A bizonytalan politikai helyzet és a várható energia árnövekedés, vagy esetleges hiányhelyzet kialakulása miatt néhány adalék a túléléshez. Ahogy megígértem, néhány apróságot ismét felteszek végszükség esetére, de esetleg továbbfejlesztéshez ötletadónak is.
Az oldalon már szerepelt korábban néhány, viszonylag könnyen megvalósítható készülék. Nem is annyira (vég)szükségmegoldások címmel . Akkor a szivattyúra szerelhető vízszűrő és a Rocket-kályha került ismertetésre. Most a vízszűrő kút nélküli, egyszerűen, bárki által könnyen elkészíthető változata, a csőfűtő berendezés, és az őszi-tavaszi időszakban mennyezetfűtésre, nyáron hűtésre használható egyszerű megoldások kerülnek terítékre. Külön megemlítésre kerül egy "ezüst-kolloid készítő" áramkör, és hogy miként lehet a "Zappert" is befogni a biológiai víztisztításba.


Elsőként két flakont, három hozzájuk tartozó kupakot, egy kicsi darab szúnyoghálót és granulált aktívszenet igényelő vízszűrő kerül bemutatásra. A NATO permetezések miatt idén már nem egyszer voltak özönvízszerű esőzések. Ilyenkor a városi artézi kutakba, és főleg a partiszűrésű kutakba nagy mennyiségű szennyező anyagot juttat az óriási mennyiségű csapadék. A vízművek, észlelve a vegyi-szennyeződéseket és a fertőzésveszélyt, többnyire "klórozással" próbálják legalább a fertőzésveszélyt elhárítani. A vegyi-szennyeződések nem kerülnek eltávolításra, és az erősen klóros víz ihatatlan, büdös, megfájdul tőle az ember feje.
Két kétliteres flakonból (lehetőleg vastagabb falúból) gyorsan készíthetünk aktívszenes vízszűrőt.
Az egyik flakonnak ki kell fúrni az alját, akkora lyukat tágítva, hogy a másik flakon nyaka beleférjen. A másik flakon alját le kell vágni, mert ez lesz a tölcsér, amibe a vizet tölthetjük.


Nem árt, ha van kéznél egy olcsó ragasztópisztoly. A levágott talpú flakon kupakját kb. 3mm-es átmérőjű fúróval ki kell furkálni (5 lyuk elég). A kifúrt kupakba egy átmérőjének megfelelő vagy egy kicsit nagyobb szúnyoghálódarabot kell kivágni ollóval, majd rászorítani a levágott végű flakon menetes végére. 2 db ilyen kupakot kell készíteni. Az így összerakott "tölcsért" bele kell ragasztani a kifúrt végű flakonba, úgy, hogy ne szivárogjon a ragasztásnál. Ezzel tulajdonképpen elkészült a szűrőház. Már csak annyi dolgunk van, hogy az alsó flakonba beletöltsünk tölcsérrel kb. 1 liter granulált aktívszenet, és felcsavarjuk rá a kifurkált, szúnyoghálóval ellátott másik kupakot. 2-5 literes befőttesüvegbe állítva azonnal használható, de használat előtt célszerű a zuhany vagy csap alatt átmosatni, hogy az apróbb széntörmelékek ne kerüljenek a megszűrt vízbe, bár az aktívszén szemcséi kifejezetten hasznosak a szervezet számára. A szűrő lehet kidobott vízszűrőbetét kisebb lyukú rézhálója is.
A harmadik kupak arra kell, hogy amikor nem használjuk a szűrőt, átfordítjuk a szűrőnket a levágott talpára, levesszük a kilyuggatott kupakot, és feltesszük a sértetlent. Visszafordítva célszerű annyi vizet tölteni az aktívszénre, hogy ellepje, mert az aktívszén a levegőből is megköti a szennyeződéseket, így idő előtt elveszíti megkötőképességét. Én ezüst-kolloidot szoktam hozzáadni, hogy a víz ne poshadjon meg, de ezüst-kolloid híján Zappert is lehet használni a baktériumok és vírusok ellen. Ekkor biorezonanciával pusztítjuk el a vízben megtelepedő kórokozókat.
A szűrő 1-2 óra alatt elkészíthető...


