Az évek alatt a facebookon több mint 150-200 csoport alakult, ahol valamilyen részletkérdés, szalmaszál alapján probálta a csoport, vagy egy aktivista megoldani , megtalálni a menekülési utvonalat jogi vagy egyéb csomagolásba tálalva.
Bevallom ! Én is részt vettem jónéhány tüntetésen , sok face oldalon, és mindig gyüjtöttem az információkat, vagy tanultam a pénzügyi, vagy jogi eljárásokat laikusként autodidakta módon. ( 8 ÉVE VAGYOK A BÍRÓSÁGOKON !)
Számtalan tüntetés, tiltakozás petició, és sok ezer peres eljárás kisérte az utat, ami még sehova sem vezetett.
Ma már egyértelmű, hogy a bírósági ( EU bírósági is ) uton való érdekérvényesítés zsákútcának bizonyult. Sok adós, családostól rokkant bele ebbe is !
A pártok , sumákoltak/sumákolnak, s Kormány , a parlament szinte tehetetlennek, vagy inkább bankpártoló taktikusnak bizonyult a kérdés végleges rendezése során. Képtelen az állam az állampolgárai , a fogyasztók érdekeinek a megvédésére.
Ma már mindenki tudja, hogy ezek a bizonyos DEVIZAALAPÚ SZERZŐDÉSEK
HIBÁS TERMÉKEK !
Az autóiparban, ha egy gyártó hibás terméket állít elő, akkor a fogyasztóvédő állami , vagy szakmai felügyeleti szervek intézkedésének megfelelően MINDEN HIBÁS TERMÉKET/AUTÓT VISSZA KELL HOGY HÍVJON, ÉS A SAJÁT KÖLTSÉGÉRE KI KELL AZT JAVITANI, VAGY LECSERÉLNI NEM HIBÁSRA !! SŐT MÉG KÁRTÉRITÉST IS KELL FIZETNIE! ( Lásd Volkswagen ügy, vagy a legújabb a légzsákok problémája )
Összefoglalva:
Egyetlen ma ismert akció, vagy tevékenység, csoport ( Bankcsapda, DAC, Hiteles Mozgalom, Haza Pártja, sárga pólósok, számvitelesek …stb stb ) sem tudja megoldani a devizaadósok problémáját, amellett, hogy az általuk képviselt irányvonalon igazuk van . Ezek mind csak részeredményeket, vagy pillanatnyi hasznot hozhatnak, DE A PROBLÉMÁT NEM OLDJÁK MEG !
A bírósági út zsákútca !
A jelenlegi pártok képtelenek megoldani a kérdést. !
A facebook csoportok harca ( sárgapólósok, végrehaJtást, kilakoltatást megállítók ) Dávid és Góliát harc.
A DEVIZAADÓSOK 90% ÁNAK FOGALMA SINCS, HOGY MIT KELLENE, VAGY MIT LEHETNE CSINÁLNI AZ ÜGYVÉDI IGENCSAK DRÁGA MEGBÍZÁSON KÍVÜL !

BEJELENTÉS !!

EZ UTON BEJELENTEM, HOGY LÉTREHOZTUK AZ „EGYSÉGBEN ÉLŐ MAGYAROK SZÖVETSÉGÉT”, EÉMSZ -t AMELY SZÖVETSÉG EGYIK CÉLTERÜLETE A DEVIZAADÓSOK KÉRDÉSÉNEK A MEGOLDÁSA . EZ A SZÖVETSÉG EGY GYÜJTŐ SZERVEZET, AMELY A MAGYAR LAKOSSÁG SZÉLES RÉTEGEINEK AZ ÖSSZEFOGÁSA ÉRDEKÉBEN ALAKULT, ÉS RÉSZLETES PROGRAMMAL RENDELKEZIK AZ ELKÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOK SORÁN ( ezek ismertetése később )
Egyedül ez a Szövetség képes a deviza adósok problémáját megoldani, MÉGPEDIG UGY, HOGY NEM AZ EDDIG TAPOSOTT UTAT VÁLASZTOTTA,( pl polgári bírósági utat, tüntetések, peticiók , egyebek szervezését ) HANEM OLYAN UTAT, AMELY ÚTON LEHETSÉGES A HIBÁS BANKI TERMÉKEK ( deviza alapú hitelek ) VISSZAHIVÁSÁT ELRENDELNI , ÉS UJ SZERZŐDÉS KÖTÉSÉRE KÖTELEZNI A SZERZŐDŐ FELEKET. !!!
AZ EÉMSZ MÁR LÉPÉSEKET TETT EGY BÁSELI BÍRÓSÁGON , A MEGFELELŐ ELJÁRÁSOK ELINDÍTÁSÁRA.
(megjegyzés : van Bázelben egy ilyen szervezet, hogy BCBS – Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság – Básel Comittee of Banking Supervision )
MEGFELELŐ LÉPÉSEKET TESZÜNK AZ EBA –NÁL IS ( EURÓPAI BANKHATÓSÁG –Európean Banking Autority )
A FENTI SZÖVETSÉG TEVÉKENYSÉGÉHEZ SZÜKSÉGES A DEVIZAADÓSOK TEVŐLEGES, VALÓS TÁMOGATÁSA !!! ( nem lájkolásra vágyunk !! )
Csak azoknak tudunk segíteni, akik hajlandóak az EÉMSZ-be belépni, vagy támogatni . Mi nem a pénzügyi támogatásra gondolunk elsősorban)
Mi tehát a teendője a devizaadósoknak, vagy támogatóknak, aktivistáknak ??
1, Néhány napon belül nyilvánosságra hozott e mail címre juttassa el támogató nyilatkozatát adatai, elérhetőségei feltüntetésével ( a nyilatkozatot is előre nyilvánossá tesszük )
2, A saját környezetében élő devizaadósokról, és még aktív nyugdijasokról készitsen egy olyan listát, amelyen véleménye szerint hajlandóak a közösség érdekében tenni, cselekedni .
3, Egy –két hónapon belül szervezzen a lakóhelye köré, egy fórumot, amelyre az EÉMSZ részéről az előadóról gondoskodunk.
Ez a bejelentés/poszt az EÉMSZ indulásának bejelentését szolgálja, hamarosan nyilik egy facebook/web oldal a további tudnivalókért.
Áldással :
Fiser Tivadar/Teo
EÉMSZ alelnök

Nyugaton Putyint hagyományosan azért szokták kárhoztatni, hogy a KGB-nél szolgált. Ezért ez egy kíméletlen, erkölcstelen, stb. ember. Putyint mindenfélével meg szokás vádolni. Ám soha, senki sem vádolta Putyint azzal, hogy nincs esze.

Bármivel is vádolják azonban ezt az embert, az csak megvilágítja a gyors, analitikus gondolkodásra való, illetve azt a képességét, hogy egy szempillantás alatt képes legyen meghozni világos, megfontolt politikai és gazdasági természetű döntéseket.

