http://www.hidfo.net.ru/2015/01/24/iran-dollarnak-nem-vesszuk-hasznat

Mint az alábbi hír mutatja, hiába hivatkoznak arra, hogy kilábaltunk a pénzügyi csődből, ez természetesen most sem igaz. A recesszió nem ért véget. De nem is érhet, hiszen amíg tonnaszámra nyomtatják a fedezetlen dollárokat, eurókat, és minden papíralapú ígérvényt, addig mitől jönne bármi is rendbe.
Amikor előfordulhat, hogy a bankok minden további nélkül elvegyék az emberek pénzét, szintén nem érhet véget. Ehhez a tömeges a pénzelvételhez amúgy még csak csőd sem szükséges, elegendő pusztán a politikai akarat. Amikor azt mondják, hogy zárolják a bankszámlákat ilyen-olyan mondva csinált okok miatt. Ezek célja rendszerint a bankok által kivitelezett politika nyomásgyakorlás.

A bankcsődökben sem a tulajdonosokat, sem a felső-vezetőket nem szokta különösebb kár érni, ellentétben a kisebb-nagyobb befektetőkkel, főként a maradék állami felelősség alatt működő befektetőkre gondolunk, melyekért az állam tartozik helytállni.
Mivel a banki csalás továbbra is virul, és az úgynevezett bankcsődök sem érnek véget, bátran állíthatjuk, semmivel sem kisebb kockázat a cihában tartani a megtakarításainkat, mint valami bankban.

Szász Gerda – Szabad Riport

Újabb bank ment csődbe az Egyesült Államokban
Még nincs vége a januárnak, de már a második idei bankcsődről érkezett hír az Egyesült Államokból. Tavaly tizennyolc bank zárt be Amerikában, egy évvel korábban huszonnégynek kellett lehúznia a rolót.
Az állami betétbiztosítási alap (FDIC) honlapjára felkerült adatok szerint idén másodikként az illinoisi Highland Community Bank ajtajára került lakat. Abban a szövetségi államban tavaly öt bank ment csődbe.
Január elején egy floridai bank, a First National Bank of Crestview zárt be.
A betéttulajdonosokat fejenként 250 ezer dollárig (mintegy 69 millió forint) biztosítja az amerikai betétbiztosítási alap.
A csődhullám öt éve tetőzött, a bezárt bankok száma 2010-ben 157-re nőtt az egy évvel korábbi 140-ről. Négy éve 92 bank ment csődbe, három éve 51. A 2007 vége óta csődbe jutott bankok száma csaknem ötszáz.

forrás MTI

Az európai protesztpártok számára "választási szuperév" lesz 2015: egy sor EU-tagállamban mintegy tucatnyi fontos választás esedékes ebben az évben, és Görögországhoz hasonlóan több másik országban is a protesztpártok előretörésétől kell tartania a régi politikai elitnek - mutat rá elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német lap.

Spanyolországban például, ahol 24 százalékos a munkanélküliség és novemberben parlamenti választások lesznek, a Podemosszal (a név magyarul annyit tesz: Képesek vagyunk) egy protesztpárt van feljövőben, amelynek a programja hasonló a görög Szirizáéhoz. Közvélemény-kutatások szerint a párt támogatottsága 28 százalék körül jár, tehát a kormánypárttal, a Mariano Rajoy vezette Néppárttal megközelítőleg azonos szinten áll.

Akárcsak a Sziriza, a Podemos is véget akar vetni a német diktátumnak tartott gazdasági megszorításoknak, és a spanyol állam adósságainak elengedése mellett száll síkra. Magasabb béreket és több állami juttatást ígér, emellett egy új állami bank alapítását és a hiteljogosultság törvényi biztosítását. A tervezett szociális juttatásokat a magasabb jövedelműek és a nagyvállalatok adójának emelésével teremtené elő Pablo Iglesias pártelnök.

