Az egyszer már elüldözött Apollo Tyres visszatért Magyarországra, s vele együtt már négy világcég reprezentálja a hazai abroncsgyártást. Az iparág méretét jól jellemzi, hogy 2017-re évi csaknem 7,5 millió járműre lesz elegendő a nálunk gyártott mennyiség.
Nagyot fordult a világ 2008 óta Orbán Viktorral és pártjával. A kormányfő pénteken örömmel helyezte el a Gyöngyöshalász mellett az indiai Apollo Tyres gumiabroncsgyár alapkövét, míg hét éve a helyi Fidesz még népszavazást kezdeményezett az indiaiak Gyöngyösre tervezett beruházásának megtorpedózására. A szavazásra feltett kérdés úgy hangzott:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy ne épüljön meg az indai Apollo Tyres cég gumigyára Gyöngyösön?”.
A fideszesek szerint ugyanis az üzem termelése veszélyeztette volna a Mátraalja környezetét és a munkások, lakosság egészségét. A referendum végül okafogyottá vált, mert időközben az Apollo úgy döntött, hogy oda nem megy, ahol nem látják szívesen. „Az adminisztratív eljárások váratlan késedelme” volt az a hivatalos indok, amivel a beruházás lefújását magyarázták.
Az Apollo Tyres azonban 2012-ben visszatért, s 2012-ben jelezte, hogy az azóta is csak tervasztalon létező gyárának helyszínéül lengyel és szlovákiai települések mellett –ismét – magyar területeket is számba vesz. Végül tavaly be jelentették, hogy a befutó Gyöngyöshalász lett. A beruházás volumenében nem történt változás: az Apollo Tyres öt év alatt 146 milliárd forintot kíván költeni az üzem felépítésére és a termelés felfuttatására, amelyhez a magyar kormány 16 milliárd forinttal járult hozzá. Az elképzelések szerint az üzem 2017 elején már megkezdené a termelést. A tervezett kapacitás a fejlesztési program végére napi 16 ezer személygépkocsi- és háromezer teherautó-abroncs lenne. Az Apollo közel ezer embernek adna munkát új üzemében.
A hét évvel ezelőtti eseményekre a környezetvédelem ügyét újabban „kevésbé kiemelten” kezelő Fidesz kormánypártként már nem szívesen emlékszik. Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédét is a beruházás volumenéhez igazított tiszteletkörök jellemezték.
Múltidézéssel annyiban foglalkozott, hogy a negyven év után megbukott kommunista rendszert ostorozta amiatt, hogy el voltunk zárva a fejlett technológiai világtól.
„Húsz évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy eljön az a pillanat, amikor nem európaiak ruháznak be Indiában, hanem indiaiak ruháznak be Európa szívében”
– mondta, és hosszasan ecsetelte kormánya eredményeit, a teljes foglalkoztatottság szinonimájaként kezelt háromszázalékos munkanélküliség célként történt kitűzésétől a barátságos befektetői környezet megteremtésén, a modern technológiák iránti fogadókészségünkön át egészen a versenyképes tudást garantáló oktatási rendszer kiépítéséig.
Végezetül szólt arról, hogy az indiaiak fejlesztése nem csupán egy üzleti lehetőség, hanem a térség legnagyobb beruházása, közös siker esetén pedig ajtókat nyithat a világra, és újabb befektetőket vonzhat ide – szögezte le.