Miközben Kijev elkezdte felállítani a határellenőrzést és átkelőhelyeket létesít a donyecki határon, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter a nyugati médiának arról hoz nyilatkozatokat, hogy nem adják fel és visszafoglalják "Kelet-Ukrajnát". Kedden a Bild német újságban jelent meg egy interjú a külügyminiszterrel, amiben többek közt Ukrajna szétesésének veszélyéről beszélt, és annak lehetőségéről, hogy Kijev újra ellenőrzése alá vonja azokat a területeket, melyek vasárnap független országgyűlési és elnökválasztásokat tartottak.

Klimkin ugyanakkor azzal is borzolta a kedélyeket, hogy az Oroszország elleni szankciók szigorítására szólította fel a nyugati országokat. „Ha a nyugati világ azt akarja, hogy Oroszország figyelembe vegye a véleményét, és betartsa az általánosan elfogadott nemzetközi szabályokat, logikus további lépés lenne minden lehetséges eszközzel fokozni a nyomást a Kremlre. Idetartoznak a szankciószigorítások is” - mondta.

Petro Porosenko elnök hétfő este már a tűzszünet felmondásával fenyegette meg a szakadárokat, valamint bejelentette, hogy "fontolóra veszi annak a törvénynek a visszavonását, amely három évre részleges autonómiát és amnesztiát biztosítana a szeparatistáknak".

A kijevi atlantista kormány láthatóan a múltban él, késve reagál a világ eseményeire és miközben a térségben rendeződnek a dolgok, a nyugati titkosszolgálatok által kormányra juttatott ukrán politikusok továbbra is olyan elvárásoknak akarnak kényszeredetten megfelelni, melyek a nyugat részéről talán már nem is léteznek.

Kijev már megkezdte a határellenőrzés felállítását a Donyecki Népi Köztársasággal közös határon. Ugyanakkor nyilvánvaló kommunikációs zavar lehet még a kijevi juntán belül is, ha eközben a külügyminiszter területi revízióról beszél. Ugyanis azt egyértelművé kell tenni: minden olyan nyilatkozat és olyan törekvés, ami azt célozza, hogy Ukrajna katonai megszállás alá vonja a Donyecki Népi Köztársaságot, revíziós törekvés. A DNK ugyanis nem Ukrajna része, hanem független ország, melynek lakosai a nemzetközi szabályozásnak megfelelő országgyűlési választással saját országgyűlést választottak, elszakadási szándékukról korábban szintén népszavazással döntöttek. Donyeck független ország, Kijev háborús retorikája pedig revíziós törekvés, amely a kormány nacionalista-soviniszta alapállására vezethető vissza.

Ukrajnában egy olyan kormány van hatalmon, ami katonai erővel akar visszafoglalni olyan területeket, melyek csak a múltban tartoztak az országhoz, de már nem oda tartoznak, hanem független országként működnek. Ezen a ponton ismét megjelenik a nyugat kettős mércéje: ha Magyarország akarja katonai erővel visszavenni Kárpátalját, azt revizionizmusnak nevezik, de ha Ukrajna akarja visszafoglalni a múltban birtokolt területeit, az az "ország területi egységének megőrzése".

Mikor hallhattunk olyat a nyugati országok részéről, hogy "támogatjuk Magyarország területi egységének megőrzését"? Soha nem hallottunk olyat, épp ellenkezőleg, a nyugat mindig is a magyar érdek ellen cselekedett.

Miközben a kijevi kormány tevékenysége sovinizmus és revizionizmus, Porosenko tevékenysége egyszerűen csak anakronizmusnak nevezhető. Mi másnak lehet nevezni azt, amikor egy államfő rendelkezik arról, hogy visszavonja egy olyan terület autonómiáját, ami már nem is az adott országhoz tartozik? Porosenko nyilatkozata annak feleltethető meg, mintha Áder János kijelentené, hogy Magyarország mégse támogatja Erdély autonómiáját Magyarországon belül. Nem több, mint anakronizmus, amit a román politika revizionizmusnak és fenyegetésnek nevezne, a nyugati média pedig kongatná a vészharangot a "kiújuló magyar revizionista törekvések" miatt.

