A két asszony köze (augusztus 15.–szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hambárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. Ekkor csépelik ki a magnak való búzát, gyűjtik a sokáig, egész tavaszig elálló „két asszony közi tojást”. Az ekkor ültetett tyúk kikelti minden tojását, a kiscsibéket is felneveli. Az ekkor keltetett csibékből lesznek a legjobb tojók. Ebben az időszakban vetik a lóherét Doroszlón, ekkor pelcelik a muskátlit, ekkor kell alvóra szemezni a gyümölcsfákat.

Baranyában azt tartják, hogy most vagy egy nappal előbb kell kivenni a már 6 nap óta áztatott kendert. A kukoricát is meg kell vizsgálni, mert ha még nem hányta ki a zabját, akkor nem is hoz már termést.

Tiltónap is ez a nap. A Muravidéken tartózkodnak a sütéstől, a kemencében való tüzeléstől, mert a tűz lángja kitör a kemencéből, s körülnyaldossa a konyha falát. Nagybodolyán azt ajánlják, nagyasszonykor ne mossunk kezet, lábat, mert nyomorultak maradunk. A nap időjárása termésjósló is. Ha a nagyasszony fénylik, jó bortermés van kilátásban.

Ezen a napon Mária mennybemenetelét ünnepli az egyház. Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.

Szűz Mária mennybemenetelének az ünnepe.
Nagyboldogasszony napja jelentős szerepet játszik a néphagyományban, és számtalan paraliturgikus cselekedet fűződik hozzá. Egyes vidékeken, az ünnep előestéjén a hívő asszonyok a temetőben gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dicsőséges olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária mennybemenetelének a történetét.
A század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután szentelményként őrizték, és bajelhárításra használták. Az épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon.
Nagyboldogasszony ünnepe számos vidéken dologtiltó nap volt, az asszonyoknak ilyenkor tilos volt kemencében sütni, folyóban fürdeni, kendert áztatni. A szegény kapások úgy tartották, ha Nagyboldogasszony napja fénylik, akkor sok jó bort ihatnak szüret után.
Nagyboldogasszony a magyarok nagyasszonya, keresztény államiságunk kezdetétől hazánk, népünk védelmezője, oltalmazója. Ő a megváltó édesanyja, és neki jutott az a messiási feladat, hogy mindazok édesanyja legyen, akikért a Fia meghalt. Egy évezrede hozzá fohászkodik nemzetünk, hozzá szólnak legszebb népénekeink és hozzá fordulnak még ma is közbenjárásért költőink.