„Nagy Britannia királya nem ura a jog gyakorlásának. Akarata a bíróktól függ. Nagyon sok közigazgatási intézményt hozott létre, seregély módon ellepett bennünket tisztségviselőkkel, hogy népünket inzultálja és vagyonát elpazarolja. Kirabolta tengereinket, feldúlta partvidékeinket, felégette városainkat és tönkretette népünk életét.“
„Mi, az Amerikai Egyesült Államok népe, megalkottuk és elfogadtuk alkotmányunkat, hogy ezzel megalkossuk a tökéletes uniót, ami biztosítja a belső békességben való életet, az egységes védelmünket, támogatja az általános jólétünket (életszínvonalunkat) és a szent szabadságunkat, nekünk és az eljövő generációknak.
Hisszük, hogy minden ember egyenlőnek születtetik, azt, hogy a teremtő által minden ember a tőle elkülöníthetetlen joggal, mint élet, szabadság és az életben való szerencséjének megvalósításával felruházott. Rendíthetetlenül hiszünk az isteni gondviselésben és mindnyájan kölcsönösen vállalva megvédjük életünket, javainkat és a szent becsületünket.“
Egy rövid idézet, a számunkra a mai társadalmi felfogásban elképzelhetetlen látomás az 1787-es évben, az amerikai alkotmány megalkotóitól, „a szabadságon keresztüli boldogságról“ (erről nagyon sokat lehetne írni)!
Nagy Britannia királya rémülten fogadta a hírt. London nagyhatalmi urai - a királyok hitelezői, a világ nagy bankjainak a tulajdonosai - viszont nagy örömmel fogadták az amerikaiak függetlenségi nyilatkozatát.
A Bostoni mészárlás
Előzményei az 1767-es angol korona törvénye, a „Tea Act“. A telepeseknek nem volt képviseletük a britanniai parlamentben. Ez okból Anglia királysága nem tudott az amerikai gyarmatán adót bevezetni, a „kirablásukat“ a korona jövedelmét a vámon keresztül érvényesítette. 1773. december 16-án Bostonban az amerikai ellenállók az „East India Company“ tea rakományú hajóit elfoglalták - melyek a kikötőben horgonyoztak - és a rakományukat a tengerbe dobálták.
Ezt követően az angol csapatok megrohamozták az ellenállókat és hatalmas mészárlást vittek végbe, ami „Bostoni Mészárlás“ címen került be az amerikai a történelembe. A katonai erővel kikényszerített vámokat a mészárlás után még jobban felemelték. A katonai hadművelet a „East India Company“ (Kelet-Indiai Társaság) monopól hatalmát megvédte. Az akkori időkben a háború kiváltási oka a tea, ma az olaj. A katonai haderő úgy, mint most, vagy mint korábban, megvédi a magán monopóliumot.
Ma az amerikai aktuális politikában a „Tea Party“ szervezései a bostoni mészárlással akarja magyarázni az 1775 - 1776-os függetlenségi háborút. Ez valójában csak egy ködösítés, a valódi ok az uralkodó György angol király intézkedése, mely tiltotta a „Colonial Scrip“ használatát. A Colinial Scrips egy a gyarmaton bevezetett jogosultsági jegy (egy váltó egy, alternatív fizető eszköz), ez a váltó lehetővé tette a gyarmaton élőknek az 1694-ben alapított magántulajdonban lévő „Bank of England“ tőzsdéjén a Fontsterling használata nélkül az áruk eladását és vételét. A londoni banktulajdonosok uralták Európát , ami még uralmukból hiányzott az Amerika volt. 1828-ban a fejedelmi Hermann Pückler-Muskau véleménye szerint nincs az a nagyhatalom Európában mely Rothschild nélkül háborút kezdeményezhetne. Heinrich Heine 1841-ben a következőket írta: „időnk istene a pénz, és prófétája a Rothschild“
Nagy Britannia legértékesebb gyarmata Isten nélküli lett, ez nem lehetséges.
Egy levél Londonból
1863. június 25-én a Rothschild testvérek levelet írtak a következő címre: Ikelheimer, Morton & Vandergould urainak, New York City, Wall Sreet 3
A nevezett John Sheman Ohió-ból a követező ismeretekről tájékoztatott minket, hogy a közelmúltban a Kongresszus elfogadott rendelete a Nemzeti Bank nyereséges működését teszi lehetővé. A rendelet másolatát Sherman úr a levelében mellékelte. A rendelet kivehetően megfelel az amerikai barátainknak az Angol Bankszövetség által megfogalmazott javasoltaknak. A megjegyzésünkben közöltük, hogy amennyiben ez a terv törvényre emelkedik, ez világszerte a bankárokat hatalmas nyereségekhez juttatná. Sherman úr kifejti, hogy ez a törvény egyedülálló lehetőséget kínál a tőkéseknek a pénzgyűjtéshez. A törvény, a nemzet majd összes pénzügyi hatalom gyakorlását átruházza a Nemzeti Bankra.
