Jönnek Éjszakai Farkasok

– Moszvából Berlinig vonulnának át Európa országain a Putyint támogató motoros klub tagjai –

Moszkvából indulnának, és egészen Berlinig utaznának a Vlagyimir Putyin orosz elnököt támogató Éjszakai Farkasok nevű orosz motoros klub tagjai.

“Ezzel kívánnak tisztelegni a Második Világháborúban aratott győzelem emléke előtt, – az esemény évfordulóján” – olvasható a hivatalos honlapjukon.

Legalább 5000 tagot számlál az Éjszakai Farkasok

A legalább ötezer tagot számláló motoros klub saját honlapján hirdette meg az eseményt, amelynek keretében tagjai 6000 kilométert tennének meg Moszkva és Berlin között, több európai várost érintve. Mint azt honlapjukon is írják, a náci Németország felett aratott győzelem hetvenedik évfordulóját így akarják megünnepelni. Az eseményhez bárki csatlakozhat.

A RIA Novosztyi orosz hírügynökség szerint a hír hallatán egy lengyel motoros egyesület azonnal tiltakozását fejezte ki, követelve a lengyel hatóságoktól, hogy akadályozzák meg az orosz motorosoknak az Európai Unió területére történő belépését.

Mint írták, a motorosok megjelenése “az orosz agresszió előjele” lenne. Hozzátették: a Putyinhoz meglehetősen közel álló egyesület “korábban tűnt fel a Krímben, mint ahogy azt Oroszország bekebelezte”. (Sic! – a szerk).

Az Éjszakai Farkasok Moszkvából, a Minszk – Breszt – Wroclaw – Brno – Pozsony – Bécs – München – Prága – Torgau – Karlshorst útvonalon kívánnak Berlinbe eljutni.

Vlagyimir Putyin és Alekszandr Zaldosztanov

A motoros klub vezetőjét egyébként baráti szálak kötik az orosz elnökhöz.

2012 júliusában Putyin Viktor Janukovics akkori ukrán elnököt is megvárakoztatta amiatt, hogy a krími Jaltában tartott találkozó előtt váratlan kitérőt tett, és meglátogatta a “Sebész” becenévre hallgató klubelnököt, Alekszandr Zaldosztanovot és az Éjszakai Farkasok Szevasztopol mellett felütött táborát.

Az elnök 2013-ban a fiatalok hazafias nevelésért és a haza védői emlékének megörökítéséért végzett tevékenységéért becsületrenddel is kitüntette a klubvezetőt.

Források: Night Wolves/Ночные Волки/nwrussia.info – RIA Novosztyi – MTI – SzRTI archivum

Igazi trutymógyártás zajlik a Quaestor-károsultak megmentésének ügyében. Az nyilvánvaló, hogy a hatályos szabályok szerint nem lehetett kártalanítást nyújtani - hiszen a kötvénykibocsátás világosan és egyértelműen kívül esett a Befektetővédelmi Alap hatáskörén.

