Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé
Armageddon nyomában
Keresztény altemplomból mélygarázs?! Ez, több, mint szégyen!
2015- március 3-án, kedden délután az Országgyűlés Városliget átépítéséről szóló vitájában Hegedűs Lórántné, a Jobbik képviselője megkérdezte Hoppál Péter államtitkártól, „miért nem építik vissza – a több száz milliárdos beruházás keretén belül – a magyarság egyik történelmi ereklyéjének számító templomot, amit egykoron Rákosi Mátyás robbantatta fel, és a magát nemzetinek és kereszténynek valló kormányzat miért folytatja Rákosi munkáját azzal, hogy mélygarázst(!) tervez a templom emlékhelyének területén.”
Az államtitkár válasza: „A Regnum Marianum kérdéskörére nem kívánok reagálni. Ezeket a mondatokat, engedjék meg, hogy elegánsan elengedjem a fülem mellett, hogy Rákosi Mátyás örökségét vállalja föl a mostani kormány; ilyen szamárságokra nem kívánok reagálni.”(Parlamenti jegyzőkönyv 17.30.)
Vagyis ha a Regnum Marianum végleges eltüntetése egy mélygarázzsal, nem lenne Rákosi örökségének a felvállalása, akkor mi? A „múltat végképp eltörölni” hagyomány felvállalása?
Vajon fel tudja fogni egyáltalán az államtitkár úr, hogy a válasza milyen szégyenteljes, kiknek az érdekével és álláspontjával azonos, és milyen mértékű tudatlanságra világít rá? Arról már nem is beszélve, hogy a képviselő kérdésére adott ilyen pimasz és tiszteletlen választ, hogy engedhet meg magának, egy közpénzből fizetett tisztviselő?
Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor gyakran hangoztatja, hogy hazánk keresztény ország.
Sajátos módon ebben a kereszténynek vallott országban keresztény templomok, emlékhelyek és temetők felújítására nincs sem akarat, sem pénz a kormány és az illetékesek részéről, ellentétben, a kisebbségben lévő, más felekezethez tartozókéval. Vajon miért?!
Amíg zsinagógák, izraelita temetők folyamatos felújítása, új múzeum építése zajlik a központi költségvetésből, addig a magyar történelmi keresztény Regnum Marianum templomnak, netán csak az emlékhelyének a létét még az emberek emlékezetből is ki akarják törölni. Valóban nem arra kell figyelnünk, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr mit mond, hanem arra, hogy mit tesz. Kiket képvisel ebben a jogos elvárásban?
A magyar politikai elit – tisztelet a kevéske kivételnek – botrányosan műveletlen, nem ismeri hazája igaz történelmét. Tudata még a kommunista oktatásügytől fertőzött. Emlékező beszédeik sem mentesek a tárgyi tévedésektől. S bár negyed évszázad eltelt a rendszerváltásnak csúfolt gengszterváltás óta, nem pótolták azt a történelmi és műveltségbeli információ anyagot, amit a tisztesség megkövetelt volna tőlük. Így fordulhat az elő, hogy egy olyan kiemelt magyar történelmi összefogást, mely a Regnum Marianum templomot hálából felépítette, ki akarják törölni a nemzet emlékezetéből.
Tanári mivoltomat soha nem tudtam megtagadni. Ennek jegyében szeretném a döntéshozók ismereteit bővíteni, a templom történetének összefoglalásával, hogy némi fogalmuk legyen arról, amiről a Regnum Marianum templomról illene tudniuk, és legalább egy keresztény emlékhely kialakítását biztosítani egy több százmilliós városligeti múzeumi negyed kialakításakor.
Köztudott, hogy múzeumi negyed kialakítását régóta tervezi a kormány, mely a Hősök terétől az Ajtósi Dürer sorig húzódna. Itt kellene tervezni a lerombolt templom helyreállítását is, mely gyakorlatilag szinte a múzeumi negyed közepén helyezkedne el. Kérdés, hogy az illetékesek miért zárkóznak el a magyar történelem e keresztény templomának még az emlékétől is, miért nincs bennünk hajlandóság a gondolat méltó képviseletéhez, miért akarják a nemzet tudatából kitörölni.
Csete György príma primisszima díjas építész, aki védnökséget vállalt a Regnum Marianum emlékhely kapcsán, egy beszélgetésünk alkalmával a következő, meglepő, hasznos, megszívlelendő kompromisszumos javaslatot tette.
A Regnum Marianum részleges újjáépítése régóta foglalkoztat. A régi templomot eredeti állapotába sajnos, nem lehet felépíteni. Arra gondoltam, mivel az alagsori szintbe betöltötték a felrobbantott templom összes törmelékét, azt kell onnan eltávolítani. A törmeléket rátenni a vaskefének csúfolt kommunista emlékműre, és ott a gyerekeknek egy szánkózó dombot kialakítani.
Az altemplom tökéletes épségben van, a 30-s években épült falak állnak. A falakat kívül a föld támasztja, belül pedig a törmelék. Tehát csak a törmeléket kell kitakarítani.
Ezt követően kell egy kiegyenlítő koszorút csinálni, hogy vízszintest kapjunk.
A koszorúból indítanék egy vasbeton lemez födémet. A födémre rátennék 2 kupolát. Az egyik közismert, mint modell, a Gellért Szálló előtt áll, mint kútház, mely a halásztelki templom modellje, de kőből készült, mert a halásztelki templom ragasztott fatartó.
Az altemplom feltárását a kormányzatnak kéne meghirdetni közmunka programként.
A közmunkát az arra rászoruló emberek végeznék, valamint olyan kommunisták, akik a bűneikből szeretnének valamennyit jóvátenni. Ez a legolcsóbb megoldás, mert a régi falakat használjuk fel, amit a kommunisták nem tudtak felrobbantani, mert azok a föld alatt voltak.
Mivel számomra a Regnum Marianum szívügy, nemrég személyesen felkerestem Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum igazgatóját. Neki is nagyon tetszett a gondolat. Alakult is egy bizottság, de sajnos nem tudtam a munkában részt venni, mivel az üzenet nem jutott el hozzám – zárta gondolatait Csete György.
Ezek ismeretében tekintsük át ennek a történelmi keresztény emléknek-templomnak dióhéjban a történetét!