Sherman úr ismerteti levelében azt, hogy azok, akik a pénzrendszert értik és nyereségben érdekeltek vagy azok, akik előnyeit ettől teszik függővé, nem kell, hogy ellenállástól tartsanak. A nagy néptömeg szellemileg képtelen, hogy a tőke mekkora hatalmas hasznot húz felismerni és ennek terhét háborgás nélkül viselik, talán még álmában sem gondol arra, hogy ez a pénzrendszer az ő érdekei ellen van.
Önök alázatos szolgája, Rothschild testvérek“
1863-tól 1865-ig az amerikai banktörvények egyes bankoknak kizárólagos jogot biztosított a bankjegyek kibocsátására. Az első amerikai bank amely az amerikai adósságkezelést végezte, annak részvényeinek a nagy többségét a londoni Rothschild-ház tartotta kézben. A bank által kibocsátott bankjegyek 90%-ának a fedezetét az állami kötvények szolgáltatták.
Egy gyilkos Londonba szökik
Abraham Lincoln Amerika elnöke, nem volt hajlandó a bank monopóliumnak eladósodni és majd ezután kamatokat fizetni. Így az 1862-1865-ig tartó polgárháborút az úgy nevezet „Greenbacks“ bankjegy nyomtatásával pénzelte. (a „Greenback“ valójában a kongresszus által engedélyezett fizetési eszköz, mely az állam bizalmát élvezte)
F. Williem Engdahl történész kutatásai során a Lincoln meggyilkolásánál előkerült bizonyítékai a Londoni City Bankárokhoz, a Rothschild-házhoz vezetnek.
A Lincoln elleni merénylet végrehajtóját Judah Benjamin finanszírozta. Benjamin hamarosan Angliába menekült, ahol menedékben részesült, majd Londonban, jólétben, háborítatlanul élhetett élete végéig. Hét jeles bankár találkozott 1910-ben teljes titoktartásban a Georgia partjainál található Jekyll Island szigetén. A szolgák előtti személyazonosításuk elrejtése érdekében nem szólították egymást nevükön. Egy 50 évvel az előtti londoni javaslat alapján egy törvényjavaslat előkészítésén dolgoztak, amelyben a törvény, egy magánbankra ruházza át a pénzmonopóliumot az államokban.
A republikánus amerikai elnök, William Howard Taft egy ilyen törvényt soha nem írt volna alá. A bankároknak sikerült a demokrata Woodrow Wilson személyében megvásárolni emberüket, azt, aki az elnöki székbe való emelésének érdekében hajlandó a kérésüket teljesíteni. A bankárok Taft Republikánus pártjának megosztása véget alakítottak egy új pártot a Bull Moose Partot, melyet szédületes mennyiségű pénzel támogattak. A számításuk bejött. Az 1912 –es választásokat Wilson pártjával megnyerte, olyannyira, hogy úgy a Kongresszusban, mint a Szenátusban többségbe kerültek.
1913-ban, Karácsony előtt négy nappal a képviselők nagy része megkezdte hazautazását. Két nappal a Szent Este előtt, a szinte üres kongresszusi teremben a törvényjavaslat elfogadásra került, és néhány órával később az amerikai elnök, Wilson aláírta. Létrehozták az "Amerikai Nemzeti Bankot". Ma ezt a bankot „Federal Reserve“ (röviden: „FED“)-nek hívják. A gond ezzel csak annyi, hogy ez se nem szövetségi, de még nemzeti sem, hanem egy magánbank melynek különböző szintű nagy hatalmú családok a tulajdonosai.
A rabság okozta szerencsétlenség
Az amerikai alkotmány alkotóatyái látomásai, a szabadságon keresztüli boldogságból, rabságon keresztüli szerencsétlenséggé változott. A „pénztermelés“ ma már nem a bakjegyek kibocsájtása révén kerül forgalomban, hanem államhitel-levelek vásárlása során. Az államnak jóváírnak egy hitelt, melyet majd kamattal vissza kell, hogy fizessen. A „FED“-nél az amerikai állam annyira eladósodott, hogy ma már cselekvőképtelen, vagy a „FED“ továbbra is pénzt bocsájt a rendelkezésére, ha szükségessé válik. Természetesen ezt mindig akkor teszik, mikor az állam a követeléseiket teljesítette.
Az amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt már 1926-ban így panaszkodott: „már négy éve keserűen harcolunk a gátlástalan spekulánsok és a háborúkon nyerészkedő magas pénzügyi és gazdasági üzletvezetők ellen. Hozzászoktak az üzletük megítélésében ahhoz, hogy számukra az amerikai kormány nem más, mint egy aranytallért szaró szamár. Egy szervezett pénz által vezérelve ugyanolyan veszélyes, mintha a maffia által lennél vezérelve.“
A „FED“ oly nagyhatalommal rendelkezik, hogy nemcsak az Egyesült Államok kormányának, de a kongresszusnak sem, vagy akár a képviselő háznak sincs joga a könyvelésükbe beletekinteni. Maga a német szövetségi bank, mely a világ második legnagyobb aranytartalékával rendelkezik. - Az aranyrudak legnagyobb részét a „FED“ pincei mélyén tárolják. - Egy leltárt a szövetségi bank nem tudott kikényszeríteni. A kérdésekre a szövetségi bank minden nyilatkozatot megtagad.
