Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé
1945 év elején lebombázta Amerika és Anglia Drezdát, Hamburgot, és még néhány német várost - ekkor már feleslegesen. Csak Drezdában volt legalább 100 ezer polgári áldozat, mert a környékről odamenekültek a lakosok, azt hitték, hogy a történelmi gyöngyszemet nem fogja bombázni a művelt Nyugat..., és porig bombázta. Egyetlen bomba sem jutott viszont a vasúti sínekre, ahol még mentek befelé a szerelvények a zsidókkal a munkatáborokba. Ezért is a jelenleg itt és most élő magyar társadalom a felelős. Ezt bevállalta a terhünkre a köztársasági elnök és a Terror Háza jól tájékozott történész (többszörös milliárdos) igazgatója.
Most az Iszlám Állam naponta cirka 50 tankerral szállítja az olajat a török-szír határra, és adja el fél áron vagy fegyverért a "kereskedőknek", akik sok esetben uniós országokból érkeznek. Egyetlen egyszer kellene őket lebombázni, és vége lenne ennek a rendkívül erkölcstelen gazemberségnek! Elég régóta zavartalanul hagyják rabolni és gyilkolni az Iszlám Államot a munkáltatóik! Felelős megint a most és itt élő magyar társadalom lesz? Volt már amerikai, NATO és uniós összejövetel is annak érdekében, hogy az Iszlám Államot ellehetetlenítsék, és nem történik semmi. Illetve annyi, hogy az összejövetel óta egyre szaporodik a létszámuk és egyre korszerűbb fegyvereik vannak.
A gyilkológépekként működő Iszlám Állam meggyilkolt, lefejezett áldozataiért nem vonulnak fel a világ vezetői Párizs utcáin, és a vásárlóik között uniós országok érdekeltségei is megtalálhatók... Így aztán az üzlet valószínűleg sokáig fog még virágozni, és sok autótulajdonos fog örülni az olcsó benzinnek. A nem Amerika-barát olajkitermelő országok pedig tönkremennek. Ilyen például Irán, Oroszország vagy Venezuela. Új iszlám alakulatok ütötték fel a fejüket Afrikában is, és a terjedésüket már vagy sikerül megállítani, vagy nem! SVPSZ
Bár úgy tűnt, megszűnik a Tárki által a rendszerváltás óta minden második évben megjelentett Társadalmi Riport, mégis sikerült kiadni a legfrissebb részt, a Társadalmi Riport 2014-et. Az 1990 óta folyamatosan végzett kutatásokra a kormány már a 2012-ben sem adott forrásokat, de egy német alapítvány segítségével még sikerült folytatni a sorozatot. Végül magánadományok segítségével készült el a 2014-es riport.
Ez már önmagában is vérlázító, annak tudatában pedig különösen, hogy mennyire értelmetlenül és korrupt módon költi el a kormány adóforintjainkat. A tényekre alapozott politikacsinálás visszaszorítása és a független társadalomtudományi kutatások megfojtásának szándéka is jól mutatja a hazai viszonyokat.
A kutatások alapján az derül ki, hogy komoly egzisztenciális válság van kibontakozóban Magyarországon. Egyre jobban marad le Magyarország régiós versenytársaitól jövedelemszintben és szegénységi arányban. A társadalom szerkezete pedig egy fenék nehéz piramishoz kezd hasonlítani. A szakképzetlenek aránya nő, miközben a felső középosztály egyre szűkül.
A magyar háztartások jövedelme és fogyasztása nemzetközi összehasonlításban
Elég beszédes grafikon az alábbi. Látható, hogy a visegrádi országokhoz képest hátrább csúsztunk a vizsgált időszakban, és relatív pozíciónk sem változott Ausztriához képest. 2003-ban a háztartások egy főre jutó bruttó jövedelmének tekintetében Szlovákia és Lengyelország még mögöttünk állt: a leglátványosabban fejlődő szlovákok 2007-ben előztek le minket, a lengyelek két évvel később.
2003-ban a magyar jövedelemszint 1500 euróval volt magasabb a szlováknál, 2012-ben 1900 euróval alacsonyabb annál. Ez a mutató 2003-ban osztrákénak 51, 2012-ben pedig 52 százaléka volt, így érdemben az osztrák jövedelemszinthez sem közeledtünk.
Szegénység alakulása nemzetközi összehasonlításban
A következő grafikon a szegénység alakulásával foglalkozik. A magyar mutató 2005 és 2008 között csökkent, majd jelentős növekedésnek indult: magasan "vezet" a visegrádi országokhoz képest. 2013-ban Csehországban a szegénységi mutató 14,6 százalék volt, ami 18,9 százalékponttal alacsonyabb a magyarénál.
Szembetűnő, hogy a visegrádi országok közül csak Magyarországon emelkedett a szegények aránya, a többi ország képes volt gátat szabni a szegénység növekedésének, sőt sikerült csökkenteni a szegények számát (legnagyobb mértékben a lengyeleknél (19,5), majd a szlovákoknál (12,2) és végül a cseheknél 5 százalékponttal).
Szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel veszélyeztetett háztartás jelentése: 3 elemű komplex indikátor. Tartalma:
Jövedelmi szegénység: érintettek a szegénységi küszöb alatt élnek
Súlyos anyagi depriváció: 4 tétel hiányzik egy kilencelemű listáról amely az anyagi javakat és lehetőségeket méri.
Alacsony munkaintenzitású háztartás: ott élő munkaképes korú felnőttek munkával töltött ideje kevesebb mint egyötöde a lehetséges munkával töltött időnek.
