
Egy magas rangú iráni diplomata szerint az Egyesült Államok az egypólusú világrendet akarja fenntartani a gazdasági szankciókkal, és éppen ez jelzi, hogy az USA globális fennhatósága nemsokára véget ér. Hadi Szolejmanpur, az iráni külügyminisztérium nemzetközi oktatási központjának vezetője szerint "egyetlen következtetést vonhatunk le a mostanra kialakult helyzetből; hogy az Egyesült Államok fennhatósága végéhez közeledik. Európai befolyása és hatalma is egyre csökken, emiatt vonakodik bármiféle felelősségvállalástól".
Az iráni diplomata egy moszkvai konferencián elmondta, hogy az Egyesült Államok által alkalmazott módszerek mind az egypólusú világrend fenntartását szolgálják; a térségi konfliktusok nyugati koalíciókkal rendezése, az ENSZ biztosította jogkörökön túllépő erő alkalmazása, az egypólusú szankciók jellemzik az utóbbi évek politikáját. Szolejmanpur kifejtette, hogy az olyan, újonnan előlépő erős hatalmak mint Oroszország és Irán, a többpólusú világ felépítésében érdekeltek, ami a nyugati hatalmak globális fennhatóságának megtörését és egy új erőegyensúlyt jelent.
Hétfőn az orosz külügyminisztérium ázsiai részlegének vezető-helyettese, Konstantin Alekszejev bejelentette, hogy Oroszország és Irán az együttműködések bővítésével enyhíteni tudja a nyugati szankciók hatásait mindkét országra vonatkozóan, és idővel teljesen túljuthatnak az elszenvedett veszteségeken.

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/24/az-usa-globalis-fennhatosaga-nemsokara-veget-er-irani-diplomata
Akár az Egyesült Államok globális státuszát vagy szuverenitását nézzük, akár a hadigazdaságot vagy a terrorizmus elleni harcot, egyértelmű, hogy a külpolitika főszereplői minden erejükkel az Egyesült Államok érdekeinek elpusztításán dolgoznak. Ennek egyik legújabb példája, hogy miközben megpróbálják meggyengíteni az Iszlám Állam szervezetet, ugyanakkor a Szabad Szíriai Hadsereget, amelynek tagjaiból és támogatásával az IS működik, pénzzel látják el. Hívhatjuk új világrendnek, vagy aminek akarjuk, a tény megmarad, hogy a szabadságot és biztonságot, a józanésszel együtt, feláldozták valamilyen titkos cél érdekében.
Barack Obama azt nyilatkozta, hogy Hagel még októberben közölte távozási szándékát, a New York Times viszont arról írt, hogy Obama kérte Hagel lemondását. A legtöbb hírcsatorna szerint az Iszlám Állammal szembeni amerikai fellépésben nem értett egyet a két politikus.
Hagel volt az Obama kormány egyetlen republikánus tagja. A volt szenátort 2013-ban nevezték ki posztjára és mindenki azt gondolta, hogy Obama második ciklusának végéig ott is marad.
Kinevezése előtt, még 2009-ben, Hagel állítólag személyesen figyelmeztette Obamát, hogy bizonyos csaló elemek a Pentagonon belül egy „új világrendet” irányítanak.
Ezt a hírt nem egy összeesküvésekre specializálódott online fórumon lehetett olvasni, hanem Bob Woodward, elismert újságíró írt róla a Washington Postban, aminek egyébként a társszerkesztője.
A cikk, Hagelt idézve írja, hogy az akkori szenátor a következőket közölte az elnökkel:
„Egy új világrend időszakához érkeztünk.”
„Nem mi irányítjuk. Mindent meg kell kérdőjeleznie. Minden feltételezést. Mindent, amit ők, [a katonaság és a diplomaták] Önnek mondanak. Minden 10 éves feltételezés elavult. Meg kell kérdőjeleznie a szerepünket! Meg kell kérdőjeleznie a katonaságot. Meg kell kérdőjeleznie, hogy mire használjuk a katonaságot,” mondta állítólag Hagel az elnöknek.
