Brandon Smith cikke alapján

Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés olvasóim között, hogy mit gondolok a 2020. novemberi elnökválasztás kimeneteléről. Úgy tűnik a közvéleményt ez még a koronavírus járványnál is jobban foglalkoztatja. Amikor 2016-ban azt jósoltam, hogy Trump fogja megnyerni a választásokat, egész ellenvélemény dömpinggel találtam szemben magam. Akkoriban a szabadságmozgalomban az a vélekedés járta, hogy akár kemény verseny, akár csalás által, de Clinton jön ki győztesként. Nem így lett.

Számos oka volt annak, hogy Trump győzelmére számítottam. Függetlenül attól, hogy a legtöbb elnökválasztásban komoly szerepet játszanak a különböző belső csalások, hiszen valójában az elit állítja a jelölteket mindkét oldalon, érdemes megvizsgálni, hogy mi hajtotta az akkori kampányokat.

Először is Clinton a lehető legrosszabb jelölt volt, ha az elit tényleg demokrata győzelmet akart Trumppal szemben. Szándékosan alakították úgy a demokrata jelöltek közötti versenyt, hogy Clinton megelőzze Bernie Sanderst, pedig Clintont nemcsak a konzervatívok, hanem a mérsékelt liberálisok is gyűlölik. A demokraták mindig sokkal több embert tudnak mozgósítani dinamikus jelöltek mögött, akik megmozgatják a fiatal amerikaiakat, mégis egy velejéig romlott, rozoga teremtést toltak az összes többi jelölttel szemben. Bár a média váltig hangoztatta, hogy Clinton fölényes győzelemnek néz elébe, kampányeseményei jelentéktelenek és minden energiát nélkülözők voltak. Egyértelmű volt, hogy hiányzott belőle a lendület.

Mintha eleve vesztésre indították volna. Mi célból? Trump retorikája a kezdetektől fogva globalizmus ellenes volt. Folyton arról beszélt, hogy „le fogja csapolni a mocsarat”, ami ugyan tetszett a választóinak, de mi haszna lenne belőle maguknak a globalistáknak?

A válasz nem túl bonyolult. Bizonyos helyzetekben jó stratégia, ha hamis biztonságérzetbe ringatjuk az ellenfelet egy-egy apró győzelem átengedésével. A háttérhatalom hosszú távra játszik, nem az éppen következő 4 év érdekli csupán, hanem az azt követő 40 is. Ahogy Richard N. Gardner, Kennedy és Johnson elnök nemzetközi szervezetekért felelős államtitkára, a Trilaterális Bizottság tagja, a Külkapcsolatok Tanácsa által kiadott magazin 1974. áprilisi számában írta „Nehéz út a Világhatalom felé” című cikkében:

„Röviden, a ’világrend házát’ alulról felfelé, nem pedig fentről lefelé kell megépíteni. Egy hatalmas, zsongó zűrzavarnak fog tűnni, hogy William James híres, a valóságot leíró szavaival éljek, ami a nemzeti szuverenitás végét jelenti, apránként rombolva le azt, mégis sokkal hatékonyabb eszköznek bizonyul majd, mint egy nyílt támadás.”

Trump győzelmét illető jóslatomat nem csupán Clinton alkalmatlanságára alapoztam, hanem az ellenfelében rejlő potenciálra, hogy jó bűnbak váljon belőle. Ne felejtsük el, hogy az amerikai gazdaság a 2008-as válság óta nem volt képes igazi támogatókat maga mögött tudni. Az ország alappillérei legjobb esetben is stagnáltak vagy tovább romlottak 2016-ban. A cégek és fogyasztók által felhalmozott adósságok, valamint az államadósság hatalmas lufit hozott létre, amit a FED végnélküli élénkítő csomagjai tovább fújtak, míg végül a gazdaság az olcsó pénz rabjává vált. Az egész rendszer ettől függött.

