Nyalókakirály külügyére Pavlo Klimkin levelet írt tegnap az ENSZ főtitkárának. Maradék-Ukrajna külügyminisztere ENSZ békefenttartók Donbasszba küldéséért rimánkodik a világszervezetnél.

Nyalókakirály ezzel párhuzamosan melengeti ötletét, hogy az EU küldjön rendőri erőket a térségbe, akik lezárnák az orosz-donbasszi határt. De hát ehhez is az ENSZ BT felhatalmazása szükségeltetik sajna, ahol viszont az “ősellenség”-Oroszország-vétójoggal rendelkezik. Ami végett vélhetőlek kútba is fog esni a kijevi junta minden álma.

Mindezektől függetlenül Valcman tovább forralgatja terveit. Szerinte ugyanis Oroszország ismételten “agressziót fog elkövetni” birodalma ellen, ám akkor(ra) nyugati kitartói már hatásos gyilokeszközökkel fogják martalócbandáit felszerelni. Oroszországnak pedig újabb szankciókra, újabb ejnye-bejnyékre kell felkészülnie!

Ugyanakkor az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság (NORAD) góréja elkeseredetten nyafogott, hogy Oroszország új típusú manőverező robotrepülőgépeket állít hadrendbe, amik aztán mindenféle hordozóeszközről indíthatóak.

William Gortney tengernagy jajveszékében kinyögte, hogy ezekkel a manőverező robotrepülőgépekkel kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás a NORAD számára azt megállapítani, hogy azokat felszerelték-e nukleáris robbanótöltettel.

Az admirális szerint az elmúlt évet az orosz haderő világszerte érezhető erősödő magabiztossága jellemezte. Ennek részeként az orosz nehézbombázók tavaly többet járőröztek Oroszország légterén kívül, mint bármikor a hidegháború óta.

A NORAD ugyan közvetlen légtérsértést nem tapasztalt az USA és Kanada környékén, de hát vérfagyasztó az, hogy vörös csillagos repülőgépek egyáltalán…Gortney tengernagy szerint Oroszország a NORAD működésére volt kíváncsi és eközben javulás volt megfigyelhető az orosz haditengerészeti és légi felderítés együttműködésében. Ami egészen félelmetes dolog az admirális úr szerint.


https://balrad.wordpress.com/2015/03/14/nyafogas/

https://balrad.wordpress.com/2015/03/14/milano-2015-03-13-es-magyarorszag/

Oroszország-ellenes az Európa Parlament Borisz Nyemcov megölésével kapcsolatos állásfoglalása – jelentette ki szombaton Alekszandr Lukasevics külügyi szóvivő.

A Brüsszelben elfogadott dokumentumban az EP az orosz ellenzéki politikus megölését a „közelmúltbeli oroszországi történelem legjelentősebb politikai gyilkosságának” nevezte, és úgy vélte, hogy a Kreml propagandája elnyomással, gyűlöletbeszéddel és félelemmel átitatott országgá alakítja Oroszországot. Az uniós parlament független nemzetközi vizsgálatot követel a gyilkosság körülményeinek a feltárására.

A cinizmus teteje

Az orosz külügyi szóvivő szerint az Európai Parlament ezzel „leértékeli saját jelentőségét”, és árt annak a törekvésnek, hogy „normális mederbe tereljék a helyzetet Európában”.

Alekszandr Lukasevics „a cinizmus tetejének” nevezte azt, hogy szerinte az európai parlamenti képviselők „önző politikai célokból egy ember, azaz Nyemcov tragikus halálán spekulálnak”. Közölte, Moszkvában nem kételkednek abban, hogy az Európai Parlament véleményéhez csatlakoznak Ukrajnában „a harcos neonácik is”, és sajnálattal állapította meg, hogy „a józanul gondolkodó erők hangját” az EP-ben „elnyomják a komplexusokkal küzdő képviselők, akik „genetikusan sorozatos sikertelenséget könyvelhetnek el” Oroszországgal kapcsolatosan.

A gyilkosság

Borisz Nyemcov ismert orosz ellenzéki politikust és parlamenti képviselőt február végén ölték meg Moszkva központjában. Egy utcai térfigyelő kamera rögzítette a megölését.