Már az roppant álságos, hogy Tarsolyostul, Szijjártóstul és ETO Parkosutol az egész sztori annyira kényes, hogy muszáj valahogy betömni a milliókat bukó nyugdíjasok és más befektetők zsebét, illetve száját. A Buda-Cash károsultak magasról le vannak szarva, azok csak spekulánsok voltak, örüljenek a max hatmillának, a Quaestor ügyfelei viszont a kisemberek, akiket meg kell menteni. Hát a franc tudja, nem tűnik túl fairnek, mindkét botrány abból fakadt végső soron, hogy a górék átkúrtak mindenkit és ellopták a pénzt, s tették ezt a felügyelet szeme láttára.
A Quaestor-kötvényekre vonatkozó kártalanítást végül sikerült lenyomni a Beva-tagok torkán, bár őszintén szólva nem tudom, mit ígértek nekik, hogy belemenjenek: jelenlegi vagyonuk tízszeresét csengessék ki. Valamit biztos kaptak cserébe, vagy a jegybank fű alatt minden tagot egyenként meggyőzött arról, hogy jobb velük nem baszakodni, vagy a Bankszövetésg szerint a seggnyalás a legjobb megoldás.
Az viszont már alapból is kérdéses, miért kellett hirtelen előállni azzal is, hogy a Beva kártalanítási plafonja húsz helyett százezer euró legyen. Ezt benyomhatták volna ősszel valami salátatörvénybe, elvégre lehet abban ráció, hogy ezt a szintet érdemes kissé emelni. Hogy épp az OBA szintjére, az más kérdés, de ez nem is fontos. Nyilvánvaló volt, hogy a 30 millás határ valódi indoka nem szakmai, hanem a mostani eseményeknek szól. Nem is szólhat másnak, hiszen a korábbi években - tíz évben kábé - a csődbe ment brókercégek ügyfeleinek mindösszesen nem fizettek ki annyi kártalanítást, mint most a Buda-Cash ügyfeleknek, és akkor még a Quaestorról nem is beszéltünk. A 30 milla valójában arról szól, hogy ezt most kell valahogy kifizetni.
Fogalmam sincs, minek. Lehet, hogy Szijjártó Péter apukája a következő házra való családi hozzájárulást Quaestor-számlán tartotta és azt most ő nagyon nem szeretné elbukni. Vagy akarnak valami nagyot mondani, hogy a hőbörgők befogják a szájukat, ezért kell a hatmilliós határt feljebb tolni. Vagy mindkettő. Mindenesetre tény, hogy hiába módosítják a szabályt, ettől még a mostani botrány érintettjei nem nyernek ebből semmit. Más megoldás kellett: megemelik a határt, de a folyó ügyekre kitalálnak egy spéci szabályt. Hogy melyik a fontosabb, abból látszik, hogy a spéci szabály már benn van a Parlament előtt, az általánost pedig pár hét múlva nyújtják majd be.
A helyzet pedig úgy áll majd, hogy az OBA és a Beva mellett lesz egy Quaestor Szipacsok Alap, ahova mindenfajta jogcímen fognak pénzeket betolni. A Beva benyomja a zsét hatmilláig, aztán meg még egy adagot, amit viszont vissza is szerezhetnek abból, amit a felszámoló az eljárásból össze tudott szedni. Van egy tippem, hogy az állítólagos 160 milliárd forint vagyon, amit a vállalatcsoportnál találtak, az rohadtul nem 160, arról nem is beszélve, hogy ami ebből ténylegesen pénzzé is tehető, az még kevesebb. Vagyis a befektetési szolgáltatók betolják majd a pénzt ebbe az alapba, abban a reményben, hogy majd a felszámolás után valamit vissza fognak kapni. Hát nem tennék nagy fogadásokat arra, hogy ki fog itt jól járni.
S mi végre ez a kacifántos ügyeskedés? Hogy a felelősséget el lehessen hárítani és a szart másra lehessen kenegetni. Valójában az állam azzal járt volna a legjobban, ha kiáll Ovi és ahelyett, hogy baromságokat beszél zsinórban, azt mondja: az állam felelőssége, hogy olyan szabályozórendszer működött az elmúlt 25 évben, amely nem buktatta le a súlyos visszaéléseket, ezért az államnak kötelessége részt vállalni a kártalanításban. Ehhez kétharmados felhatalmazás kell, ehhez kérjük az ellenzék támogatását. De vajon ez miért nem volt járható út?
És egyébként Rogán Tonyó honnan a picsából tudja, hogy a Quaestornál 73 ügyfél rendelkezik 30 millió forintnál nagyobb megtakarítással? Milyen minőségében és kitől tudott ő meg ilyen információkat? Ő csak egy szaros frakcióvezető, nem kormánytag. Vagy egy ripacsnak a jegybank minden elmond hellóra?

2015.04.11.
Szárnyathy Géza

„Hol a pénzem Orbán? Ellopta a kormány”

Jókora tömeg gyűlt össze a Quaestor-károsultak tüntetésén és teljes kártalanítást követeltek. Volt kisemberezés, „nem hagyjuk”, és szemét fideszezés is.

Legalább ezerfős tömeg gyűlt össze a Quaestor-károsultak budapesti tüntetésén szombaton délután tudósítónk becslése szerint. A tömeg újra és újra azt skandálta, hogy „nem hagyjuk”, és a károsultak teljes, kivétel nélküli kártalanítását követelte. A kormány eddigi ígéretei szerint a többségüket kártalanítanák, legfeljebb az a 73 ember maradna ki, akiknek 100 ezer euró feletti megtakarításuk volt a bedőlt brókercégnél.