Az utolsó USA-elnök, aki a „FED“ hatalmát el akarta venni, úgy hívták, hogy John F. Kennedy. A Kennedy-kormány felismerte a végtelen eladósodást a „FED“ felé, ezért 1963. június 4-én egy Executive Order No. 11110-számú rendeletet az elnök aláírt, mely megteremtette a lehetőséget a kormánynak, hogy ezüst általi fedezettel dollárt bocsásson ki. (United States Note)
Az 1963-ban kibocsájtott két különböző dollár-bankjegyek megtalálhatók, még mindig fellelhetők. A megkülönböztetésük a felső csíkban, az eredeti Kennedy dolláron állami jegy „United States Note“, a magán nyomtatású dolláron a „FED“ található „Federal Reserve Note“.
A hivatalos amerikai történelemben Kennedyt 1963. november 22-én egy szellemében zavarodott magányos gyilkos ölte meg. Kennedy elnök helyettese és későbbi utódja Lyndon B. Johnson. Az első hivatalos aktusa az volt, hogy az Exekutive Order No. 11110-et hatályon kívül helyezte. Ezzel az állami pénzt kivonták a forgalomból, de máig is elfogadják fizető eszközként. Ez idő óta egyetlen egy amerikai elnök sem mert a magas politikába beleavatkozni. New York és pénzügyi központja fölött az amerikai törvények és az amerikai igazságszolgáltatás rendelkezik. A tőkének egy demokrácia mindig bizonytalanságot okozz. Egy teokráciában ez másképp működik. Az ó-görögben a (Theós) istent jelent és a (kracie) pedig uralkodást. Egy isteni uralkodásban, érvényesítik az isteni akaratot, azok, akik magukat az ő szolgáinak tartják. Ezt tette a Loyd Blankfein a Goldmann Sachs Befektetési Bank tanácsának elnöke, aki magáról ezt vallotta: "Bankár vagyok, és nem teszek mást, csak Isten munkáját végzem". Ezen bank iskolájában végzett a jelenlegi EKB elnök Marió Draghi, aki nem fog megélhetést biztosítani az embereknek. Érdekességként és elgondolkoztató is, hogy miután Greg Smith felmondott a Goldmann Sachs-nál, 2012 márciusában a New York Times a következőket közölte: a világ legnagyobb bankjának az igazgató tanácsa kineveti és „hülyének“ tartja ügyfeleit.
A Vatikán, maga sem demokratikus
Az ókorban mocsaras vidéknek nevezték a jobb oldali Tiebe folyó partja, a Milvischen híd közöttit területet, amit ma Ponte Sisto „Vatikán“-nak nevezzünk. A Vatikán állam területe 44 hektár és kb. 1.000 lakossal a legkisebb független állam a világon. Államformája, személyi unió, államfő a pápa, Legislative, Exekutive és Judikative. Egy termésköböl épített kétszárnyú kőfal mely összeköti az Árkádiával, ez az államhatár. Ezeken a falakon belül lehetséges a legdiszkrétebb üzleteket lebonyolítani.
A szent szék tulajdonába lévő bank a Vatikán Bank. A pontos neve „Instituto per Opera di Relegione“ (IOR) A 70-es évek végén a bankban több átláthatatlan üzletet fedtek fel. Az akkori „Instituto“ vezetőjének Paul Casimir Marcinus érseknek a maffia és a dél amerikai drogkereskedőkkel való kapcsolatait vetették a szemére. A Vatikán Bank szoros átlapolásos kapcsolatban volt a Banco Anbrosianoval és ennek elnökével a „Isten Bankára“ Roberto Calvival.
Calvi több postaláda cégeket tartott fenn a Bahamákon és Panamában. Marcinkus érsek tudomásával a látszólagos cégeken keresztül a dél-amerikai kokainkereskedők pénzeit mosta tisztára. Az olasz igazságszolgáltatás 224 millió dollár megfizetése ellenében a vizsgálatokat Roberto Calvi és a Banco Ambrosiano ellen leállította. Roberto Calvit 1982 junius 17-én Londonban meggyilkolták, titkárát, Graziella Corrochert még azon a napon Mailandban szintén megölték. Az olasz törvények nem rendelkeznek a Vatikán felett, mivel egy önálló állam, ezért az olasz igazságszolgáltatásnak további vizsgálatok folytatása a Vatikán ügyeiben nem lehetséges.