A gyilkosság gyanúsítottjait már letartóztatták, akiket egyes feltételezések szerint megkínoztak.
(Origo)

Bal-Rad komm: Az Origo cikkének utolsó mondatához egy aprócska megjegyzés: EMBERJOGI AKTIVISTÁK a vizsgálati időszak alatt FÖLKERESHETTÉK a börtönben a gyanúsítottakat!

Orosz emberi jogi jelentés Ukrajnáról

A cikk orosz emberi jogi szakértők helyzetismertetését tartalmazza a hadifoglyokkal való bánásmódról.

Különösen ajánlható a jenkibérenc liberálfasiszta lobbi figyelmébe – amely Putyin, Oroszország iránti gyűlöletében már odáig süllyedt, hogy nyíltan is kiáll, tüntet a kijevi náci junta mellett.

Különösen ajánlható Szelényi Zsuzsanna úrasszony figyelmébe, aki – a nyugati sajtó nyomán – hangosan sivalkodott a miatt,hogy Donyeck főterén végigvezettek kb. 70 latrot. (Hadd lássák, amit műveltek – illetve azt, amit Donyeck már addig is agyongyötört lakosai gondolnak róluk). Szelényi úrasszony akkor, augusztus végén, telejajveszékelte a világot: micsoda embertelenség, AZ EMBERI MÉLTÓSÁG MEGSÉRTÉSE ez. Vagyis: HÁBORÚS BŰNTETT.

Szelényi úrhölgyet tehát roppantul foglalkoztatja a gyilkosok mimózalelke – de szava sincs a tömegével elkövetett VALÓDI HÁBORÚS BŰNTETTEK tömkelegéhez. Így a hatezer békés állampolgár legyilkolásához, lakótelepek, egész települések földig bombázásához, a kazettás és foszforbombák polgári lakosok elleni alkalmazásához, a hadifoglyokkal való rettenetes bánásmódhoz, a kínzásokhoz, kivégzésekhez, a szervkereskedelemhez sem..

Hiába, összenő, ami összetartozik. Ezt München óta tudjuk (kellene tudniunk)!

„Novosztyi Donyeckoj Reszpubliki „
(„a Donyecki Népköztársaság hírei”
– a DNK hivatalos portálja)
2015. március 13.

Jogvédők elmondták, hogy az ukrán rendvédelmi szervek miként kínozzák foglyaikat. (1)

A Demokrácia Problémáinak Kutatásával foglalkozó Alapítvány(2) pénteken (március 13-án) Moszkvában bemutatta a sajtónak az ukrán rendvédelmi szervek által elkövetett háborús bűntettekről – foglyok kínzásáról, a velük való embertelen bánásmódról készített legújabb jelentését. A jelentés olyan tényeket említ, amelyeket szakértők az ukrán fogságot túlélt, fogolycserék alkalmával szabadult foglyokkal készített felmérések során gyűjtöttek egybe. A jelentést több mint kétszáz fogoly vallomásai alapján állították össze. A felmérések a 2014. augusztus 25. és 2015. január 20. közötti időszakban készültek.

Az SZBU kínzásoknak vet alá békés állampolgárokat

A jelentés szerzői által összegyűjtött tények alapján kijelenthető, hogy az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU), a törvénytelen fegyveres alakulatok részéről egyre tömegesebbé, egyre rendszeresebbé válik a kínzások, az embertelen bánásmódról készített legújabb jelentését. A jelentés olyan tényeket említ, amelyeket szakértők az ukrán fogságot túlélt, fogolycserék alkalmával szabadult foglyokkal készített felmérések során gyűjtöttek egybe. A jelentést több mint kétszáz fogoly vallomásai alapján állították össze. A felmérések a 2014. augusztus 25. és 2015. január 20. közötti időszakban készültek.

