Románia minden városában az “1918. december 1.” nevet kell viselnie egy központi főútnak
- Hírek és kommentárok -
Hír/MTI: “Romániában kihirdették azt a törvényt, amelyik kötelezővé teszi, hogy minden városban egy központi főút az “1918. december 1.” nevet viselje – közölték a szerdai román lapok. A dátum a gyulafehérvári nagygyűlés napját jelöli, amelyen az erdélyi, bánsági és magyarországi románok kinyilvánították az általuk lakott területek és Románia egyesülését.
Románia nemzeti ünnepének a megünnepléséről szóló jogszabály azt is előírja, hogy december elsején Románia központi és helyi hatóságainak nevelő hatású kulturális, történelemidéző programokat, valamint katonai parádékat kell szervezniük.
A Krónika című napilap emlékeztetett rá, hogy a tervezetet Mircea Dusa védelmi miniszter nyújtotta be a parlamentben, akit Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök többször is pártja erdélyi magyar ügyekben illetékes szakpolitikusának nevezett. A lap szerint a miniszter egyértelműen a székelyföldi városokat célozta meg törvénytervezetével.
A jogszabályt a szenátus áprilisban, a képviselőház szeptemberben fogadta el. A parlamenti vita során román honatyák is kifogásolták az ünneplés kötelezővé tételét. December elsejét 1990-ben nyilvánították Románia nemzeti ünnepévé, amelyen arra emlékeznek, hogy 1918-ban a magyarországi románok egy gyulafehérvári nagygyűlésen kifejezték azon szándékukat, hogy Erdély, a Partium és a Bánság egyesüljön Romániával.
A romániai városok túlnyomó többségében létezik már 1918. December 1. nevű út, ez alól viszont a magyar többségű Hargita megye székhelye, Csíkszereda kivételt jelent. Sepsiszentgyörgyön régóta konfliktust okoz, hogy az 1918. December 1. utca egyes szakaszait átnevezné az önkormányzat.
A Krónika emlékeztetett rá, a székelyföldi Hargita megyében mandátumot szerzett politikus már korábban is benyújtott egy jogszabálytervezetet, amelyben megtiltotta volna, hogy román személyiségekről elnevezett utcák nevét megváltoztassák. A 2011-es próbálkozás azonban elbukott a képviselőházban. Dusa akkor azzal érvelt, hogy a székelyföldi városokban magyar személyiségek neveire keresztelik át a román személyiségek neveit viselő utcákat.
2001-ben, amikor Mircea Dusa a Nastase-kormány kormánybiztosi tisztségét töltötte be Hargita megye prefektusi hivatalának élén, Csíkszeredában rendezték meg a december 1-jei központi ünnepséget. A székelyföldi politikusok egy csoportja provokációnak minősítette, hogy a szociáldemokrata kormány egy magyar többségű várossal akarja megünnepeltetni Erdély Romániához csatolását, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azonban azt hangsúlyozta, hogy a románságnak és magyarságnak kölcsönös tisztelettel kell viseltetnie egymás nemzeti ünnepe iránt.”
Véleményünk: Ezt az újabb kedves román gesztust, a ‘Divide et Impera!’ – jegyében, (Oszd meg és uralkodj!) – mi elfogadhatatlannak tartjuk.
Lehet, hogy az RMDSZ elfogadja, – s lehet, hogy az RMDSZ szerint; …”a románságnak és magyarságnak kölcsönös tisztelettel kell viseltetnie egymás nemzeti ünnepe iránt…” – mi azonban nem tartjuk helyesnek az olyan ünnepek megtartását, amelyek egy másik közösséget sértenek méltóságukban. És ez a december 1. pontosan ilyen. A románoknak országuk gyarapodását, a magyaroknak pedig a haza szétdarabolását jelentette ez a dátum.
Ha az RMDSZ-nek igaza lenne, s akkor akár mi is ünnepelhetnénk napokat, melyek fájnak a románoknak. Például nem december elsejét, hanem mondjuk december 6-át, amikor a Központi hatalmak csapatai, 1916-ban Mackensen vezetésével elfoglalták Bukarestet, – azután, hogy Románia megtámadta Erdélyt.