Ennek a lufinak előbb-utóbb durrannia kell, függetlenül attól, hogy mennyi pénzt nyomtat a központi bank. A bankoknak szüksége volt egy jó kis fedőeseményre és bűnbakra az elkerülhetetlen összeomlás esetére. Azzal, hogy Trump került a Fehérházba kényelmesen minden bajt a konzervatív szavazók és eszmék nyakába varrhatnak.

Trump győzelme sok konzervatív szavazó számára reményteli eseménynek tűnt, pedig elég hamar egyértelművé vált, hogy a kabinet egyre több tagja ugyanannak az elitnek a táborából kerül ki, akiktől szabadulni próbáltak. Ez most is így van. Trumpot minden irányból ők veszik körül. Nem tudni, hogy ebből mennyit fog maga Trump, de tény, hogy ezek az emberek komoly befolyással bírnak a Fehérházban hozott döntésekre.

És ezzel elérkeztünk 2020-hoz. Az Egyesült Államokban még mindig dúl a járvány. A kormány különböző tagjai további szigorításokat követelnek, amelyek tökéletes helyzetet teremtenek a válság mélyítésére és az ország esetleges teljes összeomlására. A helyzet mindkét oldalon robbanásig feszült.

A társadalmi igazságosság lovagjai a rendszer megdöntése érdekében akarnak káoszt, hogy a helyébe valamiféle marxista utópiát állítsanak. A konzervatívok is tettre készek, akár még egy háborút is bevállalnának, hogy elkerüljék a további korlátozásokat és az egészségügyi diktatúrát. Ehhez a helyzethez adjuk hozzá az érkező választásokat. Az eredmény történelmi mértékű zűrzavar.

Pár hónapja merült fel bennem és másokban a gondolat, hogy talán nem is lesznek választások. Az alaptényezők a következők:

1. Joe Biden, a demokraták jelölte, vagy 4-es stádiumú demenciában szenved vagy nagyon jó színész. Itt megint felmerül a kérdés, hogy miért ő? Miért futtatnák Bident, a lehető legrosszabb demokrata jelöltet Trump ellen?

Esetleg meg akarják tartani Turmpot további négy évre, mert Biden a jelek szerint semmilyen közönség figyelmét nem képes megtartani (feltéve persze, hogy az Alzheimer tüneteket nem megjátssza)? Természetesen, amennyiben a gazdasági helyzet elég komoly mértékben romlik novemberig, még mindig elképzelhető egy szoros eredmény, ami a legkönnyebben manipulálható bármelyik irányba.

2. A baloldal olyan szinten utálja Trumpot, hogy bárkire hajlandóak szavazni, csak hogy megszabaduljanak tőle. De még így is kérdés, hogy mennyi mérsékelt demokratát tudnák rábírni arra, hogy a súlyos mentális problémákat mutató Bidenre szavazzon.

3. A járvány miatti korlátozások és a vírus terjedése valószínűleg tovább durvul novemberre, ami azt jelenti, hogy a szavazatok személyes leadása akadályokba ütközik.

4. A levél útján történő vagy elektronikus szavazás eredménye mindig megkérdőjelezhető, így akárki nyer is, a vesztes oldal csalással vádolja majd a másikat.

5. A választások közeledtével az erőszakhullám valószínűleg erősödni fog, ami még több embert riaszthat el a személyes szavazatleadástól, ha egyáltalán lesz ilyen.

Ezek és még néhány egyéb tényező alapján nagy esély van rá, hogy a választások kimenetelét megtámadják majd, de Trump marad hivatalban, a vesztes oldal pedig a demokratikus folyamatok megsértésével vádolja. Ez az elképzelhető legrosszabb kimenetel az ország számára, és a legelőnyösebb a globalista hatalomnak.