Az egyszerű "csőfűtéshez" nem sok anyag kell, és főleg nem különleges anyagok, valamint magas szintű felkészültség sem szükséges. Alapként akár a Rocket-mass fűtést is fel lehetne hozni, de az elv nem is a "repülő kályhacső", a torlósugaras hajtómű alapelvéből származik, hanem egy sokkal régebbi kályhafűtési gyakorlatból. Az idősebbek még emlékezhetnek arra a begyújtási módszerre, amikor "visszafüstölt" a kályha, sparhelt, mert hideg volt a kémény, és főleg nem elég magas. Ilyenkor széthúzták a kályhacsövet, újságpapírt tömtek bele, és meggyújtották. A újra összedugott kályhacső elkezdett felmelegedni, és már volt is "huzat", be lehetett gyújtani tűzhelybe füst nélkül. A jelenség oka az, hogy a felmelegedett csőben örvénylő, toló áramlás alakul ki, ami tolja maga előtt a levegőt, és maga mögött vákuumot hoz létre. Számunkra a csőkályhában, "kazánban", a nagy levegőmennyiség beszívásával tökéletessé teszi az égést, miközben az utolsó kalóriányi hőmennyiség is elvonható.


A képen látható félkész csőrendszer, begyújtva az alsó könyökbe, 1-2 perc alatt felmelegedik. Ha egy minimális huzattal rendelkező kéményre kötjük, már a begyújtáskor, az áramlás kialakulása előtt sem füstöl vissza. Egy maréknyi fatörmeléktől felforrósodik a csőrendszer, és feketére festve közvetlenül sugározza le a meleget, miközben a fa szinte hamu nélkül ég el. Egyterű vagy összenyitható helységekben, de kis súlya és szétszedhetősége miatt, akár egy sátorban is használható. Ha nincs lehetőség tűztér kialakítására, az alsó csőbe csatlakozó 72 fokos ívbe berakható egy 50 cm-es cső is. Ebben az esetben kicsit feljebb kell begyújtani, majd letolni az égő gyújtós. A ferdén kiálló cső, átmérőjétől függően megrakható fával, rövidebbekkel is. Mivel a kéménybe alig jut füst, egyenletes égés esetén pedig egyáltalán nem (csak a hullámzó levegőt lehet látni, mint a földgáz égésénél), a kémény "igénybevétele" minimális. Nincs koromlerakódás, szurkosodás. A "tűztér" kialakítása a lehetőségek függvénye. Az alábbi képen látható tűztér csak kéménnyel használható, mert a 2mm-es acéllemez elhűti a csövet, ezért célszerű elszigetelni (pl. azbeszt, vagy azzal csereszabatos) tűzálló lemezzel egymástól a tűztér csövét és csőrendszert. Erre a célra egy hengerré hajtott Isolcart hőszigetelő lemez 5 cm-es szélességű csíkja is megfelel. A cső gyors felmelegedése nagymértékben lerövidíti, megkönnyíti a begyújtást és gyorsan kialakul az örvénylő áramlás.


A csőmelegítés már egy, 80 cm - 1m hosszúságú csővel is működik, de sok hő veszik kárba (ez a nagy sebességű áramlás biztosítja a tolóerőt a torlósugaras hajtóművekben). Két huzammal megdöntve akár egy gázkonvektor parapetjén is üzemeltethető szükségfűtésként. Legrosszabb esetben feláldozható egy üveg az ablakból vagy erkélyajtóból, hőszigetelő lemezen kidugva a csövet. Ez utóbbit azért említem meg, mert házgyári lakásoknál sok esetben se kémény, se gázkonvektor, csak központi fűtés. Egy-két, méteres, száraz botfával (általában 1 m-esre vágják ritkításkor, 3-8 cm átmérő), akác esetén 8-9 órán keresztül is képes rendkívül sok hőt lesugározni, minimális kéményveszteség mellett. Itt elhűthető, akár kézmeleg is az égéstermék, mert a csőben kialakuló toló áramlás és nem a huzat gondoskodik a távozásáról.
A tűzteret úgy érdemes kialakítani, hogy az ajtaján vagy rostélyszerkezetén el lehessen távolítani a hamut. A begyújtást célszerű a csőben kezdeni ( pl.: Holotrade alágyújtóssal), majd az áramlás megindulása után (1-2 perc) a tűztérben is be lehet gyújtani. Fontos a huzatszabályozás is. A jól "duruzsoló" (megindult örvénylés esetén egyre hangosabban "morog", dübörög) fűtés képes olyan huzatot csinálni magának, hogy leszakad az égő fáról a láng.