A demonstrálók azonban őket sem hagynák, és azt skandálva, hogy “egy mindenkiért, mindenki egyért” követelték, hogy a Magyar Nemzeti Bank fizesse a kártalanítást, ha már a matolcsysta közgazdaságtan oktatására annyi pénz van, ami több a felsőoktatási normatívánál. A teljes kártalanításhoz egy érv ott volt egy transzparensen: “befektetési kockázat ≠ befektetési csalás”.

A tömegben láttunk egy „Új szemüveget Matolcsynak” feliratot is, a készítője nyilván azt a problémát akarta kifejezni, hogy az eddigi szemüveggel a jegybanknak nem sikerült észrevennie a Quaestornál és a többi brókercégnél évek óta zajló csalásokat.

A beszédekben volt minden, kisemberezés, szemét fideszezés, orbánozás, szijjártózás, Rogán Antalt lecsalózták, és volt aki azt a kreatív ötletet fogalmazta meg, hogy a külügyet Szibériába kellene telepíteni. Elhangzott többször, hogy elég a mutyiból, és többször visszatértek arra is, hogy nem könyöradományt kérnek, hanem kárpótlást követelnek.

Fotó: Facebook

Felolvasták a követeléseiket is, a legkeményebb az volt, hogy zárolják a Quaestor tulajdonosainak és családtagjainak bel- és külföldi bankszámláit, és kobozzák el a teljes vagyonukat.

Több tüntetés is volt

Ez csak az első tüntetés volt, a Quaestor Báthory utcai irodája előtt, délután ötkor tartják a másodikat, a Batthyány örökmécsesnél. Utóbbit az MSZP-DK-PM-MLP-Szolidaritás szervezi, és a “QUAESTORBÁN – Károsultak napja” címet adták neki.

Az első tüntetést nem politikai pártok, hanem a károsultak Facebookon összeverődött csoportja szervezte, ami jól meglátszott a tömeg összetételén is. Voltak 20-30 közöttiek, családok kutyával és babakocsival, középkorúak és idősek is. Aztán a baloldali pártok rendezvényének kezdetekor egyre több lett az idős demonstráló.

A pártok által szervezett tüntetés nagyon más volt, az eseményt populista hangulat és közönségizgató szlogenek uralták. Ott is nagyjából ezren lehettek, de az első tüntetéssel ellentétben már sok volt az MSZP-s zászló és MSZP-kabátos résztvevő. Valamivel kevesebb DK-s zászlót is láttunk.

A rendezvényt József Attila Tiszta szívvel című versével kezdték, és az Örömódával fejezték. A kedvenc beszédünk a hortobágyi földmutyi egyik áldozatáé volt. A juhász csak annyit mondott: „A birka maradjon, Orbán takarodjon”.

Az eseményen felszólaltak a szervező baloldali pártok képviselői is, és arra biztatták a tömeget, hogy vasárnap, tapolcán verjenek bele még egy szöget az Orbán-kormány koporsójába.

Debrecenben is volt két demonstráció, ahol a budapesti szervezők szerint szintén ezren gyűltek össze.

Szegedről busszal mentek fel a Budapesti tüntetésre, de azok is tartottak egy flashmobot, akik Szegeden maradtak, mintegy negyvenen.

A Fidesz számára a jelek szerint a két, egymást követő budapesti demonstráció szervezői összemosódtak, ugyanis szombaton délután a párt a „baloldal demonstrációjára” reagálva közleményben azt írta, becsapják és kihasználják az áldozatokat, ahogy a csaló brókerek tették. A baloldal kampányakciót és olcsó politikai cirkuszt csinál több tízezer ember személyes tragédiájából és veszteségéből – írja a kormánypárt.
(HVG)

Bal-Rad komm: Ez a Quaestor-ügy kezdi magára ölteni a politikai kabaré minden jellegét, és rávilágít a döbrögista horda mindennél undorítóbb jellemére.

A SAJÁT BŰN ÁTTOLÁSÁRA MÁSRA-PARLAMENTI ERŐFÖLÉNYÜK BIRTOKÁBAN!