Akár tetszik, akár nem, a nemzeti érzést és érdekeket megsemmisíteni akaróknak, itthon és a nagyvilágban, Magyarországnak Égi Királynője van, mivel István király halálos ágyán – 1038.augusztus 15-én – felajánlotta a koronát, az országot alattvalóival az Istenanyának, Jézus Krisztus édesanyjának, kérve vegye oltalmába a magyarokat.Így lett Magyarország égi királynője Mária, s az Istenanya földi királysága a történelmi Magyarország. A Regnum Marianum több, mint ezeréves tény mindig is élt, és él a magyarság tudatában és szívében.
A különböző forrásokban (Érdy-kódex 1526., Hartvik püspök legenda leírása, Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai 1882.) a felajánlás szavai a fordítás és az írói alkatok következtében kicsit eltérnek egymástól. A minimális szöveg eltérés ellenére a leírások mind megegyeznek abban, hogy Szent István király országát és népét a „Mennyei királyné”, „Ég királynője”, „mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja”-nak bízza oltalmába. Azóta hazánk, és a Szent-korona alá tartozó Kárpát-medence a magyarok Nagyasszonya, „Ékes királynénk, szép (Babba), Szűz Mária oltalma alatt áll.
Az Istenanya oltalmában való hit az ősi vallásunkkal (Atya, Anya, Fiú), hagyományainkkal (Boldogasszony) is összefügg. Ennek az oltalomban való hitnek, melyet a magyarság szíve mélyén, évszázadokon/ezredeken át megőrzött, ékes bizonyítéka a magyarság népi himnusza, a Boldogasszony Anyánk, mely Kölcsey Himnusza előtt született. Az Üdvözlégy Mária imádság, melyet mi magyarok másképp kezdünk elmondani. Bizonyítékok az úgynevezett Mária-zászlók, mely alatt hazánk szabadságáért küzdöttek, az 1848/49-es szabadságharcot is beleértve.
Ezt igazolja, hogy az 1919-s vörös terrort leverve, mely trianoni tragédiánkat is elősegítette, hálával, közadakozásból templomot építettek mely a közismert Regnum Marianum nevet kapta. A templom teljes neve Magna Domina Hungarorum, melyet Shovy Lajos plébános által vezetett Magyarok Nagyasszonya plébánia kezdett el építeni. 1921-ben Templomépítő Bizottságot hoztak létre Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök javaslatára.
Az indoklása az alapító okiratban így szerepel:
“Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezer éves integer-Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát.”
1925. október 10-én volt az ünnepélyes alapkőletétel Csernoch János, bíboros jelenlétében, azonban az építkezést – Kotsis István tervei alapján – csak 1926. augusztus 11 – én kezdődhetett meg. Az építész véleménye szerint a főtemplomnak – mivel a Regnum Marianum gondolata Szent István királyhoz kapcsolódik – román stílusban, a kor hangulatát kell tükröznie. A templom a gazdasági válság ellenére felépült. A templom pontosan a Damjanich utca tengelyében állt, bejáratával az Aréna út felé nézett. 1931-ben Serédi Jusztián hercegprímás szentelte fel. A tervezett 35 méteres harangtorony helyett, azonban csak a legalsó 16 méteres szakasza készült el. A háború alatt az amerikai bombák csodával határos módon elkerülték a templomot, csak a Damjanich utca 50-ben lévő kápolnában tettek kárt.
A háború befejezését követően Csiszár Ferenc atyát, a közösség vezetőjét, egyik napról a másikra az Andrássy út 60-ba vitték, majd elítélték „kémkedésért”.
1951. szeptember 23-án Mária Országát, azaz a Regnum Marianumot a Sztálin-szobor felállítása okán (Sztálin születésnapjára szánt ajándékként) – Rákosi Mátyás utasítására felrobbantották.
A felrobbantás ellen a hívők élőláncot alkottak a templom körül.
A tömeget az ÁVH tagjai oszlatták fel, majd a Regnum Marianum templomot robbantással döntötték össze. Romjai fölött kialakították a későbbi Felvonulási teret, bár a romokra nem tudták Sztálin szobrát felállítani, azt távolabb helyezték el, a Fasor tengelyénél, melyet az ’56-os forradalom kezdetekor a nép ledöntött.
A korábbi nemzeti emlékhelyet és egyházi kegyhelyet megszentségtelenítve itt évtizedekig a kommunista rendszer erőfitogtatása zajlott. Később még a nyomait is igyekezett eltüntetni a kommunista vezetés, fényképeit az építészeti szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha a templom sohasem létezett volna.
1969-ben a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján, a templom helyén a 19-s vörös terror emlékszobrát állították fel, melyet csak a rendszerváltozást követően távolítottak el a szobor-temetőbe.
1993 áprilisában II. János Pál pápa áldásban részesítette a kihallgatáson járt magyar cserkészeket, és a lerombolt templom újjáépítésére buzdított, „mely egyben elindítója, s jelképe lesz a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának”.
1993 szeptemberében, az Emlékezés Napján a jelenlévő hívek„elhatározták a templom újjáépítésének elkezdését, közel húszezer aláírással és félezer közéleti személyiség támogatásával. A templom újjáépítésének elindításával akarják magára ébreszteni a mai közömbösségbe kergetett társadalmat” – írja a Regnum Marianum története képekben” elnevezésű, képes füzetecske.
A mozgalomnak Keglevich István katolikus atya állt az élére, aki Kádár börtönében tíz esztendőt töltött rabságban. Sajnálatos módon összeütközésbe került a katolikus egyház kinevezett vezetőivel, akik eltérő véleményt képviseltek, s még a név használatát is megtiltották az atyának. Az amerikai magyarok 300 millió forinttal támogatták a templom újjáépítését, amit az akkori bíboros, érsek atya vett át. De nem az adakozás eredeti céljára, a Regnum Marianum templom újjáépítésére használták fel az adományt, hanem a Zomborhegy téren építettek templomot helyette. (Demokrata 1997.szept.18.) Megint csak felmerül a jogos kérdés: Miért? Kiknek és milyen elvárásoknak akartak megfelelni?