A Washington Post arról is írt, hogy Hagel figyelmeztette az elnököt, ne „ragadjon le” az Afganisztánban folyó háborúban, mert az meghatározza majd első ciklusát. Hírek szerint Hagel később megkérdőjelezte annak a döntésnek a bölcsességét, hogy az USA további csapatokat küldött az országba, hogy részt vegyenek a konfliktusban.
„Amennyiben Hagelt megerősítik pozíciójában, márpedig úgy tűnik ez fog történni, nagy feladat áll majd előtte és az elnök előtt az új világrend irányítása terén,” írta akkoriban Post.
Egyelőre nem tudni, hogy Hagel megkísérelte-e leleplezni ezeket a bizonyos pentagonbeli elemeket. Talán Hagel múlt heti, Charlie Rose által készített interjúja lehetett az utolsó csepp a pohárban.
A beszélgetés során Hagel arra utalt, hogy az USA katonai lépései az Iszlám Állam ellen „közvetve kedveznek” Bashar Asszád szír elnöknek, ami nem hangzik túl kedvezően a hatalomra nézve, figyelembe véve, hogy milyen vehemenciával követelték tavaly a szíriai kormány ellen légicsapások elindítást.
Hagel arról is beszélt, hogy „a világ egy átkozottul veszélyes hely” és az amerikai hadsereg nincs felkészülve erre.
Kritizálta a költségvetési kiadások csökkentését, kijelentve, hogy
„nem leszünk felkészülve, nem rendelkezünk majd a képességgel és a hosszú távú befektetésekkel, ami ahhoz szükséges, hogy egy lépéssel előrébb járjunk mindenkinél, ahogyan ez a II. Világháború óta igaz volt a technológiai előny terén és abban, hogy a legjobb embereket tudtuk toborozni és megtartani.”
Egy szó, mint száz, Hagel minden jel szerint azért veszítette el pozícióját, mert látja, hogy mi folyik a háttérben és nem ért egyet az évtizedek óta folyó birodalmi háborúkkal és a terrorizmus elleni harccal. Ez általában elég is szokott lenni…
Forrás: shtfplan.com


A hitelek forintosítása kapcsán gyakori kritika, hogy a hiteleiket törleszteni nem tudó, késedelembe esett adósok helyzetén már nem sokat segít. A helyzet ráadásul egyre romlani látszik, így volt ez a harmadik negyedévben is, amikor 0,6 százalékponttal, 19,4 százalékra nőtt a 90 napon túli késedelemben levő lakossági hitelek aránya – derül ki az MNB jelentéséből.
Ha a részleteket is megnézzük, azt látjuk, hogy négy fontosabb hitelfajta közül – deviza-lakáshitel, piaci kamatozású forintos lakáshitel, forintos és devizás szabad felhasználású hitelek – közül a forintos lakáshitelek körében végre csökkenni tudott a nem törlesztett hitelek aránya. Az év második és harmadik negyedévében következett ez be, aminek oka lehet az alacsony, csökkenő forint-kamatszint lehet.