A nyugati sajtó nemritkán egy olyan nagymesterhez hasonlítja Putyin eme képességeit, aki képes nyilvánosan is villámpartiban szimultánt játszani, egyszerre több sakktáblán. Ha megfigyeljük azokat a legutóbbi fejleményeket, amelyek az amerikai és a nyugati gazdasági életben mentek végbe, akkor elmondhatjuk: Putyin személyisége eme szegmensének értékelésekor a nyugati sajtónak abszolút igaza van.

Dacára a Fox News és a CNN stílusában előadott számtalan győzelmi jelentésnek, a Nyugat gazdasága, élén az amerikaival, mostanra Putyin csapdájába esett. És hogy miként lehetne szabadulni ebből a csapdából, azt Nyugaton senki sem látja: senki sem találja a kiutat. És minél inkább igyekszik a Nyugat kivergődni ebből a csapdából, helyzete annál inkább egyre reménytelenebbé válik.

De hát miben is áll a lényege annak a kétségkívül tragikus helyzetnek, amiben a Nyugat, az USA találta magát? És miért hallgat, hallgatnak erről, mint valami főbenjáró hadititokról, az egész nyugati sajtó, a vezető nyugati közgazdászok? Nos, hát, tegyünk egy kísérletet arra, hogy az éppen most végbemenő gazdasági események lényegére rájöjjünk – méghozzá úgy, hogy ennek során lehetőleg minél jobban elvonatkoztatjuk önmagunkat a morál, az erkölcsiség, a geopolitika tárgyalásának legapróbb összefüggéseitől is.



Nos, hát, miután a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal tudatára ébredt ukrajnai kudarcának, azt a célt tűzték ki maguknak, hogy – az orosz költségvetés bevételi forrásai szempontjából is fontos exportbevételeinek, az orosz valuta- és aranytartalékok alapvető forrásának, a kőolaj, és következésképpen a földgáz árának a leszorításával – megsemmisítsék az orosz gazdaságot. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nyugat által elszenvedett ukrajnai kudarc valójában nem elsősorban katonai és politikai természetű. A kudarc valódi oka, hogy Putyin igazából nem volt hajlandó a Nyugat ukrajnai projektjét az orosz költségvetés terhére finanszírozni. Miáltal a Nyugatnak ez a projektje eleve életképtelenségre ítéltetett, a közvetlen jövőben és távlatilag is.

Legutóbb, még Reagan idején, a Nyugatnak a kőolajárak csökkentésére irányuló taktikája még sikeres volt, és a Szovjetunió felbomlásához vezetett. Ám a történelem nem ismétli önmagát. Ez alkalommal minden másképpen sül el a Nyugat számára. Az, amivel Putyin a Nyugatnak válaszolt, egyszerre emlékeztet a sakkra is, és a dzsúdóra is. Ez utóbbiban az ellenfélnek a támadásra felhasznált erejét ő, saját maga ellen fordítják – miközben a védekező fél csupán minimálisan vesztegeti saját erejét, eszközeit. Putyin tényleges politikája a külvilág számára nem nyilvános. Ezért Putyin tényleges politikája nem a hatást, hanem a hatékonyságot tűzi ki célul.

Csak nagyon kevesen vannak azok, akik értik, hogy Putyin e pillanatban voltaképpen mit is művel. És gyakorlatilag nincs olyan, aki tisztában lenne azzal, hogy a továbbiakban mit is fog csinálni.

Bármennyire is furcsának tűnjék is ez most, Putyin – és csakis természetes aranyért – orosz kőolajat és földgázt ad el.

Putyin, persze, ezt nem kürtöli világgá, mint valami tolakodó reklámot. És, természetesen – közbülső fizetési eszközként – továbbra is elfogadja a dollárt. Ám az olaj és a gáz eladásából befolyó dollárokat azonmód átváltja természetes aranyra!

Ahhoz, hogy ezt megértsük, elegendő megtekintetni, hogy Oroszország arany- és valutatartalékában milyen ütemben nő az arany mennyisége – illetve ezt összevetni azzal, hogy ugyanabban az időszakban milyen mennyiségben nőttek az olaj és gáz eladásából származó orosz valutabevételek. (A felső grafikon a sanghaji tőzsdén be-, illetve visszaváltott arany mennyisége látható, míg az alsó grafikon a hetenkénti visszaváltásokat mutatja, – mindkettő tonnákban, illetve 2009 és 2014 között.)



Mi több, az év harmadik negyedében Oroszország természetes arany vásárlásai példátlanul magas, rekord szinteket értek el. Ez év harmadik negyedében Oroszország, hihetetlen mennyiségben vásárolt aranyat, összesen 55 tonnát. Ez több mint amit – a hivatalos adatok szerint – a világ összes többi országának központi bankjai, együttvéve, vásároltak! (A 6. ábra mutatja, hogy melyik ország mennyi aranyat vásárolt: a név szerint felsoroltakon kívül az összes többi központi bank – egyenként kevesebb, mint egy tonnával – együttvéve 3 tonna aranyat vett.)



Összességében véve, a világ összes országának központi bankjai 2014 harmadik negyedében 93 tonna drágafémet vásároltak. Összességében ez volt egy huzamban a 15. olyan negyedév, amikor központi bankok tisztán aranyat vásároltak. A világ központi bankjai által összesen megvásárolt 93 tonna aranyból Oroszország részesedése, a maga 55 tonnájával, egészen elképesztő.

Nem is olyan régen brit tudósok ugyanarra a bizonyos következtetésre jutottak, ami pár éve az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának szakvéleményében vált ismertté. Mégpedig: Európa nem tud meglenni az Oroszország felől érkező energiahordozók nélkül. Ami angolról a világ bármely más nyelvére lefordítva azt jelenti: „A világ nem lesz képes a túlélésre, ha az energiahordozók világméretű egyenlegéből kihagyjuk az Oroszországból érkező kőolaj- és földgázszállítmányokat.”

Így az olajdollár hegemóniájára épülő nyugati világ egyszeriben katasztrofális helyzetben találta magát. Amelyben a Nyugat nem tud meglenni az orosz kőolaj és földgáz nélkül – ám Oroszország mostantól csak természetes aranyért cserében lesz hajlandó eladni olaját és földgázát. Putyin mostani játszmájának pikantériája abban rejlik, hogy az a mechanizmus, amelynek keretében Oroszország csak aranyért adja energiahordozóit, immár attól függetlenül működik: kész-e a Nyugat arra, hogy az önmaga által mesterségesen leszállított árú arannyal fizessen az olajért és a gázért, vagy sem.

Oroszország ugyanis – folyamatos dollárbevételekkel rendelkezvén az eladott kőolaj és földgáz után – bármikor vásárolhat e dollárokért aranyat. Méghozzá a mostani, pont a Nyugat által minden, szabályos és szabálytalan módon leszorított árakon.

