Petro Porosenko ukrán elnök visszavonta a fegyvernyugvásról szóló megállapodás demarkációs vonalra vonatkozó részét és újabb offenzíva elrendelésére készül - ezt a Donyecki Népi Köztársaság miniszterelnök-helyettese, Andrej Purgin nyilatkozta tegnap. Véleménye szerint ez annyit jelent, hogy nem napok, hanem akár órák kérdése lehet az újabb ukrán offenzíva.
Egyelőre ukrán oldalról még nem erősítették meg, de ennek oka lehet az is, hogy ha ezt az ukrán kormány bejelenti, az egyet jelent az offenzíva kezdetével is. A hírt azonban alátámasztani látszik az a tény, hogy a határvonal közelében jelentősen megnőtt az ukrán támadások száma, és a sokkal sűrűbb lett a katonai forgalom a határvonal irányába. Heves harcok robbantak ki Debalcevóban. A város északi részén milicisták és ukrán katonák vívnak tűzpárbajt a házak közt. Az ukránok tartani akarják a közelben telepített rakétás egységek állásait. Horlivka településen az ukránok páncélos erőkkel próbáltak betörni, de miután két tankot kilőttek a DNK katonái, visszavonultak. A Donyeck környéki falvakat egész nap és egész éjjel lőtte az ukrán tüzérség. Több helyen gyújtóbombákat lőttek a házakra. Lőtték a donyecki reptér régi terminálja környékét is, azt feltételezve, hogy a milicisták megpróbálnak bejutni a romok közé. Zacsevó faluban egy 10 fős milicista csoport verte vissza az ukrán páncélozott csapatszállítók behatolását. Két járművet kilőttek, egyet pedig zsákmányoltak a közelharcban.
Gotovóban és Mariupol mellett az éjszaka folyamán szintén támadtak az ukrán katonák. Mindkét helyet több órái tartó lövöldözés után visszavonultak a kiindulási pontokra. Luganszktól észak-nyugatra folynak harcok. A "Bahmutka" néven elhíresült összecsapás után, amiben egy jelentős konvojt semmisítettek meg a milicisták a Luganszkot és Szeverodonyecket összekötő főútvonalon, most több katlanba szorult kisebb ukrán egység harcol a DNK harcosaival. Ezen az útvonalon akart az ukrán hadsereg felvonulni Luganszk ellen, de vesztükbe meneteltek. Ebben a körzetben több településen is folynak a harcok.
A DNK területe felett folyamatosan repülnek ukrán repülőgépek, valószínűleg felderítő repüléseket folytatnak. Több irányból, így Odesszából, Szlavjanszkból, Harkovból jelentettek a DNK területe felé haladó páncélosokat.


Gorlovkánál pedig fölöttébb gyászosan végződött a Dzserzsinszk – felől indított hiénatámadás. Nyolc latortank, és két BMP bánja a támadási kísérletet. Arról nem szólnak a tudósítások, hogy miként rövidült a zsoldlista.http://balrad.wordpress.com/2014/11/01/esemenyek-donbasszban/
Böjte Csaba: „Ha politikusaink tudják szabályozni az uborka görbülését, a széndioxid kibocsátását, miért ne tudnánk egy nemzeti kisebbségi törvényt alkotni, hogy bármilyen Európában élő kisebbségnek joga legyen anyanyelvét használni, nemzeti szimbólumait kitűzni, népviseletét hordani.
Ez nagyon sok méregfogat kihúzna, nagyon sok emberből a gyűlöletet kioltaná."
Talán kevesen értik meg, hogy az elmúlt napok eseményei, az internetadó ügye és az amerikai kitiltások révén kialakult diplomáciai és belpolitikai feszültség csupán egy parányi szeletét jelentik egy sokkal nagyobb geopolitikai játszmának, amelyben Magyarország ütközőállamként szerepel a nagyhatalmak térképén.
Az ország helyzete sokban hasonlít a II. világháborút megelőző időszakhoz. Ismét két meghatározó erőközpont közé szorultunk be. A körülményeket és ezzel a lehetőségeket, az ország irányítását, terelését kívülről próbálják befolyásolni, alakítani. Már a hadszíntéren állunk, még ha (egyelőre) nem is egy örvénylő véres konfliktusban fuldoklunk, mint Ukrajna.
