem hivatalos forgatókönyv? Az amerikaiak valószínűleg a kínaiak kísérletére reagáltak a kilövéssel. Az ázsiai ország ugyanis 2007. január 11-én hajtott végre sikeres műhold-megsemmisítő műveletet, melynek célpontja a 865 kilométeres magasságban haladó FY-1C időjárás-felderítő műhold volt. A gyilkos eszköz amerikai források szerint egy módosított DF-21 közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta volt, melyre manőverezni képes megsemmisítő járművet helyeztek el.

A műholdat nem robbanással, hanem nekirepüléssel, ütközéssel semmisítették meg, komoly törmelékfelhőt szórva szét az űrben. Az Egyesült Államok az űrfegyverkezés mellett éppen emiatt tiltakozott a legerélyesebben, hiszen a nagy mozgási energiája miatt még egy aprócska fémrepesz is halálos veszélyt jelenthet a többi műholdra vagy az űrhajósokra. Bár érdemes megjegyezni, hogy az amerikaiak kilövésekor is keletkezett űrszemét.

Egy katasztrófa óta szabad a GPS

Ma már szinte minden okostelefon rendelkezik GPS-alapú navigációs alkalmazással, de a taxiktól a traktorokig elterjedtek a fedélzeti navigátorok. Persze a globális helyzetmeghatározó rendszer, ismertebb nevén a GPS (Global Positioning System) első használója is az amerikai hadsereg volt.

A teljes lefedettséget 1995-ben elérő rendszer a nehezen használható rádiónavigációs és a korai műholdas rendszerek lecserélésére épült ki. A GPS először az amerikai nukleáris csapásmérő erők szigorúan titkos technológiája volt. A Korean Air Lines 007-es járatának tragédiája kellett ahhoz, hogy Ronald Reagan amerikai elnök polgári célokra is engedélyezze a GPS használatát, hiszen a repülőgépet elsősorban a rosszul beállított fedélzeti, giroszkópokon alapuló navigációs rendszere sodorta a végzetébe: a Boeing 747-est a szovjet légvédelem egyik elfogóvadásza lőtte le, miután az utasszállító véletlenül az ország légterébe tévedt.

Az amerikai GPS sikere több másik államnak is s megtetszett. Egy hasonló megoldást a szovjetek már a hetvenes évek óta fejlesztettek, és a GLONASZSZ el is készült 1995-re, ám elhasználódó műholdjait nem pótolták, ezért a rendszer hanyatlásnak indult, csupán néhány éve kezdték újraéleszteni, pontosságát növelni, Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését követően. Európa Galileo néven kezdte építeni saját navigációs rendszerét, ám annak befejezése évek óta folyamatosan csúszik. Kína BeiDou néven fejleszti saját navigációját, amely várhatóan 2020-ra biztosít majd globális lefedettséget.

Ha megzavarják a jeleit, semmire sem jó a GPS

Jelenleg is több olyan rendszerről vannak információk, melyek képesek helyileg zavarni a GPS-jeleket. Márpedig ha egy bomba vagy rakéta a GPS-műholdak jelei alapján találja meg a célpontját, akkor a jel zavarásával, elérhetetlené tételével a védett célpont megsemmisítése elkerülhető, de legalábbis alaposan megnehezíthető. Nem meglepő módon elsősorban az Egyesült Államok vetélytársai jeleskednek ezen a területen, így orosz, kínai és észak-koreai katonai zavarórendszerek is elérhetők a világpiacon. Az Egyesült Államok ennek megfelelően folyamatosan igyekszik javítani rendszereinek, irányított fegyvereinek zavarállóságát. A kialakult helyzet hasonlít a páncélozott járművek és a páncéltörő eszközök örökös párharcához.

Hivatalosan meg nem erősített információk szerint éppen egy orosz zavaró rendszer volt a kulcsa annak a sikeres iráni akciónak, amelynek eredményeképp az amerikai légierő szegényebb lett egy Lockheed Martin RQ-170 Sentinel nehezen észlelhető, távolról irányított felderítő repülőgéppel 2011. december 4-én. Az iráni haderő szakemberei (és sokak szerint az együttműködő orosz kollégák) munkáját egy aránylag épségben zsákmányolt RQ-170-es jelezte.

Az értesülések szerint az akció kulcseleme az orosz eredetű, eredetileg radarrendszerek felderítésére és zavarására, illetve rádióadások bemérésére, zavarására tervezett és használt, mobil Kvant 1L222 Avtobaza rendszer volt. A nehéz, terepjáró teherautóra szerelt rendszert valószínűleg még az akció előtt Oroszországban módosították a GPS-jelek zavarására, lefogására és hamis GPS-jelek sugárzására. Az amerikai források szerint persze a Sentinel nemzetközi légtérben repült az esemény idején, míg Irán szerint az ország felett repülve vették át az irányítását.

De nem kell messzire menni, hiszen a polgári piacon is kaphatók olyan eszközök, melyeket akár éppen Kínából, az interneten megrendelve és kifizetve, kisebb körzetben zavarhatókká válnak a polgári GPS-rendszerek. Igaz, ehhez nem kell nagy teljesítmény, hiszen a műholdak adóteljesítménye is kicsiny és messze is vannak a földfelszínről.

Hírfigyelő Szolgálat

Az MSZP országos választmánya tegnap politikai állásfoglalásban kérte fel a párt frakcióját, hogy - országgyűlési határozati javaslatban - kezdeményezze a devizahitelek 2014 végéig történő forintosítását.

A szocialista testület döntését Botka László, a választmány elnöke és Tóbiás József, az MSZP elnök-frakcióvezetője ismertette újságírókkal tegnap, Budapesten.

Botka László hangsúlyozta, arra szeretnék kötelezni a kormányt, hogy a devizahitelek év végéig történő forintosításakor legfeljebb a 2010 áprilisi átlagos devizaárfolyamokat alkalmazza, amikor egy euróért 265 forintot, egy svájci frankért pedig 185 forintot kellett fizetni. Az ellenzéki politikus emellett fontosnak nevezte, hogy a kabinet a pénzügyi rendszer stabilitását nem veszélyeztető módon oldja meg a bajba került hitelesek problémáit.

Botka László elfogadhatatlannak nevezte, hogy a kormány legutóbbi nyilatkozataiban "2015 tavaszára tolta" a devizahitelesek megsegítését. A szocialisták választmánya állásfoglalásában úgy fogalmaz, az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának egyik legfájdalmasabb következménye a devizahitelesek helyzetének radikális romlása. A jegybank statisztikái szerint ugyanis egy átlagos havi törlesztőrészlet 2010 óta 70 százalékkal emelkedett, amely nagyobb részben az árfolyamkülönbség alakulásából ered - olvasható a dokumentumban.

A kormány pénteken nyújtotta be az Országgyűlésnek azt a törvényjavaslatot, amely alapján a pénzügyi intézményeknek el kell számolniuk fogyasztóikkal a múltbeli túlfizetéseket, a kiszámítási és elszámolási módszertan részletszabályainak megállapítását ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kompetenciájába utalja.

Hírfigyelő Szolgálat