Azaz olyan aranyárakon, amelyeket az FRS és az ESF a töredékére szorított le, szemben az olajdollárnak a piaci manipulációk révén mesterségesen felfújt vásárlóértékével. Egy érdekes tény: az Egyesült Államokban mára a törvény erejével bír az, hogy az amerikai kormány egy különleges részlege, az ESF (Exchange Stabilization Fund) – a dollár árfolyamának stabilizálása céljából – lenyomja az arany árát.

A pénzügyi világban axiómának számít az a tétel, hogy az arany: az antidollár.

– 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök becsukta az „aranyablakot”: megszüntette a dollár szabad átválthatóságát az aranyra – noha azt az Egyesült Államok korábban, 1944-ben, Bretton Woodsban ezt garantálta.

– 2014-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök kinyitotta ezt az „aranyablakot” – fittyet hányva arra, hogy mit gondolnak és mondanak erről Washingtonban.

Pedig a Nyugat éppen most áldoz óriási erőket és eszközöket arra, hogy lenyomja az arany és az olaj árát. Hogy ilyenformán, egyrészt, a dollár javára torzítsa el a mostani gazdasági realitásokat. Másrészt pedig megsemmisítse annak az Oroszországnak a gazdaságát, amely nem hajlandó a Nyugat engedelmes vazallusának a szerepére.

A helyzet most, momentán, az, hogy az olyan csereeszközök, mint az arany és a kőolaj, a dollárhoz képest aránylag gyengévé és alulértékeltté váltak. Ami a Nyugat kolosszális gazdasági erőfeszítéseinek a következménye.

Putyin pedig, mindeközben, a Nyugat erőfeszítéseivel mesterségesen erőssé tett dollárokért adja el az orosz energiahordozókat. Melyekért azonmód aranyat vásárol fel – mely éppen a Nyugat igyekezetének következtében, most mesterségesen leértékelt.

Putyin játszmájában van még egy érdekes momentum: az orosz urán. Melynek köszönhetően ég ma az Egyesült Államok minden hatodik villanykörtéje. Mely uránt Oroszország ma szintén dollárért ad el az Egyesült Államoknak.

Ily módon a Nyugat azzal a dollárral fizet Oroszországnak a kőolajért, a földgázért és az uránért, mely dollár vásárlóértéke, magának a Nyugatnak az igyekezete következtében, mesterségesen magas, a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva. Ám Putyin csak arra használja ezeket a dollárokat, hogy értük kivonja Nyugatról annak természetes aranyát, amelynek dollárban kifejezett árát éppen a Nyugat szorította le mesterségesen.

Putyinnak ez az igazán ragyogó gazdasági kombinációja olyan helyzetbe hozza a Nyugatot, az USA-val az élen, mint azé a kígyóé, amely dühödten és eltökélten harapdálja saját farkát.

A Nyugat számára felállított gazdasági aranycsapda elgondolása, valószínűleg, eredetileg nem Putyintól származott. Az elgondolás alighanem inkább Putyin gazdaságpolitikai tanácsadójáé, Glazjev akadémikusé. Különben miként lenne az lehetséges, hogy Glazjev állami hivatalnok – akinek feltételezhetően nincs köze az üzlethez –, sok más orosz üzletemberrel együtt, Washington személy szerint felvétette a nyugati szankciós listákra? A közgazdász akadémikus Glazjev elgondolását Putyin ragyogóan megvalósította – miután előzőleg bebiztosította a maga számára kínai kollégája, Hszi Csin-pin teljes támogatását.



Ezzel összefüggésben különösen érdekes lehet az Orosz Központi Bank első elnökhelyettesének, Kszenyija Judajevának a novemberi nyilatkozata. Aki azt hangsúlyozta, hogy a Központi Bank, szükség esetén, az import kifizetésére bedobhatja aranytartalékait. Nyilvánvaló, hogy a nyugati világ által elfogadott szankciók idején, ez a nyilatkozat a BRICS[1] országainak, mindenekelőtt pedig Kínának szólt. Az, hogy Oroszország az árukért kész nyugati arannyal fizetni – mint kiderült – Kínának nagyon is jól jött. Hogy miért – erről szól az egyik korábbi írás.[2]



Kína nemrégiben bejelentette, hogy nem növeli tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait (AVT). Ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatokban az előbbi deficitje állandóan növekszik (a jelenlegi egyensúly immár 5 az 1-hez, Kína javára), akkor ez a nyilatkozat, pénzügyi nyelvről lefordítva azt jelenti: „Kína a továbbiakban áruiért nem fogad el dollárt”. A világsajtó jobbnak látta nem észrevenni a legújabb kor pénzügyi történelmének ezt a kolosszális eseményét. És itt a kérdés még csak nem is az, hogy Kína, szó szerint, nem lesz hajlandó dollárért adni áruit. Kína természetesen ez után is el fogja fogadni a dollárt – ám csupán mint az áruiért járó közbülső fizetőeszközt. Ám Kína, miután megkapta a dollárt, nyomban meg is fog tőle szabadulni, és arany- és valutatartalékainak struktúrájában a dollárt valami mással fogja fölváltani. Különben nem lenne semmi értelme annak, amit a kínai pénzügyi hatóságok bejelentettek: „A továbbiakban Kína nem fogja tovább növelni dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. Vagyis Kína a különböző országokkal folytatott kereskedelméből befolyó dollárjaiért többé nem fog amerikai állami kincstárjegyeket (treasuries) vásárolni. Ahogy azt korábban állandóan tette.

Vagyis Kína a jövőben valami másra fogja cserélni azokat a dollárokat, amelyek a továbbiakban nem csupán az Egyesült Államokkal, de általában bármely más országgal való kereskedelméből befolynak – hogy „ne növelje tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. És itt jön a legérdekesebb kérdés: mi lesz az, amivel Kína fel fogja váltani a kereskedelemből befolyó dollárjait? Milyen valutára – illetve milyen csereeszközre? A mostani kínai pénzügyi politika elemzése arra enged következtetni, hogy – a kereskedelemből befolyó dollárjait, vagy legalábbis azok jelentős részét – Kína szép csendben aranyra fogja átváltani, ahogy azt már, de facto, teszi is.



Ebből a szempontból az orosz-kínai kapcsolatok pasziánsz kártyajátéka nagyon szerencsésen alakul mind Moszkva, mind pedig Peking számára. Oroszország közvetlenül aranyért, annak folyó árán vásárol árukat Kínától. Kína pedig az aranyért, megint csak annak folyó árán, orosz energiahordozókat vesz. Ebben az orosz-kínai idillben mindennek van helye: a kínai áruknak is, az orosz energiahordozóknak is, és az aranynak, mint kölcsönös elszámolási egységnek is. Ebben az idillben csupán egy kéredzkedő számára nincs hely: a dollárnak. És ebben nincs semmi különös. Minthogy a dollár se nem kínai áru, se pedig nem orosz energiahordozó. A dollár csupán egy közbülső pénzügyi elszámolási eszköz – egy fölösleges közvetítő. Márpedig két önálló üzleti partner együttműködéséből a fölösleges közvetítőket, előbb-utóbb, ki szokták iktatni.