The City of London Corporation
Kevesen tudják, hogy a világ legnagyobb pénzügyi kereskedelmi központja, mely nem tartozik Nagy Britannia területéhez, City of London. De ellentétben a Vatikánnal, nem rendelkezik diplomáciai szolgálattal. Csak érdekességként érdemes megemlíteni, ha a királynő a szójárásból ismert „Square Mile“ (négyzetmérföld) területre be szeretne menni, mint állami látogatást be kell jelentenie és majd a négyzetmérföld határán a City mindenkori polgármestere fogadja. London első muzulmán polgármestere a „Mayor“, 2016 május 7-töl Sadiq Aman Khan, de City of London nem esik a fennhatósága alá. City of London polgármesterének megnevezése: „Lord Mayor“. Ezen területén végzi munkáját a „City of London Corporation“, a lakosságának száma kb. 8000 fő. A külföldi bank-székhelyeinek száma 241. Az amerikai tőzsdei -és befektetői bankok az ügyfeleik vagyonának nagy részét ide helyezik át. A város vezetője és a „Corporation“ főnöke 2016-tól Dr. Andrew Parmley. Választás útján kerül hatalomra, minden lakó egy mandátummal rendelkezik. Az ott székelő cégek összesen 23.000 mandátummal rendelkeznek, ezzel elérik a ¾ többségét. A Lord Mayor rezidenciája a Manson Ház, ahol családjával él. Ő fogadja az államfőket, kormányzókat és a nagy világcégek tanácsának elnökeit.
Az év folyamán hellyel-közel 20 külföldi -és tengeren túli látogatást tesz. Igyekszik a világot meggyőzni „a liberális áldásos szabályozatlan globális pénzügyi piacról“ Folyamatosan reklámozza a City szolgáltatásait, hogy a világ tőkéjét Londonba irányíthassa. Az angol törvények nem vonatkoznak a City-re, a City of London Corporation maga rendelkezik az államiságával, saját törvényei vannak, melyet önmaga felügyel. Managerei a határoktól függetlenül, értékpapírokkal és devizakereskedelemmel foglalkoznak. Nincs az a bíróság, aki őket felelősségre vonná, és nincs az a kormány, mely üzleteiket ellenőrizné. A City-bankárainak a mondása, hogy a „modern kor“ kezdete 1067, így öregebb mint bármely parlament. Gyökerei visszanyúlnak az ősi polgári jogokhoz és kiváltságokhoz, mielőtt még a nomádok Angliát elfoglalták volna 1066-ban. Már ezer éve, hogy a City az uralkodók hitelfelvételének a forrása. A történelemben elég gyakran a brit kormány erőszakkal toborzott civileket a haditengerészethez. A XIX. században a City főpolgármestere igen csak dicsekedett azzal, hogy városában a brit kormány megbízottjai nem mertek toborozni.
Egy puccs, mely a világbirodalom létét meghosszabbította
Az angol birodalom története, egyben a pénztőke és City of London története. A City gyarmati rendszerben kialakult álláspontja, minden idők „legnagyobb ellenállója volt a szabályozott kapitalizmusnak“. Az egyiptomi elnök Gamal Abdel Nasszer 1956-ban a Szuezi Csatorna államosításával, megtörte az angol birodalom világkereskedelmi ellenőrzéséből származó előnyét .Válaszként az angolok, szövetkezve a Izraellel és Franciaországgal, megpróbálták katonailag a régi állapotot visszaállítani. Mint ahogy ismerjük, ez nem sikerült. A legnyugtalanítóbb volt ebben az angol Fontsterling helyzete, mivel a világkereskedelem árucsere forgalmának a 40%-át Fontsterlingben bonyolították. A vereség az angol kormánynak fejfájást okozott, a töke elkezdett az országból kiáramlani. A kormány a Fontsterlingben történő külföldre folyósítandó hitelek összegét szándékozott korlátozni, hogy ezt a saját belső gazdaságába terelhesse. A City-t nem érdekelte az angol belső gazdaság, hanem elkezdődött a világbirodalom továbbépítésének folyamata más eszközökkel: a nemzeteket az adósság fogságában tartani - még akkor is, ha az ipari forradalom szülő országa gazdaságilag összeomlik. A City a kormány által tiltott Fontsterlingben történő külföldi hitelek kihelyezését nem tudta megakadályozni, így kihelyezte ezeket dollárban. A Bretton Woods-ban megkötött valuták fölött való rendelkezések értelmében csakis a nemzeti bankok jogosultak valutájuk külföldre való kihelyezésére. Csak a német országok bankjának (később Német Szövetségi Bank) volt joga DM- hitelt kiadnia, csak az amerikai jegybank „FED“ jogosult dollár hitel kiadására, mivel City of London nem tartozik Nagy Britanniához. az angol jegybank - a Bank of England - nem tudott beavatkozni, de ugyanúgy az amerikai jegybank, vagy az USA-pénzügyi felügyelet sem tudta megakadályozni, mert, City of London nem tartozik az USA-hoz.
Ezáltal a nemzetközi valutaszerződések megsemmisültek egy angol-dollár piac jött létre. Mivel a City nem része Nagy Britanniának, ezért nem is nevezik angolnak. De a City nem a holdon van - ha szemrevételezzük a világatlaszt, meg fogunk lepődni - Európában található. Ezért nevezi ezt a pénzügyi piacot, euró- dollár-piacnak. A dollár piaca City of London. Majd a jóval később létre hozott eurónak ehhez semmi köze.
