Ma, a fejlett XXI. században még van egy viszonylag humánus módszer arra, hogy az összes liberális retket a máglyára hajítsuk, és ezt úgy hívják, hogy országgyűlési választás.
Ez itt egy őszinte cikk. Olyan, ami nagyon ritkán jelenik meg a médiában, vagy akkor se. Ha név és arc van hozzá, garantáltan szétszedik a liberálisok. Egy őszinte politikai vélemény, és holnap a saját anyám is az Index címlapján lesz mint Vlagyimir Putyin orosz ügynöke. Az ördöggel hált szegény, mert “fiatal volt és kellett a pénz”, és emiatt volt protekcióm a KGB-hez, születési előjogból kifolyólag, amit névtelen, neve elhallgatását kérő forrás is igazol. Két, neve elhallgatását kérő szakértő pedig alátámasztja a véleményét. Az olvasó el sem jut a második bekezdésig, mert addigra a cikk szerzője olyan mértékben le van járatva, hogy értelmes embert nem érdekel, pontosan mit is akart mondani.
Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája.
Meg egyébként is rossz ritmusban veszem a levegőt, tehát az egyénnel mindenféleképpen probléma van, csak ne a tartalommal, ne az ideával kelljen vitatkozni. Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája. Ha az uralkodó liberális ideológiával szemben ellenvélemény van, az egyént kell hitelteleníteni. Egy hiteltelen és nevetségessé tett egyénnel nem kell vitába szálljon az uralkodó ideológia, tehát mindenki lenyugodhat, “vessétek elénk a következőt”. Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája. Kamerázzuk be a mosdót és mutassuk meg a választóknak, mekkora hangok vannak a WC-kagyló környén, amikor odaül egy tányér bableves után, ez a miniszterelnöki székre is várományos személy, hogy a választóknak ellenszenvessé váljon. Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája. Túrjuk elő a Facebook-ról, mit posztolt oda 16 évesen két üveg vodka után, mert ez biztos releváns ma a 30-as éveit taposó politikusra. Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája.
Miért van az, hogy egy politikai kampány, egy választási kampány szükségképpen undorító kell legyen, és férgek kell másszanak benne?
A liberális demokrácia miatt.
A liberális demokrácia olyan mértékben nihilista, hogy ideákat nem ismer, csak egyéneket. Egy liberális demokráciában a politikai kampány középpontjában az egyén áll. A politikai kampányok nem értékekről és ideákról szólnak, hanem egyénekről. “Ennek az egyénnek több pénze van mint neked” és emiatt ne szavazz rá, mert nem fogja neked odaadni a pénzét. A másik egyénnek pedig a szeme se áll jól, meg se hallgasd a véleményét. A lényeg mindig az egyén – a politikai kultúra legbensőbb lényege, hogy leredukálja a közéleti vitákat eszmecseréről a célkeresztbe állított egyén elleni harcra. “Ezt az egyént szét kell szedni, hogy senki meg se hallgassa, mi a véleménye egy-egy társadalmi-politikai kérdésben.”
Lehet, nem egészen biztonságos, ha hullik a vakolat az intenzív osztályon – de igazából mindez kit érdekel? Aki kritizálja a vakolat hullását, annak alapvetően három luxusvillája van (máris címlapon) és stróman az anyja is, emellett arab befektetőkkel találkozott és az ördöggel hált szabadidejében. Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája.
2018. április 8.-a amiatt fontos, mert a liberális demokrácia 4 évben egyszer újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy elgondolkozzunk azon, mit is akarnak tőlünk ezek az emberek, akik milliós öltönyökben járnak, és milliárdokat költenek arra, hogy mi valamiről valamit gondoljunk.
