A szájkosár nem csak egy orwell-i intézkedés, hanem ezen kívül pszichénk, következésképpen egészségünk elleni támadás! Semmi nem ásott olyan mély szakadékot a polgárok közé, mint a maszkhordás kötelezővé tétele. Ezen előírás betartásából, illetve megtagadásából könnyű szerrel következtetni lehet az érintettek lelki állapotára, miközben a megtagadókat a politikusok és a média önző covid-idiótáknak, összeesküvés-gyártóknak titulálja.
A maszkkötelezettséget semmi nem indokolja: se komolyan vehető tudományos ismeretek, se egy járvány, és pláne nem valamilyen alkotmányjogi paragrafus. Ráadásul ez a kényszerintézkedés rút arculcsapása mindazon tudományos ismeretünknek, amit immunrendszerünk működéséről eddig tudunk.
Ebből következik, hogy az a politikai intézkedés, ami a kötelező maszkviselést előírja, büntetendő cselekedet, és egészen biztosan nem arra szolgál, amit állít: életek mentésére. A politikusok mellett a média viseli a legnagyobb felelősséget, hogy azokat az embereket, akik nem hajlandók magukat ennek az abszurd intézkedésnek alávetni, a közösség, a társadalom veszélyeztetőinek állítják be. Úgy tűnik azonban, hogy ahhoz, hogy az állampolgárok végre rájöjjenek, hogy lépésről lépésre a legvadabb diktatúrába vezetik őket, még sok mindennek meg kell történnie.
Senki nem használ az idős és beteg embereknek azzal, hogy egy rongydarabot visel az arcán. Ehelyett azt a kérdést kellene feltenni és őszintén megválaszolni, hogy mi az, ami ezeknek az embereknek segíthet?
Amit szintén elbagatellizálnak, vagy egyáltalán nem is említenek meg, az az a kérdés, hogy mik a következményei ennek az értelmetlen, de nagyon is meggondoltan megparancsolt és egyúttal törvénytelen előírásnak? Mert e rongydarabok viselete nem csak direkt, hanem indirekt is kihat a pszichénkre, és a lelkünkre gyakorolt hatás miatt komoly stresszt okoz bennünk. Azt pedig mindenki tudja, hogy a stressz gyengíti az immunrendszert. Vagyis a kötelező maszkviselés pont azt támadja, amit állítólag védenie kellene: testi épségünket.
Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a világ akkor sem volna ép, ha minden ember alávetné magát a maszkkényszernek. Ez csak azt jelentené, hogy az emberek mind latens félelemi állapotban élnek, ami miatt csak idő kérdése, hogy a sokféle, kétségtelenül számos esetben erőszakosan végződő konfliktus mikor és hogyan tör a felszínre?
De ami ennél is fontosabb tudni: A hatalmat gyakorlók ezzel az állapottal nem érhetik be, hiszen egy félelmet állandóan táplálni kell, nehogy kialudjon, és ezért folyton szítani kell, magasabb fokra kell emelni, hogy az emberek kondicionálására, vagy legalábbis elkábítására továbbra is hatásosan tudják alkalmazni.
Aki tehát abban a reményben, hogy később megint jobb lesz, talán egy oltóanyag megoldja a problémát, úgy dönt, hogy opportunizmusból nem vonja ki magát a mostani maszkőrületből, az elszámítja magát.
Az emberek folyamatos gondnokság alá vétele és kondicionálása az arcuk és ezzel személyiségük jelentős részét eltakaró befödésének elrendelésével egész szociális életünkre tartós, sőt, visszafordíthatatlan hatást fog gyakorolni. Ez a beteggé-tevő állapot minden nap mélyebbre vési bele magát tudatunkba, de még inkább az idegrendszerünkbe és a lelkünkbe, tudatalattinkba és agyunkba, és ezáltal viselkedésünkben maradandó változásokat idéz elő.
A maszkkötelezettség a korona-őrület kitalálónak ügyesen megválasztott módszere, hogy az embereket két táborra ossza. Míg az egyik csoport számára a maszk a „védjük kölcsönösen egymást” szlogen jegyében egyfajta szolidaritást jelképez, addig a másik csoport számára ez egy teljesen felesleges, ostoba és önkényes intézkedést jelent. Míg az első csoport tagjai számára a vírus az oka a szerintük kétségtelenül jogos intézkedéseknek, addig a másik csoport tagjai számára a döntéshozók a felelősek az előidézett pánikért, és az ebből eredő felesleges és oktalan intézkedésekért.
