A műholdak fontosságát a felderítésben, kommunikációban és navigációban minden komoly haderővel rendelkező ország felismeri. Egy esetleges fegyveres konfliktus esetén létfontosságú az ellenséges haderőt támogató műholdrendszerek semlegesítése.

Egy háborúban a műhold is célpont

Nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat a műholdak fizikai megsemmisítése. Jelenleg három rendszerrel hajtották már végre ezt sikeresen, közülük kettő az Egyesült Államokban, egy pedig Kínában készült. Az amerikaiak Vought AGM-135 ASAT (Anti-Satellite Weapon, műholdelhárító fegyver) rendszere még a hidegháború gyermeke, az átalakított, plusz második fokozatot kapott AGM-69 SRAM rakétára és a hordozó-indító, speciálisan F-15A Eagle vadászgépre épült. Az 1982-ben elindult fejlesztés csúcspontján a földfelszíntől 555 kilométeres távolságban haladó P78-1 amerikai műholdat semmisítette meg a vadászgépről elindított rakéta. A sikeres tesztek ellenére a programot 1988-ban leállították.

Kilőtték a műholdat, mert veszélyes volt

Ezzel szemben egy másik amerikai rendszer, az Aegis még ma is hadrendben áll, alapvetően légvédelmi és rakétavédelmi feladatokkal: néhány éve ezzel semmisítettek meg egy meghibásodott felderítő műholdat, az USA-192-est. Ezt a szatellitet 2006 decemberében bocsátották fel, és bár elérte a számára kijelölt pályát, a földi irányítás elveszítette vele a kapcsolatot. A műhold két éven át keringett a Föld körül, egyre közelebb kerülve bolygónkhoz a gravitációs vonzás miatt.

Végül az amerikai kormány a megsemmisítése mellett döntött, mert a műhold veszélyes anyagot szállított. Ennek végrehajtására az Aegis integrált lég- és rakétavédelmi rendszerrel felszerelt USS LAKE ERIE cirkálót jelölték ki. A hajó 2008. február 20-án indított egy ballisztikus rakéták elfogására tervezett rakétát, amely a célpontját elérve megsemmisítette az USA-192 műholdat. A hivatalos értékelés szerint a darabokra szakadt műholddal elmúlt annak a kockázata is, hogy a műholdban lévő veszélyes anyagok egy darabban a Földre hullanak. Legalábbis ezt kommunikálták hivatalosan az amerikaiak.

Kína is képes műholdat ölni

Mi lehet a nem hivatalos forgatókönyv? Az amerikaiak valószínűleg a kínaiak kísérletére reagáltak a kilövéssel. Az ázsiai ország ugyanis 2007. január 11-én hajtott végre sikeres műhold-megsemmisítő műveletet, melynek célpontja a 865 kilométeres magasságban haladó FY-1C időjárás-felderítő műhold volt. A gyilkos eszköz amerikai források szerint egy módosított DF-21 közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta volt, melyre manőverezni képes megsemmisítő járművet helyeztek el.

A műholdat nem robbanással, hanem nekirepüléssel, ütközéssel semmisítették meg, komoly törmelékfelhőt szórva szét az űrben. Az Egyesült Államok az űrfegyverkezés mellett éppen emiatt tiltakozott a legerélyesebben, hiszen a nagy mozgási energiája miatt még egy aprócska fémrepesz is halálos veszélyt jelenthet a többi műholdra vagy az űrhajósokra. Bár érdemes megjegyezni, hogy az amerikaiak kilövésekor is keletkezett űrszemét.

Egy katasztrófa óta szabad a GPS

Ma már szinte minden okostelefon rendelkezik GPS-alapú navigációs alkalmazással, de a taxiktól a traktorokig elterjedtek a fedélzeti navigátorok. Persze a globális helyzetmeghatározó rendszer, ismertebb nevén a GPS (Global Positioning System) első használója is az amerikai hadsereg volt.