1.A címlapképen egy, az ukrán fogságból fogolycserével szabaduló fiatalt tolnak tolókocsiban. Miközben a donyecki néphadsereg jól tápláltan, a körülményekhez képest egészségesen (de legalábbis orvosilag ellátottan) adja át az ukrán hadifoglyokat, a másik oldalról elcsigázott, meggyötört, olykor járni is alig tudó, kiéhezett emberek érkeznek. Számos hadifoglyot vertek-kínoztak időlegesen, vagy élete végéig nyomorékká. A fogolycserék, ukrán részről, nem ritkán azért is akadoznak, mert a donyecki fél által név szerint szabadon engedni kért hadifogoly vagy olyan rémes állapotban van, hogy az ukrán fél nem meri úgy visszaadni – vagy, nem ritkán, a fogolycsere időpontjában már nincs az élők sorában. Az ukrán fél gyakori trükkje, hogy – biztosítandó a kellő cserelétszámot – az utcán kifejezetten abból a célból fognak le embereket, hogy azután „népfelkelőkként” adják át őket a szembenálló félnek.

2. Orosz civil jogvédő szervezet

Az SZBU kínzásoknak vet alá békés állampolgárokat

A jelentés szerzői által összegyűjtött tények alapján kijelenthető, hogy az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU), a törvénytelen fegyveres alakulatok részéről egyre tömegesebbé, egyre rendszeresebbé válik a kínzások, az embertelen lfogott ukrán állampolgárokat villanyárammal kínozzák, napokon keresztül verik különféle eszközökkel – vascsövekkel, baseballütőkkel, géppisztolyok tusával, szuronykésekkel, gumibotokkal. A jelentés példákat sorol fel olyan esetekről, amikor az áldozat ujjait, végtagjait levágták vagy megcsonkították, fogait kifűrészelték – vagy éppen elevenen nyúztak meg valakit. Gyakran alkalmazzák a vízbefojtásos vallatás módszerét(3), a „Bandera-hurkot”. Az áldozatok testét gyakran égetik izzó tárgyakkal, nem ritkán pedig a test különböző részein olyan szúrt, vágott, lőtt sebet ejtenek, amelyek nyomait az áldozat az élete végéig viselni fogja. Volt eset, hogy a foglyokat kihajtották az aknamezőre – másokat pedig páncélosokkal tapostattak halálra.

A jogvédők feltárták: az ukrán rendvédelmi szervek foglyaikat az élettel összeegyeztethetetlen körülmények között tartják őrizetben – fagyban, élelem és orvosi ellátás nélkül, olyan tudatmódosító szereket adagolva nekik, amelyek az áldozatoknak kínokat okoznak.

A fogságot túlélők beszámolóiból kiderül, hogy a foglyok nagy része olyan békés állampolgár, akiknek semmi közük sem a népfelkelőkhöz, sem pedig a kijevi rezsimmel szembeni ellenálló mozgalomhoz. Közismert, hogy az ukrán rendvédelmiseknek nem túl gyakran sikerül népfelkelőket foglyul ejteniük – ezért egyszerű, békés állampolgárokat hurcolnak el és kínoznak meg.

„Ilyesmivel főként a törvénytelen fegyveres alakulatok foglalkoznak (4)– mondta a bemutató során a jelentés egyik szerzője, Makszim Grigorjev, a Demokrácia Problémáinak Kutatásával foglalkozó Alapítvány igazgatója, a Civil Parlament tagja. – Ahhoz, hogy valakit őrizetbe vegyenek, elegendő, ha az illetőnek kaukázusi hangzású a családneve(5), illetve megtalálták nála egy orosz újságíró névjegyét. Én magam néztem meg olyan házakat, amelyeket az ukrán hadsereg már a fegyverszünet kezdete után rombolt le. Ezek olyan emberek házai voltak, mely házaknak nincs semmiféle katonai rendetetésük. Mindez olyan irracionális, olyan bestiális.”

Grigorjev biztosította a sajtóbemutató résztvevőit, hogy a jelentés dokumentumait el fogják juttatni az Orosz Állami Nyomozóhatósághoz(6), az Emberi Jogok Európai Bíróságához, az ENSZ-hez, az EBESZ-hez, illetve az EBESZ külön ukrajnai missziójához. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy a tanúvallomásokat tevő volt hadifoglyok rokonain a rezsim bosszút áll. Már voltak ilyesmire példák – tette hozzá a jogvédő.

