Vlagyimir Putyin Oroszország és Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnöke

“Oroszország és Kína felül akarja vizsgálni az elmúlt 70 évben kialakult világrendet.” – Ezt Robert O’Work honvédelmi miniszterhelyettes mondta az Amerikai Külügyi Kapcsolatok Tanácsában elhangzott beszédében. Elmondása szerint Washingtonnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy Peking és Moszkva nem fog erőt alkalmazni érdekei védelme céljából.

Az amerikai miniszterhelyettes aggodalmának okául az szolgál, hogy a két ország megerősíti pozícióit a határmenti körzetekben: Oroszország a nyugati irányban, Kína a szomszédos tengereken.

“Ez kiemelt figyelmet igényel. Stratégiai szinten már most meg kell határozni, hogyan fogunk dolgozni a két nagyon erős regionális hatalommal” – mondta O’Work. – “Kínának és Oroszországnak tisztában kell lennie azzal, hogy az USA katonai eszközökkel válaszolhat, ha szövetségesei veszélybe kerülnek” – hangsúlyozta Work.

“A második világháború után Amerika felhasználta gazdasági fölényét saját befolyása megerősítése érdekében a világon. A kollektív biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt az USA, erőt alkalmazva, különböző államok területére tört be, és Amerika-barát rezsimeket juttatott ott hatalomra. Azonban ezek a módszerek nem mindig váltak be. Részben ezzel magyarázható az USA aggodalma” – véli Pavel Zolotarev politikai elemző.

Viktor Juscsenko volt ukrán elnök még 2008-ban akarta megvalósítani az ország a NATO-hoz való csatlakozásának programját. Mihail Szaakasvili segítségével az USA Grúziát is próbálta belevonni a katonai szövetségbe. Sőt, az ukrán és a grúz vezetés összehangolta ezeket az erőfeszítéseket egymással. Ez volt az első kísérlet, hogy gyökeresen változtassák meg a helyzetet a térségben.

“Sokáig készült a második kísérlet” – mondja a politikai elemző. – “A puccs nyomán Ukrajnában Amerika-barát erők kerültek hatalomra. Azt tervezték, hogy korlátozzák Oroszország hozzáférését a Fekete-tengerhez, és végül az orosz flotta elveszíti bázisát a Krím-félszigeten. De az akció meghiúsult. A népszavazási eredmények nyomán a Krím kikiáltotta függetlenségét, majd Oroszországhoz csatlakozott. Az, hogy meghiúsult Oroszország kiszorítsa a Krím-félszigetről nagy elégedetlenséget váltott ki a Nyugaton.”

“És mi van Kínával? Az után, hogy megerősödött gazdasági ereje, Kína nem kíván többé árnyékban maradni a külpolitikai színtéren. Az ország igyekszik kiterjeszteni befolyását Ázsiában. Ez részben abban nyilvánul meg, hogy Kína egyre keményebben jelenti be területi igényeit. És ez nagyon igerli az USA-t” – mondja Alekszej Arbatov politikai elemző.

Kína például, igényt tart a Spratly-szigetekre és az ottani szénhidrogének kitermelésének monopóliumára. Ez nagy aggodalmat kelt Vietnamban, Indonéziában, Thaiföldönn és Malajziában. Obama követelni fogja, hogy Kína ne hozza veszélybe Amerika legközelebbi szövetségeseit, olyanokat mint Japán, Dél-Korea, Dél-Kelet-Ázsia országai.

Amerika egyszerűen nem akarja elveszíteni a befolyási övezeteit. Ezért Kína növekvő befolyását fenyegetésnek tekinti, a Krím-félsziget önkéntes csatlakozását Oroszországhoz bekebelezésnek nevezi.

És a versenytársai lehetséges konvergenciája a legkellemetlenebb az USA számára.

Leonyid Kovacsics/ruvr.ru – Fotó: Xinhua

Odessza oktatási hivatala elbocsájtotta Jevgenyija Pavlovna Balakijevna középiskolai történelemtanárnőt.