A protesztpártok táptalaját a gazdasági válság szolgáltatja - állapítja meg a FAZ. A válság sújtotta országokban tömegével pártolnak át a szavazók a Szirizához és a Podemoshoz hasonló pártokhoz, mivel egyre több választópolgárnak elege van a Brüsszel és Berlin diktálta reformkövetelésekből.

Eközben az euróövezet magországaiban az új pártok, mint például az Alternatíva Németországnak (AfD) nagy számban nyernek meg maguknak szavazókat, akik megelégelték, hogy a nézetük szerint a reformokra hajlandóságot nem mutató déli országok helyett fizessenek.

A Goldman Sachs befektetési bank egy másik okot is lát a folyamat mögött: eszerint az euróválság miatti frusztráció keveredik a globalizációval és a kapitalizmussal szembeni ellenérzésekkel. A bevándorlók áradata és a szegények és a gazdagok közötti egyre növekvő különbség következményeitől való félelem a bal- és a jobboldali populizmusnak egyaránt sok hívet szerzett - mutat rá Huw Pill, a Goldman Sachs Európával foglalkozó vezető közgazdásza.

Elemzők lehetségesnek tartják, hogy a bank- és az államadósság-válság után Európára most az egyre csökkenő demokratikus legitimációjú politikai vezető réteg válsága vár. Az Európa-kritikus protesztpártok felemelkedése mind nehezebbé teszi az euró megmentéséhez szükséges strukturális reformok politikai keresztülvitelét. "Valószínűsödni látszik a piac- és vállalkozás-ellenes politikai programok térnyerése" - mondja Tina Fordham, a Citigroup politikai elemzője.

A Goldman Sachs szerint Európa pártpolitikai térképének eddigi, bal- és jobboldalra való felosztása egyre inkább meghaladottá válik. Amennyiben fennmaradnak a gazdasági nehézségek, egy új politikai törésvonal fog előállni. Egyik oldalán a régi, többségében Európa-párti pártok lesznek majd, jobb- és baloldaliak egyaránt. A másik oldalon Huw Pill szerint a baloldali és a jobboldali populista szerveződések helyezkednek majd el, amelyek felmondták ezt a proeurópai konszenzust. Például az évek óta recesszióban lévő Olaszországban a közelgő elnökválasztás mozgásba hozza majd a politikát, ami miatt az sem zárható ki, hogy 2015-ben előre hozott parlamenti választásra kerül sor. Ha így alakul, Matteo Renzinek, a szociáldemokrata kormányfőnek bal- és jobboldali euroszkeptikus pártok masszív falanxát kell legyűrnie, ha kormányon akar maradni.

Közvélemény-kutatások szerint az olasz választók többsége olyan pártokat támogat, amelyek nyíltan az euróövezetből való kilépés mellett kardoskodnak. Az olasz jobboldalon Matteo Salvini, az Északi Liga vezetője ágál az euró ellen, amelyet a németek "bűnös tervének" tart és amelynek célját Olaszország leigázásában látja. A középtől balra eközben Beppe Grillo Öt Csillag mozgalma terjeszti ki a hálóját. Grillo népszavazást ígér a lírához való visszatérésről.

Növekszik a hagyományos pártokra nehezedő nyomás Franciaországban is: a tavaly májusi európai parlamenti választásokon a Nemzeti Front kapta a legtöbb szavazatot, az a párt, amely nemcsak hogy az euróövezetből, de az Európai Unióból is kiléptetné Franciaországot. A márciusban esedékes helyhatósági és a decemberben várható regionális választásokon további győzelmekre számíthat az FN. Ez a párt szintén nehezen sorolható be a hagyományos bal-jobb sémába.

Marine Le Pen pártelnök egyrészről a Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni terrortámadás nyomán népszavazást követel a halálbüntetés újbóli bevezetéséről, másrészről szélsőbaloldali pártoktól kölcsönöz programpontokat, és Franciaországnak a Kereskedelmi Világszervezetből (WTO) való kilépést követeli. A párizsi szocialista kormány aggodalmasan figyeli az FN-t, és nem mer határozottan nyúlni az állami kiadásokhoz és kedvezményekhez, nehogy még több választót hajtson az FN táborába.