Keglevich István atya saját költségén felállítatta a templom helyén az emlék-keresztet, amit 2000 novemberében négy kommunista neveltetésű gimnazista kidöntött. Azóta mások többször is megrongáltak. Sajnálatos, de az atya már 2000 augusztusában meghalt, s ezzel a mozgalom megroppant. 2001-ben már Mária-szobor felállításában gondolkodtak. Azügy szellemiségéért kiálló Regőczi István atyát szintén félreállították, aki a zaklatások miatt a tervrajzokat is átadta a békesség érdekében Egresy Gábornak, a Regnum Marianum Egyesület új vezetőjének. Ezt követően az emlékhelyen álló keresztek emléktábláin még az eredeti feliratot is megváltoztatták.
2006 márciusában ismét híradás jelent meg a Magyar Demokratában, majd áprilisban A Keresztény Élet c. lapban, melyekben Hajnal György atya plébános kanonok (Zoborhegy) elképzeléseiről nyilatkozik, melyről sem az ügyben illetékes egyházi főhatóság, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal, sem Egresy Gábor az egyesület elnöke nem nyilatkozott. Nagyon megdöbbentő, de úgy tűnik, hogy a kettős identitású egyházi vezetők valamiért nagyon idegenkednek ettől a gondolattól.
2010-ben ismét erőre kapott a Regnum Marianum gondolat. Staudt Gábor és Hegedűs Tamás a Jobbik politikusai, határozati javaslatot nyújtottak be az Országgyűlésnek, melyben a városligeti a Regnum Marianum templom újjáépítését javasolták a magyar nemzet morális megújulása, a történelmi sebek orvoslása érdekében.
2011. március 16-án az MTI adott hírt, és a HVG-ben jelent meg cikk: Újjáépítenék a Regnum Marianum-templomot a Városligetben címmel.
A következőkről tudósítanak: Három hét alatt több mint 13 ezren fejezték ki egyetértésüket a városligeti Regnum Marianum-templom újbóli felépítését szorgalmazó civil kezdeményezéssel. Az internetes akciót szervező Váralja Szövetség a köztársasági elnökhöz és más közjogi méltóságokhoz fordul, támogatásukat kérve a szándék megvalósulásához – tudatta a szervezet szóvivője Porhajas Gábor: “Azt szeretnénk elérni, hogy a köztársasági elnök, a nemzeti erőforrás miniszter és más érintett hivatalok álljanak az ügy mögé” -fogalmazott a szóvivő.
A Váralja Szövetség, majd a Magyar Patrióták Közössége minden esztendőben megemlékezést tart a keresztnél.
Sajnálatos módon mellettük csak a Jobbik az, aki igazán szívén viseli ezt a kérdést. Több jobbikos ismert politikussal is gondolatokat cseréltem. Egyértelmű, hogy a Jobbik felvállalja, és küzd legalább a Regnum Marianum emlékhelyért. Sajnálatos módon tapasztalataim alapján ez nem mondható el a magukat nemzetinek valló kormány államtitkárairól, és politikusairól.
Pedig Orbán Viktor miniszterelnök úr mindenkor Európa keresztény hagyományait hangsúlyozza. A Regnum Marianum templom feltárása, vagy újjáépítése méltó feladat lenne, a miniszterelnök úr számára. Szerencsés lenne, ha keresztény magyar történelmi érdeknek a felvállalása is a nevéhez fűződhetne.
Mert abból a szerencsétlen helyzetből, melybe hazánk mára belesodródott, Isten segítsége nélkül nem tudunk kiszabadulni.
A kormánynak pedig kötelező feladata lenne, hogy:
“Az Országgyűlés, a kormánnyal a Magyar Katolikus Egyházzal, a Fővárosi Önkormányzattal, az érintett budapesti kerületi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködve a jelen országgyűlési ciklus végéig tárassa fel, és építtesse újjá a Rákosi Mátyás utasítására leromboltatott templomot.”
Államtitkárát pedig vonja felelősségre!
rövidített formában megjelent a KAPU márciusi számában
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Okszana megírta levelét
Donbasszban hétvégi üzemmódra csendesedett a “fegyverszünet”! Ami viszont nem jelent teljes csendet. Inkább üzengetések szintjén zajlanak az események.
A DNR bejelentette, hogy bizonytalan időre felfüggesztik a martalóctetemek átadását a kijevieknek, mert azok senkit nem hajlandóak átadni a DNR elesettjei közül. (Alapos ugyanis a gyanú, hogy nem minden milicista harcban halt meg, hanem a kínzásokba, amiknek nyoma van a holttesteken. Ez pedig Kijevre nézve nem lenne szép dolog!) Így hát Donbasszban “jegelik” a témát egyelőre.
Ma délelőtt Pervomajszk ismét belekóstolhatott az ostromba. Két hét pihengetés után a latortüzérség ismét ágyúzta a várost.
Peszkiben a már régóta megszokott aknavetőzgetéssel múlatják a felek az időt.
Avgyejevkából Donyeck északi lakótelepeit ágyúzzák a valcmanisták, no meg Szpartakot.
A donyecki reptéren kisebb bnalhé van. Éjszaka beszivárgott néhány martalóclövés, és elkezdett lövöldözni. Most velük van elfoglalva a reptéri milicia.
Gorlovkát öt valcmanista BMP közelítette meg ma délelőtt, és leadtak pár lövést a városra. De mielőtt nagyon nekibátorodhattak volna, egy kósza RPG egyet leolvasztott az ötből. A maradék négy erre kereket oldott.
Sirokinonál is folyamatos a csetepaté
Január 12-én Makejevkában egy latortüzér-gáránát becsapódott egy házba.Okszana édesapjával élt ott. Az apu meghalt, Okszana súlyosan megsebesült. Ványa Voronyenkohoz hasonlóan Okszana is Moszkvába került kórházi ápolásra. Műtétek sorozata után Okszana lábadozik, és jó esély mutatkozik rá, hogy fog tudni járni.
A kislány mos levelet írt. Valcmannak, Obamának és Merkelnek és Putyin elnöknek címezve.
“Ne öljetek meg bennünket. Hadd legyen gyermekkorunk. Ti nem tudjátok, hogy egy gyermeknek micsoda fájdalom elveszíteni a szüleit. Ti nem tudjátok mennyire fájnak a gránátok tépte sebek. Állítsátok meg a háborút!”
A levél elküldésre vár. Az orvosok most azon törik a fejüket, hogy miként tudnák eljuttatni Okszana levelét a címzettek részére!
https://balrad.wordpress.com/2015/03/28/okszana-megirta-levelet/
Prágában ma délutántól ellenzéki csoportok akcióznak az országon átmasírozó amerikai katonai konvojok ellen.
