Talán kevesen értik meg, hogy az elmúlt napok eseményei, az internetadó ügye és az amerikai kitiltások révén kialakult diplomáciai és belpolitikai feszültség csupán egy parányi szeletét jelentik egy sokkal nagyobb geopolitikai játszmának, amelyben Magyarország ütközőállamként szerepel a nagyhatalmak térképén.
Az ország helyzete sokban hasonlít a II. világháborút megelőző időszakhoz. Ismét két meghatározó erőközpont közé szorultunk be. A körülményeket és ezzel a lehetőségeket, az ország irányítását, terelését kívülről próbálják befolyásolni, alakítani. Már a hadszíntéren állunk, még ha (egyelőre) nem is egy örvénylő véres konfliktusban fuldoklunk, mint Ukrajna.
Az átlagember számára nem egyértelmű a konfliktus kezdete vagy oka, a végkimenetele pedig megjósolhatatlan, de a jelek sokasodnak, melyek igazolják, hogy az ország helyzete egyre kényesebb. A háborús felek már Magyarországon „harcolnak”. Nem fegyverekkel, hanem manipulációval, rejtett beavatkozással, éles diplomáciai retorikával. Ennek egyik felismerhető jele volt az amerikai kitiltási botrány, majd a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének, André Goodfriend-nek az „aktiválása”. Goodfriend már odáig merészkedett, hogy az amerikai nyomásgyakorlás retorikai fordulataival élve – figyelmen kívül hagyva Magyarország szuverenitását - keményen bírálta a magyar-orosz kapcsolatokat. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy az amerikai ügyvivő kijelentéseit Oroszország sem hagyta szó nélkül. Az orosz külügy szóvivője, Maria Szaharova André Goodfriend szavaira reagálva, de az Egyesült Államoknak üzenve, elfogadhatatlannak minősítette, hogy egy állam hivatalos képviselője nyilvánosan kritizálja azt az országot, ahová akkreditálták. A nyílt üzengetés a két nagyhatalom között nyilvánvalóvá teszik, hogy Ukrajna mellett Magyarország is célpontban van.
Az új hidegháború kellős közepén a belpolitikai instabilitás is veszélyezteti Magyarország helyzetét és függetlenségét. Az Orbán-kormány erősen centralizáló politikát folytat saját klientúrájának kiépítése céljából, miközben átgázol a magyar embereken, ezáltal pedig olyan helyzeteket teremtve, mint pl. az internetadó elleni több ezres demonstrációk, melyek kiváló táptalajául szolgálhatnak az idegen befolyásszerzés manipulációinak. Az Orbán-kormány hatalmi törekvései így visszafele sülnek el és a centralizáció az ország immunrendszerének meggyengítését okozza, melyet azonnal kiaknázhatnak a külföldi titkosszolgálatok.
Az internetadó elleni több ezres demonstrációk bebizonyították, hogy repedezik az Orbán-rendszer, ugyanakkor felsejlett a külföldi beavatkozás réme is. Az emberek jogos felháborodását kihasználó szervezők háttere kérdéses. Nem ismertek a motivációik és az sem, hogy milyen anyagi forrásból finanszírozzák tüntetéseiket, melyeken rendre megjelennek szélsőliberális és szélsőbaloldali csoportosulások, továbbá euroatlantista provokációk kísérik. Az elmúlt években szétaprózódott politikai baloldal bár tagadja, hogy köze lenne a szervezőkhöz, mégis hozzájuk köthető személyek a főhangadók, akiket nyílt uszításra buzdítanak, Brüsszelben pedig szintén a Magyarország elleni újabb háborús frontok megnyitásához asszisztálnak. Árulkodó lehet az is, hogy a szervezők első demonstrációján megjelent André Goodfriend is. Az amerikai titkosszolgálatok részvétele az események irányításában nem bizonyítható, de nem is elvetendő gondolat. Az bizonyos, hogy Magyarország a célkeresztjükbe került, az is, hogy Ukrajnában a vérontásig fokozták a konfliktust, tehát a gátlástalan akciók lebonyolítása nem hiányzik a fegyvertárukból.
Magyarország veszélyben van. Egyrészt, mert egy geopolitikai hidegháború sakktáblájára került, másrészt, mert olyan kormánya van, melyet önös politikai célok vezérelnek, harmadrészt pedig, mert a szétesett baloldal új köntösbe bújva euroatlantista háttérrel és segítséggel váltaná az Orbán-rendszert, felszámolva és kiszolgáltatottá téve az országot.