Emberi jogok? Ilyesmiről mi nem is hallottunk…

A jelentés elkészítéséhez szükséges anyaggyűjtést az adott időben még folytatódó harci cselekmények, életveszély közepette kellett elvégeznünk – mondta Szergej Zseleznyak, az Állami Duma elnökhelyettese. „A szóbeli tanúvallomásokhoz mellékelni fogjuk az egyes sérülésekről szóló szakértői jelentéseket is. Hozzá kell azonban tennünk, hogy azok száma, akiket halálra kínoztak, akik nem bírták ki a bántalmazásokat és még a fogságban belehaltak – nagyságrendekkel haladja meg azok számát, akik túlélték azt – hangsúlyozta Zseleznyak. – Amellett ilyen esetekre nem csupán Délkelet-Ukrajnában került sor, de az ország más vidékein is. Egyszerűen arról van szó, hogy a Donbassz felszabadított körzeteiben módunk van bizonyítékokat gyűjteni ezekről a bűntettekről. Nincs azonban lehetőségünk arra, hogy Ukrajna más vidékeiről is hitelt érdemlő anyagokat szerezzünk be(7). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának meghatározása szerint az Emberi Jogok Európai Konvenciója teljességgel tiltja kínzások alkalmazását. Az Európai Unió törvénykezése abból indul ki, hogy „minden állam felelősséggel tartozik különböző szolgálatainak – rendőrség, titkosszolgálatok, egyéb rendvédelmi szervek – tetteiért, függetlenül attól, hogy azok parancsot hajtanak-e végre, vagy pedig saját belátásuk szerint járnak el.” A Konvenció 15. cikkelye félreérthetetlenül kizárja annak lehetőségét, hogy ebből a cikkelyből bármit is hatályon kívül helyezzenek, vagy kiiktassanak.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának meghatározása szerint az Emberi Jogok Európai Konvenciója teljességgel tiltja kínzások alkalmazását.

3. Ez a kínzási módszer főként az amerikai hadseregben ismert. Hogy ma már Ukrajnában is ismerik és alkalmazzák, az annak is „köszönhető”, hogy az Ukrajnába jelentős számban érkezett amerikai titkosszolgálati szakember között szép számban vannak a vallatások „szakértői” is.

4. A reguláris ukrán hadsereg egységei mellett a Donyec-medencében szép számmal harcolnak a hajdani Majdanon erőszakosságukkal kitűnt szélsőséges fegyveresekből létrejött alakulatok – továbbá a leggazdagabb oligarchák költségén felállított és felszerelt magánhadseregek (a nyugati demokráciák vezetői által mindenkor szívesen látott Porosenko elnöknek – aki egyben Ukrajna egyik leggazdagabb oligarchája – szintén megvan a maga alakulata.) Hírhedt kegyetlenkedéseik mellett ezek a terrorbrigádok ellátják a hajdani magyar tábori csendőrség feladatait is: éberen őrködnek, illetve elejét veszik a dezertálásoknak, támadások idején maguk előtt terelik a hivatásos hadsereg katonáit. Ezek az alakulatok nem engedelmeskednek az ország hadügyminisztériumának. A fegyverszünet megsértéseinek többsége is a rovásukra írható.

5. A junta rémlátomásos rögeszméje, hogy „az Ukrajna területén harcoló orosz katonák és terroristák” egységeiben rengeteg a csecsen. Az orosz önkéntesek között csakugyan, szép számmal akadnak csecsenek – akik Ramzan Kadirov oroszbarát csecsen elnök jóváhagyásával küzdenek a népi erők  soraiban. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a kijevi junta oldalán is szép számmal harcolnak csecsenek – akik hazájukban mindmáig Oroszország ellen küzdenek.

6. Az Orosz Állami Nyomozóhatóság egyébként is hozzálátott az ukrán fél által – részben orosz állampolgárok sérelmére is elkövetett – háborús bűntettek eseteinek feltárásához, dokumentálásához, kivizsgálásához, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a háborús bűnösöket – benne a kijevi rezsim szinte teljes vezetését – a háború után bíróság elé fogják állítani.