Porosenko kijelentését azonban nem nevezik revizionizmusnak. A nyugat továbbra is úgy tesz, mintha az Ukrajnából kiszakadó országok nem független országok lennének, nem lenne saját parlamentjük és hadseregük. Pedig ez nem több egyszerű revizionizmusnál. Éppen ezért juttatták a nyugati országok a Jobb Szektort a hatalom közelébe: ukrán revizionizmust akarnak, ami a szomszédos országoknak katonai fenyegetést jelent. Ugyan nem egyértelmű, hogy a nyugat-európai kormányok akarnak-e még Ukrajnával bajlódni, mindenesetre az ukrajnai atlantisták teszik a dolgukat, görcsösen igyekeznek a vélt elvárásoknak megfelelni, az újabb nyugati hitelek reményében.

Öngerjesztő, egymásra épülő elemekből építi fel Washington a Magyarországra gyakorolt diplomáciai nyomást. Korábban Mellár Tamás, a Századvég volt kutatási igazgatója egy interjúban megvádolta a Fidesz holdudvarához tartozó intézetet azzal, hogy az valós munkát nem végez és az intézményesített korrupció egy pénzmosodájaként működik.

Mindez beleillett az amerikai külügy magyar kormányra gyakorolt diplomáciai nyomásának nyomvonalába. Mellár kritikájának célpontja ugyanis - a látszattal ellentétben - nem a Századvég, hanem a kormányt vádolja korrupcióval indirekt módon. "A minisztérium utalja a pénzt, én aláírom, s a miniszterelnök tanácsadói fölveszik nálunk a nagy pénzt, miközben nem végeznek érdemi munkát," mondta Mellár. Tehát a volt kutatási igazgató nem a Századvég hiteltelenítését állította a középpontba, hanem a kormányt vádolja korrupcióval, ami az amerikai diplomáciai nyomást erősíti.

Úgy tűnik, azonban, Mellár nyilatkozata csak egyetlen eleme volt egy jóval nagyobb kirakós játéknak, amivel Washington a hazai kormányellenes tevékenységet akarja felépíteni. Korábban a baloldalnak semmiféle mozgósítható tömegbázisa nem volt, három választáson szenvedtek vereséget, miközben láthatóan nem is törekedtek a jobb eredmény elérésére. Mint azt a választások előtt is kifejtettük, a baloldali pártok stratégiája nem választások megnyerése, hanem éppen ellenkezőleg: el akarták veszíteni a választásokat. A radikális atlantista baloldal ugyanis sokkal rosszabb pozícióban lenne egy néhány százalékkal jobb eredmény elérésével, amit újabb 4 év semmittevés követne, - és ami egyben a baloldal végleges eltűnését is jelentené Magyarországon. A baloldali pártok ehelyett látványos tehetetlenséggel a választások elvesztésére törekedtek, hogy utána a kormány diktatórikus voltát hangoztathassák, és utcai megmozdulásokkal maradhassanak jelen a magyarországi közéletben.

A radikális atlantista baloldal szinten tartása pedig egyértelműen Washington érdeke, Mellár nyilatkozata csak egy újabb építőkocka volt. A századvég volt igazgatójának nyilatkozatára alapozva ugyanis a Gyurcsány féle Demokratikus Koalíció bejelentést tett a Nemzeti Adó és Vámhivatalnál adócsalás gyanúja miatt, hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tett a teljesítéseket igazoló minisztériumok ellen, a Századvég ellen pedig orgazdaság gyanúja miatt tett feljelentést. Máris egyszerre három újabb fronton támadnak Gyurcsányék, amit Mellár bejelentése nélkül nem tudtak volna megtenni. Ezért megállapíthatjuk, hogy Mellár amiatt most nyilatkozott, mert az amerikai külügy magyarországi érdekképviseletében az épp szükséges volt.