Magyarázhatná még a statisztikákban kimutatott gazdasági növekedés, bérnövekedés is, de az a többi hitelfajtánál is javulást kellene okozzon. A lakáscélú hitelek átlagos kamatlába egyébként az MNB szerint 2013 augusztus és 2014 augusztus között 8,10-ről 6,16 százalékra csökkent, vagyis a kamat negyede eltűnt, ami pozitív hatással lehetett a törlesztőrészletekre (adósoktól függően). Bár furcsa, hogy sem a támogatott forinthiteleknél, sem a szabad felhasználású forinthiteleknél nem volt ilyen javulás. A piaci kamatozású forinthitelek mindössze negyedét teszik ki a deviza-lakáshitelek állományának, amelyeknél viszont romlott a helyzet: a késedelmesen fizetett állomány 17,7 százalékról 18,6-ra nőtt, annak ellenére, hogy az érintettek mintegy fele belépett az árfolyamgátba. (Ami legalábbis átmenetileg alacsonyabb és nem változó törlesztőrészleteket jelent.) A másik fele viszont nem, így mégis kézenfekvő magyarázat, hogy a forint évek óta gyengülő pályán mozog. A nem fizetett devizahitelek állománya pedig hasonlóképp évek óta felfelé tart. A harmadik negyedévben egyébként az MNB szerint 219,5 milliárd forintnyi új hitelt folyósítottak a lakosságnak, ám az 250,3 milliárdnyit törlesztett, így a hitelállomány egésze ismét csökkent. A hitelezés élénkülése látszik a számokból, mert az első negyedévben még csak 169 milliárdért, a másodikban 202 milliárdért folyósítottak új hitelt. Ez az alacsony forintkamatok miatt logikus folyamat. Ennél magasabb hitelnyújtás egyébként 2012 eleje, a végtörlesztés óta nem volt, amikor sokan részben vagy egészben új hitellel próbálták kiváltani a régit. A nehéz helyzetbe került adósokat a kormány a kilakoltatási moratórium fenntartásával, és a Nemzeti Eszközkezelő megnövelt forrásaival segíti. Így az állam még több bajba jutott adós lakását tudja majd megvenni. Információink szerint a nem fizető adósok tartozását is forintosítják majd.
Többen említettek egy olyan jelenséget, mely szerint sok hiteles sokkal jobb kondíciókban reménykedett a forintosítás során. Ezért korábban abbahagyta a hitele törlesztését, abban reménykedve, hogy valahogyan „megmentik” majd. Ez is hozzájárulhatott a nem fizető devizahitelek állományának növekedéséhez.
Meglátjuk hová vezet ez. Egy biztos, hogy arcátlanság a napi árfolyamon történő forintosítás az állampárt aszisztálásával <vagy p(n)arancsára> és a teljes kivezetés egyszerűen blöff, kampányfogás...csak más neve és üteme lesz a gyereknek!
Gölöncsér Miklós
Az elmúlt napokban komoly előretörések nem történtek a délkeleti fronton. A tegnapi nap az ukrán hadsereg összesen 25 települést támadott, - miután az első offenzívákban a kijevi csapatok elvesztették támadó fegyverzetük 68 százalékát, két lehetőség van arra, hogy további folyamatos támadásokat intézzenek; vagy felélik a maradék harceszközüket, vagy a volt keleti tömb országaitól folyamatosan kapják a nehéz fegyverzetet. Ekkora veszteségeket az összeomlott ukrán ipar képtelen pótolni.
Északon Luganszk környékén elcsendesedtek a harcok valamelyest az elmúlt hetekhez, napokhoz képest. Luganszk és az orosz határ közötti területeken voltak összetűzések. Itt az ukránok az utóbbi hetekben elfoglaltak egy falut és némi területet, amelyet most a milícia visszaszerzett. Több ponton vívtak tüzérségi párbajt a harcoló felek. A Bahmutka nevű autópálya útszakaszt a milícia teljesen körbefogta, azon még néhány ponton maradt ukrán ellenőrzőpont, de lassan itt is eldől a csata kimenetele. A bennrekedt csapatok védelmére a frontvonal mögül folyamatos tüzérségi támadásokkal igyekeznek távol tartani a milícia harcosait a maradék ellenőrző pontoktól.
A legsúlyosabb harcok Debalcevo központból kiindulva a Donyecki Nép Köztársaság középső frontszakaszán zajlanak. A hadsereg megállás nélkül támadja a várostól dél és dél-keleti irányban fekvő településeket. Napokig tartó tüzérségi tűz után indítanak támadásokat egyes falvak ellen. Ezzel a módszerrel már több települést megkaparintottak, legtöbb esetben teljesen üres falvakat. Sem lakosság, sem milícia nincs már ott, a házak 90%-a csak rom.