7. Ukrajna nagyobb városaiban mindenütt működnek krematóriumok, amelyek – a helyi lakosok megfigyelései szerint – gőzerővel működnek azóta, hogy a puccs győzelme után a szélsőséges fegyveresek szinte azonnal ellenőrzésük alá vonták őket, illetve a halottasházakat. A minket Budapesten demokráciára kioktató Merkel kancellár asszony ajándékaként az ukrán hadsereg rendelkezik, továbbá, három mozgó,”tábori” krematóriummal is, ahol vélhetően nem csupán a harcokban elesett ukrán katonák tetemeit hamvasztják el (eltitkolandó az ukrán hadsereg iszonyatos veszteségeit). De bukkantak már meggyilkolt emberek tetemeire tavak, folyók mélyén éppen úgy, mint a felszabadított települések közelében feltárt tömegsírokban. Ahogy azt sem tudja senki, hányan estek már áldozatául a legfelsőbb ukrán vezetés tudtával, olykor részvételével is, zajló illegális szervkereskedelemnek. Ezek alapján bízvást megjósolhatjuk: a terrorhadjárat mai ismeretek szerinti hatezer civil áldozatának száma a sokszorosára fog nőni a junta rémtetteinek kiderítése után.

A Demokrácia Problémái Alapítvány által összegyűjtött tények alapján bízvást kijelenthetjük: az ukrán fegyveres erők, az SZBU, a nemzeti gárda és az ukrán belügyminisztérium egyéb alakulatai módszeresen és előre megfontolt szándékkal megsértik az Emberi Jogok Európai Konvenciójának 3. cikkelyét. Ez kimondja, hogy senkit sem lehet kínzásoknak, embertelen, illetve emberi méltóságát sértő bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Az viszont jelzésértékű, hogy mindez hónapok óta úgy zajlik Európa közepén, hogy azt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják mind az európai jogvédő szervezetek, mind pedig a sajtó. Ezeket a szervezeteket, ezt a sajtót egyes egyedül az ukrán Nagyezsda Szavcsenko(8) sorsa izgatja. Aki irányzóként dolgozott a nemzeti gárda tüzérségénél, akit tettestársként vádolnak két orosz újságíró meggyilkolásában(9). És akit most Moszkvában vizsgálati fogságban tartanak, a nemzetközi jog követelményeinek teljesen eleget tevő körülmények között.

„Jelentésünket megküldtük a nemzetközi jogvédő szervezetekhez – így a Human Rights Watchnak, illetve a szervezet moszkvai képviselőjének, Tatyjana Loksinának is. Aki ígéretet tett, hogy ezeket az anyagokat haladéktalanul továbbítani fogja Kenneth Rothnak, a szervezet vezetőjének – mondta el Makszim Grigorjev. De már eltelt több mint egy hónap – és ezeknek az anyagoknak semmi utóéletük: sehol nem használták fel őket, sehová sem továbbították azokat… Fölmerül a kérdés: ezek a szervezetek miért hallgatják agyon ezt a jelentést?”

Miért hallgatnak a jogvédők?

Kommentálva a jelentés eme részében felsorolt tényeket, Szergej Zseleznyak, bizonyos értelemben, már meg is válaszolta ezt a kérdést. „ A XXI. században, Európa közepén, egy bűnös rezsim tartja rettegésben az embereket. Ennek során bevet mindenféle olyan kínzóeszközt, amit az emberiség valaha is feltalált, beveti azokat a módszereket, amelyeket a második világháború során a banderisták(10) is alkalmaztak. A rezsim képviselői ma azzal dicsekednek: többszáz módját tudják annak, hogyan lehet egy embert kínhalálnak alávetni. Bár békés állampolgárok sokaságának halála mára közismert ténnyé vált, mindezt tökéletesen figyelmen kívül hagyják azok az országok, amelyek nem hajlandók tudomásul venni az ukrajnai nácizmus létezését, törvénytelen fegyverrendszerek bevetéseit, illetve a kínzások rendszerének tömegessé válását Ukrajna délkeleti részén. A Nyugat pedig fegyvereket szállít nekik, kiképzéseket nyújt nekik – többek között a kényszervallatások módszereinek alkalmazásában is. Ezért a felelősség ezekért az áldozatkért nem csupán az ukrán hatóságokat, de azon országok vezetőit is terheli, amelyek támogatják ezt a törvénytelenséget, ezeket a kegyetlenkedéseket.”