És mivel a döntéshozók számára a félelem állandó fenntartása a cél, azaz egyáltalán nem akarják a félelmet megszüntetni, sőt még csökkenteni sem, az ellenszegülőkkel szemben egyre radikálisabb intézkedéseket kell hozniuk. Ugyanakkor a „hitetlenek” leigázása még sem jelenti e folyamat végét. A folyamatnak tovább kell haladnia, hogy a döntéshozók terveiket maradéktalanul véghezvihessék, és az emberiség kontrollálását örökre fenntarthassák.
Miként ezt Orwell 1984-es könyvében leírta, az új diktátoroknak nem elég, ha az emberek megadják magukat. Nem, a diktátorok a hitetlenek megdolgozását csak akkor hagyják abba, ha azok már hisznek is az új igazságban: ugyanis az ellenőrző és irányítórendszer számára csak ekkortól kezdve válnak veszélytelenné. Mindezen procedúra alatt a rendszer a rá jellemző természetességgel és a hatalom cinizmusával hangoztatja, hogy mindez csak az emberek érdekében történik. A szép új világ polgárainak nemcsak EGY új igazságban kell hinniük, hanem minden következő újban is, amit a „Nagy Testvér” kijelent, e mottó szerint: „Kettő meg kettő olykor öt. Olykor pedig három. Olykor minden együtt. Jobban kell igyekezniük, mert nem könnyű, okossá válni.”
Visszatérve a maszkkötelezettségre, mára már sokan belefáradtak a hasztalannak tűnő ellenállásba, nincs már több erejük ahhoz, hogy értelmükkel ellenálljanak egy ekkora hazugságnak. Ezért csatlakoznak a környezetükben már szintén fáradttá váltak csoportjához, és alávetik magukat a maszkkényszernek. Ez az a pillanat, amikor az értelem, az empátia és a reflexió helyett ad a bénultságnak – és az új hitnek: „a maszk hasznos”. Üdvözlünk a szép új világban!
Nincs más alternatíva? De igen! Hiszen, csak annak, aki fél, van lehetősége arra, hogy félelmein egy jó pillanatban eltöprengjen, azokat feldolgozza, és ily módon legyőzze. Ezt nevezik bátorságnak. Félelem nélkül a bátorság nem tud kifejlődni és működni. A bajban rejlik tehát a változás potenciálja is.
Éljünk tehát mi is így, mind a magunk, mind mások javára, mutassunk példát a bátorságra, ezzel bátorítsunk másokat is!
(forrás: https://peds-ansichten.de – 2020. augusztus 22.)
[Megjegyzés: Amikor a járványtagadókat nyilvánosan gyalázzák, érdemes lenne feltenni azt a logikus kérdést a kérdező riportereknek vagy a jelenlevő korona-védőknek, hogy mi a véleményük, vajon miért teszik ezt a tagadók? Milyen érdekeket követnek ezzel az ellenállással, milyen hasznot jelent ez számukra? Talán azt, hogy az egész média, az egész közvélemény őket szidja, gúnyolja? Hogy kirúgják őket az állásukból? Hogy tönkremegy az egzisztenciájuk, az egészségük? Hogy lelkibetegek lesznek? – És utána kérdezzék meg a riporterek, a közvélemény alkotói maguktól, hogy számukra milyen előnyt jelent a viselkedésük? És akkor kiderül, hogy ők azok, akik KIZÁRÓLAG CSAK NYERNEK az egészen: a hülyeség terjesztésében, a pánik szításában, a hazugságok folytonos ismétlésében. És mivel ez így van mindenütt a világon, a logika és a nyilvánvaló „bizonyítékok” alapján, már minden elfogulatlan ember számára ki kell derülnie, hogy melyik csoport az, amelyik az igazságot mondja, és melyik az, amelyik hazudik?]
http://katolikus-honlap.hu/2001/maszk-oltas.htm
Azt látják a kémmüholdak, a sugárlenyomata alapján, meg a sugárszintmérök a nagyvárosokban is, épp ezért nukleáris tölteteket nem lehet csak úgy észrevétlenül csempészgetni, anélkül, hogy az összes nagyhatalom titkosszolgálata vagy katonai vezérkara látná, vagy a helyi hatóságok a nagyvárosokban ne vennék észre. 