Sokan a meglévő fűtésrendszerükre szeretnék rákötni a csőkazánt, mert ilyen esetben kazánként, meleg víz előállítására szeretnénk használni a rendszert. Az alábbi ábrán ilyen kialakítás elvi sémája látható:


Fontos, hogy az örvénylő áramlás beindulása és fennmaradása érdekében az alsó cső ne kerüljön a víztérbe. A Rocket-kályha esetében a hordóba benyúló csőben alakul ki az örvénylő áramlás felfelé. Ezután már hosszabb csőkígyóval is kivonhatjuk az égéstermékből a hőt. Itt is ugyanez történik, de a leegyszerűsített kialakítás kisebb helyigényű. Ettől függetlenül, kialakítható 30 literes festékesdobozokból egy elődob is, mint egy "mini Rocket-kályha". Az ábrán szerepelő összeállítás már a második konstrukcióm vázlata, mert több módosítást és újratervezést igényelt eddig is a kialakítás. Mérete egy nagyobb radiátor helyfoglalásával egyezik meg. 100 mm-es átmérőjű cső esetén 150 mm-es, 120 mm-es cső esetén 170 mm-es a "kazán" szélessége. Magassága, kialakítástól függően 1 m körüli.
Fontos kérdés a fa beszerzése. Egy letört száraz 3-8 cm-es átmérőjű 2m-es faág 8-16 órás fűtési időt tud biztosítani, fafajtától függően. Napi 8-15 kg fával (ugyanez a két házat fűtő kazánunkkal hideg időben akár egy mázsa is lehet) megoldható a fűtés. Egy kerékpárra minden további nélkül felpakolható 60-80 kg faág, ami majd egy heti fűtőanyag hideg időben.

A víztér kialakításánál egy szabály van! A függőleges, Rocket-kályhához hasonló dobos, vagy az ismertetett csőkígyós megoldás esetében sem szabad elhűteni az első csövet, mert ott alakul ki az örvénylő áramlás. A tartály lehet lapos kialakítású, ha mód és lehetőség van 1,5-2 mm-es lemezből összehegeszteni, és elhelyezni benne a 100-120 mm-es 1,5-2 mm-es falvastagságú csöveket. Mellette kialakítható a keringető szivattyú csonkja, illetve ha jól működő gravitációs fűtéssel rendelkezünk, az elmenő és visszatérő csatlakozások. Akinél a hely megengedi, a tartály lehet egy kiszuperált villanybojler tartálya is, de nálam fő szempontként az dominált, hogy közvetlenül a kazán után az első radiátor helyére legyen beépíthető. Amint elkészül a víztartály, újabb képeket és a tapasztalatok összegzését is felteszem az oldalra.


Nálunk már évek óta tavasszal és ősszel, amikor a napsütéses idő felmelegíti a tető cserepeit, beindítok egy kis ventilátort a padlástérben. A mennyezetet átfúrtam, és egy 110 mm-es PVC lefolyócsődarabot vezettem fel, aminek a végén egy 110 mm/90 fokos PVC könyökbe egy tölcséres formájú műanyag ülőke egyik levágott végű darabját illesztettem. Az ülőke tölcséres részére rámelegítettem egy rövid, 15 cm-es 110 mm-es PVC lefolyócsődarabot ami a könyökbe csatlakozik. A tölcsérben eredetileg egy talpától megfosztott asztali ventilátort, majd miután "elhalálozott" 4 évnyi üzem után, egy számítógépház ventilátort rögzítettem. Erre a célra legjobb egy egyenáramú motor, mert az irányváltás egyszerű polaritásváltás átkapcsolással megoldható. A ventilátor tavasszal és ősszel, napos időben napközben felmelegíti a szobát ( a mienk északi fekvésű), 4-5 fokot is, nyáron pedig elszívja a szobában felfelé szálló meleg levegőt. Amikor mások már fűtenek, nekünk még nem kell begyújtani. Nyáron a kánikula kezdetén 6-8, később a falak átmelegedése után 4-5 fokkal csökkenti a lakás hőmérsékletét. A "kéretlen négylábú vendégek" ellen egy sűrű, erős szálú rács képezi az akadályt.