Sehol nem olyan törékeny manapság az Európa-párti konszenzus a FAZ szerint, mint Nagy-Britanniában, ahol az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) Európa- és idegenellenes programja lett kelendő politikai sláger, és megerősödött a Skót Nemzeti Párt is.

A UKIP képviselte, egyre nagyobb nyomás hatására David Cameron miniszterelnök népszavazást ígért az EU-ból való kilépésről. George Buckley, a Deutsche Bank Nagy-Britannia-szakértője szerint a májusi választás fordulópont lehet Nagy-Britannia politikatörténetében. A felmérések szerint ugyanis a brit politikát évtizedek óta meghatározó két hagyományos nagy párt - a Toryk és a Munkáspárt - egyike sem számíthat többségre.

Hírfigyelő Szolgálat

Összefüggések
Mint tudjuk, minden mindennel összefügg. Lássunk néhány tényt. A történelem során világ feletti pénz uralmat, s ezzel a tényleges irányítását néhány zsidó család kaparintotta meg, az aljas eszközökben sosem válogatva. A pénzügyi hatalmuk növelésére és védelmére, különböző ideológiáikat terjesztő, titkos feladatokat végző társaságokat és fegyveres szervezeteket hoztak létre. Ezek a ma is létező szervezetek különféle átalakuláson mentek keresztül; valamint újabb, nemzeteken átnyúló háttér szervezeteket és jogi személyiséggel rendelkező pénzszivattyúként működtetett magántársaságokat fejlesztettek ki maguknak, titkosszolgálatokkal, kémszervezetekkel, ahogy dukál.
Törzsfejlődésük során megszerezték maguknak az uralkodóházakat, a Vatikánt, az országok kormányait. Nagyon kevés olyan ország van ma a világon, ahol közvetlenül, vagy közvetve ne ők irányítanának a háttérből.
A világot elárasztották a hamis pénzeikkel, miközben ennek valódi fedezetét – azaz a nemzeti kincseket, a hazai vállalkozások -, és az emberek vagyonát egyre gyorsabb ütemben veszik saját tulajdonukba, emiatt rendszeresek a tervezett gazdasági- és a politikai válságok és az ezzel együtt járó háborúk, zavargások világszerte.
Mára ezeket a családokat már nem csak a leszármazó zsidók alkotják, hanem különböző beházasodásokkal (eredetileg nem zsidó, vagy csak félig zsidó származású családokkal keveredve) vér- és vagyonfrissítés ment végbe. Ezért összefoglalóan a „táplálkozási” lánc csúcsán lévőket és kiszolgálóikat cionistáknak, atlantistáknak nevezzük. Egy kutya.
(A velük szemben álló, élethalálharcot vívó ellenlábasaikat nevezzük eurázsiaiaknak.)

„Összeesküvés” elméletek
A fent említett világhódítás eszköztárában manapság a leggyakrabban használt és általuk leginkább kedvelt eszközök az adósrabszolgaság, a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, a háborúk, a fegyveres konfliktusok, forradalomnak álcázott zavargások, továbbá politikai változásnak, esetleg „rendszerváltásnak” beállított hatalomátvétel, puccs, államcsíny, és gyilkosságok.

Nos, a fenti felsorolásban szereplő események egyike sem a véletlen műve. Mindegyik jól megtervezett és alaposan előkészített forgatókönyvre épül, melyet folyamatosan kiigazítanak, kontrollálnak, és mögé rendelik a szükséges pénzt, paripát és fegyvert.