A lánchitel trükkje
Nincs az az ember, aki az élete során a lánc levelekkel ne került volna kapcsolatba. Te küldesz egy valakinek egy levelet, majd arra kéred, hogy ő további tíz személynek küldje tovább. Ez a tíz személy további tíz személynek továbbítja stb. Ha egy egyharmados átfedést beszámítunk az akkor is a tizedik fordulónál elméletileg a bolygónk minden lakóját elérné. Ezt a játékot a City of Londonban úgy nevezik, hogy „Re-Hypothecation“ és ez a következő képen működik: veszel egy házat fél millió dollárért, felveszel ugyanez értékben a City-bankjainál egy hitelt. Mivel nincs saját tőkéd így átírod a házat a bankra és megkapod a fél millió dollárt. A bank a házadat, mint biztosítékot (fedezetet) bevezeti a könyvelésébe, ezzel a fedezettel a barátnődnek is ad hitelt házvásárlásra, természetesen a barátnőd szintén a házat biztosíték (fedezetként) átírja a bankra. Ez már szolgálja a harmadik ház vételének a biztosítását. Mondjuk apád vesz szintén egy házat és Ő szintén átírja biztosítékként (fedezet) a bankra. Mindaddig, míg minden ingatlan a világban a City of London banktőke és vagyonnyilvántartó könyvébe bekerül, mint foglalatként. Ha valaki nem tudja a hitelét törleszteni, a tulajdon átkerül a bankhoz. Az érték-különbözeti adósság pedig marad a nyakadban.
Mivel ez egy szép játék, nagyon sok amerikai a pénzét Londonba utalta, mondván ott gyorsan gyarapodik. 1963-ban az amerikai elnök Kennedy megpróbálta ezt a kiáramló pénzmennyiséget megakadályozni, ami végül is nem sikerült. A világban a töke kimentése a legtöbb esetben City of Londonban köt ki, ott újból legalizálják, majd újra útra indul, hogy az elvesztett világbirodalmat újból hatalmába vehesse .
Vegyük a kerékpár hátsó kerekét, a küllők az abroncsból az agyban futnak össze vagy fordítva, az agyból kiinduló küllők tarják az abroncsot. A meghajtás az agyon keresztül történik, és fordul az egész kerék. City of London maga az agy, a globális pénzügyi kerék és a küllők a bolygónkon található szigetekkel köti össze: a Kanálsziget Jersey és a Guernsey sziget közvetlen a francia partok mentén, az Isle of Man Scotland és Irland között, a sziklákra épült Gibraltár Spanyolország és Észak Afrika között, a Bermudák Amerika keleti partjainál, Bahama Florida partjai előtt, a Turks -és a Caicoin sziget dél keletre Bahamától, a Cayman szigetek Kuba és Mexikó között, a Virgin Island keletre Puerto Ricotól a Karibiknél és még egy néhány Atoll-ák (korál szigetek) a Nagy Britanniához tartozó déli Pacifik tengeren találhatók. A szigetállamok lakosainak és vezetőinek a gazdasági életbe nem sok beleszólásuk van. A tőke a mindenható. Ha bárki is szót emel ellene, feltartóztathatatlanul üldözik. Erre egy példa a Jersey sziget Szenátora és Minisztere Stuart Syvret, akit azért tartóztattak le, mert azt merte kijelenteni, hogy a La-Manche-csatorna - i Jersey szigete olyan mint Észak Korea. A többi más szigeteken hasonlóak a politikai körülmények. City of London is az „A Temzéhez rögzített Offshore- sziget, mely akkora szabadsággal rendelkezik, amiért a többi más Offshore-szigetek igen csak irigyek .“ Egy, a Londoni közigazgatást reformjáról készített értékelésben ez olvasható: ha a logika szigorú, Ha a szigorú logikát követjük, logikus lenne, hogy a City és a Westminster összeolvadását kellene javasolni. De a logikának vannak határai, és a City helyzete ezen határokon kívül van. Az előbb említett szigetek a „Korona“ szigetei, melyek kevésbé tartoznak Nagy Britanniához, mint maga City of London. A szigeteknek megvannak a maguk törvényei, van saját kormányuk - ezen szigetek egyszerűen magántulajdonai a „Koronának“, az Egyesült Királyságnak. Minden kormányzó a „Korona“ képviselője.