Itt mindjárt külön meg kell jegyezni: a természetes arany világpiaca eltörpül a tényleges olajszállítások világpiacához képest. A természetes arany világpiaca ráadásul még inkább mikroszkopikus, ha összevetjük a kőolaj, a földgáz, az urán – a különböző áruk – tényleges szállításainak világpiacával.



Az arany megnevezésekor a hangsúly azért van a „természetes” szón, mivel természetes (és nem papíron lévő) energiahordozóiért cserében Oroszország aranyat von el a Nyugattól. Mégpedig az energiahordozók kézzel fogható, és nem papíron megvalósuló leszállításáért cserében. Ugyanígy jár el Kína is, amikor – a jelenlegi, mesterségesen, többszörösével leszállított árú, ám valóban létező aranyat – elvonja a Nyugattól. Ellenértékeként annak, hogy kézzel fogható áruit ténylegesen leszállítja.



Nem váltak be a Nyugat azon reményei sem, hogy Oroszország és Kína – az általuk leszállított energiahordozókért, árukért cserében – elfogad majd mindenféle pénzérméket, illetve „papír aranyat”. Oroszországot és Kínát ugyanis, végső fizetőeszközként csupán az arany – az pedig csak mint kézzel is tapintható fém – érdekli.



Közbevetőleg: Havonta a papír alapú arany forgalma – csupán, mint az arany határidős szállítására adott kötelezvény (futures) – havonta mintegy 360 milliárd dollárt ér el a piacokon. Ezzel szemben havonta csak mintegy 280 millió dollár értékben valósul meg arany tényleges szállítása. Ami a kereskedések során ezer az egyhez arányt teremt a papír alapú, illetve a természetes arany között.



Amikor Putyin beveti azt a mechanizmust, hogy a piacról ténylegesen kivonja a Nyugat által mesterségesen leértékelt egyik csereeszközt (az aranyat), cserében egy, a Nyugat által mesterségesen felértékelt, másik csereeszközért (a dollárért) – ezzel elindította azt a visszaszámlálást, amellyel véget ér az olajdollárnak a világszerte élvezett hegemóniája. Ezzel Putyin bevitte a Nyugatot abba a zsákutcába, amelyből hiányzik bármiféle pozitív gazdasági perspektíva. Mostantól a Nyugat fordíthat bármekkora erőfeszítéseket, bármekkora eszközöket arra, hogy mesterségesen növelje a dollár vásárlóerejét, csökkentse az olaj árát, és mesterségesen leszorítsa az arany vásárlóerejét. A gondot az fogja okozni a Nyugat számára, hogy a rendelkezésére álló természetes arany készletei végesek. Ezért minél inkább fog törekedni a Nyugat arra, hogy a dollárhoz viszonyítva elértéktelenítse a kőolajat és az aranyat, annál gyorsabb ütemben fognak apadni az egyre olcsóbb aranyból rendelkezésére álló, ám távolról sem végtelen tartalékai. E Putyin által mesterien megjátszott gazdasági kombináció során a természetes arany a Nyugat tartalékaiból gyors ütemben áramlik majd át Oroszországba, Kínába, Brazíliába, Kazahsztánba[3]és Indiába – a BRICS országokba. Ha természetes aranyból való készletei továbbra is ilyen ütemben csökkennek majd, a Nyugat által megteremtett, az olajdollárra épülő világrend összeomlása előtt a Nyugat már nem fog tudni tenni semmit Putyin Oroszországával szemben. Azt a helyzetet, amibe Putyin az Egyesült Államok által vezetett Nyugatot hozta, egy sakkjátszmában úgy hívják: a felek egyike időhiányba („Zeitnot”) került.



A nyugati világ még soha nem látott olyan gazdasági eseményeket, jelenségeket, mint amilyenek a szemünk láttára mennek végbe. A Szovjetunió – amikor estek az olajárak – sietve eladta aranyát. Oroszország, ezzel szemben – megint csak az olajár esésének közepette – az aranyat sietve vásárolja. Így Oroszország immár közvetlenül aláásta az olajdolláron alapuló világuralom amerikai modelljét.



Az olajdollárra épülő világmodell arra alapszik, hogy az USA nemzeti valutája domináns szerephez jutott a világ valutáris rendszerében. Ami lehetővé teszi, hogy a Nyugat országai – élükön az Egyesült Államokkal – más országok és népek munkájából, anyagi tartalékaiból éljenek. A dollárnak a világ valutáris rendszerében játszott szerepe abban áll, hogy ez a valuta a kereskedelmi ügyletek lezárulásának, végső fizetőeszköze. Ez azt jelenti, hogy az amerikai dollár, a világ valutáris rendszerében, a felhalmozás olyan végső csereeszköze, melyet nincs értelme más csereeszközökre átváltani. Ám az, amit a BRICS országai – élükön Oroszországgal és Kínával – most csinálnak, az gyakorlatilag megváltoztatja a dollár szerepét és státuszát a világ valutáris rendszerében. Moszkva és Peking együttes akcióinak eredményeként az Egyesült Államok nemzeti valutája, végső csere- és felhalmozási eszközből csak afféle közbülső csereeszközzé változik. Amelynek csupán az a rendeltetése, hogy ezt a közbülső csereeszközt átváltsák egy másik és valóban végleges csereeszközzé: arannyá. Így a dollár gyakorlatilag elveszíti szerepét, mint a csere- és felhalmozás végső eszköze – átadva eme mindkét szerepét egy másik, általánosan elismert, nemzetiségtől és politikától független monetáris eszköznek: az aranynak.



A Nyugatnak hagyományosan két módszere volt arra, hogy elhárítsa az olajdollárra épülő világmodell hegemóniáját, és a Nyugat ebből eredő aránytalanul széleskörű előjogait fenyegető veszélyeket.



Az egyik ilyen eszközt jelentették a színes forradalmak. A másik ilyen eszköz – amit a Nyugat rendszerint akkor vet be, amikor az első eszköz nem válik be –: a katonai agressziók, a bombázások.



Oroszország esetében azonban a Nyugat számára a kettő közül egyik sem alkalmazható: vagy azért, mert lehetetlen, vagy azért, mert elfogadhatatlan.