Főbenjáró bűne az volt a tanárnőnek, hogy egyik óráján elmesélte: Donbassz egyik településén a nemzeti gárdisták lelőttek egy asszonyt és két kiskorú gyermekét, mert a nő férje – a gyerekek apja – a DNR katonája. A történetet a diákok valamelyike rögzitette telefonjával, és feltöltötte az internetre. A HIVATAL innen vett tudomást a tanárnő TÖRVÉNYSÉRTŐ ÉS ETIKÁTLAN szakmai ténykedéséről, és azonnal kirúgták.

A “Cserkasszi” zászlóalj népköztársaságiak oldalára történő tegnapi átállása után ma ugyanabban a térségben – Volnavaha – egy másik ATO – zászlóalj is hasonló cselekedetre szánta magát.

Ma délelőtt a “Zsitomir” zászlóalj verekedte át magát – szó szerint – a Ljasko birtokában lévő “Ajdaron”, pontosabban annak maradványain. Tovább gyérítve Ljasko bűnbandáját. A “Zsitomir” távozásakor lekaszabolt vagy harminc banditát, és bejelentkezett a miliciához. Ráadásul nem érkeztek üres kézzel. A technikán kívül egy hírhedett pribéket is hoztak magukkal.

Az 1994 – ben Ruandában vérengző Jurij Szinyezsuk nevű elszánt neonáci fenevadat gúzsba kötözve dobták a népköztársaságiak elé. A “derék vitézt” az afrikai rémtettei miatt az Interpol háborús bűnök elkövetése miatt körözte eddig.

Ma délelőtt Donyeckben a DNR sajtóügynöksége közölte: egy elfogott lator arról számolt be, hogy a Függetlenség Napja kijevi parádéra Szlavjanszkból az udvarba vezényelt díszelgő újfasiszta zászlóalj az utolsó egyedig kipusztult a reptéri harcokban.

http://balrad.wordpress.com/2014/10/07/ukrajnai-szines/

http://www.hidfo.net/2014/10/07/kirgizisztan-januarban-belep-az-eurazsiai-gazdasagi-unioba

http://www.hidfo.net/2014/10/07/az-europai-media-elveszitette-az-informacios-haborut

Hongkongban egyre csökken a tüntetők száma, ám a több mint egy hete utcán lévő diákok még nem számolták fel valamennyi demonstrációs pontjukat. Folynak a kormányzat és a diákszervezet közötti tárgyalások előkészületei – jelentette a helyi média kedden.

A kormányzat épületénél (a kormányzó hivatalánál) a helyszíni beszámolók szerint több tucatnyian “tartják a frontot”, miközben megkezdődött az egyeztetés a kormányzóválasztás részleteiről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban. Kiszivárgott értesülések szerint a hongkongi vezetés a már meglévő, jelenleg hatályos keretek között képzeli el a további részletek egyeztetését, míg a diákok képviselői ennél többet, “lényegi tárgyalásokat” szeretnének. A megbeszélések helyszínéről egyelőre nem jutottak megállapodásra.

Ideje lenne hazamenni…

Múlt csütörtökön Leung Csun-jing kormányzó egyeztetéseket ajánlott a diákoknak, és megnevezte a kormányzat részéről részt vevő partnereit is. A hongkongi Diákszövetség helyettes vezetője hétfőn késő este az alkotmányi és a szárazföldi kínai ügyekért felelős miniszterhelyettessel megállapodott abban, hogy többfordulós tárgyalást tartanak “az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet” alapján. Megegyeztek, hogy még ezen a héten asztalhoz ülnek.

A folyamatosan utcán lévő tüntetők száma néhány százra fogyatkozott, és párhuzamosan egyre több olyan középkorú vagy idősebb civilt, valamint üzletembereket, kereskedőket szólaltatnak meg, akik nem értenek egyet a város egy részének megbénításával. A véleménynyilvánítások helyenként élénk szóváltásba torkollnak.