Egy-két célzást lehetett már hallani az elit tagjaitól, hogy valami ilyesmi történhet. 2016-ban írtam a „maláj modellről”, amiről Max Boot, a Külkpacsolatok Tanácsának tagja jelentetett meg cikket, leírva, hogy miként lehet a lehető leghatékonyabb irányítani egy társadalmat és leverni egy lázadást. A lényege dióhéjban, hogy város-méretű koncentrációs táborokat kell létrehozni, amelyek segítségével izolálni lehet a lázadást. A városok lakosságát pedig mindenre kiterjedő nyomkövetéssel kell megfigyelés és irányítás alatt tartani, miközben a vidéki területeket a katonaság tartja irányítás alatt a potenciális lázadások elfojtása érdekében.

Boot idén visszatért és ezúttal arról ír, hogy miként fogja Donald Trump meghekkelni a 2020-as választásokat.

„Mi van, ha Trump veszít, de azt mondja, hogy nyert” című cikkében a Transition Integrity Project (Átmeneti Integritás Projekt) által kitalált forgatókönyvet írja le, aminek lényege, hogy Biden rendkívül kevés szavazattal nyer, amit Trump megtámad, majd hazugságok és jogi manőverek segítségével mégis sikerül megtartania az elnökséget. A csoport lázongásokat vagy akár polgárháborút is lehetségesnek tart ugyanezen forgatókönyv részeként a Fehérházért folytatott küzdelemben.

A cikk a prediktív programozás tökéletes példája. Leírja, hogy mi fog történni. Vitatott választási eredmények, polgárháború, statárium, gazdasági összeomlás és az Egyesült Államokat belülről döntik romba. Amennyiben a konzervatívok aktívan támogatják a hatalom alkotmányellenes mértékben történő gyakorlását vagy a statárium bevezetését, a helyzet ennél is rosszabb lehet. A rend alapvető elveinek feladásával tálcán kínálnánk a győzelmet. A mozgalom létjogosultságát pusztítanánk el, miközben az elitnek az ujját is alig kéne felemelnie a győzelemhez.

A Külkapcsolatok Tanácsának régi terve az Egyesült Államok szuverenitásának elpusztítására a végső beteljesedés közelébe jutna. Már csak azzal kellene foglalkozniuk, hogy ők építhessék újjá az országot a belső konfliktusok és összeomlás hamvaiból. Pedig nem kell, hogy így történjen.

Továbbra is kitartok amellett, hogy a terv az Egyesült Államok olyan módon történő elpusztítása, hogy a konzervatívokat lehessen okolni az eredmény miatt. Mivel Trump kabinetjében is szép számban vannak jelen az elit tagjai, a feladat kivitelezése nem lenne túl nehéz, de nem feltétlenül kell, hogy sikerüljön.

A konzervatívok számára óriási kísértés lesz elfogadni a totális szövetségi hatalmat a baloldal megállítása érdekében, pedig lenne más megoldás is. A kísértés és a tét is hatalmas.

http://idokjelei.hu/2020/08/2020-as-amerikai-valasztasok-a-legrosszabb-forgatokonyv-a-legvaloszinubb/

Ne bélyegezz engem hazaárulónak csak azért, mert látom, hogy ez a rendszer nem jó, látom, hogy ez a rendszer korrupt, ez a rendszer nem a lakosság érdekeit, jobblétét szolgálja, –

hanem a sajátjukat, vagyis ellenem van!

Én ugyanúgy szeretem a hazámat, mint te, csak az én HAZÁM nem a politikai pártokokról, politikusok életéről, a politikusok éltetéséről szól.

Az én HAZÁM az a Balaton, a Velencei tó, a régi szép kastélyok, városok, falvak és a híres, értékes magyar föld, víz, amit a hatalom strómanjai lassan felvásárolgatnak.

Az én HAZÁM azok az iskolák, ahol már nem lehet szabadon tanítani.

Az én HAZÁM azok az emberek, akik éheznek, télen fáznak, nyáron szomjaznak, mert nyomorba zárja őket a maffia, mert nem tudnak kitörni onnan, mert annyira elzárták őket, hogy már azt sem tudják, hogy joguk van többre, jobbra, emberibbre.