A szigeteket „offshore-nak“ nevezik: távol a saját partjaiktól, akiknek saját törvényük van és ezt önmaguk ellenőrzik. Ennek az „offshore-nak“ ellenkezője a „onshore“. Az „onshore“ – az országon belüli gazdaság, mely termékeket, fogyasztási árut és szolgáltatást biztosít, melyek hasznosak és megkönnyíti életvitelünket. Az offshore a - pénzügyi szektor, segítséget nyújt az onshore - reálgazdaságnak az adózás és más egyéb előírások elleni meneküléshez. Egyetlen egy, a Cayman-szigeteken lévő Ugland Ház irodaházában 18.000 cég székel. A pénzek magánrepülőgépekkel érkeznek és rendőri kísérettel szállítják a bankig. Az egyik legaljasabb kolumbiai Medellín-Drogenkartell feje Carlos Lehder, mikor a Bahama-szigetre, Norman’s Cay repülőterére érkezett, a reptéren meztelen nők fogadták. A meztelen csodálatosságok az Insuláner népcsoporthoz tatozók voltak. Az előbb felsorolt 18.000 cégnek egyetlen egy cégtáblája, de még íróasztala sincs a szigeten. Mindezek City of Londonban találhatók. Washington D.C.-ben. A „Global Financial Integrity“ vezetője Raymond Baker az Offshore-rendszert a világgazdaság legrondább fejezetének nevezte a rabszolgatartó rendszerek óta. 1982-ben a mexikói államelnök José Lopez Portillo véleménye szerint a „Magánbankárok több pénzt vittek ki az országból mint az élő ember emlékezete óta a gyarmattartó birodalmak.“
Ebben az időben a brazíliai és az argentínai dollárkötvények hozama (kamatlába) majd 45% volt. A tőke vagyona a jegyzőnek (aki megvásárolta) kevesebb, mint egy év alatt megduplázódott. Az érdekessége az, hogy a brazil és argentin dollárhitel hitelezői nagyrészt brazilok és argentinok voltak, kik a City of Londonon keresztül „offshore“ jegyeztették. Az egész világ „Henwees-ei“ kihasználják ezt a kiskaput, („Henwees = „High Net Worth Individuals“, azok a személyek, akik döbbenetes nagy nettó vagyonnal rendelkeznek) és kihasználják ezt a lehetőséget. Ez egy hatalmas pénzmosási gépezet, mely legalizálja a bűnözésből származó jövedelmeket, a lopott, el -és kicsalt, elsikkasztott, vagy tiltott fegyverkereskedelemből, drogkereskedelemből származó bevételeket. Londonban, hellyel-közzel 300.000-en, Oroszországból származók élnek, az ottani zsargon értelmében „Londongrad“ nak nevezik őket. Nagy Britannia jogszabálya a „domicile rule“ értelmében, élhetsz az országban, de nem kell hogy ott lakhelyileg „domizill“ be legyél jelentve. Így nem kell adót fizetned. Hellyel-közzel 60.000 az úgynevezett „Non-Doms“ ott élők száma. Hogy egyeseket megemlítsünk, az indiai acélmágnás Lakshmi Mittal, sokk orosz oligarcha, szaúdi hercegek, a görög hajótulajdonos, és a Sussexben született báró Michael Anthony Ashcroft, a felsőház tagja, a „Conservative Party“ (konzervatív párt) elnökhelyettes, az „International Democrtaic Union“ kincstárnoka. Az adózásra köteles lakhelye a közép-amerikai, a még gyarmati időkből származó nevű angol-honduras.
A kalózok által kifosztott államok
Az „Offshore-rendszer“ megnehezíti a töke menekítést szolgáló államok szabályozási erőfeszítéseit, mert nemzeti, valamint nemzetközi tőke szabályait feszegeti. Ez természetesen egyre jobban teszi tönkre az „onshore-gazdaságokat“. A kalózok offshore-világa egyszerűen megzsarolja a kontinensek országait, és erre van számtalan eszközük.
Az eszközeik tárháza végtelen, itt csak egy-kettőt említünk:
Egy gazdasági cég felvesz egy Offshore hitelt, hogy ezen költségeit leírhassa, (csökkentheti az adózandó jövedelmét ezen kiadásokkal) tehát adót spórol meg. A méltányosnak feltüntetett magáncégek egy hitelfolyósítási trükkel csalják lépre és majd átveszik a hitellel túlterhelt áldozatukat és az Offshore által finanszírozott nyereséget névtelenül bevételezik (lenyelik). A szakmai berkekben használatos zsargoni kifejezés erre a tevékenységre használják a „leveraged buyout“ kifejezést, ami nem jelent mást, mint azt, hogy idegen tökével való áttételes cégátvétel. A nemzetközi kereskedelemben forgalmazott hitelek 90%-ka Offshore bankoktól származnak. Ez a nyilvánosság előtt tiszteletteljesen úgy kezelik, hogy a „pénzügyi kereskedelmi piac“. A politikusaink és hozzájuk tartozó tanácsadóik engedelmesen úgy fogalmaznak, hogy ezt a „piacot“ nem szabad elbizonytalanítani, mert a tőke érzékeny.
A következő eszköz az úgy nevezett „re-invoicing“. Egy kereskedő a Cityből 250 millió $-ért olajt vásárol, mondjuk Angolából. Az angolai kereskedői partnere viszont felszámol neki 300 millió $-t és ebből 50 milliót Offshore-on kezelt magánszámlára utalja. A Global Financial Integrity azzal számol, hogy a fejlődő országok vesztesége a „re-invoicing“ módszerekkel kb. 100 milliárd $, ami az Offshore- világban eltűnik. Az eddigi felmérések azt bizonyítják, hogy a harmadik világ támogatására folyósított összegekből minden tizedik dollár egy Offshore számlára folyik be.