A South China Morning Post című hongkongi lapban megjelent jegyzetében a Kínai Jogállamiság Fóruma nevű szervezet vezetője, Rick Tang aggodalmának adott hangot, hogy a tüntetések zavargásokhoz vezethetnek, és azt szorgalmazta, hogy a rendőrség a szükséges erő bevetésével minél előbb tisztítsa meg a várost a tüntetőktől. Hongkong már eleget szenvedett – jegyezte meg, azt hangsúlyozva, hogy “a káosz és a kár” előre kiszámítható volt. Ezért, illetve a törvénytelen gyülekezésért a Foglald el a központot! mozgalom vezetőit a törvény előtt kell felelőssé tenni – fogalmazott Tang.

…pedig olyan “szépen indult”!

A központi kínai pártlap, a Zsenmin Zsipao arra figyelmeztetett, hogy a kormány által Hongkong számára biztosított kiváltságoknak vannak határai. Az “egy ország, két társadalmi rendszer” elvének gyakorlata a különleges közigazgatási övezetben sokakban azt az érzetet keltette, hogy ők kivételt képeznek a nemzeten belül – áll a kommentárban. Szerzője szerint a Foglald el a központot! e kivételezettség érzésének szélsőséges kifejeződése. A lap úgy véli, hogy azoknak, akik úgyis többet kapnak, tudniuk kell, hol a kivételek határa, ahelyett, hogy még többet követelnek.

A hongkongi médiában szereplő beszámolók szerint az október elsejei nemzeti ünneptől számított első öt napon a kereskedők 30-40 százalékos forgalomcsökkenést voltak kénytelen elkönyvelni. A kínai központi televízió – helyi szervezetektől származó információi alapján – azt állapította meg, hogy az egyes bevásárlóközpontok és irodaházak bezárása miatt keletkezett anyagi kár összege elérte a 40 milliárd hongkongi dollárt (4,07 milliárd eurót).

A kínai különleges közigazgatási övezetben amiatt vonultak az utcára a fiatalok, hogy a kínai törvényhozás a közelmúltban megerősítette a választási reform forgatókönyvét. Ez ugyanis, bár a korábbiaktól eltérően a soron következő kormányzóválasztáson már biztosítaná a körülbelül ötmillió választópolgár szavazati jogát, a jelöltek kiválasztását egy 1200 tagú, “széles rétegeket képviselő” bizottságra bízná. A tiltakozók ezt nem tartják elfogadhatónak.
(MTI)

http://www.hidfo.net/2014/10/07/nyugat-elarulhatja-az-ukran-babkormanyt

Betörték az ablaküveget, és azon keresztül akarták kirángatni a kocsiból annak az autónak az utasát, amely elsodort egy kétéves kisfiút Felsőzsolcán. Az autós segítségnyújtási szándékkal állt meg, de aztán a hozzátartozók támadása után elhajtott a helyszínről. A kisfiút már kiengedték a kórházból, Felsőzsolcán pedig megerősített rendőri jelenlétet rendeltek el.

Folyamatos a rendőri jelenlét Felsőzsolcán, ahol elsodort egy gyermeket egy autó, a könnyebben megsérült fiú hozzátartozói ezután megtámadták a kocsiban ülőket és megrongálták a járművet – közölte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság hétfő este.

A megyei főkapitányságra hétfő délután érkezett a bejelentés, hogy Felsőzsolcán egy személyi sérüléssel járó közlekedési balesetnél a segítségnyújtási szándékkal megálló személyautóban ülő két férfit megtámadták.

A rendőrség szerint az ügy előzménye az volt, hogy a kocsi elsodort egy kétéves kisfiút. A hozzátartozók – miután a balesetet észlelték – az autó jobb első ablaküvegét betörték, és a jármű utasát, egy 23 éves férfit megpróbálták kihúzni a járműből. Az autó 22 éves vezetője a támadás miatt elhajtott a helyszínről a néhány utcával arrébb található lakására.

A helyszínre kiérkező járőrök helyreállították a közrendet a településen – írta a főkapitányság.

