A lengyel média szerint Radoslaw Sikorski volt lengyel külügyminiszter 2008-ban saját fülével hallotta, amint Vlagyimir Putyin felajánlotta Donald Tusk akkori lengyel miniszterelnöknek, hogy Lengyelország vegyen részt Ukrajna feldarabolásában.
Sikorski állítólag a hétvégén nyilatkozta ezt a Politico Magazinnak adott interjúban, ami be is dobta az információt a köztudatba. A publikáció szerint 2008-ban lengyel delegáció érkezett Moszkvába, és "az volt az egyik első dolog, amit Putyin a delegáció érkezésekor mondott", hogy azt akarja, Lengyelország vegyen részt Ukrajna feldarabolásában. Sikorski szerint az orosz államfő azt mondta, Ukrajna mesterséges ország, Lvov lengyel város, "miért nem oldjuk meg közösen ezt a problémát".
A cikk szerint természetesen erre azt válaszolta a lengyel delegáció, hogy köszönik szépen, de nekik semmi érdekük nem fűződik ehhez. "Nagyon, nagyon egyértelművé tettük nekik - mi semmit nem akarunk tenni ez ügyben."
Hétfőn pedig Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök nyilatkozatával megadta az értelmezési keretet a történtekhez. Azt mondta, "ha Putyin valóban ilyet mondott, az botrányos lenne". Kedden a lengyel média Sikorskit bombázta a kérdésekkel, aki végül tagadta saját állításait. Az interjú megjelenését követően újságírók követelték, hogy tisztázza az elhangzottakat. Sikorskit először arról faggatták, valóban mondott-e ilyet az interjú során, melyre ő azt válaszolta, soha nem hallott Putyin és Tusk közt ilyen párbeszédet. Tehát utólag a volt lengyel miniszterelnök azt sem ismeri el, hogy az interjú során valóban mondott volna ilyesmit, elképzelhető, hogy a lengyel média kavarja a botrányt.
A botrány célja pedig egyértelmű. Ezzel a párbeszéddel két tényt dobnak be a köztudatba, és azzal két értékítéletet; Putyin felajánlást tesz egy térségi ország feldarabolására, - ő a gonosz. A lengyelek elutasítják az ajánlatot, - ők a jók. Az olvasóknak eladott primitív világértelmezésből pedig további következtetéseket is lehet levonni, amiből nagyon hamar kiderül, hogy a botránykeltés kinek az érdekét szolgálja; ha a "gonosz orosz vezető" felajánlást tesz egy térségi ország feldarabolására, akkor mindebből következik, hogy a térség biztonságát veszély fenyegeti, - orosz veszély. Ha veszély van, akkor védelem kell. Ha az oroszok a veszély, akkor ki védhetné meg az országot, amit a gonosz oroszok fel akarnak darabolni? Értelemszerűen a NATO-ra hárul ez a nemes feladat.
Mielőtt a nyugati média levonná azt a következtetést is, hogy Ukrajnában további amerikai csapatokra van szükség, térjünk vissza a tényekhez: egy lengyel napilap lehozott egy információt, amiben olyan dolgot írnak, amit az általuk idézett személy jelenleg nem ismer el. Itt megállhatna a botrány, és afelé terelődhetne a figyelem, hogy a lengyel napilap hazudik, olyan szavakat adnak a volt külügyminiszter szájába, amit az nem is mondott. Az idézett személy pedig nem válaszol kérdésekre azzal kapcsolatban, hogy mondta-e vagy nem. A botrány azonban nem akörül forog, hogy a lengyel napilap hazudik. A miniszterelnök ugyanis kijelölte a történtek értelmezési keretét: "ha Putyin valóban ilyet mondott, az botrányos".
