A világot, és köztük Magyarországot is sújtó bajok közepette nem szívesen írtam olyan eseményekről, amik további aggodalomra adhatnak okot azok számára, akik földünk fizikai állapota, nem pedig Isten szeretete és gazdagsága alapján ítélik meg jövőbeli jólétük esélyeit. Most azonban, hogy hazánkban az egészségügyi nehézségek gazdasági bajokra cserélődtek, talán itt az ideje kicsit szétnézni a világban, és rögtön meglátjuk, igenis van okunk hálásnak lenni! Ez azon honfitársaimra is vonatkozik, akik a legkisebbek közé sorolják magukat, akár anyagilag, akár egyéb szempontból.
Először is idehaza a legnagyobb ijedtség közepette sem apadtak el az élelmiszerforrások és az ország legszegényebbjeinek se kellett üres gyomorral zárni a napot.
Nem így az a 821 millió ember, aki koronával vagy anélkül, de nap nap után kénytelen éhesen álomra hajtani fejét, vagy az a további 130 millió, aki még ennél is súlyosabb helyzetben van. Ezt amúgy David Beasley, az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) igazgatója nyilatkozta még áprilisban az ENSZ biztonsági tanácsa előtt.
Miközben mi azon aggódtunk, hogy lesz-e másnap is friss hús a boltban vagy, hogy mit kezdjünk azzal, ami holnap a kukában végezné, esetleg, hogy miként semmisítsük meg a gazdákon maradt terményt, egyes országokban újabb százezrek maradtak étel nélkül.
Indiában, ahol az embereket nemcsak számtalan, a koronavírusnál sokkal súlyosabb betegség támadja évről évre, a lakosságnak a kormány intézkedéseivel is meg kellett küzdeni a válság alatt, amelyek nemhogy enyhítették, de tovább rontották a bajt.
Peruban pedig most kezd igazán kritikussá válni a helyzet. Az országban ugyanis elapadtak az élelmiszertartalékok az elhúzódó járvány miatt. Egy ott élő erdélyi asszony elmondta, hogy „az emberek most már kezdenek kétségbeesni, egyre több a fertőzött, miközben nincs mit enni. Rizst esznek rizzsel, esetleg tojással, csak az tud mást is venni, akinek szerencséje van. Megnőtt a bűnözés is, egyre több a betörés…”
És akkor ott vannak a járványtól független bajok, amik egyes térségeket olyan mértékben érintenek, hogy már a fővonalas média is bibliai csapásokról beszél. Valószínűleg nemcsak a szóban forgó cikk szerzőjének, hanem a Bibliát kevésbé ismerő olvasóknak is az ókori Egyiptom jut eszébe a sáskajárás hallatán, márpedig Afrikát és Ázsiát éppen minden idők egyik legsúlyosabb sáskajárása sújtja.
Az utóbbi 25 év legszörnyűbb sáskajárása letarolta Kenyát, Etiópiát, Szomáliát és Ugandát, de Irán és Pakisztán déli része is gondban van.
A Világélelmezési Program vezetője szerint megduplázódhat az élelmiszerhiánnyal küzdők száma a járvány okozta válságban.
A gazdasági szankciók által sújtott Iránban a 30 százalék feletti infláció, a több mint 200 ezer igazolt koronavírusos beteg és a jelenleg 6 százalékos várható éves GDP-visszaesés mellé különösen rosszul jön a brutális sáskajárás. Az országban alacsony koncentrációjú rovarirtópermetezéssel védekeznek a csapás ellen, emiatt viszont egyes helyeken 15 centiméter magasan állnak a döglött sáskák, írja a New Humanitarian és az Index.
Jól szemlélteti a sáskák mennyiségét, hogy vonuláskor összefüggő, több négyzetkilométeres felhőket alkotnak. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint egy négyzetkilométerre minimum 40 millió sáska jut, de a valós mennyiségük ennek akár a duplája is lehet. Egy raj átlagosan 50-100 milliárd rovarból áll, össztömegük pedig a 200 ezer tonnát is eléri.
Egy sáska nagyjából tíz centisre is megnőhet, 150 km-t tud megtenni egy nap alatt, 3-5 hónapos életciklusa során pedig akár 3000 km-t is beutazhat. Egy nőstény nagyjából 80 petét rak. Alapjáraton egyedül szeretnek élni, de ha kellően megnő a populációsűrűség, akkor bekattan valami a sáskáknál, és rajokat alkotva vonulni kezdenek.
Egy indiai szakértő szerint a föld második legnépesebb országában még soha sem tapasztaltak ilyen mértékű pusztítást, pedig láttak már egyet, s mást.
Egy szó, mint száz, nekünk itt Európában (igen, Európában, mert indiai vagy szomáliai szemmel nézve nincs különbség a sok vagy még több étel között) egy szavunk sem lehet, illetve egy kicsit sajnálhatjuk, ha nem tudunk valamilyen szinten segíteni bajbajutott, távoli társainkon, ahogyan azt teszik ott élő testvéreink.
Természetesen egy valamit mindannyian tehetünk: imádkozhatunk. Tudom, nem árt, ha az imát tettek kísérik, de ebben a helyzetben ez nem mindenki számára lehetséges, az ima pedig nem a legkevesebb, amit tehetünk, hanem a letöbb. Ne hagyjuk magunkat eltántorítani, mert „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. (Jakab 5:16)
A sáskákról egyébként az idők jelein kívül az is eszembe jutott, hogy Keresztelő János pusztai étrendjénekMáté 3:4 szerves részét képezték, szóval Isten a sáskákat is képes a javunkra fordítani. Nyilván a sok millió éhező között kevés a Keresztelő János, akiről Jézus azt mondta, hogy „nem támadt asszonytól születettek között nagyobb”, de azt is mondta, hogy „aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála”.Máté 11:11 A lényeg tehát, hogy a mennyek országának polgárai legyünk és ha országunk tagjai vírusok vagy sáskák nyomán gyarapodnak, ám legyen.
http://idokjelei.hu/2020/06/virusok-saskak-es-isten-orszaga/