A balesetben elsodort kisfiút a mentőszolgálat munkatársai kórházba vitték, ahol a horzsolásos sérüléseket szenvedett gyermeket ellátták, majd hazaengedték.

Az anyagi kárral és könnyebb sérülésekkel járó eset körülményeit a rendőrség büntetőeljárás részeként vizsgálja.

A településen a rendőrség a szükséges ideig folyamatos, megerősített rendőri jelenlétet biztosít – olvasható a rendőrség közleményében.
(MTI)

Orvoshiány, egyre hosszabb várólisták, esetenként vállalhatatlan munka- és ellátási körülmények – sokak szerint leginkább ez jellemzi a hazai egészségügyet. Nem véletlen, hogy egyre többen kötnek ki magánrendelésen. Úgy tűnik, ezzel nincs baja a kormánynak, amely még növelné is a magánszolgáltatók számát és vele a magánfinanszírozás arányát. Mindez azonban végérvényesen szegények és gazdagok ellátására osztja a rendszert.

Jelenleg az egészségre elköltött pénzek 35 százaléka magánforrásból kerül a rendszerbe, ez az arány az uniós országokban jóval alacsonyabb, 15-20 százalék. Magyarországon a költések kétharmada gyógyszerre megy el, ami azt is mutatja, hogy nemzetközi összehasonlításban milyen irtózatosan sok gyógyszert fogyasztunk. Ugyanakkor abból, hogy ilyen nagy a magánforrásból a rendszerbe kerülő pénzek aránya, kikövetkeztethető: a kötelező társadalombiztosítás ellenére igen magas azoknak a száma, akik nem a közszolgáltatókhoz fordulnak problémáikkal.

Ennél még beszédesebb adat, hogy a nagyobb magánszolgáltatók évről-évre folyamatos – akár évi 15-20 százalékos – forgalomnövekedésről számolnak be. Még döbbenetesebb, hogy főleg a nagyvárosi középosztálybeliek jelentős része, ha orvosra van szüksége, az esetek ötven-kilencven százalékában magánszolgáltatóhoz fordul. A választás okai nagyon egyszerűek: általában azonnal van időpont, kevesebbet kell várakozni, több idő jut a páciensre, egy-egy vizsgálat eredményét elküldik email-ben vagy közlik telefonon és jobb az infrastruktúra.

Sokszor a túl hosszú várólista miatt kényszerül a beteg a zsebébe nyúlni, de az sem ritka, ha az orvos presszionálja: „műtét a közkórházban, varratszedés a magánrendelőben.” Ezzel együtt mintha kormány is azt erősítené, hogy akinek van pénze, az fizessen a jobb egészségügyi szolgáltatásokért – ami azt sugallja, hogy az állam nem akar több pénzt költeni az egészségügyre.

Szétzilált állapotban

A népegészségügyi helyzetet sok minden befolyásolja, és ebből csak egy az egészségügyi ellátórendszer, amely rosszul működő és rossz ellátási struktúrát takar, amire a mindenkori kormányok hosszú évek óta nem hajlandóak több pénzt költeni.

„Az egészségügy romokban hever, itt-ott mutat csak néhány életjelet” – mondta a hvg.hu-nak Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese, aki szerint a kormányok eddig csak abban jeleskedtek, hogy a rendszert apró darabokra szedjék szét, de egyikük sem vette a szellemi fáradságot, hogy aprólékos munkával működőképessé varázsolja azt.

„A magyar egészségügy egyik legnagyobb problémája, hogy nem egyenszilárdságú, vagyis a gyógyulás szempontjából nem mindegy, hogy valaki hol lakik, és melyik kórházba kerül, ugyanis hatalmas különbségek vannak mind elérhetőség, mind szakmai színvonal szempontjából.” Ráadásul az intézmények korábbi tulajdonosai, az önkormányzatok sem ugyanúgy látták el feladatukat. Míg az egyik hajlandó volt többletforrásokat biztosítani és jó gazdaként működtetni az egészségügyi intézményeket, más települések egyáltalán nem fejlesztették azokat. Ezért 2012-ben az állam átvette a járóbeteg szakrendelőket és kórházakat. Sinkó szerint nagyon úgy néz ki, hogy az állam ezzel a feladvánnyal nem tud mit kezdeni, s a szolgáltatók helyzete a tulajdonosváltással csak továbbromlott.