De nem vezetne ez sehova. Mi, a magunk részéről nem tartjuk helyesnek a feszültség gerjesztését a Kárpát-medence népei között. Nagyon jól tudjuk, kik állnak a népek egymásra uszításának műveleti mögött. Akiknek az a céljuk, hogy a zavarosban halásszanak, – akiknek az egy-egy országban eluralkodó gyűlölet és káosz, – jó üzletet jelent.
Rendre van szükség, – a rend záloga pedig; az pedig egyes történelmi régiók önrendelkezése lehet.
Rend kell Székelyföldnek, egy önnönmagát kormányzó autonómia által, mint, ahogy rend kell egész Erdélynek is, egy önkormányzati autonómiával, vagy akár a függetlenség kinyilvánításával. – Minden attól függ, hogy a központi kormányzat mennyire lehet partner ezekben a kérdésekben.
De vannak, akiknek egész Európában nem tetszenek a függetlenségi törekvések és mozgalmak. Mert azok az adott régiókban rendet hoznának és egységet, – s ez árt bizonyos körök üzleti érdekeinek, – akik szó szerint a liberalizmus és a multikulti katyvaszában élnek jól, mint hal a vízben. Kiknek lételemük a rendetlenség.
Ezért nem tetszenek nekik sem Skócia, sem Baszkföld, vagy netán Velence függetlenedési törekvései sem. Mert ezen területek autonómiája, vagy függetlenedése esetén, – beköszöntene ott a rend és az összefogás korszaka, – s nem lehetne fenntartani a határokon belüli örökös ellenségeskedést, – mely számukra nagy üzlet.
Ezért is lettek idegesek ezek az atlantisa és unionista háttérerők, – a Krím Ukrajnából népszavazással történő kiválásakor, majd az eredeti anyaországához való csatlakozásakor. – Mert a Krím precedenst teremtett.
Mi, nem kívánjuk, hogy a magyarság Közép-Európában más népek rovására érvényesüljön, de azonban úgy gondoljuk, hogy Székelyföld népének vagy akár egész Erdélynek joga van az önrendelkezéshez és minimum az autonómiához.
Annál is inkább, mivel az erdélyi románok szerint is kizsákmányolják Bukarestből Erdélyt. Angela Tocilă blogger, közíró honlapján megjelent leveléből idézünk, melyben Erdély függetlenségéért, de legalábbis autonómiájáért emeli fel szavát:
“Bukarest és az ország többi része számára Erdély csak egy jövedelemforrás, ahogy az volt Ceauşescu idejében is. 1989 óta semmi sem változott, annak az elvnek az alapján, hogy Erdély köszöni szépen, egyedül is boldogul. Igaz, Erdély elboldogul és egyedül még jobban is boldogulna, de tekintettel arra, hogy annyi pénzt fizet be az állami költségvetésbe, – exponenciálisan több pénzt kellene kapnia, hogy fejlődhessen és nem csak annyit, amennyi a túléléshez kell…” – A teljes cikk erről ITT olvasható >
Mi a magunk részéről, ugyanúgy, ahogyan a fent említett román hölgy, – egy szabad és független Erdély államot preferálnánk, – amely nem tartozik sem Romániához, sem pedig Magyarországhoz. – Három hivatalos nyelvvel: a magyarral, a románnal és a némettel. – Persze mindezt csak egy helyi népszavazással lehetne megvalósítani.
S mivel a történelem az élet nagy tanítómestere, (Historia est magistra vitae), – ezért mi is történelmi példával indokoljuk elgondolásunkat; – mégpedig, a független Erdély Aranykorával, mely Bethlen Gáborral kezdődött 1613-ban.
Éppen ezt javasoljuk mi is, – ahol ennyi nemzet él egymás mellett, – csakis a másik tisztelete jelentheti a békét és a fejlődést. A sebeket nem kellene minduntalan felszaggatni. Ahogyan ez az újabb kedves román gesztus is teszi.
Az Első Világháború utáni status quo fenntartásával, – a háttérhatalomnak a közép-európai népek egymással szembeni ellenségeskedésének állandósítása az érdeke. Ne okozzunk neki örömet ebben.
B-R/SzRTI