Az én HAZÁM azok a magányosan haldokló öregek az elfekvőben, akiknek nem jut ellátás és kórházi fertőzésekben meghalnak, akik újjáépítették az országot a háború után és átélték a diktatúra megaláztatásait.

Az én HAZÁM azok az emberek, akiknek soha nem volt esélyük sem arra, hogy elismerje őket a hatalom, mert bátrak és van véleményük.

Az én HAZÁM azok az emberek, akik nem kaphattak földeket, nem kaphattak trafikokat, de akkor jók voltak, amikor a bányákban, gyárakban, üzemekben kellett gürcölni, majd hirtelen magukra maradtak a semmi közepén.

Az én HAZÁM azok az emberek, akiket a kormányok asszisztálásával fosztanak meg egyetlen hajlékuktól és rabolják ki a Magyar Családokat – a bankok, a követeléskezelő behajtó maffia banda, s a közjegyzők, a becstelen végrehajtókkal karöltve.

Az én HAZÁM az, ahol az emberek nagy többsége Európához és nem a Kelethez kíván tartozni!

Harminc éve egyik kormány sem érdemel tiszteletet, mert nem néztek szembe a múltunkkal.

Csak azok imádják a kormányokat elfogultan, akiket milliárdossá tett a mások kárára, akiket földhöz, bányához, kastélyhoz, trafikhoz, kaszinóhoz, zsíros állami megbízásokhoz, és természetesen előnyökhöz juttatott.

Mi itt együtt szívunk ezzel az országgal, azokkal, akik nem jutnak ötről a hatra, bármennyit gürcölnek, akik kénytelenek voltak elhagyni a hazájukat, mert élni akartak, akik egészen pontosan látják, hogy kik azok és mibe rángatják bele ezt az országot.

Sokan és egyre többen látjuk, hogy nagyon nagy a baj, amit tetőzött a koronavírus és még nincs vége!

Gyűlölet országa lettünk, a szeretet országa helyett!

Figyelj rám!

Ha majd túl leszünk a koronavíruson, nem érdekel, hogy kivel harcoltok, nem érdekel az újabb Soros terv, nem érdekel a nemzeti konzultáció, ne küldjél levelet, nem kell a nemzeti hülyítés… nyugalom kell… hagyjátok békén ezt a tehetséges nemzetet és szolgáljátok!

A magyar nemzet békét, nyugalmat és jólétet szeretne, amit nem kapott meg az elmúlt 30 évben egyetlen egy kormánytól sem, mindegy milyen színben pompázott!

Mi is itt élünk ebben az országban, szeretjük a hazánkat, de nincs az a pénz, nincs az a fenyegetés, amiért lemondanánk róla a hatalom javára, mert nektek 10 millió magyart kell szolgálnotok!

Érted?

Július 2-án lejárt az árverési moratórium. Azon a napon a még korábban elindított és folyamatos ingatlan árverések száma 124 db volt. Július 26-án ez szám már 1532 élő árverést mutatott, és a számuk – feltehetőleg – meredeken nőni fog – olvasható Barabás Gyula pénzügyi tanácsadó Facebook-bejegyzésében.

A poszt szerint egy július 15-én, a Magyar Közlönyben megjelent törvény módosította a bírósági végrehajtásról szóló törvényt úgy, hogy az kifejezetten káros a bajba került adósok számára.

– A legfontosabb, és az érintettek számára legsúlyosabb változtatás, hogy a mostanáig 60 napos árverési időszakot ingóságok esetén négy, ingatlanok esetén három szakaszra bontja a törvénymódosítás. Ez egyben azt jelenti, hogy amíg korábban két hónap állt az adósok rendelkezésére, hogy bíróság előtt megtámadják az eljárást és annak felfüggesztését kérjék, addig most ingóság esetén 15, ingatlan esetén 20 nap alatt dobra verhetik a vagyontárgyakat, illetve a lakást – magyarázta a részleteket a Magyar Hangnak Szepesházi Péter ügyvéd. – Ez egyebek mellett azért szül ellenérzést az emberben, mert a felgyorsított árverési eljárással párhuzamosan nem intézkedtek a bírói eljárás felgyorsításáról. Így könnyen előfordulhat, hogy az egyébként megalapozott felfüggesztésről szóló döntés már későn érkezik, s bár a bíróság határozata szerint még maradhatott volna a lakás vagy az ingóság az adós tulajdonában, mégis elárverezik azt. Az út szélén hagyott családoknak pedig minden egyes nap haladék az életüket jelentheti.