A tulajdonosváltással kiesett a pénz a rendszerből

„Az önkormányzatoktól úgy vették el a tulajdonukat, hogy előzetesen nem készítettek mérleget arról, mennyire látták el jól feladataikat húsz esztendőn keresztül. A korrekt megítélhetőséget bonyolította, hogy azt sem lehetett pontosan tudni, tulajdonosként mi is lett volna az elvárás velük szemben.” Csak egy 2008-as őszi Alkotmánybírósági döntéskor – reflektálva a 2007-es nagy kapacitásleépítések nyomán született önkormányzati tiltakozásokra – derült fény például arra, hogy az egészségügyi intézményekben elérhető kapacitások meghatározásának joga az államé és nem az önkormányzatoké, hiába volt övék a tulajdon 1990 ősze óta.

Mind a mai napig nem egyértelmű, mi az önkormányzatok felelőssége az egészségügyi ellátás nyújtásában, ez jól látszik az önkormányzati tulajdonban maradt háziorvosi szolgálatok működtetésében is. Van olyan település, ahol a háziorvosnak bérleti díjat kell fizetnie a rendelője után, míg máshol ingyen használhatják a rendelőt, sőt még az önkormányzat eszköztámogatást is ad a szolgáltatónak.

Egyes elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy 2009-es OECD adatok szerint a települések tulajdonosként nagyjából 90 milliárd forintot még így is beletettek az egészségügyi ellátó rendszer fenntartásába. A kormányzat számára csak később derült ki, hogy a kórházak életben maradásért a mostani tulajdonosi jogok gyakorlójának, a GYEMSZI-nek is éves szinten minimum 30-40 milliárdot kéne biztosítania egyebek között eszközamortizációra és az infrastruktúra fenntartására – a teljesítmény alapú finanszírozási rendszer ugyanis ezeket nem biztosítja.

A finanszírozási rendszer ugyanis két pilléres ma, az OEP kifizeti a nyújtott ellátásokat, ugyanakkor a tulajdonosnak kell állnia a fenntartási költségeket. Hogy mennyire hiányzik ez utóbbi összeg, abból is látszik, hogy amióta az állam átvette a kórházak működtetését, nagyjából duplájára nőtt az adósságállományuk. Az államosítás óta sem javult a struktúra, Sinkó Eszter szerint jelenleg is 4-8000 ágy lehet felesleges a rendszerben. Ráadásul a politika mindig is beleszólt abba, hogy adott városban legyen-e kórház vagy sem. Számos olyan kórház működik, amelyik jelenlegi struktúrájával, kapacitásával, személyzetével csak adósságot tud termelni, azaz ebben a környezetben „életképtelen”.

Az állam nem teheti fel a kezét

„Magyarországon, ha megszorításokra volt szükség, mindig az egészségügytől és oktatástól vettek el, holott nincs erős gazdaság jól működő egészségügy és oktatási rendszer nélkül – mondta Sinkó Eszter. Magyarország feltűnően keveset költ állami forrásokból egészségügyre, a finanszírozás reálértéken hosszú évek óta nem javul, miközben a fenntartás költségei folyamatosan az átlagos inflációt meghaladóan drágulnak. Az egészségügyi technológia is döbbenetes mértékben fejlődik, ám ennek költségeit (nemcsak Magyarországon) az állam nem tudja és nem is akarja felvállalni. Ellenben egyre inkább támogatja a magántőke bevonását és a magánszolgáltatók térnyerését.

