Miközben Kijev elkezdte felállítani a határellenőrzést és átkelőhelyeket létesít a donyecki határon, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter a nyugati médiának arról hoz nyilatkozatokat, hogy nem adják fel és visszafoglalják "Kelet-Ukrajnát". Kedden a Bild német újságban jelent meg egy interjú a külügyminiszterrel, amiben többek közt Ukrajna szétesésének veszélyéről beszélt, és annak lehetőségéről, hogy Kijev újra ellenőrzése alá vonja azokat a területeket, melyek vasárnap független országgyűlési és elnökválasztásokat tartottak.

Klimkin ugyanakkor azzal is borzolta a kedélyeket, hogy az Oroszország elleni szankciók szigorítására szólította fel a nyugati országokat. „Ha a nyugati világ azt akarja, hogy Oroszország figyelembe vegye a véleményét, és betartsa az általánosan elfogadott nemzetközi szabályokat, logikus további lépés lenne minden lehetséges eszközzel fokozni a nyomást a Kremlre. Idetartoznak a szankciószigorítások is” - mondta.

Petro Porosenko elnök hétfő este már a tűzszünet felmondásával fenyegette meg a szakadárokat, valamint bejelentette, hogy "fontolóra veszi annak a törvénynek a visszavonását, amely három évre részleges autonómiát és amnesztiát biztosítana a szeparatistáknak".

A kijevi atlantista kormány láthatóan a múltban él, késve reagál a világ eseményeire és miközben a térségben rendeződnek a dolgok, a nyugati titkosszolgálatok által kormányra juttatott ukrán politikusok továbbra is olyan elvárásoknak akarnak kényszeredetten megfelelni, melyek a nyugat részéről talán már nem is léteznek.

Kijev már megkezdte a határellenőrzés felállítását a Donyecki Népi Köztársasággal közös határon. Ugyanakkor nyilvánvaló kommunikációs zavar lehet még a kijevi juntán belül is, ha eközben a külügyminiszter területi revízióról beszél. Ugyanis azt egyértelművé kell tenni: minden olyan nyilatkozat és olyan törekvés, ami azt célozza, hogy Ukrajna katonai megszállás alá vonja a Donyecki Népi Köztársaságot, revíziós törekvés. A DNK ugyanis nem Ukrajna része, hanem független ország, melynek lakosai a nemzetközi szabályozásnak megfelelő országgyűlési választással saját országgyűlést választottak, elszakadási szándékukról korábban szintén népszavazással döntöttek. Donyeck független ország, Kijev háborús retorikája pedig revíziós törekvés, amely a kormány nacionalista-soviniszta alapállására vezethető vissza.

Ukrajnában egy olyan kormány van hatalmon, ami katonai erővel akar visszafoglalni olyan területeket, melyek csak a múltban tartoztak az országhoz, de már nem oda tartoznak, hanem független országként működnek. Ezen a ponton ismét megjelenik a nyugat kettős mércéje: ha Magyarország akarja katonai erővel visszavenni Kárpátalját, azt revizionizmusnak nevezik, de ha Ukrajna akarja visszafoglalni a múltban birtokolt területeit, az az "ország területi egységének megőrzése".

Mikor hallhattunk olyat a nyugati országok részéről, hogy "támogatjuk Magyarország területi egységének megőrzését"? Soha nem hallottunk olyat, épp ellenkezőleg, a nyugat mindig is a magyar érdek ellen cselekedett.

Miközben a kijevi kormány tevékenysége sovinizmus és revizionizmus, Porosenko tevékenysége egyszerűen csak anakronizmusnak nevezhető. Mi másnak lehet nevezni azt, amikor egy államfő rendelkezik arról, hogy visszavonja egy olyan terület autonómiáját, ami már nem is az adott országhoz tartozik? Porosenko nyilatkozata annak feleltethető meg, mintha Áder János kijelentené, hogy Magyarország mégse támogatja Erdély autonómiáját Magyarországon belül. Nem több, mint anakronizmus, amit a román politika revizionizmusnak és fenyegetésnek nevezne, a nyugati média pedig kongatná a vészharangot a "kiújuló magyar revizionista törekvések" miatt.

Porosenko kijelentését azonban nem nevezik revizionizmusnak. A nyugat továbbra is úgy tesz, mintha az Ukrajnából kiszakadó országok nem független országok lennének, nem lenne saját parlamentjük és hadseregük. Pedig ez nem több egyszerű revizionizmusnál. Éppen ezért juttatták a nyugati országok a Jobb Szektort a hatalom közelébe: ukrán revizionizmust akarnak, ami a szomszédos országoknak katonai fenyegetést jelent. Ugyan nem egyértelmű, hogy a nyugat-európai kormányok akarnak-e még Ukrajnával bajlódni, mindenesetre az ukrajnai atlantisták teszik a dolgukat, görcsösen igyekeznek a vélt elvárásoknak megfelelni, az újabb nyugati hitelek reményében.