Az interneten szerveződött és mozgósított aktivisták a konvojok feltartóztatását akarják elérni útzáraikkal, a vonulási útvonalakon. A prágai hadügy jelezte, hogy a cseh katonai rendőrség is részt vesz a konvojok vonulgatásának biztosításában. A cseh közvélemény nagyobbik hányada útálattal viseltet az országban parádézgató amerikai latorsereglet iránt. Néhányan viszont kimondottan lelkesednek értük.
A blokkolni szándékozott latorhad a Baltikumból tér vissza Csehországon keresztül Bajorországi állandó fészkébe.
Civil ellenállásba ütközik az Egyesült Államok azon törekvése, hogy katonai erőt mutasson fel a balti államokban és Kelet-Európában - Csehországban újabb tüntetések zajlanak, és a kezdetben szervezetlen, kis létszámban megjelenő civil csoportokon kívül az ellenzéki pártok is elkezdenek bekapcsolódni a demonstrációkba.
Ezen a héten cseh aktivisták tüntetések sorozatát tervezték tiltakozásként az ellen, hogy az amerikai páncélos haderő elérte Csehország területét és erődemonstráció jelleggel átvonul az országon. Prágában ma délután is egy megmozdulás szerveződik, amit ezúttal a kommunista párt szervez. A megmozdulásban civil csoportok is részt vesznek, többek között a "Mondj nemet a bázisokra" nevű kezdeményezés, ami tiltakozik az ellen, hogy az amerikaiak katonai létesítményeket üzemeltethessenek Csehország területén. A megmozdulásban részt vesz a "Közvetlen Demokráciáért Mozgalom", valamint számos kisebb civil csoport is.
A csütörtökön tartott megmozduláson néhány száz fő vett részt, és a vasárnap tartott megmozdulásra is mintegy 400 fő jelentkezett eddig. Ez egy élethű képet mutat arról, mennyire használható a Facebook valós civil megmozdulások szervezésére, vagyis, hogy mekkora tömeget lehet mozgósítani, ha ahhoz nem áll rendelkezésre számottevő anyagi forrás, és egyik vezető politikai erő szervező potenciálja sem kapcsolódik rá a megmozdulásra. A vasárnapi megmozdulás - mivel nincs mögötte komoly anyai háttérbázis - egy valódi civil megmozdulásnak tekinthető, és elsősorban egy blokádot fog jelenteni, amit a civilek egy olyan, határ menti faluban próbálnak felállítani, ahol az amerikai konvoj vélhetően áthalad majd.
Az "Operation Dragoon Ride" részeként több tízezer amerikai katona és az amerikai hadsereg páncélosainak számos konvoja halad át Európán, hogy felsorakozzon az orosz határon. Az Egyesült Államok ezt azzal indokolja, hogy Európát védik az "orosz veszélytől", azonban azt ki kell emelni, hogy ez nem egy NATO megmozdulás, hanem az Egyesült Államok magánakciója Európa területén, és az amerikai elnök nem volt hajlandó személyesen egyeztetni Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral Stoltenberg Washingtonban tett látogatásakor, - vagyis egyáltalán nem egyértelmű, hogy a NATO katonai vezetése ellenőrzéssel rendelkezik az Európában zajló amerikai csapatmozgások felett.
http://www.hidfo.net.ru/2015/03/28/bekeparti-tuntetesek-zajlanak-csehorszagban
A rendszerváltás óta folyamatosan. MÁR MINDENT ELBUKTUNK!
Most már csak drukkoljunk nekik: hadd feszítsék a végsőkig a húrt. Gyűlöltessék csak meg magukat minden létező társadalmi csoporttal.
Sokan nemzeti katasztrófaként élték meg, hogy a Fidesz tavaly (trükkök százaival) újabb teljhatalmat szerzett az országban. Ma már egyre világosabban látszik: nagyon kellett ez a második ciklus ahhoz, hogy a kormányzó nagyurak végleg elveszítsék gátlásaikat és a pofátlanság olyan szintjére jussanak, ami a végső bukásba taszítja őket.
A hatalom torzítja a jellemet – a teljhatalom teljesen eltorzítja azt. Az elbizakodott fideszes pasák belebetegedtek a túlnyert 2014-es évbe – mint mohó kisember az 50 fogásos lakodalmi menübe. Tavaly október óta drámai mértékben elveszítették kapcsolatukat a valósággal és bezárkóztak egyre szűkülő belső világukba. Abba a világba, ahol a zsákmányszerzés (= a hatalom egyetlen célja) minden szabályt felülír és ahol az egyszerű állampolgár legfeljebb mint Kubatov-listázott droid vagy marketingcéllal sulykolt szlogen jelenik meg.
Tavaly ősz óta hetente robbannak ki az olyan kaliberű botrányok, amelyekbe bárhol a civilizált világban kérdés nélkül buknának bele az érintettek. Fel sem fogjuk az ezermilliárdos ÁFA-csalást, máris a belvárosi ingatlanmaffia borzolja a kedélyeket. Ki sem dühöngjük magunkat az MTVA-nak nevezett közpénzfaló hírhamisítókon, máris a nyakunkon az évszázad fideszes brókerbotránya. Közben pár hónap alatt cirka egymilliót zuhan a Fidesz rajongótábora. Vesszőfutásukat elégedett mosollyal nyugtázhatná minden igazságszerető ember – ha nem a mi bőrünkre menne a játék. De hát omlásában súlyos a légvár, ugyebár.
A jó hír, hogy a közérdek – ha kerülőúton is – de végül mégiscsak érvényre jut.
Hála Istennek, hogy győztek tavaly, így újabb 4 évig az ő öntelt ábrázatukat nézheti a nép. Az ő dermesztő arroganciájukat, az ő szélhámos kormányzásukat, az ő pofátlan gazdagodásukat.
Nagyon kellett ez a második ciklus ahhoz, hogy végleg torkig legyünk a Szijjártókkal, Rogánokkal, Lázárokkal. Kellett, hogy a pokolba kívánjuk az életünket megnyomorító gazembereket, az ájtatoskodó műkeresztényeket, a fácánvadászokat, az asszonyverőket, a strómanokat, a boltbezárókat, a kivagyi rongyrázókat.