Mégpedig azért, mert, először is: az orosz lakosság – ellentétben sok más ország lakosságával – semmiképpen sem hajlandó szabadságát, gyermekei jövőjét felcserélni az akár már most rögtön is megkapható nyugati kolbászra.[4] Ez már azokból a nyugati közvélemény-kutatásokból is nyilvánvalóvá válik, amelyekben Putyin népszerűsége rekordmagasságokban található. Például az a személyes barátság, ami Washington favoritját, Navalnijt[5] fűzi McCain szenátorhoz, igen csak nem tett jót sem neki, sem Washingtonnak. Azt követően, hogy erről értesült a sajtóból, az orosz lakosság 98 %-a immár semmi másnak nem tekinti Navalnijt, mint Washington vazallusának, az orosz nemzeti érdekek elárulójának. Ezért azok a nyugati szakértők, akik a valóság talaján állnak, még csak álmodni sem mernek bármiféle színes forradalomról Oroszországban.

Ami a második, a Nyugat számára hagyományos módszert, a közvetlen katonai agressziót illeti: Oroszország se nem Jugoszlávia, se nem Irak, se nem Líbia. Bármilyen Oroszország ellen, orosz területen indítandó, nem nukleáris hadművelet esetén a Nyugatot, élén az Egyesült Államokkal, megsemmisítő vereség várja. És a Pentagon tábornokai – akik ténylegesen az irányítói a NATO erőinek – ezzel nagyon is tisztában vannak. Ugyanígy nincs esélye egy Oroszország elleni nukleáris háborúnak sem, beleértve az un. „megelőző és lefegyverző nukleáris csapás” koncepcióját is. A NATO-nak egyszerűen nem rendelkezik egy olyan csapásmérés technikai lehetőségével, ami által teljesen hatástalanítani lehetne Oroszország nukleáris potenciálját, e potenciál számtalan megnyilvánulásával egyetemben. Ebben az esetben elkerülhetetlen lenne egy tömeges, megtorló válaszcsapás az ellenségre, annak területére. És egy ilyen válaszcsapás kumulált ereje éppen elegendő lenne ahhoz, hogy a túlélők utóbb már irigyeljék a holtakat. Vagyis egy nukleáris tűzpárbaj eleve nem jelenthetne megoldást az olajdollárra épülő világrend érlelődő összeomlásának problémájára. Jobb esetben ez jelentené e világrend történetében a zárófejezetet, az utolsó állomást. Rosszabb esetben ez elvezetne a nukleáris télhez, minden élőlény kipusztulásához – kivéve talán a baktériumoknak azokat a mutánsait, amelyek a sugárzás hatására keletkeznének.

A vezető nyugati gazdasági réteg látja a végbemenő jelenségeket, tisztában is van azok lényegével.

A vezető nyugati közgazdászok, kétség kívül, tisztában vannak azzal, hogy a nyugati világ – beleesve Putyin gazdasági aranycsapdájába – milyen mélységesen tragikus és kilátástalan helyzetbe került. Hiszen a Bretton Woods-i megállapodások létrejötte óta mindenki jól tudja azt az alapvető szabályt: „Akinek több az aranya, az állapítja meg a játékszabályokat”. Ám Nyugaton erről mindenki hallgat. Mégpedig azért hallgatnak, mert senki sem tudja, hogyan lehetne most már ebből a helyzetből kikeveredni.

És, éppen ezért, ha valaki elkezdené elmagyarázni a nyugati közvéleménynek a végbemenő gazdasági katasztrófa minden részletét, akkor ez a bizonyos közvélemény az olajdollárra épülő világrend hívei számára legszörnyűbb kérdéseket kezdi majd föltenni. Amelyek így hangzanak majd:

– Meddig lesz képes a Nyugat természetes aranyért olajat venni Oroszországtól?

– És mi lesz az olajdollárral az után, hogy a Nyugatnak elfogy majd a természetes aranya – amivel kifizethetnék az orosz kőolajat, földgázt és uránt, továbbá a kínai árucikkeket?

Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre ma Nyugaton nem tudja a választ senki.

Hát, uraim, ezt hívják sakk-mattnak. A játéknak vége.

Forrás: http://tehnowar.ru

Internet-portálok anyagai alapján az összeállítást készítette: Tatyjana Dobrogyejeva



Novorosszija központi hírügynöksége: Novorus.info

[1] Öt ország által létrehozott együttműködési szervezet. Elnevezésének (angol) betűszava az öt részt vevő ország angol nevének kezdőbetűiből áll össze: Brazília (Brazil – B); Oroszország (Russia – R); India; Kína (China – C), illetve Dél-Afrika (South Africa – S).

[2] Mármint a „Novorosszija” hírportálon korábban egyik megjelent írás.

[3] Kazahsztán nem tagja a BRICS-nek. A BRICS ötödik tagállama – Dél-Afrika – ezzel szemben a világ legnagyobb aranykitermelői és exportőrei között van. (Miként, egyébként, Oroszország is.)

[4] Képletes kifejezés: kb. mint elkótyavetyélni, aprópénzre váltani valami nagy eszményt.

[5] Az orosz liberális „ellenzék” vezére, Putyin

A lengyel kormány szerdán zsarolásnak nevezte az Európai Unió lengyel igazságügyi reformmal kapcsolatban kiadott közleményeit.

Rafal Bochenek lengyel kormányszóvivő szerdán azt mondta, zsarolásként tekintenek azokra a közleményekre, melyeket uniós hivatalok a folyamatban lévő igazságügyi reform kapcsán kiadtak.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tegnap azzal fenyegette Lengyelországot, hogy érvénybe léptetik az uniós alapszerződés 7. cikkelyét, és felfüggesztik Lengyelország szavazati jogát, ha nem vonják vissza az igazságszolgáltatás eddigi és tervezett átalakítását.

“Nem tudjuk elfogadni az EU tisztviselői általi zsarolásokat, különösen azokat nem, amit nem támasztanak alá tényekkel. Valamennyi, a lengyel parlament által elfogadott törvény összhangban van a lengyel alkotmánnyal és a demokrácia alapelveivel” – mondta a kormányszóvivő a PAP hírügynökségnek nyilatkozva.

Szerdán Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke azt mondta, Lengyelországnak 30 napja van választ adni a Bizottság bírói hatalom függetlenségével kapcsolatos aggodalmaira.

http://www.hidfo.ru/2017/07/kormanyszovivo-zsarolas-amit-az-eu-muvel-lengyelorszaggal/

Egy nemrég nyilvánosságra jutott kutatás szerint a német sajtó nem számolt be kellő objektivitással a migrációs válságról, ehelyett megpróbált morális nyomást gyakorolni az állampolgárokra, és elhallgatta a nyilvánvaló tényeket, hogy elfogadhatóbbá tegye a tömeges bevándorlást.