Az elmúlt időszakból, emlékszünk az Arab tavasz, Narancsos forradalmak, Foglald el a Wall Street-et, a Balkáni háborúk, és még sok más hasonló fedőnevekkel ellátott és megvalósított tervekre.
Amikor idő előtt, vagy később kiderülnek és napvilágra kerülnek a háttérhatalom tervei, tettei, rendszerint összeesküvés elméletnek nevezve próbálják bagatelizálni saját szerepüket.
Mindig a háttérben meghúzódva mozgatják a szálakat, maguk előtt tolva a bűnbakokat, illetve a kegyvesztetteket. Sőt akár egész országokra, népekre mutogatnak.

A fenti rövid összefoglaló adja a magyarázatát a mostanság kibontakozóban lévő III. Világháborúnak. (Bár meglátásunk szerint a világháborúk nem értek véget, csak hosszabb rövidebb időre szünetelt a fegyveres konfliktus, illetve lokalizálódott)

Ennek a világháborúnak a lokalizált része, Szíria, Irak, Irán, Palesztina, Líbia, Egyiptom, Grúzia, Afganisztán, Mali, Horvát tavasz, Délszláv háború, stb. háborúi, illetve a háború közeli állapotok fenntartása.

Európában és az USA-ban jellemzően az időről időre tervezett zavargások kirobbantása a jellemző módszer.
A Jugoszlávia szétesését követő Délszláv háború óta, többször kellett szembesülnünk, egy-egy hasonló végkimenetelt hordozó cionista tervvel.

Ukrajnát nem csak a cionisták ítélték halálra
Tudnunk kell, hogy Ukrajnában (is) rendkívül gyors romlás következett be a Szovjetunió felbomlását követően, szinte minden területen. Népessége sem egységes. A korrupció melegágyává, és a politikai csatározások hadszínterévé vált az ország.
Az ukrán vezetésbe a mindenkori oligarchák harcaiból épp győztesen kikerülő személyek és holdudvaruk ült be. A Kucsma, majd Janukovics nevével fémjelzett Régiók Pártja kevésbé volt nyugatpárti, míg Timosenko (Julija Timosenko Blokk pártszövetség – lényegében a Haza párt) kifejezetten a „nyugati nyitás” képviselője, ahogy sajnálatosan nemcsak a cionisták (mossad ügynökeikkel együtt), de maguk az ország korrupt felelőtlen vezetői is.
Janukovics korruptsága, becstelensége és a nép kizsákmányolása miatt, – könnyű volt a majdannak úgymond szociális színezetet adni. – Főleg az elején. Ez egyébként igaz a felforgatás alá vett országok vezetőire is. Különben nem lehetett volna egykönnyen szembe fordítani velük a népet.

Janukovics maga is egy gazdag korrupt politikus sőt, (van) illetve volt múltja is:
Janukovicsot fiatalkorában kétszer is börtönre ítélték, egyszer 1967.12.15-én (17 évesen) három évet kapott rablásért, 1970.06.08-án (20évesen) pedig két évet kapott erőszakos támadásért, de szemtanúk szerint valójában részegen elkövetett nemi erőszakért. A dolog pikantériája, hogy 1978-ban a Donyecki barátok eltüntették a bírósági iratokat.
Ezenkívül a donyecki iparmágnás barátok minden eszközzel támogatták a választásokban is. Rossz nyelvek szerint a donyecki klán egyik vezetőjeként tartják számon. Az oligarchákhoz fűződő kapcsolatát azóta is ápolja, melyet még kormányzóként alapozott meg. A kapott támogatást elnökként meg is hálálta.
Julija Timosenko – méltó párja Janukovicsnak – szintén a gáz- és kőolaj bizniszből szedte meg magát férjével együtt. Köszönhetően a Pavlo Lazarenkónak Ukrajna akkori miniszterelnökének, akitől az orosz földgázkereskedésre monopol jogot kaptak.
A hihetetlen luxusban élő ukrán milliárdos oligarchák, – akárcsak nálunk – Ukrajna és az ukrán nép totális kizsákmányolásának árán szerezte hatalmas vagyonát. Ráadásul a ciprusi, s egyéb székhelyű offsore cégek számukra sem ismeretlenek.

