Lassan egy hónapja, hogy heti rendszerességgel tartanak Budapesten – és mostanra már a vidéki városokban is – kormányellenes nagygyűléseket. Miközben a résztvevők különböző társadalmi csoportokból kerülnek ki, a megmozdulások szervezői, szónokai egyértelműen, kivételt nem ismerve a liberális baloldalhoz köthető személyek. Gondolhatnánk: a nép hosszú évtizedek hallgatása után végre megelégelte az elnyomást, és kezébe veszi saját sorsát. Aki figyelte a külpolitikát, valami hasonlóról magyaráztak az arab országokban („arab tavasz”), Szíriában, Csehországban vagy éppen Ukrajnában. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy egy külföldről kirobbantott, bizonyítékokkal alá nem támasztott korrupciós ügy hatására „kisarjadt” a semmiből a „közfelháborodás” és a népi demokratikus ellenállás.
Szép is lehetne ez a történet. De nem az. Felelős embernek illene felismernie a látható jelekből (pl. EU-s zászlót a székely zászló helyére, „Ria-ria-Norvégia” skandálása – ami a jelen helyzetben nyílt hazaárulás), hogy Magyarországon nem valamiféle demokratizálódás, hanem egy külföldről előkészített puccskísérlet szervezése történik. Nagyon szomorú és komoly félelemmel tölt el, hogy naiv emberek tömege felült ennek a tegnapi provokációnak. Különösen, hogy senki nem tudta megmondani, egyáltalán miért szervezték a tüntetést? Az internetadó ellen, ami nem lesz? Aligha. A tömeg valóban a kormány távozását követelte, de a lényeg mégsem ez volt. A „vonakodó csatlós” (a magyar kormány) számos rossz pontot gyűjtött össze a külföldi tőkeérdekeltségek által megszállt, rendkívül antidemokratikus módon irányított transzatlanti nagyhatalmak szemében (különösen az Egyesült Államoknál). Valószínűleg a paksi orosz bővítéssel és a déli áramlat tervezett megépítésével húztuk ki a gyufát. Ennek a tüntetésnek határozottan az volt a kitervelt célja, hogy a keleti nyitás és az új külpolitikai irányvonal ellen tüzelje fel az állampolgárokat, akiknek valójában a kormányzati hatalomgyakorlás mikéntjéből (pl. az oligarchák befolyásosságából, a káros intézkedésekből) lett elege. A tömeget tegnap csapdába zárták azzal, hogy EU-s, norvég és amerikai zászlók lepték el a teret. Innentől kezdve a kordon másik oldalán már nem Orbán Viktor és kormánya áll, hanem sokkal több, a Keresztény Magyarország eszméje, valamint nemzeti szuverenitásunk, amely a külföldi beavatkozások miatt folyamatos veszélyben van.
Egy dolgot azonban mindenki elfelejtett: a kormány legvitathatóbb intézkedései ellen legfeljebb százan tüntettek annak idején. Én leginkább a földügyeket hoznám fel példaként. Az alaptörvény elfogadása nem esik ebbe a kategóriába, mert alapvetően társadalmi konszenzus talaján áll, azt követelni pedig, hogy egy jobboldali kormány által megalkotott jogi dokumentum mindenben szabadelvű legyen (pl. azonos neműek házassága), liberál-fasizmus. Vagyis, Orbán Viktor és kormánya hiába hozott olyan intézkedéseket, amelyek mind ideológiailag, mind erkölcsileg helytelenek, a tiltakozást csak kevesen vállalták. Ehhez képest azóta volt egy választás, amelyet – tagadhatatlanul – valakik megnyertek és valakik elveszítettek. Lehet, hogy a kormánypártok támogatottsága csökkent. De vajon a balliberális ellenzéké növekedett? Szó sincs erről! Fél évvel a választások után viszont úgy látom, hogy bár számos intézkedéssel nem értek egyet, semmi olyan nem történt, ami indokot adna a kormány „elkergetésére.” (Egyébként is egy megválasztott kormány elkergetéséhez nagyon komoly jogalap szükségeltetik a társadalom részéről!) A mostani puccskísérletek tehát amellett, hogy a jó erkölcsbe ütköznek, mérhetetlenül antidemokratikusak is egyben. Nem tudom azt az érvelést elfogadni, hogy pusztán azért, mert a jelenlegi rendszer érvről évre központosul, le kellene váltani ilyen kétes, „forradalmi” eszközökkel a kormányt.