Az Die Zeit német lap beszámolója szerint egy a német sajtó objektivitását vizsgáló kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a németországi sajtóorgánumok nem objektív módon számoltak be a migrációs válságról, ehelyett közoktató szerepet próbáltak betölteni. A kutatás a német sajtóorgánumokban 2015 február és 2016 március közt megjelent cikkek tartalmát vizsgálta, fokozott hangsúlyt téve a legolvasottabb német lapok, a Bild, a Die Welt, a Süddeutsche Zeitung és a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent tartalmakra. Az Otto Brenner Intézet kutatása szerint mindegyik vizsgált sajtóorgánum újságírói elveszítették objektivitásukat, és a többségi társadalom aggodalmait figyelmen kívül hagyva a kormány által képviselt bevándorláspárti álláspontot vették fel a migrációs válság során.

A kutatás során kiderült, hogy a vizsgált sajtóorgánumokban az újságírók többsége a politikai elit által hangoztatott szlogeneket ismételgette, mint a “befogadás politikája”, ezáltal megpróbáltak morális nyomást gyakorolni a lakosságra, hogy az emberek elfogadják a kormánypolitikát, és ne tiltakozzanak a tömeges bevándorlás ellen. Azokat az embereket, akik kritizálták a kormánypolitikát, az újságírók potenciális rasszistaként kezelték; olyan emberként, mint aki mindjárt gyűlölet-bűncselekményt fog elkövetni. Ugyanakkor, az újságírók saját szerepüket úgy értékelték, mint egyfajta “népoktatói” szerepkört, ami hozzásegít másokat a “jobb emberré váláshoz” – legalábbis a kutatás szerint. A Die Zeit korábbi szerkesztője, Michael Haller elmondása szerint ezzel szakmailag kudarcot vallottak, hiszen az újságíró feladata az objektív tudósítás lenne.

“A legtöbb újságíró szakmai kudarcot vallott, mert az lett volna a feladatuk, hogy objektívan számoljanak be a valóságról az olvasóknak.” – mondta.

A kutatás arra az eredményre jutott, hogy a fővonalú médiában tevékenykedő újságírók véleménye az esetek többségében rátelepedett a közölt híranyagra, olyan mértékben, hogy lehetetlen volt elkülöníteni az újságíró véleményét és a közölt tényanyagot. Eközben gyakran teljesen figyelmen kívül hagyták az egyszerű állampolgárok, vagy akár a menekültek véleményeit – áll a kutatásról készült beszámolóban. A jelentés szerint

a fővonalú médiában tevékenykedő újságírók morális elfogultsága nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a többségi lakosság nem bízik többé a médiában.

A valóság testén ejtett sebek

2015-2016 fordulóján Kölnben az újévi ünnepségek idején több mint ötszáz nő vált nemi erőszak, szexuális zaklatás vagy rablás áldozatává. Bár az online közösségi médiában személyes üzeneteken keresztül terjedtek az ezzel kapcsolatos értesülések, a német sajtóban semmilyen ezzel kapcsolatos hír nem jelent meg. A német vezetőket szó szerint paralizálta a helyzet: a Deutsche Wirtschafts Nachrichten 2016 január 5-én arra hívta fel a figyelmet, hogy Angela Merkel német kancellár még semmilyen reakciót nem adott a tömeges szexuális zaklatással kapcsolatos hírekre, pedig azóta eltelt közel egy hét, és rengeteg hivatalos bejelentés, ill. feljelentés történt. A német közvéleményt egyre jobban kezdte foglalkoztatni, hogy a sajtó szándékosan elhallgat bizonyos dolgokat, melyeket nem tudnak összeilleszteni az általuk képviselt nézetekkel. Az emberek egy részének valóságról alkotott képe durván sérült, és a bevándorláspárti média szándékosan táplálta ezeket a hamis képzeteket.

2016 február elején a Deutschlandfunk rádiónak interjút adott Wolfgang Herles német újságíró, a ZDF televízió volt igazgatója, aki nyíltan kimondta, hogy Németországban teljes médiacenzúra működik. Elmondása szerint a sajtóorgánumok többsége teljes engedelmességet tanúsít az ország hatóságai irányába, annak ellenére, hogy többségük látszólag “független” médiaként működik. A volt igazgató kifejtette, hogy a kormány szigorú feltételeket állít fel bizonyos témákra vonatkozóan, és arra kényszerítik a médiát, hogy kövessék az általuk megszabott utasításokat. “Semmilyen negatív állítást nem tehetünk a menekültek kapcsán. Ez a kormányzati újságírás vezetett oda, hogy az emberek többé nem bíznak bennünk” – mondta, utalva az akkoriban nyilvánosságra jutott közvélemény-kutatásokra, mely szerint súlyosan sérült az emberek fővonalú médiába vetett bizalma.

A Wirtschaftswoche napilapnak nyilatkozva az ARD TV volt vezetője, Ulrich Wickert beszélt arról, hogy a német lakosság nem bízik többé a médiában, mert az újságírók egyszerűen tabunak minősítenek olyan dolgokat, ami a németek számára közvetlen tapasztalat. “A tolerancia és demokrácia hibás értelmezésének lehetünk szemtanúi, mert bizonyos dolgokat tabunak minősítenek. Például, vannak olyan pillanatok, amikor el kell ismerni, hogy algériai, marokkói, vagy tunéziai fiatalok voltak azok, akik olyan módon viselkedtek, hogy azt mi Németországban nem tűrjük meg” – mondta. Wickert ráadásul arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajtó kizárólag amiatt kezdett el foglalkozni a Kölnben történt tömeges szexuális zaklatással, mert tőlük független médiafelületeken olyan gyorsan terjedt a tömeges szexuális zaklatás híre, hogy azt többé nem tudták elhallgatni.

Hetekkel később a Der Spiegel beszámolt egy közvélemény-kutatás eredményeiről, melynek során kiderült, hogy az emberek többsége már nem bízik a fővonalú médiában. Az Allensbach alapítvány felmérése során a válaszadók mindössze 25%-a mondta azt, hogy megbízik abban, amit a média az országba érkező “menekült nőkről és gyermekekről” ír. A bizalmatlanság azonban nem magalapozatlan, később a német rendőrség nyilvánosságra hozta a Kölnben történtekre vonatkozó adatokat, és kiderült, hogy a bűncselekmények elkövetője mintegy kétezer migráns volt, akik csoportosan vadásztak a férfi kísérő nélküli nőkre. A Kölnben történtek tehát egy vízválasztó volt; a német újságírók döntést hoztak azzal kapcsolatban, hogy nem veszik figyelembe a nyers valóságot, ehelyett inkább a saját képzeletvilágukban akarnak élni, és következetesen hülyének nézik a német állampolgárokat: aki szerint migránsok követtek el nemi erőszakot, az rasszista, és jobb emberré kell váljon.