A politikát a pénz mozgatja. A pénzt pedig atlantista segítséggel szerzik. Amíg Janukovics hajlani látszott az EU-s csatlakozásra, (mert, hogy az emberek létfeltétele, élete, munkahelye neki sem számított) addig a cionistáknál szalonképes volt. Azonban amikor nemet mondott Ukrajna további, immár EU-s közvetítésű kifosztására mindjárt kegyvesztett lett az EU urainál.
Az egész politikai garnitúra, a közszolgálat vezetőivel együtt ugyanolyan korrupt, népellenes, és érzéketlen fosztogató, mint a magyarországi, vagy más eu- és usa béli társaik meg cionista gazdáik. Ami nem is csoda, hiszen ugyanazt az urat szolgálják mindahányan; a Mammont

Magyarországi „majdan-buli”
Az ukrajnai forgató könyvet próbálták hazánkra is ráerőltetni. Ennek elméleti és valós feltételei is megvoltak. Hiszen a mi országunkat ugyanolyan levitézlett, a cionistákkal kollaboráló országfosztók szolgáltatták ki a globális bankárkasztnak, saját meggazdagodásukért, mint pl. Ukrajnában, vagy egyebütt.
Ha becsületes, bátor és hozzáértő gerinces politikusaink lennének, akkor felforgatásra még gondolni sem tudnának a globális pénzoligarchák. Így azonban a magyar nép elégedetlensége, felháborodása, valamint a korrupt és dilettáns kormány iránti ellenszenv pedig már adott volt e művelethez. A provokátorokat, pénzt nem kímélve épp úgy pozícióba helyezték, mint a külföldi „szakértőket”, és politikusokat a Fidesz-kormány pedig hibát hibára halmozott. Ennek egyik oka a Fidesz pártban megindult szakadás, amelynek motivációja a hatalmi gazdasági pozíciókért folyó belső küzdelem, illetve az irányzatok harca a miniszterelnök befolyásolására. Az, hogy Orbánt melyiküknek mennyire áll módjában zsinóron rángatni, változó; mindig az adott eszközöktől, kapcsolatoktól és Orbán hiányosságaitól függ. (megjegyezzük ez a belső eltérő irányzatok harca kísérteties hasonlóságot mutat az MSZP, SZDSZ, stb. 90 óta előforduló pártok és a végstádiumban haldokló MSZMP belső harcaival.) E tekintetben sincs új a nap alatt.
Emlékeztetünk csak a legutóbbi, a net-adó, a megszállási szobor és hasonló ügyek kapcsán, hogy a hibás döntések, a nem egyértelmű és egyöntetű kiállás a fideszesek regnálását is végigkísérte. A folyamatosan hezitáló, és kállai-kettőst járó határozatlan, gyengekezű, döntésképtelen és népellenes kufárkodó kormányfőkből nem volt itt hiány az elmúlt 30 évben.