8. E szörnyeteg körül valóságos hisztéria tombol mind a kijevi junta, mind a vezető nyugati hatalmak legfelsőbb állami vezetői részéről. Akik, szabadon bocsátását követelve, nyilván azt sem tudják, hogy ez a némber emberek – többek között egy, az ukrán megszálló hatóságok által őrizetbe vett pravoszláv pap – megkínzásaiban is részt vett. A szóban forgó pap arról számolt be, hogy ez a szadista nőszemély ilyen esetekben valósággal kivetkőzött emberi mivoltából: nemcsak uszította a többi hóhért, de maga is beszállt az ütlegelésekbe. A pap vallomását az orosz nyomozati hatóságok csatolták a többi perirathoz.
Az ukrán parlament – távollétében – saját képviselői közé választotta ezt a szörnyeteget. Színpadiasan, az elnökség fölé tett pannóra minden nap kiírják, hogy már hány napja nem tud részt venni a parlament munkájában. Szavcsenko már 80. napja játssza az éhségsztrájkot – ahhoz képest igen jó állapotban leledzik.
9. A két orosz újságíró célzott tüzérségi tűz áldozata lett. Hamarosan kiderült: Nagyezsda Szavcsenko mérte be a két újságíró tartózkodási pontját, aminek nyomán a tüzérségi tűz pontosan talált.

10. 1941-ben, a német megszállás után Nyugat-Ukrajnában előbújtak odúikból a nacionalista, fasiszta erők, amelyek hamarosan fegyveres osztagokat hoztak létre, hogy a kommunisták, a partizánok ellen harcoljanak. Vezetőik: Sztepan Bandera és Roman Suhevics voltak. Az „Ukrán Felkelő / Nemzeti Felszabadító Hadsereg” (UPA/UNSZA) elnevezésű náci segédcsapatok nevéhez rémtettek sokasága fűződik (pld. az 1941. június 30-i lvovi pogrom, Hatiny belorusz falucska fölperzselése és lakosságának kiirtása 1943 áprilisában, illetve 80 ezer nyugat-ukrajnai lengyel borzalmas lemészárlása 1943–44-ben. De az ő nevükhöz fűződik az 1941 augusztusában Nyugat-Ukrajnába kiszállított 16-18 ezer magyar zsidó lemészárlása is.
A két tömeggyilkos hóhér ma kötelező nemzeti hősnek számít Ukrajnában. Piros-fekete zászlajuk, jelvényeik, jelképeik ma szellemi örököseik (Jobb Szektor) terrorbrigádjait díszítik, jelszavaik ma kötelező fasiszta köszöntéssé váltak. Nemrégiben Porosenko elnök az ukrán fegyveres erők napjává nyilvánította október 14-ét, az UPA 1941-es megalakításának napját.

Igor Boriszov, a választójoggal foglalkozó társadalmi intézet Tanácsának elnöke, az államfő mellett működő, a civil társadalommal és az emberi jogokkal foglalkozó Tanács tagja kitért az oroszországi civil jogvédő szervezetek kirívó passzivitására. „Napjainkra az oroszországi jogvédő mozgalom megérett az átalakításra. Minthogy e mozgalomban jelenleg azok a szervezetek vesznek részt, amelyeket még a 90-es években az USA és annak különböző alapítványai neveltek ki. Ezek a szervezetek a külföldi közvélemény szemében mindmáig az oroszországi jogvédő mozgalom elitjének számítanak” – kommentálta a helyzetet Boriszov, aki megjegyezte: amíg az Emberi Jogvédő Tanács egyik része segíti a menekülteket, az áttelepülteket, beteg gyermekeket hoz el a Donbasszból Oroszországba, „addig a Tanács egy másik része a Lefortovo vizsgálati fogház előtt áll sorban. Az, amiről a jelentésünk szól, az oroszországi jogvédő elitmozgalom számára mellékes. Ez az elit nem hajlandó tudomást venni sem az Ukrajnában folyó népirtásról, sem pedig az újjáéledő fasizmusról.”

Boriszov megjegyezte, hogy az államfő mellett működő, új összetételű emberjogi tanács, 2012-től 2014 februárjáig 22 alkalommal ült össze. 2014 februárja óta, amikor pedig Ukrajnában sor került az alkotmányellenes hatalomátvételre, az ülések száma másfélszeresével csökkent. „Az ő véleményük szerint (Ukrajnában) javult az emberi jogi helyzet! A csökkent számú ülések témái között leginkább a környezetvédelem, a munkajog, stb. kérdései szerepeltek” – jegyezte meg Boriszov.

