A kínai - állami tulajdonú - Xinhua hírügynökség egy írása új hangot ütött meg a NATO terjeszkedésével kapcsolatban - a Xinhua azt írja, a nyugati katonai tömb saját létezését próbálja megindokolni az ukrán válság gerjesztésével. "A szeptember 5-én lezárult NATO csúcstalálkozó volt a szervezet legfontosabb találkozója a hidegháború vége óta. Ezen a csúcstalálkozón a NATO úgy döntött, hogy különleges gyorsreagálású erőt telepít a kelet-európai térségbe, tagállamai fegyvert szállíthatnak Ukrajnába, miközben a NATO bejelentette igényét az ukrán hadsereg "támogatására" a parancsnokság, kommunikáció és logisztika terén. Mindezen intézkedések célja, hogy tovább provokálják Oroszországot, valamint, hogy közvetlen fegyveres konfliktust tartsanak fenn az orosz felkelőkkel Kelet-Ukrajnában. De az továbbra is kérdéses, hogy a NATO milyen eredménnyel tudja végrehajtani mindezt".

A Xinhua hírügynökség egyben megjegyzi, hogy a NATO létezése a Szovjetunió összeomlása után szükségtelenné vált, katonai tömbként is mind inkább jelentéktelenné válik, és nem tud megbirkózni az egyre halmozódó problémákkal. A hidegháborús korszakban a NATO létezése a Varsó szerződés ellensúlyozásával volt megindokolva. A Szovjetunió összeomlását követően azonban a NATO továbbra is fenntartaná korábbi pozícióját, aminek mára már nincs létezési alapja.

"Oroszország többször figyelmeztette a nyugati országokat, hogy a NATO Európába telepített rakétarendszere sérti az érdekeit és fenyegetést jelent, valamint Moszkva garanciákat kért arra vonatkozóan, hogy a rakétarendszer nem irányul Oroszország ellen. A NATO azonban nem biztosított ilyen garanciákat". A Xinhua azt is kifejtette, a Szovjetunió összeomlása rákényszerítette a NATO-t, hogy felhagyjon az Oroszország elszigetelésére törekvő politikával, - az ukrán válság egy mesterségesen generált válság, egy eszköz arra, hogy indokot teremtsen a korábbi politikához visszatéréshez.

A Xinhua hírügynökség retorikai váltása annak tudható be, hogy korábban Oroszország és Kína megállapodást kötött a két ország külpolitikájának összehangolásáról. Ha a nyugati országok tovább folytatják a provokációt és a háborús készülődést, Kína is fenyegetésnek fogja értelmezni egy olyan katonai szervezet terjeszkedését, aminek létezése évtizedekkel ezelőtt értelmetlenné vált. Nem kizárt, hogy a nyugati szankcióháborúnak az fog véget vetni, hogy Kína beavatkozik a szankciós játszmába, ami igen érzékenyen érintené a nyugatot.

Kína és Argentína magas szintű megbeszéléseket folytatott a hét végén - a tárgyaláson a két ország elnöke vett részt, és nagy volumenű megállapodásokat kötöttek meg; Kína növeli az Argentínából érkező mezőgazdasági termékek mennyiségét, Argentína pedig nagy beruházásokkal bízza meg kínai partnerét. A legnagyobb ezek között az argentin vasúthálózat 1500 kilométerének fejlesztése, valamint két árapályerőmű építése.

A hétvégi találkozó kiemelkedő jelentőségű abban a vonatkozásban is, hogy a 7.5 milliárd dollárnak megfelelő értékű üzletet már nem dollárban, hanem jüanban bonyolítják le. Kína és Argentína éves kereskedelmi összege eddig meghaladta a 14.5 milliárd dollárt; ez újabb 14 és fél milliárd dollár, amely a kereskedelemben forgott, és most jobb híján az amerikai gazdaságba kerül vissza. Ezért kötelezik az USA pénzoligarchái Európa bankjait arra, hogy dollárt vásároljanak és ennek ellenértékeként kötvényeket bocsássanak ki. Ahogy legutóbb Vietnam, most Argentína is csatlakozott a dollármentes kereskedelemhez.

Buenos Aires mostani kínai megrendelései egy dolgot világosan megmutatnak; Argentína a vasúti hálózatot és az energiaszektort fejleszti nagy ütemben, ami egyértelműen jelzi azt a szándékot, hogy most az ipar nagyarányú fejlesztésére készülnek. Akkor pedig az országnak sokkal több olajra és gázra is szüksége lesz. Vagyis a kínai-argentin megállapodás megkongatja a vészharangot London felett, mivel a Falkland-szigetek mellett nagy kiterjedésű lelőhelyek nyugszanak, Argentína pedig nem tett le azon szándékáról, hogy visszaszerezze a szigeteket, melyeket Nagy-Britannia még a gyarmati időkben szerzett meg, de Argentína felségvizein találhatóak.

Először tavasszal lehetett arról nyilvánosan is hallani, hogy távozik Magyarországról a CitiBank, azt megelőzően pedig fokozatosan leépítik vidéki érdekeltségeiket. Mostanra mindez beigazolódott, már konkrét dátumot is lehet tudni; szeptember 26-án zárják be a debreceni, győri és miskolci fiókot. A fiókbezárások így is elhúzódtak, márciusban ugyanis az a hír jutott ki, hogy még abban a hónapban bezárják a vidéki fiókokat és előzetes bejelentés nélkül elküldik az alkalmazottak kétharmadát. További fél év után azonban most tényleg bezárnak minden vidéki fiókot, egy kivételével; Székesfehérváron még átmenetileg lesz CitiBank, de nem tudni, meddig.