Ukrán katona Debalcevo mellett - a benzinkutak is romokban
Látszólag itt összpontosul az ukrán hadsereg erőinek nagy része. Napi veszteségeik alapján értelmetlen támadó harcokba bocsátkoznak, rengeteg a veszteségük mind technikában, mind élőerőben. A hadmozdulatoknak nyilvánvaló iránya a jelenlegi frontvonal mögött, dél-keleti irányban fekvő szén lelőhely és bányavidék megszerzése. Kijevnek életbevágó lenne megkaparintani ezeket a területeket, és mindent be is áldoz érte. Ezt a bányavidéket már egyszer sikerrel megvédték az atlantisa kormány zsoldosaitól. Most némileg változott a helyzet, legfőképpen azért, mert a milícia is hosszú front- és határvonalakon kell állomásozzon, amely sok embert leköt. Így kevesebb marad egy adott terület védelmére. A bányákat azonban komoly védelmi vonalak védik, ezek áttörésére az ukránoknak nem valószínű, hogy lesz erejük.
Ezzel a területtel egy magasságban van (Donyeck városához képest) a másik fő összecsapási terület, Gorlovka kisváros. Ezt a területet már hónapok óta próbálja a hadsereg elfoglalni, mindhiába. Itt Donyeck város első védelmi vonala húzódik, amit több hónapja tartó tüzérséggel, és napi szintű, teljes egészében megsemmisült támadásokkal sem tudtak áttörni.
Délen a helyzet Mariupol környéki lövöldözésekben merül ki, a frontvonal nagyjából csendesnek tekinthető. A város környékén tüzérséggel és kézifegyverekkel egyaránt lövik egymást. Az ukránok több áttörési kísérlettel próbálkoztak, mivel veszélyes egész Ukrajnára nézve, hogy az egyetlen nagy ipari kikötő ostrom és tüzérségi tűz alatt áll. Sikert itt nem sikerült elérniük. A frontvonal nagyjából a város keleti határain megmerevedett. Az egész DNK területéről napi szinten jelentenek civil halottakat, de mind a milícia, mind az ukrán veszteségeket könyvel el. Donyecktől északra a harcoló felek tankokkal lőtték egymást, amiben több támadó ukrán harckocsit kilőttek. Tűzszünet nincs, de a határvonalak már nem módosulnak jelentősen.
"Az USA elutasítja a modern világ multipolaritását és nyomásgyakorlással továbbra is az amerikai hegemóniát próbálja fenntartani. Ennek az agresszív politikának oka a hatalom elvesztése a nemzetközi politika színterén". Xavier Moreau francia politológus szerint a legtöbb európai ország Washington politikájának passzív, szenvedő alanya, mivel félnek a megtorlástól. A politológus példaként a BNP Paribas bank esetét hozta fel, aminek 9 milliárd dollár büntetést kellett fizetnie, mert megkerülte Washington szankcióit, valamint, hogy John McCain amerikai szenátor megfenyegette Bulgária kormányát, amiért az meg akarja építeni a Déli Áramlat gázprojekt egy szakaszát.

Xavier Moreau szerint az amerikai külügy "velünk vagy ellenünk" politikát alkalmaz, és ugyanez az agresszív politika az USA befolyásának további csökkenéséhez vezet a nemzetközi politikában. A politológus szerint Washington démonizálja az orosz államfőt, mert vezetése alatt Oroszország olyan hatalommá növekedett, ami a globális amerikai hegemóniát veszélyezteti és a többpólusú világrend kialakulásához vezethet. Washington a nyugati értékek képviseletét várná el egy független ország vezetőjétől, aki 15 éven át mindvégig népe érdekét képviselte. Ennek oka, hogy az amerikai külügy amerikai kulturális hegemónia kiépítésére törekszik a független országokban is, mert ez a biztosítéka annak, hogy hosszú távon Amerika-barát rendszereket alakíthassanak ki.
Moreau szerint az agresszív amerikai külpolitika további nagyhatalmi blokkok kialakulásához vezethet, mivel a kis országok önmagukban csak szenvedő alanyai lehetnek az erőpozícióból tárgyaló amerikaiaknak. Moreau szerint a közeljövőben számítani kell a keleti és nyugati tömb közti nyílt katonai konfrontációra, ami tovább gyengíti a nyugati gazdaságokat, egészen odáig, hogy Washington már ne legyen képes finanszírozni a globális katonai "kalandozásokat".