Az átlagember számára nem egyértelmű a konfliktus kezdete vagy oka, a végkimenetele pedig megjósolhatatlan, de a jelek sokasodnak, melyek igazolják, hogy az ország helyzete egyre kényesebb. A háborús felek már Magyarországon „harcolnak”. Nem fegyverekkel, hanem manipulációval, rejtett beavatkozással, éles diplomáciai retorikával. Ennek egyik felismerhető jele volt az amerikai kitiltási botrány, majd a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének, André Goodfriend-nek az „aktiválása”. Goodfriend már odáig merészkedett, hogy az amerikai nyomásgyakorlás retorikai fordulataival élve – figyelmen kívül hagyva Magyarország szuverenitását - keményen bírálta a magyar-orosz kapcsolatokat. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy az amerikai ügyvivő kijelentéseit Oroszország sem hagyta szó nélkül. Az orosz külügy szóvivője, Maria Szaharova André Goodfriend szavaira reagálva, de az Egyesült Államoknak üzenve, elfogadhatatlannak minősítette, hogy egy állam hivatalos képviselője nyilvánosan kritizálja azt az országot, ahová akkreditálták. A nyílt üzengetés a két nagyhatalom között nyilvánvalóvá teszik, hogy Ukrajna mellett Magyarország is célpontban van.
Az új hidegháború kellős közepén a belpolitikai instabilitás is veszélyezteti Magyarország helyzetét és függetlenségét. Az Orbán-kormány erősen centralizáló politikát folytat saját klientúrájának kiépítése céljából, miközben átgázol a magyar embereken, ezáltal pedig olyan helyzeteket teremtve, mint pl. az internetadó elleni több ezres demonstrációk, melyek kiváló táptalajául szolgálhatnak az idegen befolyásszerzés manipulációinak. Az Orbán-kormány hatalmi törekvései így visszafele sülnek el és a centralizáció az ország immunrendszerének meggyengítését okozza, melyet azonnal kiaknázhatnak a külföldi titkosszolgálatok.
Az internetadó elleni több ezres demonstrációk bebizonyították, hogy repedezik az Orbán-rendszer, ugyanakkor felsejlett a külföldi beavatkozás réme is. Az emberek jogos felháborodását kihasználó szervezők háttere kérdéses. Nem ismertek a motivációik és az sem, hogy milyen anyagi forrásból finanszírozzák tüntetéseiket, melyeken rendre megjelennek szélsőliberális és szélsőbaloldali csoportosulások, továbbá euroatlantista provokációk kísérik. Az elmúlt években szétaprózódott politikai baloldal bár tagadja, hogy köze lenne a szervezőkhöz, mégis hozzájuk köthető személyek a főhangadók, akiket nyílt uszításra buzdítanak, Brüsszelben pedig szintén a Magyarország elleni újabb háborús frontok megnyitásához asszisztálnak. Árulkodó lehet az is, hogy a szervezők első demonstrációján megjelent André Goodfriend is. Az amerikai titkosszolgálatok részvétele az események irányításában nem bizonyítható, de nem is elvetendő gondolat. Az bizonyos, hogy Magyarország a célkeresztjükbe került, az is, hogy Ukrajnában a vérontásig fokozták a konfliktust, tehát a gátlástalan akciók lebonyolítása nem hiányzik a fegyvertárukból.
Magyarország veszélyben van. Egyrészt, mert egy geopolitikai hidegháború sakktáblájára került, másrészt, mert olyan kormánya van, melyet önös politikai célok vezérelnek, harmadrészt pedig, mert a szétesett baloldal új köntösbe bújva euroatlantista háttérrel és segítséggel váltaná az Orbán-rendszert, felszámolva és kiszolgáltatottá téve az országot.
Érdekes anyagra bukkantunk nemrég. A következő Lengyelországot ábrázoló térkép azt mutatja meg nekünk, hogy az ország különböző régióiban élő állampolgárok a 2007-es parlamenti választások során melyik pártra voksoltak. Ez eddig akár még unalmasnak is tűnhet, ha nem veszünk észre valami érdekeset:

Az már első ránézésre is egyértelműnek tűnik, hogy az ország nyugati felében a PO, azaz a Polgári Platform nevű liberál-konzervatív párt jóval nagyobb támogatottságot élvez, mint keleten, ahol a PIS, a Jog és Igazságosság – szintén konzervatív – párt kapta a legtöbb voksot. És ez miért érdekes? Azért, mert a narancssárga – PO-szimpatizánsok lakta – lengyel terület 1918 előtt a Német Birodalom része volt.