Bedöglött majdanos tervek
Hogy mindezek ellenére mégsem sikerült eddig a majdanista forgatókönyvet megvalósítani, egyáltalán nem a fideszeseken múlt.
Ahogyan az utóbbi évtizedekben sosem nyert egyetlen kormánypárt sem, hanem mindig az őket megelőző ellenlábas párt veszített. Azaz a másik még rosszabb teljesítményének, és a választók igen rövid emlékezetének köszönhették a hatalomba való cirkulálásukat, no meg a választási csalásnak és hazugságoknak.
A cionisták arra számítottak, hogy az általános elégedetlenséget kiváltó kormányintézkedéseket fel tudják használni egy jó kis hangulatkeltő sok–sok ostoba tüntetőt odavonzó demonstrációra, melyet aztán a megfelelő provokátorok majdanná alakítanak át a jól bevált „Állj az élére!” módszerével.
Csakhogy a rosszul megválasztott „vezéregyéniségek” önmagukat lejáratott „nagy ívű” szónokok, és műkedvelő ifjú titánok és titániák, akik túljátszották a szerepet, elég gyorsan leleplezték magukat.
A nem lefizetett honlapok pedig nem mulasztották el felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy mi folyik a háttérben. Magunk sem rejtettük véka alá, hogy mi zajlik a felszín alatt, s óvtuk olvasóinkat attól, hogy részt vegyenek ezeken a liberális és valójában EU-t népszerűsítő demonstrációkon, ahol pusztán a látszólagos tömegrészvétel illetve a megvezetett birka szerepet osztották rájuk a szervezők.
Ráadásul megvolt az a veszély is, hogyha elég sok embert tudtak volna összerántani, akkor a tömegpszichózis és a provokátorok beleránthattak volna sok beavatatlan naiv résztvevőt egy komolyabb konfliktus kirobbantásába, melyben a vezető szerep a liberálisok kezébe kerül a „balhét” pedig a nemzetiekkel vitetik el.
A rosszul megválasztott vezéregyéniségeken túl, a liberális provokátorok kudarca arra is visszavezethető, hogy a választott ügyeket nem sikerült felfújni elég nagy horderejűvé, sem az érintettek számát, sem a várható anyagi terheket tekintve, mindemellett még dilettánsan is interpretálták.
További ok, hogy korábban túl erőszakosan próbálták az embereket a magyarságtól idegen viselkedésre, és gondolkodásra rávenni, mely megjósolhatóan vissza is ütött.

Nem utolsó sorban a háttértámogatókra, a gyanús pénzmozgásokra, valamint a bevont hiteltelen hazai és külföldi politikusok kilétére és szándékaira is hamar fény derült.

Megoldási lehetőségek
Nos, nagyon reméljük, hogy a továbbra sem sikerül Budapesten megismételni a kijevi majdant. Mert ez nem a mi harcunk. Itt valójában globális bankárkaszt által létrehozott pro- és kontra csapat „küzd” egymás ellen. De ez a küzdelem csupán látszólagos, legalábbis eleddig annak tűnt, ezért egyik csoport sem volt felvállalható a magyarság és nemzetben gondolkodó kisemmizettek számára.

Ez a liberális cirkusz a látszólag több érdekű csoport esetleges összetűzése, – most, a Putyin látogatás valódi lehetőségeinek kiaknázását, – Budapest és Moszkva közös érdekeinek hatékony megvalósítását is tönkreteheti egyszer s mindenkorra.

Orbán előtt jelenleg egy történelmi lehetőség áll.
Azonban ebbe a lehetőségbe nem fér bele Orbán eddigi kállai-kettőse (oda- és visszalépése pl. a reverz gázszállítás stb. ügyekben), a cionista nyugat elvtelen háttéralkukkal terhelt kiszolgálása, vagy az ország valós érdekeinek kettős mércéjű sárba tiprása, sem gyávasága, de még a hatalomvágya sem, épp úgy, a kormány további hazudozásai és határtalan pénzéhségük sem.
Az ország megmentéséhez szükséges pénzeket nem további visszafizethetetlen hitelekből, népnyúzásból, multik támogatásból kell megvalósítani, hanem, ahogy Putyin is tette, az ellopott értékek és állami tulajdonok visszaszolgáltatásával, a további lenyúlás megakadályozásával.