Kellett még 4 év belőlük, hogy a közös tudásunk részévé váljon: a Fidesz-kormányzás egyenlő a totális közigazgatási megszállással, a kulturális és oktatási tébollyal, a keleti diktatúrák felé sodródással, az eszelős lopással.
Nyolc, az már fagyiból is sok – hát még ilyen évből. Nyolc év teljhatalom után már nincsen visszamutogatás. Orbán a hibás.
Most már csak drukkoljunk nekik: hadd feszítsék a végsőkig a húrt. Gyűlöltessék csak meg magukat minden létező társadalmi csoporttal.
Legyen most már minél nagyobb a katarzis, hogy egy életre megtanulja az ország: a Fidesz nevű bűnszervezet a leggátlástalanabb, legkorruptabb és legkártékonyabb brancs 1989 óta. Hogy meg kell szabadulnunk tőlük, különben nem lesz haladás és nem lesz béke ebben az országban.
Ilyen sötét felhők nem fognak vihar nélkül megtisztulni.
Egyszer kell bukniuk, de akkor nagyon.
(nyugatifeny)
Hol élnek a leggazdagabb magyar nyugdíjasok?
Hatalmas különbségeket találunk a átlagnyugdíjakban az egyes megyék közt: 34 ezer forinttal kapnak többet a nyugdíjasok - átlagosan - Budapesten, mint Szabolcsban.
Mint az az alábbi - a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült - térképen is látszik, Budapesten az átlagos öregségi nyugdíj 137 124 forint havonta. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mindössze 103 105 forintot kapnak átlagosan a nyugdíjasok. Hasonlóan alacsony összeget kapnak az idősek Békésben (103 867 forint) és Bács-Kiskunban (103 667).
A fővárosi csúcsnyugdíjhoz a legközelebb a Komárom-Esztergom megyei nyugdíjasok állnak: nekik átlagosan 119 830 forintot visz a postás (vagy ennyit utalnak bankszámlájukra).
Idén januárban az átlagnyugdíj összege 117 372 forint volt, az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege pedig havi 28 500 forint.
A 2015 januári emelés után ma Magyarországon a nyugdíjrekorder 1 308 565 forintot kap havonta - tudta meg a Pénzcentrum az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól (ONYF). Általában magas nyugdíjhoz azok juthatnak, akik az életpályájuk alatt rendszerint magas jövedelemmel voltak bejelentve, és a nyugdíjkorhatárhoz képest jóval később például 75-80 évesen mentek nyugdíjba.
Pénzcentrum
Bandaháború Döbrögi Magyarországán
Azt mondják, mifelénk a kartellezésnek hosszú távon mindig az a nyertese, aki feldobja a többieket: ő nemcsak a lopott pénzt tarthatja meg, de még szabad elvonulást is kap. Hogy a modell változatlanul működik-e, a Közgép-kartellügy kimenetele fogja demonstrálni.
2013-ban járunk, a NER (mindeddig) legszebb évében: éppen sikerült kilábalni a matolcsysta gazdaságpolitika keltette gazdasági miniválságból, beindul a rezsicsökkentés, a fideszes gazdasági holdudvar cégei virágoznak. A Közgép sorra nyeri a közbeszerzéseket, köztük az M4-es az Abony és Fegyvernek közötti 28,9 kilométeres szakaszának felépítését 110 milliárd forintért (közel 3,9 milliárdért kilométerenként).
Az akkor még Orbán Viktorral zavartalan barátságot ápoló Simicska Lajos cége itt nem egyedül győz, hanem a Colas, a Swietelsky és az A-Híd társaságában, de az ár még akkor is magasnak tűnik, ha osztozni kell rajta: néhány évvel korábban az M7-es völgyhidastul csak 2,8 milliárdba került kilométerenként (és a Fidesz abból is botrányt csinált). Tény, hogy az Abony–Fegyvernek szakaszon lesz két Tisza-híd és egy hosszú töltés is, völgyhíd viszont nem – és 3,9 milliárd mindenképpen sokkal több mint 2,8 milliárd.
Még mindig 2013-at írunk, amikor egy ellenzéki képviselő részletes beadvánnyal fordul először Németh Lászlóné fejlesztési miniszterhez, majd Orbán Viktor miniszterelnökhöz az M4-es miatt. A dokumentumokból kiderül, hogy ennél még Németországban is olcsóbbak az autópályák, pedig ott német mérnökök és német munkások dolgoznak, német bérekért. Némethné szerint nincs itt semmi kérdeznivaló: gyenge a forint, drága a hitel (Magyarország rosszabbul teljesít?), ezért szálltak el a költségek.
Az Orbán nevében válaszoló Lázár János azzal hárítja el az érdeklődést: megdrágult az aszfalt és a bitumen (mitől vajon, ha az alapanyag, vagyis az olaj olcsóbb lett, a gazdasági válság miatt pedig visszaesett a kereslet?), kormányzati közbeavatkozásra semmi ok. Eltelt szűk két év, Simicska és a Közgép kegyvesztetté vált. Az időközben a finanszírozó Brüsszelig jutott, a brutális árat is tartalmazó aktán átrágta magát az eurobürokrácia. Hogyan, hogyan nem, de éppen akkor jutottak a bizottság illetékesei a kartellgyanút megalapozó adatokhoz, amikor nálunk az Orbán–Simicska-vita eldurvult. Nem vádolunk és nem mentegetünk senkit, csupán időrendbe szedtük a történet tényeit.
Ez az ügy akkor is pont ilyen necces volt, amikor a nemzeti ügyek kormánya tökéletesen rendben lévőnek találta – és talán nem csak nekünk furcsa, hogy most azok tartják el maguktól a leghatározottabban, akiknek már két éve a kezükben volt minden adat és eszköz a közbelépéshez. Ha véletlenül úgy adódna, hogy a kartellbírságból éppen a Közgép fizetné a legtöbbet (vagy az egészet), miközben anno nem is az övé volt a legnagyobb szelet a tortából, akkor soha senki le nem mossa a fideszes élcsapatról, hogy amit művel, az nem kormányzás, hanem bandaháború.