Ugyanis a napnál is világosabb, hogy a döbrögista horda nyakig benne van ebben a buliban (is) ám visszafelé mutogat.

Viharos gyorsasággal lerendezték, hogy a kárvallottak a pénzükhöz jussanak! Ez példátlan a rendszerváltás óta eltelt időszak gyakorlatában. Ráadásul az ebben az ügyben “ártatlan” bankoknak is be kell szállniuk a kártalanításba!-ami pedig a banki ügyfelek további sarcolását jelenti! A lényeg: NE AZOK FIZESSENEK, AKIK ZSEBEIBE A ZSÁKMÁNYOLT SZÁZMILLIÁRDOK VÁNDOROLTAK!

Azt ugyanis még mindig nem tudjuk, hogy hová lett a pénz?
Helyette felbőgött a narancsos rablóhorda “eemúúttnyóócéév” kórusműve.

A Quaestornál eltűnt minimum kétszáz milliárd! A döbrögista horda most azt firtatja, hogy El Qroék miért adtak a cégnek pénzt stadionépítésre? (Ez mindentől függetlenül jó kérdés!)

Most ott tartunk, hogy a bűnöző igyekszik áttolni a felelősséget a bíróságra! Nonszensz!

A második világháborút a győzelem mértékéhez viszonyítva csekély véráldozattal, de Európában és Ázsiában egyaránt az Amerikai Egyesült Államok nyerte meg.

A két, korábban ellenlábas főhatalom, Németország és Japán a totális katonai vereség után ráadásul a talpra állását is csak attól remélhette, hogy az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátja az újrakezdéshez szükséges forrásokat, főként a pénzt.

Az új helyzetben értelmét vesztette az első világháború után kialakult pénzpiaci parcellázódás, a dollár, a frank és a font helyett mindenhol általánosan a dollár vált elfogadottá. Az elfogadást az általános gazdasági kényszereken kívül nagyban segítette, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte az esetlegesen feleslegesnek ítélt jegybanki aranykészletek fix, harmincöt dolláros unciánkénti áron történő átváltását, ami legalábbis komoly illúziókat keltett azzal, hogy azt ígérték, az új rendszer az 1914-ig kiválóan működő aranystandard szabályait követi. Az 1944-ben konstruált és az elfogadásának helyszínéről Bretton Woods-inak nevezett rendszer a piaci zavarok elhárítására létrehozta a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Világbankot, azzal az igénnyel, hogy a két intézmény állítsa helyre a gyengélkedő gazdaságok egyensúlyát.
Az eredeti tervezet szerint az IMF olcsó és jó feltételű rövid hiteleket adott volna, a Világbank pedig olcsó hosszú lejáratú kölcsönökkel segítette volna a megrendült nemzetgazdaságok szerkezeti átalakítását és az egyensúly visszaállítását. Ebben az értelemben a két ikerintézmény nem sokáig működött. Talán az angol font - a rendszer társtartalék valutája - 1965-ös leértékelése volt az utolsó tisztán alkalmazott beavatkozás.
A font leértékelése súlyos károkat okozott több, fontban tartalékoló országnak, és ez elindította az államok masszív menekülését a brit valutától. Ennek eredményeként milliárdos IMF-dollárinjekcióra volt szükség a lyuk befoltozására. A dollár gyengülését az Amerikai Egyesült Államok már erőből oldotta meg. Máig érő hatása van, hogy 1968-ban "ideiglenesen" felfüggesztette az aranyra történő átváltást, majd 1973 óta beszüntették az árfolyam védelmére szolgáló intervenciós kötelezettséget is, azaz a dollár árfolyama szabadon mozgóvá vált.

Ettől a ponttól számítható, hogy egy magántulajdonban lévő bankrendszer, a Federal Reserve képessé vált a Földünk legnagyobb részén a pénzforgalmat irányítani, saját kamat- és árfolyam-elképzeléseit országok sorára ráerőltetni. A kilencvenes évek politikai változásai pedig megnyitották az utat az addig tilalmi zónának tekintett területek, a volt szovjet blokk irányába is. Időközben az ikerintézmények működése is brutálisan megváltozott.

