A terrorizmus ellen harcolnak, ellenséges országokba szivárognak be, család és munka között ingáznak, s mindezt a legnagyobb titokban teszik. Ráadásul nőként. A Madame Figaro című hetilapnak sikerült az, ami eddig még senkinek: exkluzív interjút készíthetett a francia titkosszolgálat (DGSE) tizenöt női munkatársával, felfedve ezzel „a titkot”: milyen is valójában a női „top secret”-ügynöklét. A Hetek cikke.
A titkosügynök szó hallatán valószínűleg sokunknak James Bond jut az eszébe, és a tőle elválaszthatatlan női kémkarakterek. Ám a valóság – szokás szerint – merőben más képet mutat, mint a filmvászon. A csábítás és a harisnyatartóból előrántott pisztoly helyett ebben a szakmában csakis a színtiszta szakértelem fegyverét bevetve járhat sikerrel a gyengébbik nem képviselője. De mégis hogyan válhat egy nő manapság a titkosszolgálat tagjává?
„24 évesen válaszoltam egy rejtélyes hirdetésre: »Nagy intézmény keres szakértőket nemzetközi kapcsolatok területén« – magyarázza egy 47 éves ügynöknő, aki részlegvezető a francia hírszerzésnél. – Engem, aki egyetlen kémregényt soha még csak ki sem nyitottam, a francia titkosszolgálatba toboroztak anélkül, hogy tudtam volna róla!” – meséli. Manapság azért már más a helyzet. A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük. Egy speciális kiképzésen vesznek részt, melynek során elsajátíthatják a kémkedés csínját-bínját: lövészet, két, sőt három idegen nyelv folyékony használata, önvédelem és a lelki manipuláció eszközei mind a tananyag részét képezik. Emellett autentikus szituációkban kell helytállniuk, mint például a nyomon követés kijátszása, vagy éppen egy idegen bizalmának a megszerzése. A színészi véna tehát nem árt ebben az esetben. „A férfit, akit követtem, egy hotelben szem elől veszítettem. Így eljátszottam a recepciósnak a kétségbeesett feleséget, aki a csapodár férjét keresi, és bejött!” – vallja be egy 41 éves alezredes, aki az illegális bevándorlások ügyéért felel.
sokaknak james bond jut az eszébe...Sokaknak James Bond jut az eszébe...
Amint valaki a csapat részévé válik, már gyakorolhatja is a tanultakat – a magánéletben és a munkában egyaránt. Szóba sem jöhet a kollégák bemutatása vagy munkahelyi anekdoták megosztása a barátokkal. „Amikor leakasztasz egy kémmelót, frusztráló, hogy nem beszélhetsz róla a barátaidnak. De idővel hozzászoksz” – állítja a hölgy. És hogy mi a titok nyitja? Állítsuk be érdektelennek a munkánkat, ha túl kíváncsi beszélgetőpartnerre akadtunk.
A titkok mégis a házastárssal való kapcsolatra nehezednek leginkább. Hiszen ezek az asszonyok a munkahelyi nehézségeiket és örömeiket nem oszthatják meg férjeikkel, így hát a munka nemigen szerepel az aktuális beszédtémák között. A könnyű csevej műfaja azonban nem könnyű, ha valaki nap, mint nap az erőszak és a borzalom számtalan formájával kénytelen szembesülni. „Esténként, miközben kocsikázok hazafelé, kiürítem a fejemet – meséli egy másik ügynök. – Az, hogy válaszfalat állítok föl, segít abban, hogy ne terheljem túl a házastársamat a munkahelyi gondjaimmal. Hétvégenként futok, hogy oldjam a stresszt” – teszi hozzá. A párok azonban sokszor nehezen viselik ezt a nyomást, így gyakoriak a válások.
A gyerekek általában kamaszkorukra tudják meg az igazságot. „Eltitkoltam a fiam elől, nehogy erről beszéljen a szünetekben – meséli egy 49 éves terrorizmusellenes elemző. – 15 éves korában vallottam be neki. Teljesen fel volt háborodva, és azt válaszolta: hazudtál nekem! Végül megértette.” De olyan is előfordult, hogy az ügynökszülők gyerekei nevetésben törtek ki a töredelmes vallomást követően. Mert hát, pocakosodó édesapjuk egyáltalán nem hasonlított James Bondra…
Családanyák életveszélyben
Vannak, akik ellenséges terepen folytatnak kettős életet. A 44 éves „Charlotte” Közel-Keleten ilyen küldetést teljesít. Nappal protokolláris rendezvényeken vesz részt a nagykövetségen, éjszaka pedig fátylat ölt, és „Nour”-rá válik, egy egyszerű arab asszonnyá a környező negyedekből. Bélésbe varrt diktafont hord magánál, hogy elcsíphesse a beszélgetéseket.
„Dzsihádista csoportokba szivárgok be, hogy hozzájuthassak nevekhez, röpiratokhoz, hivatalos közleményekhez, bármihez, ami információval szolgálhat arról, hogyan működnek ezek a csoportok. Aztán rejtjeles üzenetet küldök Párizsba.” Ahhoz, hogy valakit forrásként megnyerjen, a bizalom kialakítását tartja a legfontosabbnak – szemben a James Bond-féle történetek nyomásgyakorlási módszerével, ami tízből csupán egy esetben működik. „Nemrég úgy tettem szert egy forrásra, hogy felajánlottam neki, hogy a beteg gyermekét Franciaországban ápoltatom” – meséli. A dzsihádistákkal szembeni harcban pedig inkább előnyt jelent, ha valaki nő. „Amint a bizalmatlanság megszűnik, némelyek saját testvérüknek tekintenek. Mivel nő vagyok, nem látnak bennem fenyegetést.”
Felmerül persze az erkölcsi dilemma kérdése is. Hiszen egy titkosügynöknek, amellett, hogy családja, barátai előtt titkolózni kötelessége, törvénytelen dolgokat kell végrehajtania. A meghátrálás azonban szóba sem jöhet. Érdekes paradoxonnak tűnhet, de szakértők szerint épphogy sziklaszilárd egyenesség és becsületesség kell ahhoz, hogy valaki áthágja a törvényt – egy magasabb érdek nevében. Charlotte sincs ezzel másképpen. A terepen bárkinek a barátjává tud válni, legyen szó bűnözőkről vagy kétes hírű üzletemberekről. „A munkámba szemernyi érzelmet sem viszek be. Az információk, amelyekhez hozzájutok, segítenek abban, hogy túszok szabaduljanak ki, merényletek hiúsuljanak meg. Ez büszkeség számomra.”
A Homeland, a The Americans és a Zero Dark Thirty után újabb, ezúttal francia alkotás készül megeleveníteni a női kémlét egy kis darabkáját. A Le Bureau des légendes (A legendák irodája) című sorozat tavasszal debütál Franciaországban.
atv