Sőt, a kép még ennél is borúsabb. Bár 2005 és 2008 között csökkent a veszélyeztetett háztartások száma, 2009 óta viszont nálunk a legtöbb a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel veszélyeztetett háztartás az egész Európai Unióban. A régióban minden ország mérsékelte ennek a csoportnak az arányát, miközben Magyarországon nőtt a veszélyeztettek aránya.
Vásárlóerő és a váratlan kiadások
Ide kívánkozik egy korábbi blogunkból egy másik ábra is. Vásárlóerőben és a váratlan kiadásokra jutó források tekintetében sem állunk túl jól. Az Eurostat alapján a legrosszabb adattal rendelkezünk a váratlan kiadásokkal kapcsolatban: a teljes népesség több mint 74 százaléka nem rendelkezik megtakarítással (az uniós átlag 40 százalék).
A vásárlóerő pedig a visegrádi négyek közül szintúgy az utolsó. A most csatlakozott Horvátországgal egy szinten található. Az uniós vásárlóerő átlagának mindössze a felét teszi ki a magyar adat.
Bővülő középosztály helyett szétszakadó társadalom
Jól mutatja a társadalom szétszakadását a magyar társadalom osztályszerkezetét ábrázoló egyre inkább fenék nehézzé váló piramis. A kormányzat által korábban hangoztatott cél, az alulról nyitott, széles középosztály helyett polarizációt figyelhetünk meg a társadalom felső és alsóbb rétegei között.
A válság óta a szegénységben élők száma folyamatosan emelkedett Magyarországon, 2010-2014 között pedig tovább romlott a helyzet. Ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája egyáltalán nem kedvezett a szegénységben élőknek, sőt, az adóátalakítások és a megszorítások inkább őket érintették negatívan, mint a felső tizedet.
Közfoglaltoztatás
Nem titok, hogy a közmunkaprogram leginkább az alacsony iskolai végzettségűeknek jelenthet mentőövet, a közmunkások ötven százaléka ebből a körből kerül ki. Sokatmondó adat, hogy a közfoglalkoztatás utáni fél évben az esetek kilencven százalékában nem tud a volt közfoglalkoztatott visszailleszkedni az elsődleges munkaerőpiacra.
A közmunka egyértelműen nem jelent megoldást a leginkább sérülékeny alsóbb társadalmi osztályok számára, hiszen a fizetésük még a létminimum összegét sem éri el. Fenntartása ráadásul közpénzből történik, így tulajdonképpen még mindig a többi munkavállaló tartja el az adójából a közmunkásokat, akiknek foglalkoztatását relatív drágán oldja meg az állam.
A 2014-es Társadalmi Riportról alább látható egy közel félórás összefoglaló videó, a kötet tanulmányai pedig letölthetőek a Tárki honlapjáról.
Oroszország felszólította a francia védelmi minisztériumot, hogy adjon hivatalos magyarázatot a Misztral-szerződés feltételei nem-teljesítésének okára. A Szövetségi Haditechnikai Együttműködések Hivatala arra kéri a francia védelmi minisztérium külföldi fegyverexportért felelős ügynökségét, hogy hivatalosan indokolja meg a szerződésszegés okát. Az orosz hivatal magyarázata szerint Oroszország nem tekinti viszonyítási alapnak egy politikus szóbeli nyilatkozatát, akkor sem, ha egy államfő teszi azt (Francois Hollande mindenféle politikai magyarázattal indokolta a szerződésszegést). A Szövetségi Haditechnikai Együttműködések Hivatalának képviselője szerint Franciaországnak van ideje hivatalosan megindokolni a szerződésszegést, ameddig döntés nem születik arról, hogy várjanak még a francia félre, vagy bíróság elé tárják az ügyet.
Az 1,2 milliárd dollár értékű szerződést a francia DCNS és az orosz Roszoboronexport vállalatok írták alá 2011-ben, és ez lett volna az eddigi legnagyobb haditechnikai együttműködés a két ország közt. Franciaország az első Misztral típusú helikopter-hordozó hajót, a Vlagyivosztokot 2014 novemberében kellett volna átadja a megrendelőnek, amit az Egyesült Államok politikai nyomására nem tett meg. Francois Hollande az ukrán helyzettel indokolta a szerződésszegést egy szóbeli nyilatkozatban, amit - mint az orosz fél is rámutatott - nem lehet viszonyítási alapnak tekinteni, különösen nem egy érvényben lévő államközi szerződés kapcsán.
A francia kormány amiatt halasztotta el az első hajó átadását, mert az Egyesült Államok utasította a NATO főtitkárát, Jens Stoltenberget, hogy tegyen hivatalos ajánlatot Franciaországnak a hajók felvásárlására vonatkozóan, amit a főtitkár meg is tett. Az USA politikai nyomására a francia kormány ugyan nem mer egyértelmű nemet mondani a megrendelőnek, de az átadást elhalasztották, és további időhúzásra törekszenek.
A francia kormányt vélhetően azzal a magyarázattal látták el a hajókat felvásárolni akaró amerikaiak, hogy mostanra Oroszországban bekövetkezik valamiféle gazdasági összeomlás, és politikai pozíciói is gyengülnek, így Párizs megteheti, hogy nem tartja be a szerződés feltételeit. Ez az összeomlás azonban nem következett be. Egy finn közgazdász, Jon Hellevig nemrég kifejtette, hogy az amerikai kormány döntéshozói torz képpel rendelkeznek az orosz gazdaságról, és az Obama-adminisztráció vélhetően dezinformációk alapján hoz döntéseket az Oroszország ellen irányuló gazdasági nyomásgyakorlásról.