Elgondolkozhatunk azon, hogy melyik az a befolyásos maffiózó, aki legalább csak a látszat szintjén kapcsolatban áll azzal a hétköznapi valósággal, amit nekünk minden nap el kell viselni, miközben ők fényképezőgépek által övezve kezet ráznak és egy elszigetelt közegben nemzetközi szerződésekről tárgyalnak. Elgondolkozhatunk azon, hogy melyik az a befolyásos maffiózó, aki hajlandó kicsit visszakacsintani a többségi társadalomra, és kijelenteni, hogy “úristen, én is ember vagyok. Ha nem lenne a külföldi szponzorom, akkor köztetek élnék a mocsokban.”
Igazából április 8.-án arról kell döntenünk, hogy alapvetően köpünk erre az egész demokráciára, vagy elmegyünk, és választunk egy ilyen személyt, aki legalább minimális szinten visszakacsint arra a valóságra, amiben az emberek többsége él. Arra a valóságra, amiben bérletet kell venni a tömegközlekedésre, mert nincs sofőr, aki szállítson, és nincs más pénzéből fizetett bérelt autó, ami odavisz a bizottsági ülésre. Arra a valóságra, amiben amúgy nem érdemes megbetegedni, mert a kórházak ellátottsága miatt már várostól és kerülettől függ, hogy egy komolyabb betegségbe belepusztulunk, vagy minőségi ellátásban részesülünk.
Az elmúlt 28 év politikai kultúrája, hogy a problémákról csak akkor szabad vitatkozni, ha eközben külföldi érdekkel összejátszva az egész kormányt is buktatni akarjuk. Amúgy ne vitatkozzunk vele, mert címlapon leszünk és az anyánk is stróman volt.
A liberalizmus évtizedeken át megakadályozta, hogy értelmes vitát folytassunk fontos társadalmi kérdésekről.
Ha senki nem képzett ki arra, hogy neked véleményed legyen, akkor neonáci vagy. Ha kiképeztek rá, akkor szocialista. Nincsenek értelmes társadalmi viták, mert az első nagy levegővétel után kicsinálják az egyént, ami véleményt fogalmazna meg.
Szerintem – és ezt egy névtelen blogra írom egy liberális véleménydiktatúrában – április 8-án tengernyi választék van arra, aki ellen szavazni lehet. Lehet szavazni azok ellen, akik az elmúlt 28 évben nem engedték, hogy az átlagtól eltérő véleményed legyen, és legszívesebben a Facebookot is cenzúráznák, hogy továbbra sem lehessen véleményed. Lehet szavazni az ő kölykeik ellen, akik most másztak elő a Rózsadombról intézett külföldi iskolából, és úgy tesznek, mintha fiatal, új erő lennének, de igazából csak annyit akarnak, hogy neked ne legyen véleményed. Lehet szavazni a liberális cenzúra ellen, még ha nem is érdekli őket. Az a lényeg, hogy ez az egy szavazatod van, és utána nem nyilváníthatsz véleményt, csak ha megfelelő helyre születtél, vagy a megfelelő emberekhez törleszkedtél. Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája.
A középkori társadalmak még tudták, mit lehet csinálni azokkal a személyekkel, akik túl nagy, már-már természetellenes hatalom birtokába jutottak. Barbár módszerekkel, és erőszak által, de a társadalmi gondok okozóit néha máglyára tették az emberek. Ma, a fejlett XXI. században még van egy viszonylag humánus módszer arra, hogy az összes liberális retket a máglyára hajítsuk, és ezt úgy hívják, hogy országgyűlési választás. Ez a módszer addig él, ameddig be nem vezetik az internet feletti teljes kontrollt – ami nekik leghőbb vágyuk -, hogy neked újra ne lehessen véleményed. Érdemes élni vele. Nem kell egészen narancsnak lenni – bőven elég, ha kicsit jaffa vagy, és utálod azt, aki kormányon van, de mégjobban gyűlölöd azt, aki az elmúlt 28 évben megmondta neked, hogy ne magyar legyél, mert magyarnak lenni, az egy elmaradott dolog, és legyél inkább európai. Nem lehet, hogy ameddig az elmúlt 28 év kártevői hangosan visítanak, addig a dolgok legalább részben jó irányba mennek?
http://www.hidfo.ru/2018/04/boszorkanyaldozas/