Begyógyítani a sebeket

Ez még nem is akkora probléma, mint elsőre látszik, mert alternatív valóságfelfogások mindig is voltak, mindig is lesznek – de ez a világnézet, amit a német újságírók és a német kormány magukénak vallanak, nyilvánvalóan a társadalom ellen fordult, és ennek minden nap mutatkoznak jelei, ők pedig ahelyett, hogy kezelnék a problémákat, egyre inkább megpróbálják eltüntetni ezeket a jeleket. Hónapokkal a kölni események után már azt is meg merték írni a német sajtóorgánumok, hogy egy olyan vasútvonalon, ahol az egyik megálló közelében menekülttábor van, a nők csak elkülönített női vagonokban közlekedhetnek – mert ha nem teszik, a közel-keleti migránsok zaklatják őket. A Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint a női utasok kezdték el követelni, hogy legyenek olyan kocsik, ahová férfiak nem léphetnek be, mert Lipcse és Chemnitz közt utazva állandó zaklatásnak vannak kitéve a “menekültek” részéről.

A migrációs válság folyamán a német hatóságok és a német sajtó ahelyett, hogy figyelembe vette volna az állampolgárok aggodalmait, inkább a más kultúrájú menekülteknek adott szabad mozgást, a német állampolgárokat pedig elkezdte karanténba rakni, hogy ne zavarják ezt a más kultúrát. Utazzanak a nők külön vagonban – ezzel kezdődött. Mára odáig fajult a helyzet, hogy a német kormány elkezdte felszámolni azokat a szabad véleménynyilvánításra még használható felületeket, ami miatt nem tudták fenntartani ezt az álságos hazugságvilágot, amiben a migráns szép és jó, a németek és migránsok békében élnek egymás mellett, aki pedig nem így gondolja, az mind rasszista és jobb emberré kell váljon.

Első lépésként arról gondoskodott a német kormány, hogy a Facebook pénzbírsággal legyen sújtható, ha nem távolítja el a bevándorlókra nézve sértő bejegyzéseket. Még alig eszmélt a sokkhatás alól a társadalom, amikor a német rendőrök már elkezdték a saját otthonaikban letartóztatni a bevándorlást ellenző kommentelőket. Minden áron fenn akarják tartani a multikulturális álomvilágot; ha a német társadalom sértegeti a nemierőszak-tevő migránsokat, akkor a német társadalmat börtönbe kell zárni (hogy jobb emberré váljanak).

Mindent megtettek annak érdekében, hogy fenntartsák a látszatot. Elhallgatták az állampolgárokra leselkedő fenyegetést, ezzel veszélybe sodorva férfi kísérő nélkül szórakozni vágyó tinilányokat. Bebörtönzik az embereket, akik politikailag nem korrektül, az agresszív migránsok érzékeny lelkivilágába taposó ellenvéleménynek adtak hangot. A rendőrségi statisztika viszont nem hazudik: a migránsok egy év alatt 186 ezer bűncselekményt követtek el, a németek pedig felgyújtottak számos menekülttábort, ezernyi erőszakos bűncselekményt követtek el migránsok ellen. 2014-ről 2015 végére (a nagy migrációs hullám tetőzésekor) az úgynevezett gyűlöletbűncselekmények száma egy év alatt 77%-kal nőtt. A “nyitott kapuk politikája” erőszakspirálba viszi a német társadalmat. Ezek az fennkölt, “népnevelő” újságírók pedig azt gondolják, hogy azzal enyhítik a társadalmi feszültségeket, ha nem engedik, hogy az emberek negatív véleményt alkossanak a migránsokról?

Ezek a “jobb emberré vált személyek” valamilyen okból kifolyólag nem próbálják menekülttáborokban arab nyelven osztogatni a humánus eszmefuttatásaikat, és nem próbálják ott, a migránsok közt terjeszteni a más kultúra elfogadásának emberi eszményét. Ehelyett az európai társadalomra próbálnak morális nyomást gyakorolni. Pedig ennyi évi migrációs nyomás után talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy mi eredményez nagyobb feszültséget: ha az emberek nyíltan, őszintén beszélhetnek a közösségre leselkedő fenyegetésekről, vagy ha megpróbáljuk erőszakkal elfojtani ezt a párbeszédet, és szándékosan tájékozatlan állapotban hagyjuk a társadalom nagy részét, majd a mit sem sejtő tinilányok megerőszakolása láttán hőbörgő embereket börtönbe zárjuk, ezzel gyakorlatilag a nemierőszak-tevők oldalára állva. Nem lehet, hogy a nyers valóság objektív ismertetése a társadalmi feszültségek enyhítése szempontjából néha helyénvalóbb, mint a tények szándékos kizárása?

http://www.hidfo.ru/2017/07/hazudott-a-nemet-sajto-a-migranseroszakrol/

Franciaországban dühödt tüntetők az éj leple alatt falat építettek egy hotelépület köré, ahol a kormány a helyi lakosok megkérdezése nélkül akar menekülteket elszállásolni.

Egy dél-franciaországi település, Séméac lakosai falat építettek egy használaton kívüli hotelépület köré, mert a kormány azt tervezi, hogy ott menekülteket fog elszállásolni, de erről nem folytatott előzetes egyeztetést a menekültközpont létesítésében közvetlenül érintett helyiekkel. A Formula 1 hotel épülete köré a feltűnést kerülve, egyetlen éjszaka alatt építettek téglafalat a tiltakozó állampolgárok.

Az AFP hírügynökség kérésére a tüntetők nem nyilatkozhattak őszintén, mert véleménynyilvánításra csak a politikai korrektség keretein belül van lehetőségük. Emiatt azt mondták, nem is a migránsok befogadása ellen tiltakoznak, csak az ellen, hogy a kormány erről nem kérdezte meg őket.

“Nem ellenezzük a migránsok befogadását – de figyelembe kell venniük az állampolgárok véleményét” – mondta egy az AFP hírügynökségnek nyilatkozó tüntető, aki tartott attól, hogy a migránsbefogadó-központ ellenzése miatt rasszistának bélyegzik.

A tüntetők azzal vádolják a kormányt, hogy titokban a megkérdezésük nélkül 85 migránst akar elhelyezni a használaton kívüli hotelépületben. A helyiek azonban aggódnak amiatt, hogy a migránsok nem fognak tudni beilleszkedni, hiszen a helyi iskolák és más szociális szolgáltatások nem elérhetőek a francia nyelven egyelőre nem tudó, állampolgársággal nem rendelkező migránsok számára.

Séméac egy közel ötezer fős település, és itt található a francia kormány által megvásárolt 62 hotel egyike, ahol a Calaisból és Párizsból elküldött migránsokat akarják elszállásolni.