Az olajár hordónként 60 dollárra is csökkenhet, amennyiben az OPEC eheti bécsi találkozóján nem mérsékli jelentősen a kitermelést.
Az olajár június óta 34 százalékkal esett és november 14-én négyéves mélypontot érintett a hordónkénti 76,76 dolláros áron. Az ár jóval tovább is eshet, amennyiben az OPEC nem csökkenti legalább napi egymillió hordóval kitermelését.
"Az OPEC hitelességét és piacbefolyásoló képességét tenné kérdésessé, ha elmaradna a csökkentés" - mondta Daniel Bathe, a Lupus alpha Commodity Invest Fund szakértője a Reuters hírügynökségnek. Ha a termelést nem fogják vissza, "a Brent olaj ára 60 dollárra is lecsökkenne" - tette hozzá.
Árutőzsdei szakértők megosztottak az OPEC termeléscsökkentését illetően, de Daniel Bathe sem ad 50 százaléknál több valószínűséget a csökkentésnek.
Az olaj ára a nyári hónapok óta folyamatosan csökken, részben a bőven elegendő - főként amerikai palaolaj - kínálat, részben pedig a várnál alacsonyabb európai és ázsiai kereslet miatt.
Egyes vélemények szerint a kitermelés egy viszonylag kisebb, napi 500 ezer hordós csökkentése is elegendő lenne a piacok megnyugtatására. Doug King, az RCMA Capital befektetési igazgatója szerint azonban a Brent ára még a kitermelés napi egymillió hordós csökkentésével is hordónként 70 dollárra csökkenhet. "Amennyiben az OPEC nem csökkenti kitermelését, az ár tovább fog csökkenni, mégpedig gyors ütemben" - jelzi. "Az amerikai WTI nyersolaj akár 60 dollárig is" - tette hozzá.
Pénteken a WTI hordónként 76 dollár, a Brent pedig valamivel 80 dollár felett zárt.
"A 80 dollár alatti ár már gondot okot a kartell leggyengébb tagjainak, például Venezuelának" - mondta Nicolas Robin, a Threadneedle árupiaci szakértője, aki nem tartja túl valószínűnek, hogy egymillió hordós, vagy annál nagyobb termeléscsökkentés mellett döntene az OPEC, de egy ilyen lépés "nagyon hamar" 85 dollár fölé emelné az árat.
Doug Hepworth, az Gresham Investment Management szakértője szerint is "meglepetésszerű, jelentős mértékű, mondjuk napi kétmillió hordós" csökkentésre és kvótafegyelemre lenne szükség ahhoz, hogy 80 dollár fölé emelkedjen az olajár.
A piacot napi egy és másfél milliós termeléscsökkentés tudná megnyugtatni Tom Nelson, az Investec Global Energy Fund szakértője szerint, aki úgy látja, hogy Szaúd-Arábia kész lenne csökkenteni a termelést, de nem egymaga. "A piacnak látnia kellene, hogy az OPEC egy működőképes szervezet" - mutatott rá. Ha csökkentik a termelést és egységes álláspontot foglalnak el, a Brent ára 80-90 dollárra emelkedhet - mondta.
MTI
Kapcsolódó:
Autósok álma? Elképesztő mélységbe zuhanhat az olajár
Komplett házakat szippantott be a föld


https://balrad.wordpress.com/2014/11/24/ma-reggeli-frontjelentes-ujoroszorszagbol/
A megtakarítók elleni támadásról beszél a Frankfurter Allgemeine nevű híres német lap vasárnapi online vezércikke. „Ebben az országban, amelyben már Luther Márton idejétől fogva a spórolást nevezték ki példaképnek, büntetik a spórolást” – írják.
Leért a büntetőkamat
Öt hónapja vannak negatív, büntető jellegű kamatok az EKB-ban (Európai Központi Bank) azokra a betétekre, amelyeket a bankok helyeznek el nála, kezdetben mínusz 0,1 százalék volt, majd 0,2 százalékra rontották. A napokban egyértelművé vált, amitől már sokan tartottak, hogy a bankok ezeket tovább is fogják hárítani.