A fosztogatás első lépcsője az, amikor egy City of Londoni bank a fejlődő országoknak oly nagy összegű hiteleket nyújt, melyet az infrastruktúraiból kiindulva képtelenek visszafizetni. Más szóval, egy ilyen infrastruktúrával rendelkező ország nem vehetne fel ekkora hitelt. A második lépcső, hogy City of London tanácsadói ezen országok vezetőinek felvázolják, hogy milyen lehetőségeik vannak a magánvagyonukat egy offshore-számlára átirányítani . A harmadik lépcső : City of London felkéri az IMF (nemzetközi valutaalap) munkatársait, hogy készítsék fel ezen országok vezetőit, hogy a gazdaságukban és az állami struktúráiban mi a teendő, hogy a felvett hitelt törleszteni tudják.
Tömegpusztító fegyver
Egy hitel mindig magában hordozza a veszélyt. Ha egy adós valamilyen oknál fogva nem tudja a vállalt visszafizetési kötelességeit teljesíteni, akiben a hitelezője megbízott, nem kapja a pénzét vissza. Erre is gondoltak a finánc-zsonglőrök, ezt már előre látva egy megoldást eszközöltek: a hitel nem visszafizetési biztosítás, az úgynevezett „Credit Default Swaps" (CDS). A hitelezőt a biztosító kompenzálja a hitel nem visszafizetése esetén. Ez a biztosítást megkötheti bárki, az is, aki nem nyújt hitelt senkinek, egyszerűen fogad arra, hogy a személy, egy cég vagy akár egy állam csődje bekövetkezik, és kifizetik neki az összeget annak ellenére, hogy neki nincs vagy nem volt vesztesége. Ezek a papírok szinte tűzgerjesztők. Összehasonlítva egy tűzbiztosítási kötvénnyel, ha valaki a szomszéd épületét tűz ellen biztosítja. Ha sikerül neki, anélkül, hogy fognák a házat és felgyújtják, egyszerűen beválthatja a biztosítónál kötött kártérítési igényét.
A Credit Default Swaps (CDS) az úgynevezett hitelderivatívák közzé tartozik. A deriva (latinul a „derivare“ szóból vezetetik le) egy finánc termék melynek értéke más egyéb finánc termékektől függ. Ha én egy tonna búzát vásárolok, és arra várok, hogy a búza ára 10%-ot emelkedjen, a nyereségem 10%. De ha én egy derivát -on keresztül a búza áremelésére fogadok, a fogadásom összegének a többszörösét is kaszálhatom anélkül, hogy búzám lenne. Ezek a fajta fogadások oda vezetnek, hogy a búza ára valóban emelkedik. A 2008-as évben az emberemlékezet óta a legmagasabb volt a búzatermés, a korábbiak ötszöröse. Mégis a bolygónkon ez időben az éhség miatt milliók veszítették életüket. Ez nem lehet másnak nevezni, mint tömeggyilkosságnak.
Egy kicsit régebbi adat, de a világ gazdasági teljesítménye 2011-ben 70 billió dollár volt. Az adóparadicsomok kereskedelmében forgó papírokon ezen összeg felét már 10 évvel megelőzően lebonyolították. Természetesen a részarányuk ezzel szemben csak emelkedik. Így a nyereségük az adóparadicsomokban csapódnak le. A derivate a piacon 2011-be 708 billió dollárt forgalmaztak - több mint a tízszeresét. Ez a pénzkereskedelmi piac a nemzetközi banküzletek és a hitelkötvények kibocsájtásából táplálkozik. Ennek a 85 %-át az „offshore“ bankokon bonyolítja. Az agya ennek a pénzügyi körhintának City of London. Itt készítik elő a pénzügyi tömegmegsemmisítő fegyvereket “, amivel a pénzügyi szektor a már kirabolt államokat alattvalókká formálja. Már korábban, 1994. szeptember 14-én az ENSZ gazdasági bizottságának ülésén David Rockefeller (2017. március 20-án 102 éves korában elhunyt) a stratégiát kinyilvánította: „minden, amire szükségünk van egy, a bolygót átfogó krízis“.
Háború az Euro ellen
Ez a krízis legjobban az Eurót az Euro-Dollár piacot fogja telibe találni, mert City of London határtalan mennyiségű hitelt osztogat és ez ma már veszélyessé vált. A világban bonyolított pénzügyi tranzakciók 40%-a dollár, és ma már a 20%-a Euro. Mikor Irak az Euro fizetési rendszerre akart áttérni, lebombázták az országot. Mikor Líbia szintén át akart térni az Euro fizetési eszközre a sorsa ugyanaz lett. Ami érdekes, hogy Anglia mindenűt az első volt a „műveletekben“.