A francia hatóságok ebben a hónapban több mint 2500 migránst “evakuáltak” egy közeli átmeneti menekülttáborból. Májusban újabb 1600 főt küldtek el egy másik táborból, a kormány tervei szerint a 2018-as évben sokan közülük állandó lakhelyet is kaphatnak. Idén összesen 85 ezer ember kért menedékjogot Franciaországban, többségük Szudánból, Afganisztánból és Albániából érkezett.

http://www.hidfo.ru/2017/07/falat-epitenek-a-migransok-kore-a-duhodt-franciak/

Egy a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozó spanyol közgazdász szerint nem valószínű, hogy októberben tényleg megtartják a Katalónia függetlenségével kapcsolatos népszavazást. A gazdasági vezetők többsége úgy gondolja, a függetlenség negatív hatást gyakorolna a spanyol gazdaságra.

Miquel Puig, egy katalán egyetemi konzorcium vezetője a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva azon véleményének adott hangot, mely szerint aligha valószínű, hogy október 1-én tényleg megtartják a Katalónia függetlenségével kapcsolatos népszavazást.

“Úgy gondolom, valószínűtlen, hogy a függetlenségi népszavazást valóban megtartják. A spanyol kormány nem fog zöld utat adni ennek a kezdeményezésnek” – mondta. A közgazdász elmondása szerint ugyanakkor Katalónia független államként is életképes lenne gazdaságilag, hiszen pozitív kereskedelmi egyenlege van a világ országaival. A gazdasági vezetők azonban tartanak attól, hogy a függetlenség elszigetelődéshez vezethet.

Egy az El Pais napilap által publikált közvélemény-kutatás eredményeiből kiderült, hogy az ország üzleti vezetőinek mintegy 74%-a úgy gondolja, a katalán függetlenség fenyegetést jelenthet a spanyol gazdaságra. A Katalónia központtal működő vállalkozások vezetőinek 43%-a szintén ezen az állásponton van, ellenben Spanyolország gazdasági növekedésével kapcsolatban pozitív várakozásaik vannak.

Katalónia október 1-én tervez népszavazást tartani a Spanyolországtól elszakadásról. A spanyol kormány illegálissá nyilvánította a népszavazást, és az eddigiek alapján semmilyen körülmények közt nem fog engedélyezni egy ilyen kezdeményezést. Katalónia vezetői korábban nyilvánosan ígéretet tettek arra, hogy a népszavazást akkor is egyoldalúan megtartják, ha a madridi kormány azt nem engedélyezi.

http://www.hidfo.ru/2017/07/elmaradhat-a-katalan-fuggetlensegi-referendum/

A HÍRTV ÉS ATV ÉLENJÁR A HAMISÍTÁSOKBAN, DE AZ ECHO-TV IS A NYOMUKBAN HALAD

Közismert mindenki előtt, hogy Venezuela a világ egyik legnagyobb olajtermelő országa. Szépen is mentek ott a dolgok, amikor az egykori elnök, Chavez kezébe vette az irányítást és kicsavarta az USA-bérencek kezéből a tulajdonokat és sok más gyökeres és látványos változást csinált az ország érdekében. Azonban férgek ott is vannak bőven és ezek éppen olyanok mint nálunk, cionbérencek. Miután Chavez elnök gyanús körülények között meghalt, utódjának Maduro elnököt nevezte ki, de sajnos Maduró már olyan örökséget vett át, amit az ottani söpredék és Amerika-bérenc körök teremtettek. Fellázítottak tömegeket és azóta is rombolnak, gyújtogatnak. Ami viszonylag könnyű nekik, mert az olajat Amerika és más országok nem veszik át tőlük, valamint a rágcsálók az olaj árát levitték igen alacsonyra, csak azért, hogy – ezt jól jegyezzük meg –, Oroszország, Irán és Venezuela minél nagyobb veszteségeket szenvedjen el. Miközben Oroszországot és Iránt gazdaságilag is büntették, aközben Obama és Trump elnök ügynökei ott vannak Venezuelában és pénzelik a bűnöző csőcseléket. Eddig Maduro elnök minden lehetséges módon igyekezett a társadalmi feszültségeket csillapítani, de ez a férgeknek nem tetszik, mert ők csak a zűrzavarban és a mocsokban érzik jól magukat, akkor tudnak igazán rombolni. Ezt teszik most is, miután az elnök Alkotmányozó Nemzetgyűlést írt ki, hogy valóban a nép akarata érvényesüljön és nem a cionbérenc pártoké.

A HAZAI SZENNYTÉVÉK ALJAS BŰNÖZÉSEI KORMÁNYTÁMOGATÁSSAL

Nálunk tombol a zsidó liberalizmus, a Fidesz-kormány teljes egyetérésével és támogatásával Mi azonban ezen gyilkos eszmék ellen elszántan küzdünk, amíg ki nem irtják ezt a mérget. A képmutató Fidesz azt mondja, hogy a kormány „nem szólhat bele” a sajtó és tévéügyekbe. Ez egyrészt hazugság, mert a gyakorlat mást mutat, másrészt a hazai közéleti és politikai dolgokért és viszonyokért elsősorban a kormány a felelős, hiszen az ő törvényeik szerint folyik nálunk a rablás és a módszeres társadalmi rombolás. Ennek jegyében ezek a fenti szemét tévék úgy állítják be a venezuelai eseményeket, mintha az elnök lábbal tiporná az emberi jogokat és nem hallgat a gyújtogató, lázító csőcselékre. Van egy olyan érzésünk, hogyha az alkotmányozó nemzetgyűlés sikerrel jár, akkor ez nagy pofon lesz a csőcselék számára, amiből az USA és a cionkörök is érteni fognak. Persze ezek nem ijednek meg ettől, tehát a férgek ellen a harcot tovább kell folytatni. Nálunk is.

Maduro elnök minden USA-zsidó terror ellenére folytatja az Alkotmányozást.

Ez azt jelenti, hogy a mókuskerékből kiszállnak, amit az ellenség gyártogatott korábban, ami teljesen megbéklyózza a vezetést, hogy igazságosan, szabadon élhessenek, a politikai bűnözőket meg kidobják a közéletből, mint a sz...os macskát. Olyan áltörvényt gyártogatott az ottani álellenzék (USA által támogatott zsidó bábok), hogy amennyiben az őslakos indián vezetés kerülne véletlenül a hatalomba, akkor akár 2 hónap múlva megtámadhassák a nyertest, ha elégedetlenséget produkálnak. Ilyen helyzetet azzal hoztak létre a zsidók, hogy minden élelmiszert felvásároltak, a lakókat kiéheztetik és utána azzal jönnek elő, hogy itt bizony „elégedetlenség van.” Na, az effajta áltörvényeket mind kidobják a kukába és a kiéheztetésért, mint népirtásért a legnagyobb büntetést fogják esetleg kiszabni. Továbbá a gyilkosságra való felbújtók is ugyanezen kategóriába kerülnek. De idetartozik az is, hogy Amerika az állandó kéretlen beavatkozásáért felelőssé lesz tehető. (tudósítónktól, részlet, kép presstv)


http://amagyaroldal.hu/hirek/content/szennyt%C3%A9v%C3%A9ket-be-k%C3%A9ne-tiltani