Remélhető mások is hozzájárulnak (hasznos és a jelen helyzetben egyre nyilvánvalóbban romló állapotok miatt) közkincsé tenni mások által is hasznosítható saját technikai tudásukat... A "sorozat" még nincs befejezve!

/Tulok/

Katalónia vezetőségének döntése értelmében a népszavazáson az embereknek két kérdésre kell válaszolniuk:

„Akarja-e Ön, hogy Katalónia állam legyen?”

és

„Ha igen, akkor akarja-e, hogy Katalónia független állam legyen?”.

A spanyol Alkotmánybíróság korábban jogellenesnek nyilvánította a referendumot.

A spanyol alkotmánybíróság felfüggesztette a katalóniai referendumot

http://www.hidfo.net/2014/09/30/spanyol-alkotmanybirosag-felfuggesztette-kataloniai-referendumot

Van egy hatalmas félreértés a pénz történetével, megjelenésével kapcsolatban. Ez a félreértés abból adódik, hogy ma már a pénzre úgy tekintünk, mint életünk természetes, sőt, elengedhetetlen részére, holott az nem több egy eszköznél, melyet valamikor használni kezdtünk. Amiből rögtön két dolog következik.

Az egyik, hogy mivel mindennek oka van, az eszközök használatának is megvan az oka. Minden eszköz egy célt szolgál, tehát a pénz használatának is van, és bevezetésének is volt célja.

A másik, hogy minden dolognak, ami bármikor használatba lett véve, bármikor fel is függeszthető a használata. A pénz, annak ellenére, milyen természetes létezőként kezeljük, nem egy állandó. Úgy lett kitalálva.

Zsiráf és falevélA természetben nem létezik pénz. A mókus nem fizet a fának a terméséért, sem a zsiráf a leveleiért, a fa pedig nem fizet a földnek, hogy gyökeret ereszthessen, vagy a vízért, ami onnan érkezik, és a felhőkből záporozó esőért sem. A föld sem fizet azért, amit a mókus és a zsiráf teste ürít ki magából, ami termőtalajjá teszi, azaz termővé a belőle kinövő fát. A föld élőlényei nem fizetnek a fának, mert az oxigént termel, sem a fa más élőlényeknek, mert azok széndioxidot, és senki sem fizet a napnak a fényért.

A természetben csak olyan körforgások léteznek, melyek egymást támogatják, és a természetben minden egyes létforma ezért működőképes. Az egyetlen létforma, amely úgy gondolta, kivonhatja magát mindebből, az ember. Ő az egyetlen, aki cserébe pénzt kér mindenért.

Az antilop semmit sem fizet a vízért, amit megiszik. Kinek is fizessen érte? Az Úristennek? Vagy az embernek? És akkor már miért ne a zebrának?

Miként formált jogot az ember a világra, mint tulajdonára?

Sehogy nem tehette meg, hisz nem a sajátja. Legalábbis nem ebben az értelemben. Mégis úgy tesz, mintha bármit megtehetne. Egyszerűen nem hajlandó belátni a következményeket, beismerni, hogy függésben él környezetétől. A ma emberét ezért nyugodtan nevezhetjük őrültnek.

Az ember tudatos lény, szabad akarattal rendelkezik, dönthet. Ezért ebből a szempontból nézve valóban nem függ környezetétől, elpusztíthatja azt, és ezzel saját magát is. De akár elismeri, akár nem, egy körforgásban él, amelynek mind több elemét felszámolva tesz bizonyságot őrültségéről.

Az ember elkezdett fogyasztóvá válni. Elkezdte felélni, elfogyasztani saját környezetét, melynek nagyon is beláthatóak a következményei. Túlnyújtózott azon, amit az értelem diktál, és aláfeküdt az önzésnek.

A világ működését az önző szemléletmód terjedése akadályozza, így kizárólag annak levetkőzése segítheti.

Ha az ember önhitté, gőgőssé válik, és beleharap a világba, mindig csak saját farkát harapja meg, mert élete nem válhat függetlenné az őt magába foglaló Univerzumétól. Mindig önmagát gyilkolja, ha környezetének árt, és minden, amit tesz, önmagára hat vissza. Önzése tehát a lehetetlennel való kísérletezés, az önző élet következményei pedig ennek a kísérletnek az eredményei.