(Hargitai Miklós)
Tiltakozás az amerikai haderő kelet-európai jelenléte ellen
Holnap délután 15:00-kor civil csoportok tüntetést tartanak Budapesten az amerikai katonai jelenlét ellen - a megmozdulás az amerikai nagykövetség épülete előtt kezdődik, majd a tüntetők több másik helyszínre is átvonulnak. A szervezők hangsúlyozzák, az amerikai csapatok átvonulása térségünkön provokatív jellegű, és tiltakoznak az ellen, hogy az Egyesült Államok kelet-Németország határain túl haderőt állomásoztasson Európában. "NATO tagságunk veszélybe sodorja Magyarországot egy esetlegesen kitörő háború esetén. Szerbia példáját tartjuk helyesnek, mely ország a napokban is deklarálta, hogy nem kíván NATO-tag lenni."
A szervezők állásfoglalást tesznek amellett, hogy "a világbéke fenntartásához egy közép-európai demilitarizált, semleges sávot kell létrehozni, és nem szabad támogatnunk az USA és a NATO provokáló jelenlétét közép-európában, és Ukrajnában. Ukrajna területi integritásának kérdését a népszavazások kell, hogy eldöntsék, így támogatjuk az 1991-es kárpátaljai népszavazás eredményének érvényesítését."
Napokkal ezelőtt a balti országok és Ukrajna határára tartó amerikai páncélos haderő elérte térségünket. Március 14-én amerikai páncélosokat vasúti úton szállítottak Magyarországon keresztül, az amerikai haderő átvonulása Lengyelországban és Csehországban is a lakosság tiltakozását váltotta ki, és tömeges ellentüntetések kezdődtek.
A tüntetés célja "a magyar lakosság tájékoztatása az USA csapatainak kelet-európában történő jelenlétéről, és felhívás ennek veszélyeire, valamint NATO tagságunk esetleges újratárgyalásának felvetése."
A megmozduláshoz itt lehet csatlakozni (klikk a képre):
Úgy bánunk a talajjal, mint a piszokkal. Ez egy végzetes tévedés, mert az életünk múlik rajta.
Háború, pestis, de még a klímaváltozás is kofalárma ehhez a problémához hasonlítva. Ha tönkreteszed a talajt, mindannyian éhezni fogunk.
 |
| A talajművelés egyetlen formája sem összeegyeztethető a talajvédelemmel, rengeteg egyéb lehetőség van a gazdálkodásra művelés nélkül. |
Képzelj el egy csodálatos világot, egy bolygót, ahol nem létezik a klímaváltozás fenyegetése, elegendő édesvíz áll rendelkezésre, nincs antibiotikumrezisztencia, nem fenyeget az elhízás válsága, nincs terrorizmus, nincs háború. Nyilván, akkor már nem kellene aggódni a legnagyobb veszélyek miatt? Sajnálatos, hogy ez kevés.
Még akkor is, ha minden más gond valami csodával határos módon megoldódna, végünk, ha nem foglalkozunk egy olyan jelentéktelen üggyel, ami hónapokig nem jelenik meg sehol az újságokban.
Ez az ügy szó szerint - és úgy tűnik - képletesen is itt van alattunk. A médiamegjelenések alapján megítélni nehéz volna ezt az ügyet, mert a legtöbb újságíró méltatlannak találja témának, mégis minden ember élete ezen múlik.
Ezt már jó régen tudta az emberiség, Krisztus előtt 1500 körül egy szanszkrit nyelvű Védikus szövegben találjuk az alábbiakat:
"Ettől a marék talajtól függ a túlélésünk. Gondozd és élelmünk megterem benne, biztosítja a tüzelőt, a menedéket és szépséggel vesz körül minket. Élj vele vissza és a talaj összeomlik .s meghal, s magával viszi az emberiséget is a halálba."
Az ügy nem változott azóta sem, de az emberek igen. A földtulajdonosok világszerte a talajpusztítás olyan intenzív orgiájában vesznek részt, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerinta világon átlagban már csak 60 évre maradt elegendő termőtalaj. Még Angliában is, amit elkerülnek a trópusi felhőszakadások, amelyek oly gyorsan lemossák a termőtalajt a kitett földeken, a Farmers Weekly jelentésében már csak 100 aratásra maradt tartalék az angol talajokban a talajpusztulás mértéként figyelembe véve.
 |
| Van aki már gyermekként is tudja, hány milliárd élőlény pusztul el a szántásnál - és a parasztok mit tudnak? |
Az ENSZ becslése szerint évente 6 millió hektár új termőföldre volna szükség, hogy lépést lehessen tartani a világ növekvő élelmiszerigényével. Ezzel szemben évente 12 millió hektár termőterület vész el az ember által okozott talajerózió és szikesedés eredményeként. Rommá alázzák a termőföldeket, majd arrébbállnak, hogy újabb felbecsülhetetlen értékű esőerdőket és egyéb érzékeny életközösségeket zúzzanak szemétté és füstöljenek el az égbe.
A talaj szinte mágikus anyag, egy élő rendszer, amelyben a geológia, kémia, fizika és a biológia találkozik, elérhetővé téve a tápanyagokat a növények számára.
Abban a maréknyi talajban, amit a Védikus mester mutatott tanítványainak, több mikroorganizmus található, mint amennyi ember valaha is élt a Földön. Mégis úgy bánnak vele, mint a piszokkal.
Pontosan azok a technikák, amelyek a világ táplálását célozták meg, fenyegetnek bennünket éhhalállal.
Egy épp mostanában kiadott tanulmány az Anthropocene folyóiratban elemzi egy tizenegyedik században keletkezett francia tó üledékét. Ebből kiderül, hogy az elmúlt évszázadban a fokozódó intenzitású gazdálkodás a talajerózió mértékét hatvanszorosára emelte.
 |
| Mindennapos látvány a szántás eredményeként - halott talaj, nulla aggregátstabilitás, elvesző termőtalaj az első esőnél |
Egy másik brit tanulmány azt mutatja, hogy Angliában a közösségi kertekben a talaj - a kis városi parcellákon, ahol az emberek még kézzel dolgoznak - harmadával több szerves szenet és 25%-al több nitrogént tartalmaz, mint a mezőgazdasági földek. Ez is egy oka annak, hogy a kisparcellás termeléssel 4-11-szer többet termelnek a közösségi kertekben hektáronként, mint a parasztok, kint a szántón.