Szász Gerda

Az óra most 11 óra 57 percet mutat. Legutóbb három évvel ezelőtt, 2012 januárjában módosítottak, akkor egy percet tekertek előre. 2007-ben emelték a világot fenyegető veszélyek közé a klímaváltozást, a lépést azzal indokolták, hogy olyan drasztikusan nőtt a légköri szén-dioxid mennyisége, hogy az is a bolygó létét veszélyeztető tényező lett. Legutóbb 1984-ben voltunk három perce a világvégétől, míg a legborúsabb jövőképet 1953-ban fogalmazták meg, hiszen akkor mindössze két percre jártunk a pusztulástól. Abban az évben robbantották fel az első hidrogénbombát. A jelenleg 17 Nobel-díjast is soraiban tudó szervezet – amelynek alapító között volt Einstein mellett Szilárd Leó és Teller Ede is – tudósai tegnapi nemzetközi sajtótájékoztatójukon arra hívták fel a figyelmet, hogy valóban az utolsó perceket éljük, de még van arra esélyünk, hogy elhárítsuk a katasztrófát. A kutatók azt is elismerik, hogy szerencsére eddig nem következett be atomkatasztrófa – miközben a világban ma is legalább 16300 nukleáris robbanófej van. Más kutatók azonban nem ennyire pesszimisták. Michael Oppenheimer, a földtudományok és a nemzetközi kapcsolatok kutatója, a Princeton Egyetem professzora ezt írta: „Úgy vélem, az emberiség átevickél a klímaváltozás válságán, ahogy már kilábalt az atomfegyverkezés veszedelméből is: nemzetközi együttműködéssel és helyi politikával korlátozta a kockázatait."

Hírfigyelő Szolgálat

A kormány, miközben hangzatosan "átvállalta" a települések tartozásait, ennek fejében olyan mértékben csökkentette a forrásaikat is, mintha egy családtól nemcsak az adósságát, de egyúttal a fizetését is elvette volna. Továbbá Fideszes kommunikációs trükknek minősülhet, hogy "átvállaltak" korábban önkormányzati feladatokat: elvették az iskoláikat, hivataluk egy részét - de jóval több támogatást is, mint amennyibe ezek kerültek. Magyarországon a 3200-ból 2900 önkormányzatnak egyáltalán nincs szabadon elkölthető pénze, tehát számukra egyszerűen értelmezhetetlen a "demokrácia" egyik alapszabálya, mely szerint az önkormányzatok "közjavaikkal maguk gazdálkodnak". Milyen célokat tud kitűzni, milyen fejlesztésekbe foghat egy település nulla forint nulla fillérből?!

Az is kommunikációs trükknek értékelendő, hogy a kormány azt mondja az önkormányzatoknak, hogy

„ezentúl ti gondoskodtok a szegényeitekről - és ha nincs miből, cserében fölajánljuk,

hogy annyi és olyan adót vettek ki a lakosságra, amilyet csak akartok”…

A labdát - a már nagyon is ismerős csellel - egyszerűen átdobta az önkormányzatok térfelére. Ezt tették akkor is, amikor azt mondták Fideszék:

- nem a lakosságot adóztatjuk, hanem a multikat, a bankokat, a telekommunikációs cégeket, miközben mindenki tudja, hogy ezek a túladóztatások a végén a mi - az egyes emberek, családok - pénztárcáját apasztják más jogcímek alapján.

A kormány a munkanélküliségi adatokkal - főképpen a beépített közmunkaprogrammal - bűvészkedik, de mindenki tudja, hogy a közmunkásokkal megszépített statisztika csupán a reménytelenség elfedésére szolgál.  Ahogy mondani szokták: az éhen haláshoz sok, a megélhetéshez kevés az a jövedelem, amiből erre futhatja és nem utolsó sorban ezzel nincs is megoldva semmi csak elodázva az egyre súlyosbodó elszegényedési probléma. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a válság óta tartósan eleve "csak" 11% (kb.500ezer fő - 4,5millió munkaképes van Magyarországon) volt a munkanélküliség a valóságban hazánkban? Ami most 4%-ra (kb.180ezer fő) csökkent a nagyszerű állampárti akciótervek alatt? Akkor miért is kellett volna még 2010-ben egy millió munkahelyet teremteni? Mennyien hagyták maguk mögött az országot? Mekkora a feketemunka aránya itthon? És még sorolhatnánk...

Számoljatok és gondolkozzatok!

Bíró Dalma