(Bár az is megérne egy misét, hogyha berajzolnánk az említett időszakban az Osztrák–Magyar Monarchiához és az Orosz Birodalomhoz tartozó mai lengyel területeket is – ugyanis Lengyelország mint független állam közel százötven évig nem létezett –, akkor milyen összefüggésekre bukkanhatnánk.)
Lássuk, mi a helyzet Nagy-Magyarországgal és Romániával, avagy egyszerűbben fogalmazva: az erdélyi és az óromániai lakosság voksolási attitűdjei között tapasztalható-e különbség? Ha megnézzük a következő ábrákat, rájövünk, hogy nem is kevés:
90-es évek:


Egyesek azt mondhatnák erre: igen, igen, mindez az erdélyi magyarság számottevő jelenléte miatt van, de ha kicsit alaposabban utánaszámolunk a dolgoknak, rájövünk: itt nem a 20% körüli magyar lakosság „színezte" át valahányszor ennyire a térképet, hanem az Erdélyben élő más nemzetiségek – és itt főképp az erdélyi populáció 70%-át kitevő románságon van a hangsúly – is merőben más „szavazókultúrával" rendelkeznek, mint Regátban.
A térképeket elnézve és az elmúlt 25 évnyi eredményeket figyelembe véve kijelenthetjük: Óromániában a posztkommunista PSD számít a legnépszerűbb pártnak, Erdélyben pedig az emberek főképpen a jobboldalra szavaznak – azért ez egyszer majdnem átcsapott a ló túloldalára, ugyanis ha Erdélyen múlt volna, 2000-ben a magyarellenességéről elhíresült Corneliu Vadim Tudor lett volna Románia államelnöke. Lássuk a 2000-es éveket:
2000-es évek:



![]() |
| Europress/AFP |
Korrupciós botrányra hivatkozva, gyakorlatilag puccsal buktatták meg a cseh kormányt, méghozzá amerikai megrendelésre, mert Prága megpróbálta megakadályozni Washington befolyásszerzését az országban, többek között azzal, hogy nem engedte verseny nélkül nyerni a silány amerikai pályázatot egy atomerőmű-bővítési tenderen – emlékezett vissza a tavalyi történésekre Petr Necas akkori kormányfő szóvivője lapunknak adott interjújában. Petr Hájek rámutatott: nyilvánvaló a párhuzam az akkor cseh, és magyar történések között, hiszen Budapesten is van amerikai nagykövetség, az utcai tiltakozások élén egy amerikai diplomata áll. Az egykori cseh bennfentes ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ha Magyarország sikeresen szembeszáll Washingtonnal, azzal elhozhatja a reményt egész Közép-Európának is.
A hivatalos média úgy mutatta be kormányunk bukását, mint a miniszterelnök és a hivatalát vezető asszony, Jana Nagyová viszonyának következményét – idézte fel az eseményeket Petr Hájek, aki felvetésünkre, hogy Magyarországon az emberek keveset tudnak Necas távozásáról, úgy reagált: a cseh közvélemény is alig értesült arról, mi is történt valójában. – Az említett asszony állítólag katonai titkosszolgálatunkkal figyeltette meg a kormányfő akkori feleségét. Azt akarták velünk elhitetni, hogy rendőrök százai ezért törtek be a kormány és a védelmi minisztérium hivatalaiba, ezért tartóztattak le korábbi képviselőket, s tették rá a kezüket bankoknál elhelyezett privát széfekre – idézte fel a volt szóvivő. Ám a vizsgálatok – Hájek szerint aligha meglepően – máig nem hoztak eredményt. – A vádak úgy olvadnak el a rendőrség kezében, mint az áprilisi hó, ám a fő célt sikerült elérni, új kormányunk van – emelte ki. Rámutatott: az általa vezetett Ellenáram (ProtiProud) internetes magazinban előre jelezték az eseményeket, s a cseh médiában egyedüliként tájékoztattak a puccs valódi okairól. Bevezetésként utalt egy latin-amerikai elnök szavaira, miszerint a földön csak az Egyesült Államokban nincs puccsveszély, mivel ott nincs amerikai nagykövetség.