Sinkó szerint tévúton jár a kormány, amikor azt gondolja, hogy az ellátórendszer finanszírozási gondjait a magánforrások bevonásával elégségesen meg tudják oldani. Kormányzati körökben terjedni látszik az az álláspont, hogy az egészségügyi technológia túl drága, képtelenség közpénzből finanszírozni, ezért a magánfinanszírozásnak mindenütt nagyobb teret kell adni. Európai uniós elemzések foglalkoznak azzal, mennyire tud jól hasznosulni a magánforrás az ellátórendszerben. A végső megállapítás: not good value for money, azaz ár-érték arányban túl drága így bevonni a forrásokat.

Ha a színvonalas szolgáltatást az állam meg akarja fizettetni a betegekkel, akkor a rendszer élesen kettéválhat és kialakulhat a szegény- és gazdagegészségügy, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Ez Európában nem így van. „Az állam nem teheti fel a kezét és nem mondhatja azt, hogy nem tudja finanszírozni a rendszert.”

Semmilyen rendszer nem működik száz százalékos hatékonysággal. Számos tanulmány létezik, amely megmutatja, hogy ugyanannyi pénztömegből a közfinanszírozott egészségügyi rendszer több betegnek nyújt ellátást, mint a magánszektor. A magánszektor gyakran szelektál a betegek és az ellátások között, így kimazsolázza a neki anyagilag kifizetődő pacienseket, az igazán költséges beavatkozások és betegek pedig mindig az állami egészségügyre maradnak. Magyarországon jó példa, hogy míg az orvos-beteg találkozó magánrendelőben történik, a költséges vizsgálatok vagy eszközigényes beavatkozások már az állami szolgáltatónál.

Az államnak tehát a zsebébe kellene nyúlnia, a rendszer így is igazságtalan, hiszen egyre többen fizetnek olyan szolgáltatásért, ami a társadalombiztosítás keretében járna nekik. A magánforrások bevonásának épp ott lenne értelme, ahol többletszolgáltatást nyújtanak, nem pedig az alapcsomagba tartozó ellátást. Igaz, ezek definíciója is már régóta késik.

Katasztrofális mutatók

Magyarországon az uniós átlagnál jóval magasabb a 100 ezer főre jutó kórházi ágyak és az orvos-beteg találkozók száma, ezzel szemben katasztrofálisak a népegészségügyi mutatók. Az uniós országok között Magyarországon az egyik legalacsonyabb a születéskor várható élettartam. Az országos átlag 2013-ban a férfiaknál 72, míg a nőknél 78,7 év, ezen belül hatalmas különbségek vannak az egyes országrészek között. Jelenleg a fővárosban vannak a legjobb életben maradási esélyei egy újszülöttnek, a fiúk várható élettartama 73,9 év, a lányoké 79,3. A legrosszabb esélyei a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében született fiúknak (69,2 év) és a Somogyban született lányoknak (77,7 év) van. (Az uniós átlag ezzel szemben 2012-ben a nőknél 83,1, míg a férfiaknál 77,5 év volt.)

A csecsemőhalandóság szempontjából a magyar helyzet nem rossz (2012-ben az uniós átlag 3,8 volt 1000 élveszülésre, míg a magyar 4,9 volt. A listán körülbelül ugyanannyian vannak előttünk, mint mögöttünk, igaz, a cseheknél ugyanez a szám 2,6.) Ennél sokkal beszédesebb azonban, hogy Magyarországon „népbetegségnek” számít a koraszülés. Magyarországon az újszülöttek 8,4 százaléka jön világra a 37. hét előtt, és ezzel az uniós országok között Magyarországon a legmagasabb a koraszülöttek aránya – miközben nálunk igen szigorúan szabályozott a terhes gondozás. Szintén rosszul állunk, ha az egészségesen eltöltött évek számát vesszük figyelembe. Magyarországon egy újszülött fiú várhatóan 55 évet tölthet krónikus betegségek nélkül, egy lány nagyjából 60 éves koráig maradhat egészséges, míg az uniós átlag mind két nemnél nagyjából 65 év.
(HVG)