A Város Mindenkié csoport felelőtlen és embertelen döntésnek tartja, hogy a Kőbányai Önkormányzat egy héttel a téli kilakoltatási moratórium kezdete előtt utcára tett egy háromgyermekes családot. Szolidaritásunkat fejezzük ki a családot reggel védő rokonokkal és aktivistákkal. Felszólítjuk az önkormányzatot, hogy a további hasonló kilakoltatások helyett érdemi megoldásokat keressen a lakhatási válságra, és a most kilakoltatott család számára is biztosítson érdemi lakhatási lehetőséget.
Tegnap délelőtt 15 ember – a kilakoltatás alatt álló nő ismerősei és szimpatizánsai, köztük hajléktalan aktivisták – erőszakmentes élőlánccal próbálták megakadályozni a három gyermeket nevelő nő kilakoltatását egy kőbányai önkormányzati bérlakásból. A végrehajtó a kitűzött 10 órai időpontban jelent meg a lakásnál, majd, a család támogatóit látva rendőri erősítést hívott. A helyszínen nagy számban megjelenő készenléti rendőrség dél körül eltávolította az elhelyzés nélküli kilakoltatás ellen tiltakozó embereket, majd szabálysértési eljárást indított ellenük. Ezután kilakoltatták a családot, bútoraikat, személyes tárgyaikat azonnal elszállították.
Az anyával az önkormányzat 2007-ben bontott szerződést egy egyszeri, kisebb összegű lakbérelmaradás miatt. A lakásért viszont a szerződésbontás után is fizetni kellett: ún. lakáshasználati díjat, ami a rendes bérleti díj többszöröse is lehet, és a nehéz helyzetben lévő családra megfizethetetlen terhet ró. Az önkormányzat hét éven keresztül ilyen megemelt díjat szedett a lakásért, miközben nem adott lehetőséget az adósság vagy a szerződéses helyzet rendezésére, ezzel folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben tartva a családot.
A család rezsi-, illetve lakbérhátraléka a magyarországi viszonyokhoz képest egyáltalán nem nagy: a lakbérelmaradásuk a novemberi hónappal együtt kb. 100.000 forint (és ez is csak a kilakoltató határozat kézhezvétele után keletkezett, addig a lakbérfizetéssel nem voltak elmaradva), közműtartozásuk pedig legfeljebb 400.000 forint. Ez az összeg még könnyedén kezelhető volna, akár a Hálózat Alapítványon, akár az önkormányzat adósságkezelő szolgáltatásán keresztül, csakhogy a szerződésbontás miatt a család nem jogosult ezekre a támogatásokra. Mindebből számunkra egyértelműnek látszik, hogy az önkormányzat célja végső soron nem az, hogy rászoruló lakói számára megoldásokat keressen, hanem hogy a „nemkívánatos” lakóktól megszabaduljon – és ehhez igazítják a jogi környezetet is.
A Kőbányai Önkormányzat egyébként az utóbbi időben több fronton is mozgásba lendült a szegényebb bérlői kilakoltatása, valamint rossz állapotú szociális bérlakás állományának további csökkentése érdekében. A legutóbbi ilyen eset a Noszlopy utcai munkáskolónia kiürítése és tervbe vett bontása volt, de az AVM közérdekű adatigénylésére küldött válaszukból az is kiderül, hogy a közeljövőben a Hős utcai, önkormányzati tulajdonú és már részben kiürített; lakóik szegénysége miatt az önkormányzatnál szitokszóként emlegetett épületek is le lesznek bontva.
Pedig az önkormányzatnak lenne lehetősége megoldást keresni: a kerületben több mint 300 önkormányzati bérlakás üresen áll, és Kőbányán az AVM-mel együttműködésben már két üteme is megvalósult egy „Elsőként lakhatást” programnak. Ez azonban láthatóan a kivétel volt, nem pedig a szabály.
Melinda esetében az AVM jogászai által elért hosszabbítással együtt az önkormányzat embertelen módon kifejezetten olyan kilakoltatási dátumot kért a végrehajtótól, mellyel még a téli moratórium kezdete előtt megszabadul a családtól.
A három gyermek közül kettő súlyos pszichiátriai beteg egy korábbi családi tragédia miatt, folyamatos kezelés alatt állnak. Az anya, akit most kilakoltattak, a folyamatos felügyeletre szoruló gyerekeket egyedül neveli, ezért nem tud elmenni dolgozni, és nem tud piaci alapú albérletet megfizetni.
Magyarországon törvény tiltja, hogy pusztán anyagi okok miatt (például hogy a szülő nem tudja fizetni a lakhatásukat) emeljenek ki gyermekeket a családjukból. Az elhelyezés nélküli kilakoltatás során mégis nagyon gyakran ez történik. Ráadásul az intézményi gondozásba vétel sokkal többe kerül az államnak, mint a család szociális támogatása. Pszichiátriai kezelésre szoruló gyerekek esetében pedig a lelki sérülés még nagyobb lehet; a személyes odafigyelés és gondoskodó közeg elvesztése különösen súlyos következményekkel járhat.