A teljes lefedettséget 1995-ben elérő rendszer a nehezen használható rádiónavigációs és a korai műholdas rendszerek lecserélésére épült ki. A GPS először az amerikai nukleáris csapásmérő erők szigorúan titkos technológiája volt. A Korean Air Lines 007-es járatának tragédiája kellett ahhoz, hogy Ronald Reagan amerikai elnök polgári célokra is engedélyezze a GPS használatát, hiszen a repülőgépet elsősorban a rosszul beállított fedélzeti, giroszkópokon alapuló navigációs rendszere sodorta a végzetébe: a Boeing 747-est a szovjet légvédelem egyik elfogóvadásza lőtte le, miután az utasszállító véletlenül az ország légterébe tévedt.

Az amerikai GPS sikere több másik államnak is s megtetszett. Egy hasonló megoldást a szovjetek már a hetvenes évek óta fejlesztettek, és a GLONASZSZ el is készült 1995-re, ám elhasználódó műholdjait nem pótolták, ezért a rendszer hanyatlásnak indult, csupán néhány éve kezdték újraéleszteni, pontosságát növelni, Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését követően. Európa Galileo néven kezdte építeni saját navigációs rendszerét, ám annak befejezése évek óta folyamatosan csúszik. Kína BeiDou néven fejleszti saját navigációját, amely várhatóan 2020-ra biztosít majd globális lefedettséget.

Ha megzavarják a jeleit, semmire sem jó a GPS

Jelenleg is több olyan rendszerről vannak információk, melyek képesek helyileg zavarni a GPS-jeleket. Márpedig ha egy bomba vagy rakéta a GPS-műholdak jelei alapján találja meg a célpontját, akkor a jel zavarásával, elérhetetlené tételével a védett célpont megsemmisítése elkerülhető, de legalábbis alaposan megnehezíthető. Nem meglepő módon elsősorban az Egyesült Államok vetélytársai jeleskednek ezen a területen, így orosz, kínai és észak-koreai katonai zavarórendszerek is elérhetők a világpiacon. Az Egyesült Államok ennek megfelelően folyamatosan igyekszik javítani rendszereinek, irányított fegyvereinek zavarállóságát. A kialakult helyzet hasonlít a páncélozott járművek és a páncéltörő eszközök örökös párharcához.

Hivatalosan meg nem erősített információk szerint éppen egy orosz zavaró rendszer volt a kulcsa annak a sikeres iráni akciónak, amelynek eredményeképp az amerikai légierő szegényebb lett egy Lockheed Martin RQ-170 Sentinel nehezen észlelhető, távolról irányított felderítő repülőgéppel 2011. december 4-én. Az iráni haderő szakemberei (és sokak szerint az együttműködő orosz kollégák) munkáját egy aránylag épségben zsákmányolt RQ-170-es jelezte.

Az értesülések szerint az akció kulcseleme az orosz eredetű, eredetileg radarrendszerek felderítésére és zavarására, illetve rádióadások bemérésére, zavarására tervezett és használt, mobil Kvant 1L222 Avtobaza rendszer volt. A nehéz, terepjáró teherautóra szerelt rendszert valószínűleg még az akció előtt Oroszországban módosították a GPS-jelek zavarására, lefogására és hamis GPS-jelek sugárzására. Az amerikai források szerint persze a Sentinel nemzetközi légtérben repült az esemény idején, míg Irán szerint az ország felett repülve vették át az irányítását.

De nem kell messzire menni, hiszen a polgári piacon is kaphatók olyan eszközök, melyeket akár éppen Kínából, az interneten megrendelve és kifizetve, kisebb körzetben zavarhatókká válnak a polgári GPS-rendszerek. Igaz, ehhez nem kell nagy teljesítmény, hiszen a műholdak adóteljesítménye is kicsiny és messze is vannak a földfelszínről.

Hírfigyelő Szolgálat