E rövid kitérő után, mely leírta, mi a különbség aközött, ahogy a világ működik, és aközött, ahogy a ma embere látja a világot, eljött az ideje, hogy tisztázzuk a pénz használatának az okait.

A földi élet nem az ember történelme mindössze, hanem sok más élőlény történelme is, egy egész bolygó népességéé, egy egész bolygó életének a története, melyet az ember mára egy igen-igen szűk szemszögből értelmez.

Bár az is kétségtelen, hogy az ember van a legnagyobb hatással a bolygó történetére, mely történetet gondolkodásmódja gyakran tett rémmesévé. Nem a mókusok, a fák, és a zebrák, akik háborúkat vívnak e bolygó felszínén mindenért, hanem az ember az, aki háborút visel saját faja, a mókusok, a fák, és a zebrák ellen.

Kincsünk és élőhelyünk a FöldA vizeket is egyedül az ember szennyezi. Kárt okozva önmagának közvetlenül, és az őt körülvevő élővilágra szintén káros hatást gyakorolva közvetetten is.

A víz is annak a körforgásnak az egyik legalapvetőbb része, mely a földi létezést lehetővé teszi, de az egész földgolyón nincs olyan dolog, mely ne venne részt ebben a folyamatban. Ezért az ember részéről történő minden beavatkozás változásokat generál.

A vizek tisztán tartása, az erdők telepítése éppen úgy, ahogy a fák kivágása, és a vizek szennyezése hatást gyakorolnak a világ működésének egészére, és ezzel visszahatnak magára az emberre is.

Ebben a körforgásban minden önálló értékkel bír. Ennek a folyamatnak minden eleme lényeges elem, nem lehet különbséget tenni köztük, mert egymáshoz kapcsolódva alkotnak egy egészet, mely egészben összpontosulva jelenik meg a részeit is jellemző egyetlen valódi érték. A lét, az élet.

Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy megértsük, milyen gondolkodásmódot tükröz a pénznek a használata.

A pénz által különbséget teszünk arany, és réz között. A pénz által különbséget teszünk a föld, és a kő között. A pénz által különbséget teszünk a papagáj, és az elefánt, a fűzfa, és a fenyőfa, a tulipán, és a rózsa között. De még tevékenységek között is. A vasutas munkáját nem gondoljuk egyenlőnek a tanár által elvégzett munkával, az orvos munkáját a tervezőmérnökével, a folyamatokat irányítók munkáját a folyamatokat elvégzők munkájával. Mintha különböző értékkel bírnának.

Pedig egyetlen érték van.

Minden, ami az életet szolgálja, érték. Minden, ami nem, az értékromboló.

Ami az életet szolgálja, az mind hasznos tevékenység, mert segítőleg hat vissza minden élőre. Ami nem az életet szolgálja, az mind haszontalan tevékenység, mert valamit rombol minden élőn.

Dollár...Hová tűnt innen a pénz szerepe?

Nos, úgy néz ki, hogy pénz nélkül is tudjuk, milyen tevékenységeknek van értéke.

A pénz a különbségtétel eszköze. A természettől eltávolodott, az önző, önkényes gondolkodásmód kivetülése.

A téves nézetből szemlélt világra ezáltal egy olyan rendszer lett ráerőszakolva, mely nem felel meg annak, ahogyan a világ valójában működik.

Az illúzióról egyre inkább kiderül, hogy az. Hogy semmi nem ér semennyi dollárt, és az ember kényére-kedvére alakíthatja mindennek az árát. Hogy gyakran az, amit hasznos tevékenységnek gondolunk, valójában csak pénzügyi hasznot hoz, míg a környezetre, az egészségre káros hatást gyakorol.

Józan ésszel persze mindenki tudja, mi az, ami tényleg hasznos, és hogy az árak csak azt döntik el, mihez juthatunk hozzá.

A pénz arra jó csak, hogy feltételeket szabjunk általa egymásnak. És ezt is csak azért tehetjük meg, mert mára az egész világot lemértük kilóra.

Nem volna probléma, hogy benépesítettük az egész bolygót, de ott ahol megjelent az önzés is, ott megjelent a pénz, és ott onnantól fogva elkezdtünk mindent pénzben mérni. Ez pedig mára a világ nagy részén már így működik, ezért senki sem vonhatja ki magát a pénz használatából következő problémák alól.