Az 1989-ben meghirdetett washingtoni konszenzus, a liberalizálj, deregulálj, privatizálj elve vált az IMF és a Világbank működtetésének centrális elemévé. Ahova a lábukat betették, lényegében utat nyitottak a multinacionális tőkének az érintett, "megsegített" ország gazdasági kulcspozícióinak megszerzéséhez. Folyó jövedelmek és vagyonok kerültek át szemvillanás alatt nemzeti rendelkezés alól a multinacionális szektorhoz. A dollár ilyen önérdekű nyomulásának veszélyét korán felismerte az európai közösség. Egy közös piac és az arra épülő közös pénznem megteremtésének szükségszerűsége már a hetvenes években felmerült. A Werner-terv erről szólt. Az ötlet felmerülésétől eltelt másfél évtized viszont elegendő volt a dollárnak, hogy az euró már ne saját irányítású pénzként, hanem a dollárt felváltó mutációként jöjjön létre. A 2008-ban kezdődött pénzpiaci válság erre egyértelműen rámutatott, amikor a bajba jutott európai nagybankokat a Federal Reserve-ből dollárinjekcióban részesítették, így kerülve meg az Európai Központi Bankot.

Az állampapírok korábban tiltott felvásárlása mára az Európai Központi Bankban is mindennapos gyakorlattá vált. Ennek bizonyítéka továbbá a színfalak mögötti heves sürgölődés, ami a dollár mellé az egységes piacot is gyorsan tető alá kívánja hozni a TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership) kereteiben.

A tervezet megismerhetősége az érintett közönség számára igencsak korlátos, nem terjed túl azon, amit a közvélemény kicsikar, valamint javarészt kimerül a hivatalos nyugtatásokban, hogy nem fog fájni. A világgazdaság más tájain azonban intenzíven folyik a dollárhegemónia lebontása.

Terjed a nemzetközi fizetési forgalomban a nemzeti valuták használata. A BRICS-csoport gazdasági ereje és főként növekedési potenciálja komoly fenyegetés, beleértve a közös beruházások finanszírozására létesített beruházási bankot. A Kína által nemrég elindított szervezés az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank létrehozására pedig felkeltette több európai ország, köztünk hazánk érdeklődését is, ügyfélként és társtulajdonosként egyaránt.

Mi sem természetesebb, hogy az Egyesült Államok talán még az Európával történő kereskedelmi megállapodásánál is nagyobb lendülettel dolgozik a csendes-óceáni térség országaival kötendő kereskedelmi megállapodás tető alá hozásán.

Talán nem áll túl messze a valóságtól a feltételezés, hogy a tucatnyi országban eluralkodó, gerjesztett politikai és háborús bizonytalanság Ukrajnától Irakig, Afganisztántól az arab térségig, nem más célt szolgál, mint azt, hogy ezeket az országokat alkalmatlanná tegye arra, hogy ebben az átalakulásban határozott, a saját érdeküket követő döntést hozzanak.

Forrás: Magyar Hírlap

Nem volt ma jó napja Nyalókakirálynak! Fényes ünneplésre számított Odesszában, a város FELSZABADULÁSÁNAK évfordulójára rendezett jelenése alkalmából, de nem jött össze a dolog.

Egy nappal a szovjettelenítési és kommunistátlanítási törvény elfogadását követően jóval több undorgó fogadta Valcmant Odesszában, mint rajongó. Pedig eszmetársai nagyon erőltették volna a “Szláva Ukrajinyét”-de lenyomta őket a “Faizmus nem múlik!”-kórus. No meg aztán a jeles törvény elfogadása után nem egészen egy nappal igencsak vörös posztó lehetett Nyalókakirály szemeiben az a sok vörös zászló!

Nagy nehezen túltette magát ezen a megrázkódtatáson, és testőrségével együtt elviharzott a kikötőbe, hogy az ő tiszteletére rendezett fogadáson részt vegyen. A “Hetman Szagajdacsij” hadihajón.

Persze még autójában ülve is hallhatta a “gyilkos!-gyilkos!” jelzőt skandáló tömeg jelzőit.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/10/rossz-napja-volt-ma-valcmannak-odesszaban-nem-szerettek/