Bármikor megemlítem ezt a kérdést, az emberek azt kérdezik: "De a parasztok biztosan érdekeltek a talajuk gondozásában?" Nyilván, vannak olyanok is, akik kiváló gazdák, akik igyekeznek a talajukat jó formában tartani. De ott van a többség, azok a földtulajdonosok, elsősorban a bérbeadók, akik megengedik a bérlőknek, hogy a gyors profit kedvéért darabokra tépjék a földjeiket. Még a jó gazdákat is akadályozza a gazdasági és politikai rendszer, amelyet nem is lehetett volna jobban megtervezni a maximális frusztráció érdekében.
Szóval miért is adják fel az ökogazdák egész Anglia szerte?
2015 a Talaj Nemzetközi Éve, de honnan is tudná ezt a legtöbb ember. Januárban a Westminster kormány közzétett egy sor új, a talajjal kapcsolatos jogszabályt, épp csak kismértékben jobbat, mint a lecserélni szándékozott, de teljesen elenyésző mértékű változást hozott a probléma mértékéhez képest. Nincs semmiféle szankció benne a túlélésünk kockáztatására, leszámítva az állami támogatás részleges visszatartását.
De még ezt a szánalmas változást is elviselhetetlenek tekinti a Nemzeti Paraszt Szövetség (NFU), amely keserű panaszokkal nyugtázza az új jogszabályokat. Néha úgy érzem, hogy az NFU csak azért létezik, hogy a rossz gyakorlat bajnoka legyen, blokkolva a pozitív változások lehetőségét.
Kevés látvány hátborzongatóbb, mint az a vidámság, amivel az NFU az elmúlt évben ünnepelte az Európai Talajvédelmi Keretirányelv halálát, az egyetlen olyan intézkedést, ami képes lett volna feltartóztatni a talajerózió válságát. Az egymást követő Brit kormányok által támogatott NFU nyolc évig harcolt, hogy lerombolja az irányelvet, majd egy tyúkólnyi kiskakas módjára kukorékolta világgá győzelmét.
Visszatekintve erre a szánalmas epizódra, korunk példázatát látjuk.
Nem sokkal azután, hogy a gazdasági miniszter, Matthew Hancock bejelentette, hogy "az üzleti élet lesz felelős a reformok irányításáért", a szakmai szervezetek képesek lesznek "felülvizsgálni az ágazatokra vonatkozó szabályzatok érvényesítését". Az NFU volt az egyik a két első kiváltságos szervezet közül. Hanckock elmagyarázta, hogy "minden része ennek a kétség kívüli üzletbarát tervnek az angol nép pénzügyi biztonságát fogja növelni." Azonban ez nem fogja sem a biztonságot növelni, sem a pénzügyit, sem egyebet.
Mi több, egyenesen aláássa azt.
A kormány deregulációs javaslata, ami mostanra már befejezte a parlamenti körútját, arra fogja kényszeríteni a a szabályozókat - beleértve a talaj védelmével megbízottakat is - hogy "figyelembe vegyék a kívánatos gazdasági növekedés előmozdítását". Azonban a közrend védelmében a rövidtávú növekedés veszélyezteti a hosszútávú túlélést. Ez az "egyértelműen üzletbarát terv" deregulációja ítél minket halálra.
Többé már a probléma tanulmányozására sem lesz lehetőség. Csak egyetlen egyetem - Aberdeen - ajánl talajtani szakot és diplomát, az összes többit bezárták.
Ez az, ami felborítja a civilizációkat. A háború és a pestis megölheti az emberek nagy százalékát, de a legtöbb esetben a népesség helyreáll.
Amikor azonban a termőtalaj vész el, minden vele bukik. (Bővebben lehet a témáról olvasni a Dirt: Erosion of Civilisations és a Topsoil and Civilization könyvekben, miként is játszott fontos szerepet a legnagyobb birodalmak bukásában a termőtalajok tönkretétele)
Most a globalizáció biztosítja, hogy ez a katasztrófa mindenhol egyformán jelentkezik. A globalizáció kezdeti fázisában növekszik az ellenállóképesség, az emberek már nem függnek a helyi termelés szeszélyes klímától függő eredményeitől.
De ahogy haladnak, terjednek ugyanazok a romboló hatások a Föld minden sarkába, aláássák az ellenállóképességet, ahogy mindenhol egyformán rombolják le az élő talajt.
Majd minden más probléma felületes gond ehhez képest. Ami nagy válságnak tűnik, az mind enyhe és múlandó, annak fényében, ahogy folyamatosan szivárog el a létezésünk alapja.
A talaj ügyének elkerülését talán a legnagyobb társadalmi csend övezi. Az emberek a természet erőitől történő lassú elszigetelése bátorítja az élet dematerializálásának hitét, hogy már nem táplálék és a víz a legfontosabb, hanem a bitek és bájtok. Ez az elképzelés igazán szórakoztató lehet olyan emberek számára, akik soha nem tapasztalták meg a komoly nehézségeket és akik ezáltal teljesen felkészületlenek a létfenntartás biztosítására.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy híjában állnánk a megoldásoknak. Míg úgy tűnik, hogy a talajművelés bármilyen formája nem összeegyeztethető a taljvédelemmel, számos egyéb megoldás állhat a helyébe.
A világ számos részén egymástól függetlenül kísérleteznek a gazdálkodók a no-tillel, a direktvetéssel (talajmegőrző mezőgazdaság néven is ismert), gyakran rendkívüli eredményekkel.
Több tucat módszer áll a rendelkezésre és soha nem kellene többé csupasz talajt látnunk.
Angliában azonban, mint az egyik leggazdagabb nemzetnél, még éppen hogy csak elkezdődött a kísérletezés a technológiákkal, a Practical Farm Ideas magazin legjobb erőfeszítései ellenére is.
Néhány módszer egyenesen a permakultúra témakörébe tartozik - összetett természetes rendszerekkel dolgozik, ahelyett hogy igyekeznék leegyszerűsíteni és helyettesíteni azokat. Olyan úttörők, mint Sepp Holzer vagy Geoff Lawton figyelemre méltó hozamokat értek el zöldség és gyümölcstermesztésben olyan helyeken, amelyek mezőgazdasági termelésre alkalmatlannak minősülnek: 1100 méterrel a tengerszint felett az osztrák Alpokban vagy az erősen szikes, sóterhelt sivatagi mélyföldeken Jordániában.
 |
| Geoff Lawton- Greening The Desert projekt eredménye 3 év alatt Jordániában. Ki beszél Magyarországon elsivatogosodásról? |
Azonban annak ellenére, hogy a kormány 450 millió fontot költ mezőgazdasági kutatásokra és fejlesztésre - méghozzá olyan technikákra, amelyek tönkreteszik a talajt - a permakultúrát meg sem említik a két fő támogató szervezet honlapján (NERC és BBSRC) vagy bármelyik másik intézményben.
