A Demokratikus Koalíció újra benyújtja az Országgyűlésnek a 2007-ben elfogadott, a közpénzekből adott támogatások átláthatóságáról szóló korrupcióellenes törvényjavaslatot. A párt ügyvezető alelnöke egy csütörtöki sajtótájékoztatón jelentette ezt be. Molnár Csaba kifejtette, hogy jelenleg átláthatatlan a pályázati pénzek elosztása, a politikusok és családtagjaik hatalmas összegekhez jutnak hozzá az uniós pályázatokon keresztül.
Molnár szerint a törvényt 2007-ben az Európai Bizottság a kontinens legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényének nevezte, emiatt törölte el az Orbán-kormány 2010-ben, hogy az uniós pénzek a kormánypárt tagjaihoz és családtagjaikhoz vándoroljanak.
A radikális atlantisták feltehetően szándékosan amiatt adják be újra a törvényjavaslatot, hogy el nem fogadása esetén az alapvető propaganda-elveiket újra hangoztathassák; szerintük a magyarországi korrupciót csak idegen hatóságok bevonásával lehet felszámolni. A DK uniós hatóságok, vagy azok által kijelölt személyek kezébe akarja adni a külföldi források leosztását. Mindez azonban cseppet sem hozná jobb helyzetbe a pártoktól és politikától független embert, a valós civil vállalkozókat: a nyugati hivatalok jogköreinek kibővítésével annyi történne, hogy a brüsszeli források nem a mindenkori kormány holdudvarához vándorolnának, hanem olyan pártok szatellit-szervezeteihez és álcivil csoportjaihoz, melyek a nyugati érdeket képviselik Magyarországon.
A DK korrupcióellenes harcának támogatásával a magyar ember nem kerül jobb helyzetbe. Számunkra semmivel nem lenne jobb, ha Orbán körei helyett Gyurcsány köreihez vándorolnának az uniós források. Sőt, valószínűsíthető, hogy rosszabb lenne; míg a Fidesz elsősorban saját hatalmának bebetonozására fordítja a forrásokat, egy Gyurcsány-kormány ugyanazokat a pénzeket társadalomellenes tevékenységek támogatására (homoszexuális propaganda, stb.) fordítaná. A jelenlegi korrupcióellenes harcnak semmi köze az egyszerű emberhez, gyakorlatilag csak arról dönthetünk, hogy a forrásokat a magyar társadalom bomlasztására költsék, vagy más politikusok zsebébe vándoroljon.
A Demokratikus Koalíció egyik fő érve, hogy ha a politikusok nem tudják egyenes úton maguknak vagy családtagjaiknak leosztani az uniós pénzeket - amiről szerintük egy uniós hatóságnak kellene gondoskodnia -, akkor nem lenne korrupció. Pedig be kell látni, gyakorlati szempontból semmit nem számít, hogy a politikus saját családtagjainak osztja-e a pénzt, vagy megfizet egy idegen strómant, és annak osztja le a pénzeket, cserébe azért, hogy annak egy részét visszajuttassák hozzá. A jelenlegi gazdasági rendszerben és társadalmi közegben lehetetlen kiküszöbölni a korrupciót. A politikusok erkölcstelensége és a materialista gondolkodásmód mindig gondoskodni fog arról, hogy megtalálják a megfelelő kiskapukat a közpénzek ellopásához.
A korrupció felszámolására két reális megközelítés létezik: az anyagi tranzakciók teljes ellenőrzés alá vonása, vagy az uralkodó ideológia megváltoztatása.
Előbbi a fizikai pénzhasználat teljes felszámolását, és a kizárólag virtuális pénzhasználatra áttérést jelentené. Egy ilyen rendszerben ugyanis nem létezne olyan pénzmozgás, amit nem lehet visszakövetni. Pontosan visszafejthető lenne, hogy a leosztott források több személyen keresztül hova jutnak, ami visszatartó erőt jelentene a korrupt politikusok számára, és ellenőrzési lehetőséget adna a hatóságoknak.
Utóbbi pedig a társadalom erkölcsiségének megváltoztatását jelenti; ha nem az anyagi haszonszerzés áll az értékrend középpontjában, a korrupció is egy értelmezhetetlen és céltalan dolog. Mivel ez jelenleg egy kivitelezhetetlen művelet, és a politikusok képtelenek önkontrollt gyakorolni, a helyzeten kizárólag a legradikálisabb gazdasági megoldás változtathat, vagyis a fizikai pénzhasználat teljes beszüntetése. Egy ilyen rendszer kiépítésére azonban nem sok lehetősége van, mert kivétel nélkül minden pártnak érdeke a korrupció kiskapuinak meghagyása.
http://www.hidfo.net.ru/2015/01/09/belpolitikai-vaktolteny-korrupcioellenes-harc