A Citibank 1985-ben, a rendszerváltás előkészítésekor kezdett működni Magyarországon több nyugati bankkal együtt. Most, hogy már érződik egy újabb rendszerváltás előszele, pedig több nagy nyugati bankkal együtt távozik az országból. A bezárt fiókoknál lévő ATM-ek szintén megszűnnek.

A CitiBank azzal magyarázza a távozást, hogy globális viszonylatban csak a nagyvárosokban lesznek jelen, vidéki fiókokat már nem nyitnak. A bank távozása így egybekötődik a vidék leépülésével, a vidéki ügyféllel anyagi okokból már nem foglalkoznak, ehelyett huszárvágással bezárják a fővároson kívüli érdekeltségeket és a nem nagyvárosban élő embereket nem tekintik potenciális ügyfélnek. A bank lépése nevezhető egyszerűen globalista arroganciának is, bár a Citibank szintén komoly bevételkiesést szenvedett el a bedőlt hiteleknek köszönhetően, így a gyakorlatban az lehet a kivonulás fő mozgatórugója, hogy a csökkenő profit miatt egyszerűen odébbállnak és itt hagyják az országot.

A New York Times liberális média egy publikációban sürgette, hogy az Európai Bizottság minél hamarabb vonja meg az uniós forrásokat Magyarországtól. A liberális sajtóorgánum arra hivatkozva tartja szükségesnek a magyar kormány anyagi mozgásterének csökkentését, hogy Orbán Viktor illiberális államról beszél, emellett a kormány jelentős lépéseket tesz a média irányítás alá vonására. A NYT publikációja részletezi is, hogy a kormány a média hirdetési bevételeinek csökkentésével akarja rossz helyzetbe hozni az ellenzéki sajtót, hogy így azt nyomott áron felvásárolhassa. A liberális sajtóorgánum leginkább azt tartotta felháborítónak, hogy ennek hatására a külföldi média is "meghátrál" és kivonul az országból. A publikáció említette az Origo esetét is, ahonnan a szerkesztőnek vélhetően politikai nyomása kellett távoznia.

Minderre nem lehet azt mondani, hogy ne lenne igaz. Azonban azt sem lehet mondani, hogy ne lenne jogos, vagy helyénvaló. A kormány nyilvánvalóan nagytakarítást végez a hazai médiában, ennek hátterében azonban más indokok állnak. Az Origo politikai nyomásra távozott főszerkesztője annak a Sáling Józsefnek a fia, aki a hajdani ÁPV Rt. felügyelőbizottságának volt tagja, és az árun alul értékesítések, a nyomott értékbecslések felett szemet hunyással aktívan részt vett az állami vagyon elherdálásában, emellett párhuzamos politikai pályafutása volt az MSZP színeiben. Az Origo lefejezése az MSZP alternatív médiafelületeinek elvételét jelenti.

A kormányt ugyanakkor más motiválja, nem az ellenzék felszámolása, vagy a médiamonopólium építése. Az Orbán-kormány sorban kontroll alá vonja a mérsékelt atlantista médiafelületeket, ahová nyilvánvalóan saját embereit ülteti. Más is saját embereit ültette oda, nem véletlen volt Sáling az Origo főszerkesztője. Az új főszerkesztők viszont árnyalatnyilag más hangnemet követelnek meg. A kormány a mérsékelt atlantista média kontroll alá vonásával arra törekszik, hogy a radikális atlantista sajtóorgánumok maradjanak meg egyedüli ellenzékinek. Ezzel a művelettel a kormány sikeresen marginalizálja a radikális atlantizmust, ami köszönhetően a médiaösszpontosítás miatt kialakuló pánikhangulatnak, retorikai váltásra kényszerül és olyan hangnemet üt meg, ami értelmes ember számára már nem felvállalható. Így a radikális atlantizmus Magyarországon már soha nem juthat tömegbázishoz. Nem véletlen, hogy elsősorban nyugati érdekeltségek kritizálják ezt a folyamatot.

A New York Times publikációja ugyanakkor kivonulásról is beszél, vagyis az amerikai sajtó már többet tud, mint ami Magyarországon hivatalosan be lett jelentve. A külföldi média kivonulása nyilvánvalóan az RTL kivonulását jelenti. Amit a New York Times nem említ ennek kapcsán, hogy a kormány médiaösszpontosításával csak a profitalapú külföldi média vonul ki. Van viszont helyette brüsszeli pénzből működtetett EuroNews, ami az atlantizmus hangja Magyarországon és a kormány soha nem tudná kontroll alá vonni, mert külföldről pénzelik és működtetik. Egy ilyen brüsszeli pénzen működtetett külföldi média jelenléte durva beavatkozás a magyar belügyekbe. Ha a kormány az ellenzéket akarná elhallgattatni, az EuroNews-hoz hasonló propagandaoldalakkal kezdené, mert ezek valóban ellenzéki média, de nem hazai, hanem külföldi ellenzék. Mivel mindeddig ezekre nem került sor, nem mondható, hogy a kormány egyeduralomra törne a médiában. A radikális atlantizmus viszont marginizálva lesz, tetszik vagy nem ez egyeseknek. Minél hangosabban reklamálnak, annál könnyebb a kormány dolga.

Arról nem is beszélve, hogy amennyiben az Európai Bizottság befagyasztja az uniós forrásokat, a kormánynak alternatív bevétel után kell néznie, - és hol máshol tudna alternatív bevételhez jutni, mint az olyan, külföldi propagandaoldalak megadóztatásával, mint az EuroNews? Brüsszeli pénz ez is, az is. A különbség csak a behajtás módszerében van.