Azok, akik a legönzőbbek, hatalmas területeit kezdték el birtokolni a bolygónak az összes többi hasonlóan gondolkodó ember beleegyezésével. A beleegyezés a pénz használatának elfogadása volt, melyet néha erőszakkal, de el tudtak terjeszteni, ahogy egyre több ember kezdett el hasonló módon gondolkodni. Pusztán pénzben.

Adjuk-vesszük a világ különféle dolgait, mintha azok nem egy egész elemei, hanem csak árucikkek volnának. Kibányászunk mindent, ami a föld mélyén nagyon jó helyen volt, és beleöntjük azokba a vizekbe a salakanyagokat, amelyekből aztán iszunk, amelyekben fürdünk. A levegőt is ilyen módon szennyezzük.

Kiszipolyozunk, letarolunk, felrobbantunk, és megmérgezünk.

Úgy teszünk, mint egy hatéves a játszótéren, akit semmire sem tanítottak meg saját szülei. És ez felveti a kérdést, hogy akkor hol vannak a szüleink? Hol vannak a felnőtt emberek? És mivel mi vagyunk csak, az egész kérdéskört így kell átfogalmazzuk: mikor viselkedünk végre felnőttként, mikor jön el végre a felnőtté válás ideje?

Kell-e ehhez az, hogy katasztrofális helyzetbe kerüljön a Földbolygó, és egyáltalán tehetnénk-e még valamit azután, hogy tönkretettük? Vajon arra vágyunk, hogy olyan károsodást okozzunk, melyet évezredekig tartó testi, és szellemi visszafejlődés, azaz mérhetetlen szenvedés követ?

És vajon akkor, ha nem teszünk helyes lépéseket most, biztosak vagyunk abban, hogy a katasztrófa után, és egy újabb felemelkedését követően a Föld élővilágának, ismét lesz majd elég eszünk ahhoz, hogy másként tegyük a dolgokat?

Rábízhatjuk döntéseinket valakikre, akikké ki tudja válunk-e, és válhatunk-e még? Egyáltalán kell-e mindig mindent elhalasztanunk, és problémáink megoldását a végtelenbe kitolni, mellyel magát a szenvedést hosszabbítjuk meg?

A pénz használata szorosan kötődik minden jelenlegi problémánk fennállásához. A pénz használata nem önmagában, hanem annak a gondolkodásmódnak a kivetüléseként rombolja az életet, melynek céljait szolgálja.

E gondolkodásmód pedig a korábban vázolt tévedésekre épül.

Csak az ember gondolja, hogy a dolgoknak ára van. De az erdőben nincsenek beárazva a fák, sem az állatok. Az emberek egymást is csak maguk árazzák be. Az élet, a természet sosem jelentette ki magáról, hogy egyes részei ennyit, vagy annyit érnének. Nincs ára egyetlen mókusnak, egyetlen kecskének, egyetlen tyúknak sem.

Csak annak van ára, ha elkezdjük pénzben mérni a mókusokat, a kecskéket, és a tyúkokat. Mert az ember minden tévedésért kénytelen megfizetni.

A pénz történetéről azt tanuljuk, hogy a cserekereskedelmet váltotta fel. De hogyan lehetne bármit is elcserélni, ha semminek sincs, csak önálló értéke?

Odaadhatunk bárkinek bármit, és mástól is kérhetünk, kaphatunk valamit. Akinek adunk, maga is adhat valamit nekünk, de ez attól még nem lesz csere. Akkor sem, ha ez a kettő egy időben történik, akkor sem, ha teljesen eltérő időpontokban.

A kereskedelem már önmagában is a világ működésének téves nézetén alapul. A cserén alapuló, és minden más kereskedelmi forma. A természetben ugyanis minden önzetlenül történik. Csak úgy.

Elképzelhetetlen? Ez csak arról árulkodik, mennyire eltávolodtunk saját természetünktől. Az élettel, a természettel harmóniában élve megosztjuk egymással, amink van. Amink közösen van. Minden a Földön ugyanis közös.

És önálló értékkel bír. Ezért nincs értelme semmiféle kereskedelemnek, csak az adásnak, vagy a kérésnek.