További tény, hogy Dimitrij Peskov, orosz elnöki szóvivő tagadja, hogy ilyen beszélgetés elhangzott volna. Mivel a megvádolt fél tagadja a történteket, itt lenne az a pont, hogy bizonyítékokat kell felmutatni. Tartunk tőle azonban, hogy bizonyíték felmutatása helyett csak az érzelmek felkorbácsolását nyújtja majd a média. Az ügy kapcsán ugyanis a tények:
- a lengyel napilap azt írja, Sikorski mondott valamit
- Sikorski nem ad egyértelmű választ arra, hogy mondta-e
- Putyin szóvivője tagadja, hogy mondta volna
A tények alapján pedig egyelőre úgy jellemezhető az ügy, hogy a lengyel média bedobott a köztudatba egy információt, amit semmi nem támaszt alá, a miniszterelnök azonban értelmezési keretet ad hozzá, miszerint az oroszokat kell okolni.
Az ügynek gyanúsan dezinformáció-szaga van. Lengyelország ugyanis valóban küldött csapatokat Ukrajnába, de még abban az időben, amikor az orosz felkelők nem szabadságharcot folytattak, hanem Harkovban a kormányépületeket ostromolták a tüntetők. Ukránul nem tudó fegyveresek fogadták őket, akik kérdés nélkül lőttek a fegyvertelen tüntetőkre. Később kiderült, hogy Kijev amerikai magán katonai vállalatok védelme alá helyezte a kormányépületeket. Ebben az időben érkeztek hírek arról, hogy 12 DANA önjáró lövegeket rakodtak ki Odesszában, és az 1. Mazúria Gépesített Lövészdandárt azonosították kirakodáskor. Lengyelország ezt nem független országként tette, hanem NATO tagállamként. Vagyis aligha lehet szó az oroszokkal együttműködésről. A megszállt területek ugyanis nem Lengyelországhoz kerülnek, hanem a NATO-hoz, miközben névlegesen Ukrajna határain belül maradnak a lengyel területek. Továbbra is fennmarad ez a mesterséges ország, a NATO részeként.
Sikorski ráadásul tisztában lehet azzal, hogy ez egyszerű botránykeltés. Mint arra lengyel politikusok felhívták a figyelmet, Sikorski két napon belül négy, különböző reakciót adott a publikált anyagra, ilyen sorrendben:
- "Putyin felajánlotta Tusknak, hogy Oroszország és Lengyelország ossza fel Ukrajnát egymás közt"
- "Putyin felajánlotta Tusknak, hogy Oroszország és Lengyelország ossza fel Ukrajnát egymás közt, de ez csak vicc volt"
- "Putyin felajánlotta Tusknak, hogy Oroszország és Lengyelország ossza fel Ukrajnát egymás közt, de nem voltam jelen, amikor a beszélgetés történt"
- "Nem történt ilyen párbeszéd, és nem voltam jelen, amikor történt"
Azt követően még egyszer megváltozott Sikorski "emlékezete", és azt mondta, ugyan elhangzott egy ilyen beszélgetés, de az nem Moszkvában, hanem 2008-ban, a Bukarestben tartott NATO csúcstalálkozón. A NATO hivatalos napirendje szerint azonban Putyin és a lengyel fél nem is tartott semmilyen megbeszélést. Így talán némileg közel kerülünk az igazsághoz, ha egyik találgatás helyett egy másikat mondunk; a beszélgetés 2008-ban, Bukarestben, a NATO-csúcstalálkozón hangzott el, de nem Putyin és Tusk, hanem Tusk és ... valaki közt. Ha volt is Ukrajna feldarabolásáról folytatott beszélgetés, azt semmi nem fogja bizonyítani. Mindössze abból vonhatunk le következtetéseket, hogy a beszélgetés szóba hozása kinek az érdekét szolgálja.
Egyelőre Ukrajna délkeleti fele nem került hivatalosan Oroszországhoz. Az ország nagy része viszont nagyon is hivatalosan közelebb került az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. A médiabotrány tárgya is Putyin démonizálása, a lengyel fél mint ártatlan, jószándékú áldozat lett megjelenítve. Botrány van tehát, és a lengyel média kavarja. Kinek az érdeke?