Görögország esetében megy ez bombák nélkül is, a módszerek lényegesen kifinomultabbak. Görögországban nyilvánosságra hozott adatok szerint az egy főre eső adóssága a görögöknek 30.000 dollár, egy amerikaié 200.000 dollár. Az összes eladósodás egy főre a világban kivetítve NAGY BRITANNIA lakosságának a legmagasabb. Görögország valószínűleg olyan gazdag olajban, mint Líbia. 2011.11.11-töl Lucas Papademós volt a kormány elnöke. Az elődje George Papandreu a népet akarta megkérdezni, hogy „a nemzetközi közösség“ diktálását helyeslően egyetértsen-e vele. Ez a naiv ötlet az uralkodói székébe került, mert a „nemzetközi közösség“ pár napon belül lemondásra kényszerítette. Neki inkább a fináncszektort kellett volna megkérdeznie.
Az új gyarmattartó urak és a fináncközpontok kényszeríteni fogják Görögországot egy átfogó magánosításra (privatizáció). Az Akropolisz majd bagóért megvehető lesz? De mindenek előtt az ország infrastrukturális felépítménye, kikötök, telekommunikációs központok, közlekedési rendszerek, a sok-sok sziget, és nem utolsó sorban a középtengeri olajforrások, melyek nem sokára az angolszász konszernek kezébe kerülnek. Az iráni elnök, Mohammad Mossadegh Irán olajgazdaságát a népének akarta. Megbuktatták. Majd a perzsa sah az angol- amerikai olajkonszernekkel és ezek titkosszolgálataival egy csereüzletet kötött: egy diktatórikus trón az olaj ellenében. Egy ilyen csereüzlettel még Szaddam Husszein és Maummar al-Kadhafi is élhetnének és országaikat irányíthatnák. De ugyanilyen volt Woodrow Wilson esete is a Jekyll-szigetek uraival kötött csereüzletével, egy elnöki szék, egy központi magánbank ellenébe (FED).
ESM - Europa stabilitási Mechanismus
A Maffia felhatalmazási törvény egy állampuccshoz
„There are two ways to conquer and enslave a nation” mondotta Adam Smith 250 évvel ezelött, (Két út van egy nemzetet elfoglalni és rabszolgává tenni. Az egyik a kardon keresztüli, a másik út ha eladósítom) Görögország esetében a második megoldást választották. Itt nem Görögországról van szó: a tét a dollárhitelek, melyet City of London kihelyez, és ezt csak addig tudja, amíg a dollár vezető valuta marad. City of London és a Wall Street kapcsolatai igen szorosak. A Wall Street szintén a dollárból, mint vezető valutából él. A La-Manche-csatorna szélesebb a Fontsterling és az Euro között, mint az Atlanti óceán, a dollár és a Fontsterling között. Az Európai Központi Bank minden áron meg akarja akadályozni a City of London által tervezett Euro- hitel-piacot. Ezt már legszívesebben a múltnak tekintené. Ezért kell majd az Eurót megsemmisíteni.
Így nem csak a görögöket nem kell megkérdezni, de a többi európai országot sem. Az európai stabilitási-mechanizmus ESM egy 700 milliárd Euró alaptőkével felruházott szervezet, ami elvileg a megmentésünket szolgálja. Gyorsan kell, hogy reagáljon. A pénzügyi piacok mindig türelmetlenek. Ezért kell, hogy az ESM tagjai tőkelehívás esetén visszavonhatatlanul és feltétel nélkül 7 napon belül eleget tegyenek ennek. A dollárvilág fináncszektor urai ezen az úton hatalmukat az európai zónába kiterjesztették. Az ESM tagjai és alkalmazottai joghatósági immunitást élveznek, helyiségeik, pénzügyi és vagyoni értékeik sérthetetlenek, személyzetét bíróságilag nem lehet felelősségre vonni. City of Londont akarják létrehozni az európai övezetben. Ez egy egyesület ahonnan tagjaik soha nem léphetnek ki. Ezzel az államok és kormányai kiszolgálóikká válnak. Ez olyan mint a maffiatagság - ha életed fontos számodra - soha nem lépsz ki belőle. Ezzel beteljesült Adam Smith’s előrejelzése. City of London beteljesíti azt, amit a királyi haditengerészet nem tudott megvalósítani: a világ leigázását, adósságokon keresztül…
(Amikor Wolfgang Berger tanulmánya készült, még nem tudta, hogy az ESM ugyanúgy kiszolgáltatta és eladta Európát, mint a hasonló kivételes jogokkal felruházott EU-irányítás. Az ESM rendelkezésére bocsátott 700 milliárd euró túlnyomó része szintén Cíty of Londonban köt ki, és egy jelentős részét arra fordítják, hogy Nyugat-Európát leválasszák a kifosztott és fiktív adósságokkal leterhelt Kelet-Európáról. Magyarul: nem lesz támogatás, de továbbra is fizetni kell mindent kitalált adósságért... /Tulok/)
/Aramis/
Van ennél sokkal mocskosabb szervezet a Vatikánon belül, úgy hívják Egyházi Szabadkőművesség, vagy ismertebb nevén SZUVERÉN MÁLTAI LOVAGREND, erről kellene valakinek írnia, amíg még nem késő...
Aktivisták menedéket építenek az azóta már felszámolt Calais “Dzsungel” migráns-táborban (Franciaország).