Ez színtiszta népirtás!

Ukrajna Luganszk és Donyeck megyéjét tekintve, a szokásos erkölcsi és jogi normák nem érvényesülnek. Ezért nem vezetnek semmire azok a kísérletek,  hogy a kijevi rezsim és a népfelkelők közötti ellentmondásokat politikai úton kell rendezni.

Amikor ott vagy – Gyebalcevóban, Ilovajszk(11) környékén, vagy a donyecki repülőtér körzetében – akkor rájössz, hogy mindezek a jogi mechanizmusok ott nem működnek – mondta Alekszej Zsuravljov, az Állami Duma képviselője. – Mindaz az anyag, amit ott összegyűjtöttünk, csupán apró töredéke mindannak, ami ott továbbra is tart. Ukrajna pedig nem akar változtatni semmin, köp a minszki megállapodásokra. Minthogy ha azokat betartja, és visszaad minden foglyot, akkor az maga lesz a borzadály. A fogolycserék alkalmával a nyugati újságírók leengedik kameráikat, minthogy az ukrán fogságból érkezők szörnyű állapotban vannak. Ami Kelet-Ukrajnában történik, az egyáltalán nem antiterrorista hadművelet(12) – az a szó legszorosabb értelmében vett népirtás. Lévén, hogy a népfelkelők részéről semmiféle terrorcselekményre nem került sor.

A parlamenti képviselő megjegyezte, hogy a népfelkelők teljesítették a minszki megállapodások minden feltételét – amit az EBESZ megfigyelői missziójának jelentései is rögzítenek. Ugyanakkor, a képviselő értesülései szerint, az ukrán hadsereg hozzálátott jelenlétének erősítéséhez a Donbassz közelében, az USA pedig megpróbálja blokkolni az EBESZ missziójának a munkáját.

Ugyanakkor senki sem próbálja meg megállapítani az ukrán hadsereg valódi veszteségeinek mértékét. Az ukrán katonák tetemeit egyszerűen sorsukra hagyták a hadműveletek térségeiben.(13) „Amikor elhaladsz Ilovajszk környékén, a levegőben hullaszag terjeng. A hóolvadással egyidejűleg előkerülnek az ukrán katonák tetemei. Ezeket senki sem viszi el, senki sem számolja össze. A meleg beköszöntével mindez járványokhoz vezethet – hívta fel a figyelmet Zsuravljov.

Jekatyerina Csalova írása nyomán

A cikk eredetije az alábbi linken olvasható:

http://dnr-news.com/dnr/16454-pravozaschitniki-rasskazali-kak-pytayut-plennyh-ukrainskie-siloviki.html

11. A Donyecktől mintegy 35 km-re, keletre lévő, stratégiai fontosságú Ilovajszk város vasúti csomópontjának birtoklásáért augusztus második felétől szeptember elejéig elkeseredett, rendkívül véres harcok folytak. Az ukrán haderők itt is katlanba szorultak – többezer katonájának elvesztésével a junta elszenvedte egyik legsúlyosabb katonai vereségét (ezt csak a nemrégiben Gyebalcevónál elszenvedett újabb, súlyos vereség múlta felül).

12. A kijevi junta kezdettől fogva így nevezi a Donyec-medence népe ellen áprilisban megindított katonai büntetőhadjáratot. Kijevi hivatalos indoklások szerint a Donbasszba reguláris orosz csapatok, terroristák hatoltak be, akik terrorizálják a helyi ukrán lakosságot – amelyet ezért föl kell szabadítani uralmuk alól.

13. A donyecki repülőtér területén a néphadsereg hozzálátott ahhoz, hogy a romok kiássa, és az ukrán hadseregnek átadja az ott elesett ukrán katonák tetemeit. Az ukrán fél azonban nem csupán vonakodik átvenni a holttesteket, de rendszeres tüzérségi belövéseivel zavarja ezt a munkát – amit az erős ágyúzás miatt nem is egyszer félbe kellett hagyni. (Mindezt a tűzszünet közepette!)

(Csikós Sándor)