Ha nem ér egy tyúk, csak egy tyúkot, és egy tehén is csak egy tehenet, akkor hogyan érhetne egy tehenet akárhány tyúk is?

Vagy egy szál virág akárhány tyúkot? Vagy egy fa bálnát?

A réz érhet aranyat? Nem. Az ezüst cinket? Ólmot? Mészkövet? Márványt? Földet? Fát? A búza magját? Minden mindennel kapcsolatban áll egy körforgásként, és minden önálló értékkel bír, mert minden az egész világ egyenlően fontos része.

Ezek közt a részek közt épeszű ember nem tesz különbséget. Nem rendel hozzájuk egy képzeletbeli mértékegységet, majd számértékeket. Mert az épeszű ember tudja, hogy egymástól eltérő dolgokat nem lehet egyetlen mértékegységben mérni. Ilyet kizárólag őrültek tesznek.

A métereket méterben mérik. Nincs értelme például összehasonlítani egy liter tejet egy méternyi kerítéssel. De egy szelet sajtot egy gumiabronccsal úgy gondoljuk, hogy összehasonlíthatunk. Oda is írjuk melléjük, hogy ennyi meg ennyi dollár az egyik, és ennyi meg ennyi a másik.

Pedig csak egy őrült ír fel számokat papírdarabokra mennyiségekként, majd rendeli azokat a világ dolgaihoz, mintha azoknak lenne egymáshoz képest ilyesfajta viszonya.

Ha nem szeretnénk őrültként továbbra is fejjel a falnak rohanni, fel kell számolnunk a pénzelvű gondolkodást. Ki kell lábalnunk abból az ördögi körből, melyben a mind több pénz, nyersanyag, hatalom megszerzése az egyetlen cél.

Mindezekre nem tehetjük rá a kezünket globális következmények nélkül. Mindegy melyikünk teszi, a következmény mindig mindenkire kihat. Az egyetlen megoldás a közösben való gondolkodás.

A közösben, és az együttben.

BankjegyekTermészetesen, mivel jó ideje használjuk a pénzt, akármennyire abszurd, de valószínűleg még egy jó ideig továbbra is használni fogjuk, mert a felszámolását egy átmenetnek kell megelőznie, hacsak nem szeretnénk káoszt az egész világon.

Gazdaságunk működését oly mértékben a pénznek, ezeknek a papírcetliknek a mozgásaitól tettük függővé, hogy annak hirtelen beszüntetése a legtöbb embert teljesen felkészületlenül érné. Főként a városokban lakó embereket, mert a vidéken élő, önellátó gazdálkodást folytató emberek nincsenek oly mértékű függésben a jelenlegi rendszertől. Ha a föld, és a termelés ingyenessé válik, ők lesznek az elsők, akik visszatérhetnek egy, a természethez közelebbi életformához.

Az átmenet egyik lehetséges módja, hogy első lépésben nem rögtön a javakkal való gazdálkodást tesszük közössé, hanem azt osztjuk el másként, amin keresztül azokhoz hozzájuthatunk, a pénzt.

Ez csak átmeneti megoldás lehet addig, amíg képessé nem válunk gondolkodásunk megváltoztatása által megszervezni egy közös gazdálkodást.

Sokféle lehetőségünk van, ezek egyike például a Feltétel Nélküli Alapjövedelem ötlete, mely maga is különféle módokon kerülhet bevezetésre, aszerint, hogy egy adott térség, ország esetében milyen modell alkalmazása volna a legjobb megoldás.

Így vagy úgy, de változnunk, és változtatnunk kell. Vagy szó szerint vége lesz mindennek, feléljük a világot.

Meg kell tanuljuk a leckét, amit önmagunknak adtunk fel. Vissza kell állítsuk a harmóniát. Ehhez pedig be kell fejeznünk az egymás ellen, és a természet ellen vívott harcokat. Az e célból használt eszközöket is, mint amilyenek a fegyverek, semmissé kell tennünk.

De nem csak fegyverekkel tartjuk sakkban önmagunkat.

Ahogy azt valamikor elkezdtük, a pénz használatát is be kell szüntessük. Mert a látszat ellenére a pénz nem az osztozkodást, hanem az emberek megosztását szolgálja.

http://hunnio.com/news.php?readmore=733