Ezt követően belevágott egy hajmeresztő történetbe: a prágai legfőbb ügyész az amerikai követségen tett szert másodlagos – vagy elsődleges – állásra, csakúgy, mint legfőbb szövetségese, a különleges rendőrség korrupcióellenes különítményének főnöke. Az amerikai követségen készítették elő, és döntöttek a puccsról. A legfőbb ok, hogy végső fázisába jutott a temelíni nukleáris erőmű két blokkal történő bővítésének ügye. Az előző év őszén a Necas-kormány dönteni készült arról, ki nyerje a tendert: a versenyben részt vevő cseh–orosz konzorcium, vagy egy amerikai cég. – Ez látszólagos verseny volt, az amerikaiak ajánlata ugyanis használhatatlan volt. Ám senki sem kételkedett, hogy ők fognak nyerni, politikai okokból. Nemcsak dollármilliós nászajándékról volt szó, de egy olyan ügyről, amely biztosította volna az amerikai jelenlétet cseh földön – jegyezte meg.
Az Egyesült Államok ugyanis nyilvánvalóvá tette, biztosítja számukra a „testvéri katonai segélyt”, ha lesz befektetés. Vagyis, ami nem történt meg évekkel azelőtt, amikor az amerikaiak egy Oroszországot célzó radarállomást akartak építeni Csehországban, bepótolhatták volna Temelínnel. – Amikor bezárult az egyik ajtó, kinyílt egy másik, vagy ahogy csehül mondjuk, dobd ki őket az ablakon, bejönnek az ajtón. Bejöttek, de nem nyitották ki – mondta Hájek. Beszámolója szerint Necas rájött, az amerikai ajánlat annyira rossz, hogy az már szinte veszélyes. Csak azt felejtette el, hogy ő nem egy szuverén ország kormányfője, hanem csak egy protektorátus kormányzója, amit Brüsszel és Washington irányít. Moszkvai látogatásán tájékoztatta Dmitrij Medvegyev miniszterelnököt és Vlagyimir Putyin elnököt, hogy tisztességes verseny lesz Temelín kérdésében. Ezeknek a szavaknak a kimondásával nemcsak kormánya, hanem saját politikai karrierje sorsát is megpecsételte – vélte a volt szóvivő.
– Az általunk megszerzett információk szerint ugyanaznap az amerikai titkosszolgálat oroszországi részlege tudomást szerzett a sorsdöntő beszélgetésről – folytatta Hájek. Néhány nappal azután, hogy Necas hazatért Moszkvából, kezdetét vette a „Prága hadművelet”. A cél egyértelmű volt: meg kellett akadályozni, hogy a kormány dönthessen Temelínről, ahogy szándékozott, néhány héten belül. A rendelkezésre álló rövid idő miatt nagyon kellett sietni az akcióval. – Bár mint később megtudtuk, a kormányfő hivatalát már jó ideje lehallgatták, anélkül hogy arról neki akár a legcsekélyebb fogalma lett volna. A mi titkosszolgálatunk, amely formálisan a miniszterelnök alá tartozik, semmit nem mondott neki erről, lojalitásuk láthatóan máshova kötötte őket. Az ügylet sikeresnek bizonyult, a kormány megbukott, a tendert törölték. Nincs kétség afelől, hogy ki nyeri meg, ha egyszer újra elindítják. Kivéve, ha az akkori miniszterelnök is kész lesz a politikai öngyilkosságra – tette hozzá.
Ami a tanulságokat illeti, azok Hájek szerint nyilvánvalók Magyarország számára is, ahol meglátása szerint hasonló a helyzet. Nemcsak azért, mert a kormány döntött arról, hogy a nukleáris erőművet az oroszokkal együttműködve bővítik, hanem azért is, mert magabiztos függetlenségről tett tanúbizonyságot. Úgy tűnik, azt gondolják, Magyarország nem Brüsszel protektorátusa. – De ha nem is az, Budapesten is van amerikai nagykövetség, az utcai tiltakozások élén egy amerikai diplomata áll – figyelmeztet a cseh bennfentes, kifejezve reményét, hogy ha sikerrel szembe lehetne szállni a nyomásgyakorlással, az reménysugár lenne más országoknak is, legalábbis a közép-európai térségben.