A romboló, rövidtávú szemlélet macsó elkötelezettsége úgy tűnik ellenáll minden bizonyítéknak és logikának. Sebaj, hogy kipusztul az élet a Földön, mi csak szántunk tovább...
Védelmi miniszternek nevezik ki a Jobb Szektor vezetőjét
Ukrán sajtóorgánumok a miniszterelnökre és Anton Gerascsenkora, a belügyminiszter tanácsadójára hivatkozva azt állítják, hogy Dimitrij Jaros, a Jobb Szektor vezetője a védelmi miniszteri pozíció várományosa, kinevezésére nemsokára sor kerülhet. Jaros azért cserébe kapja meg a védelmi miniszteri posztot, hogy integrálja a Jobb Szektor tagjait az ukrán fegyveres erők struktúráiba.
Gerascsenko nyilatkozata szerint "meg tudom erősíteni, Dimitrij Jaros ajánlatot kapott az elnöktől a védelmi minisztérium vezetésének átvételére. Én személy szerint preferálnám, ha Jaros a közszektorban kapna pozíciót." A belügyminiszter tanácsadója ezt az ukrán 5-ös csatornán nyilatkozva közölte csütörtök este. A tanácsadó hozzátette, "Jaros kifejezetten unja a parlamenti munkát, emellett komoly sérülést szerzett a harcokban. Támogatom, hogy a jövőben együtt dolgozzunk Ukrajna önkéntes védelmi erőinek megszervezésében."
Dimitrij Jaros januárban szerzett komolyabb sérülést Donyeck környékén, és bár egyelőre nem erősítette meg, hogy elfogadja az elnök ajánlatát, az ukrán sajtó már kész tényként kezeli kinevezését.
A Jobb Szektor nevű neonáci szervezet 2013-2014 fordulóján aktívan közreműködött a legitim kormány eltávolításában. A szervezet aktivistái eleinte készpénzes kifizetéseket kaptak az amerikaiaktól azért, hogy az álcivil tüntetések során összeütközéseket provokáljanak ki a rendőri erőkkel. Így Ukrajna destabilizálása belpolitikai látszatot kapott, mivel az utcai harcokban hazai mozgalmak is részt vettek. A legitim kormány eltávolítását követően a Jobb Szektor tagjait besorozták azokba a önkéntes zászlóaljakba, melyeket "Ukrajna területi egységének védelmére" hivatkozva küldtek el a frontra.
A Jobb Szektor eredetileg egy sablon nemzetiszocialista szervezet volt, zsidóellenességük mellett oroszellenes propagandát is folytattak, ami felhasználhatóvá tette őket a nyugati érdekszférát kiterjeszteni szándékozó erők számára. A kijevi puccs forgatagában több zsinagóga is leégett, mígnem a Jobb Szektoron belül is vezetői változások történtek és attól a ponttól elsősorban az oroszellenességre összpontosítottak. Az atlantista kormány hatalomra juttatását követően Olekszandr Muzicsko, a Jobb Szektor egy térségi vezetője nyíltan hangoztatta, hogy Kijevben egy zsidó kormány jutott hatalomra, és a forradalmat tovább kell folytatni, mert az igazi ellenség Kijevben van. Muzicskot egy rendőri rajtaütés során agyonlőtték.
A Jobb Szektor tagjait az orosz többségű régiók függetlenedését követően beintegrálták a kijevi kormány irányítása alatt álló önkéntes zászlóaljakba, a fronton az első sorban harcoltak, mivel a Washington geopolitikai céljait kiszolgáló kormánynak hasznos volt a szervezet oroszellenessége. A kormány részben az oroszellenesség formájában megnyilvánuló "idegengyűlölet" hasznossága, részben a belső ellenzékkel való leszámolás reményében küldte őket a frontra, gyakran hiányos felszereléssel, és ellátás nélkül, hogy a szélsőjobboldali ellenzék soraiból lehetőleg minél többen haljanak meg a fronton.
A Jobb Szektor mindvégig nyugati támogatás alatt működött, Kijev a nyugati hitelekből fegyverezte és pénzelte a szervezet tagjait, a nyugati sajtó pedig egy éven át hallgatott a szervezet tevékenységéről. Az antifasiszta szervezeteket szintén nem zavarta a Jobb Szektor, mivel támogatóik céljait stabilan kiszolgálták.
Az atlantisták és a szélsőjobboldal látványos együttműködésében akkor kezdtek el problémák jelentkezni, mikor valószínűsíthetővé vált a békefolyamat, és a kormány többé nem tudott számolni azzal, hogy elküldik őket a frontra meghalni. A Jobb Szektor tagjaival feltöltött önkéntes alakulatokat Kijev több alkalommal be akarta tiltani, ilyenkor a szervezet fegyveresei rendszerint felvonultak a fővárosba, és a védelmi minisztérium épülete előtt kiharcolták a további támogatásokat. A minszki megállapodást megelőzően már arról érkeztek jelentések, hogy az ukrán fegyveres erők 17 zászlóalja nem az ukrán katonai vezetésnek, hanem a Jobb Szektor vezetőjének parancsait követi. Így lett Dimitrij Jaros védelmi miniszter, a nyugati liberális sajtó pedig szembe kell nézzen azzal a ténnyel, hogy egy olyan összetételű kormányt kell pozitív színben feltüntetnie, melynek tagjai tavaly februárban még zsinagógákat égettek. Bravúros propagandamutatványokra számíthatunk, mert az atlantista kormány barát, a neonáci nem barát, de a liberális sajtó az anyagi támogatók megrendelésére valahogy egy közös nevezőre hozott hazugságot kell kovácsoljon az igazság nekik tetsző és nekik nem-tetsző részleteiből.
http://www.hidfo.net.ru/2015/03/27/vedelmi-miniszternek-nevezik-ki-jobb-szektor-vezetojet