A Handelsblatt is egy héten belül féltucatnyi cikket szentelt a témának, miután a Commerzbank az üzleti ügyfelek számára negatív kamatokat jelentett be, majd hosszasan győzködte a közvéleményt, hogy ugyanezt a kisügyfeleknél nem fogja megtenni. (Pedig normál esetben többnyire az a logikusabb, ha a bankok a nagyobb ügyfeleknek fizetnek többet.)
Ha félmillió euród van, megjárhatod
A Commerzbank csak a nagybankok között volt az első, előtte két kisebb, a DZ Bank Luxemburg és a thüringiai Skatbank is negatív kamatot vezetett be. A Skatbank a félmillió euró feletti betétekre 0,25 százalékos negatív éves kamatot alkalmaz, vagyis félmilliónál évente 1250 eurót kell fizetni a betétesnek. A Commerzbank szerint a kamat egyedi megegyezés kérdése lesz.
A Handelsblatt szerint azonban hiába bizonygatják a bankok, hogy a magánügyfelek nem fognak veszíteni a pénzükből, mert sok, a tulajdonukban levő befektetési alap már csak negatív kamattal tudja elhelyezni a nála levő pénzt (úgynevezett depóbankoknál). Hasonló a helyzet a biztosítók által kezelt vagyonoknál is. Baloldali politikusok mindenesetre azt követelik, hogy törvényben tiltsák meg a kisbefektetőkre alkalmazandó negatív betéti kamatot.
A kamat helyett a költségeket piszkálják
Egy másik burkolt kamatcsökkentést a Frankfurter Allgemeine a berlini Sparda Banknál talált, ahol az ügyfeleket arról értékesítették, hogy mivel a bank nem akar negatív kamatot, ezért inkább emeli a számlavezetési- és bankkártya-díjakat. Ezt alighanem más bankok is hasonlóképpen teszik, mert nem hangzik olyan ijesztően, mint a negatív kamat. Most sokan attól tartanak, hogy mivel a pénz már nominális értékét sem őrzi meg a bankokban, ezért az emberek meg fogják rohanni a pénzintézeteket, és készpénzben hazaviszik inkább a vagyonkájukat. A német központi bank, a Bundesbank árgus szemekkel figyeli a helyzetet, neki sem mindegy, a 2008-as pánikban például kifogyott az 500 eurós bankjegyekből – írja a Frankfurter Allgemeine.
Mindeközben, ha nem is sok, van némi infláció is az euróövezetben, ami a pénz reálértékét csökkenti.
Nálunk - Feljebb fog menni az infláció?
De mi a helyzet nálunk? A banki kamatok egészen alacsonyan vannak, legfeljebb az akciós ajánlatok érik el a kettő százalékot, a normál kamatok inkább az 1,0-1,5 százalékos sávban vannak. Az infláció ugyan az utóbbi hónapokban nulla körül volt, ám ez főleg a rezsicsökkentés következménye, jövőre várhatóan legalább kettő százalékra fel fog menni.
A kamatból lejön a kamatadó, az ehó (16+6 százalék), azaz ezen alacsony kamatoknak is rendszerint majdnem a negyede elvész. És akkor még nem beszéltünk a számlavezetési és tranzakciós költségekről, amelyek összegtől, banktól, ügyféltől és más tényezőktől függően tovább apasztják a kamatot.
Az állam(párt) rájuk ígér
Aki most köt le pénzt, várhatóan azzal fog szembesülni egy év múlva, hogy alig kapott pár fillér kamatot, becslésünk szerint jellemzően 0,8-1,2 százalék között lehet majd, ami adó és költségek után megmarad. A visszatekintő infláció pedig ezt nagy valószínűséggel meghaladja majd.
Az állampapíroknál azonban jobb a helyzet, az eho nem fizetendő, a költségek az Államkincstárnál alacsonyabbak (nincs például számlavezetési díj), miközben az állam rendszeresen ráígér a bankokra. A Kamatozó Kincstárjegy például jelenleg is 2,5%-ot fizet, az inflációkövető és kincstárjegyhozamokhoz kötött változó kamatozású kötvények még többet.