De nem csupán ennyi a bajban lévő embereket sújtó változtatás. Amennyiben nem érkezik érvényes licit egy vagyontárgyra, úgy automatikusan érvénybe lép a 15 napokra osztott szakaszolás, ami akkor áll meg, ha valaki licitál az adott időszakban.

Ingóság esetében az első szakaszban, azaz az első tizenöt nap alatt a kikiáltási ár 75 százalékáért lehet elvinni a vagyontárgyat, a második 15 napon már a feléért, a harmadik szakaszban negyedéért, 45 nap elmúltával pedig akár a kikiáltási ár 1, azaz egy százalékáért is meg lehet szerezni azt. A könnyebb érthetőség kedvéért a bejegyzés egy példát is hoz erre.

Az egymillió forintra értékelt autó kikiáltási ára 750 ezer forint lesz, az idő teltével pedig akár 7500 forintért is meg lehet szerezni a járművet.

– Mindezek ismeretében fel lehet tenni a kérdést, ki fog ilyen esetben a 46. nap előtt licitálni, illetve hogy ez a jogszabály módosítás vajon kinek az érdekében történt. Józan ésszel nem lehet azt mondani, hogy az adósok védelme volt a cél – hangsúlyozta Szepesházi Péter.

A módosított jogszabály szerint ingatlanra, amennyiben nem lakóingatlanról van szó, a kikiáltási árnak legalább az 50 százalékára rúgó összeggel lehet licitet tenni. Amennyiben lakóingatlanról van szó, úgy a kikiáltási ár 70 százaléka lehet legkisebb árajánlat, akkor viszont, ha az árverést megelőző legkevesebb fél évben az ingatlan volt az adós bejelentett állandó lakcíme, és nincs más ingatlan a nevén, akkor nem lehet kisebb a licit, mint a kikiáltási ár.

A részletek értelmében nem lakóingatlan esetén az árverés első húsz napjában a kikiáltási ár 90 százalékán lehet érvényes licitet tenni, a második húsz napon 70 százalékon, a harmadik szakaszban pedig 50 százalékon. Lakóingatlan esetén ugyanezek az számok 90, 80 és 70 százalék a fenti kivétellel, azaz hogy a tényleges lakhelyül szolgáló lakást nem lehet a kikiáltási ár alatt megszerezni az árverésen.

Csakúgy, mint a vagyontárgyak árverezésével kapcsolatosan, ezekben az esetekben is vélelmezni lehet,

hogy nem nagyon lesz érvényes licit a negyvenedik nap előtt, hiszen így jóval olcsóbban hozzá lehet jutni a fizetésképtelen adósok ingatlanjához. Ez egyben azt is jelentheti egy nagyobb adósság esetén, hogy hiába árverezik el az ingatlant, a lakhatás nélkül maradt család nyakában még akár milliós-tízmilliós tartozás is maradhat.

Kérdésünkre Szepesházi Péter arról is beszélt, hogy a kikiáltási ár alapjául szolgáló becsértékről az illetékes önkormányzat ma már íróasztal mellett, szemrevételezés nélkül hoz határozatot, amely alapján aztán a végrehajtó dönt a tényleges kikiáltási árról. Kifogásolni pedig ma már nem 60-70 ezer, hanem 200 ezer forint körüli összeg ellenében tud csak az adós, akkor is, ha piaci ár alatti a becsérték.

Hajdú Péter – Magyar Hang