Van a dolognak azonban egy másik aspektusa is, mégpedig a külpolitika. Hosszú évek óta az egyik legnagyobb hibának éppen azt tartottuk, hogy a magyar kormányok (pártszínezettől függetlenül) a nyugati pénzhatalom láncos kutyájává tették az országot. Az, hogy ma egyetlen gazdasági rendszertől függünk, mérhetetlenül sebezhetővé teszi országunkat. Éppen ezért a keleti nyitás programját üdvözöltük, és helyesnek tartjuk a továbbiakban is, mivel megnöveli a magyar állam mozgásterét. Ráadásul Oroszország amellett, hogy jelentős felvevő piaccal rendelkezik, alkalmas lehet a jövőben arra is, hogy a liberalizmus által kivéreztetett, elmocsarasított Nyugat-Európa szellemi szerepét átvegye. Eljött az idő ugyanis, amikor komolyan aggódnunk kell a Nyugatért. Nyugat-Európában ma már szinte egyetlen állam sincs, amelyik megvallaná a tradicionális-keresztény értékrendet. Ha ezt sarkosan akarjuk megfogalmazni: ezek az országok nem európaiak. Mindez köszönhető a liberalizmusnak, amelyik az állam „értéksemlegességét” hirdeti, Istent „magánügynek” nevezi, a család fogalmát átértelmezi, Európát pedig az „egyenlőség” hamiskás ideológiájára hivatkozva gyökerüket vesztett muszlim és fekete-afrikai bevándorlókkal tölti fel. Ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy az „Öreg Kontinens” gazdasági szerepe hanyatlik a világ feltörekvő tájegységeivel szemben. Megítélésem szerint Nyugat-Európa még nem veszett el, de akár ezzel a – számunkra egyébként siralmas – eshetőséggel is számolnunk kell az elkövetkezendő évszázadokban. A keleti nyitást ezért (mivel az egyoldalú nyugati függés helyében kiegyensúlyozottabb függési rendszert hoz létre) támogatom, és az sem titok, hogy a liberális demokrácia és a liberális állam meghaladottságával is egyetértek. A liberalizmus minden esetben az intézményekben méri a demokrácia állapotát. Én ezzel sem értek egyet. Teljesen mindegy, hogy ezek az intézmények hogy működnek, az egyetlen fontos kérdés, hogy a társadalom akaratával egyezik-e az adott intézkedés? Meg van-e a politika demokratikus legitimációja? Véleményem szerint a keleti nyitással a magyar állampolgárok többsége egyetért, ezért az ellene való tüntetés jó erkölcsbe ütközik.
Változatlanul az a véleményem, hogy ha valamivel nem értünk egyet, a jelenlegi kormányt kell helyes útra terelni (ebben minden eszköz megengedett lehet!), nem pedig a kormányt megbuktatni. Ennek ugyanis beláthatatlan, polgárháborús következményei lehetnének. Ma nincs Magyarországon olyan kormányképes politikai erő, amelyik át tudná venni az ország vezetését, és azt a társadalom többsége elfogadná, neki engedelmeskedne. Arra pedig semmi esély, hogy egy új erő szülessen, ugyanis én nem látom még a láthatáron sem az erre alkalmas vezetőt, vagy akár vezetőket. Karizmatikus vezető nélkül megítélésem szerint soha semmit nem lehet elérni, mivel ebben a földi világban kizárólag az egyéni felelősség létezik. Ha mégis lesz ilyen személy, akire a nemzet felnézhet, és megszerzi a Nemzet Bölcseinek támogatását, akkor én az elsők között fogok mellé állni. Addig viszont mindenki helyesebben cselekszik, ha teszi a dolgát, és a maga személyes szintjén küzd az ország gyarapodásáért. A kormány leváltása önmagában semmit sem oldana meg, csak viszályt szülne, ráadásul a kormánypártok szavazói valószínűleg nem fogadnák el egykönnyen azt, hogy az általuk megválasztott és támogatott rezsim „külső hatásra” elbukik, az ország nyakára pedig visszaülnek nagyjából ugyanazok, akiket 2010-ben az ország 80%-a elküldött a hatalomból.
Napnál világosabb, hogy a globális háttérhatalom végre rájött, hogy a jelenlegi ellenzékkel soha sem fogja az Orbán-kormányt leváltani vagy akár megszorongatni. Figyelemre méltó, hogy Északkelet-Magyarországon az ellenzék szerepét teljesen átvette (pl. ózdi választások) a Jobbik, amelyik szintén anti-globalista párt. Szüksége van tehát azoknak, akik ennek az országnak megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül gyarmati sorsot szánnak, egy olyan új ellenzékre, amelyik nem bűzlik a Gyurcsányhoz, Bajnaihoz hasonló erkölcsi hulláktól. Teljesen világos, hogy ezt a szerepet ma csak az egyetemet végzett, a kormányt hosszú ideje utáló – balliberális gyökerekkel rendelkező – kozmopolita fiatalság képes betölteni.
Ez ma már nyílt titok. Évek kérdése, és megszületik egy külföldről pénzelt és felhasznált, jelentős részben a pesti liberális holdudvarból kikerülő fiatalokból álló politikai alternatíva, amelyik – szükségképpen – a teljes politikai elit leváltását fogja meghirdetni. Rengeteg pénzük lesz, így azzal, hogy ez a kezdeményezés még idejében elhal, sajnos nem kell számolnunk. A szervezkedés már elkezdődött, a szimbólumok megjelentek.
Isten óvja Magyarországot ezektől a fiataloktól!
2014. november 18.
Hetzmann Róbert