A dolgot bonyolítja, hogy a radikális atlantisták teljes frontos letámadása ellenére a magyarországi jobboldal nem ad ennek megfelelő, adekvát választ: Mellárt mindezidáig senki nem jelentette fel, pedig nyilvánvalóan az amerikaiak ügynöke, és ezügyben a nemzetbiztonsági szolgálatoknak kellene eljárnia. Mivel a nemzetbiztonsági szolgálatok sem lépnek ezügyben, ez felveti annak gyanúját, hogy a szolgálatokban is oly mértékű az amerikai beépülés, amit csak az amerikai érdekkel ütköző tevékenységet folytató hatalmak - pl. Oroszország - nemzetbiztonsági szolgálatainak bevonásával lehetne átvilágítani. Magyarországon gyakorlatilag - a jobboldal egy részének ellenállását leszámítva - az amerikai titkosszolgálat építi a közéletet, mint valami bábszínházat. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy erre se a jobboldal, se a szélsőbal nem ad megfelelő válaszokat.

Egy kijevi újságíró, Jekatyerina Szergackova beszámolója szerint megkezdődött a határellenőrzés felállítása Ukrajna és a Donyecki Népi Köztársaság közt. Az újságíró ugyanakkor arról számol be, hogy ez nem a népfelkelők egyoldalú intézkedése, Kijev is átmeneti ellenőrzőpontokat alakít ki, melyeken ellenőrzik a személyazonosságot és útlevelet kérnek minden áthaladótól.

Az ukrán határvédelmi szolgálat emberei ilyen átmeneti helységekbe lettek kirendelve:

A kép a korábbi Donyeck régió határánál némileg beljebb, Kurakove városnál található határátkelőhely ellenőrző állomásánál készült.

A helyszínen nem egyszerű igazoltatás zajlik, hanem a határrendészet emberei határátkelésről rögzítenek adatokat. Úgy tűnik, Kijev valamiért rekord gyorsasággal le akarja zárni a konfliktust és felállítani a határokat a Donyecki Népi Köztársasággal. A fenti eset viszont épphogy nem a népfelkelők, hanem a kijevi kormány egyoldalú intézkedése, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a határ ott lesz, ahol Kijev azt akarja. Az ellenőrzőpontnál nem állomásoznak a népfelkelők fegyveresei, tehát elképzelhető, hogy a Kijev által egyoldalúan felállított határátkelőhelyet a közeljövőben felszámolják.

Kijev készen áll arra, hogy szenet vásároljon a Donyecki Népi Köztársaságból - Jurij Zjukov, ukrán energiaügyi miniszter helyettese közölte ezt. Ugyan a köztársaság függetlenségét jogilag nem ismerik el, a gyakorlatban azonban igen: az a tény, hogy a korábban ukrán állami tulajdonban lévő szénbányákat Kijev nem saját tulajdonként kezeli, hanem fizet a kitermelt fűtőanyagért, egyet jelent annak beismerésével, hogy elfogadják az orosz népfelkelők fennhatóságát ezekben a régiókban.

Korábbi hírek szerint Kijev és a DNK tárgyal a szénszállításról, mivel Kijevnek alig több mint egy havi széntartaléka maradt, amely felvetette annak lehetőségét, hogy a széntüzelésű erőművek leállítása miatt télre az ország áramellátása is megoldatlan marad. Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök szerint Ukrajnában jelenleg mindössze 5-7 napra elég széntartalék maradt.

Jurij Zjukov szerint a Donbassz régióban volt Ukrajna szénbányáink 80%-a, és az ország több mint 12 millió tonna szenet veszített a katonai offenzíva miatt. Elmondása szerint 2014 októberében a széntermelés 17%-al csökkent az előző év azonos időszakához képest, 68,6 millió tonnáról 57 millióra. Korábban Zjukov kijelentette, hogy Kijev készen áll katonai úton visszaszerezni a donbasszi szénbányákat. Azonban Moszkva elismerte a Donyecki Népi Köztársaság által tartott országgyűlési és elnökválasztások eredményeit, így Kijev egy ilyen katonai offenzívával egy nagyhatalom által elismert független ország életébe avatkozna be, ami felveti annak lehetőségét, hogy Moszkva nyílt katonai segítségnyújtással biztosítsa annak függetlenségét.

Zjukov elmondása szerint viszont a régió szénbányáinak elvesztése energetikai katasztrófát okoz Ukrajnának. Így inkább lemondtak a katonai megoldás forgatókönyvéről, és fizetnének a szénszállítmányokért. A miniszterhelyettes azt nem említette, hogy ezt is az EU-tagállamok pénzéből akarják-e megtenni.