Az Európai Unió legnagyobb gazdaságát valójában súlyos szerkezeti gondok terhelik, a kiutat pedig a beruházások ösztönzése és az uniós integráció elmélyítése jelentheti - véli az egyik vezető német gazdaságkutató intézet, a berlini DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung) elnöke.
Marcel Fratzscher egy mai berlini háttérbeszélgetésen kiemelte, hogy Németország eddig jól vészelte át a válságot, aminek következtében "eufórikus hangulat" alakult ki, és sokan úgy gondolják, hogy Németországnak "nagyon jól megy a sora és boldog jövő áll előtte".
Ez azonban illúzió, bár más országokkal összevetve valóban kedvező a németországi helyzet.
Németország az utóbbi tíz évben három nagy gazdaságpolitikai sikert ért el. Az egyik a munkanélküliek számának csaknem 50 százalékos csökkentése 5 millióról a 2,7-2,8 millió körüli szintre. A "foglalkoztatási csoda" mellett a versenyképesség erősítése is sikerült, amit mutat a külkereskedelmi mérleg hatalmas többlete, a piacukon világelső német cégek hosszú sora, vagy éppen az, hogy Németországnak az "exportvilágbajnok" az állandó jelzője. A harmadik siker az államháztartás rendbetétele, ezt jelzi, hogy már 2012 óta nagyjából egyensúlyi állapotban van a költségvetés.
Ugyanakkor minden területen válságjelek mutatkoznak, és ezek öt fő problémára utalnak - tette hozzá a DIW elnöke.
Az első a gazdasági növekedés alacsony szintje. A 2000-től 2013-ig tartó időszakot együttvéve a német gazdaság növekedési üteme 2 százalékponttal elmaradt a francia gazdaság növekedési ütemétől, és 10 százalékponttal elmaradt a spanyol gazdaság mögött. A másik fő gond az alulfoglalkoztatottság, amelyet jól jelez, hogy a munkamennyiség - a munkával töltött órák száma - nem emelkedett a kétezres évek eleje óta. A "foglalkoztatási csoda" árnyoldala, hogy elsősorban az alacsony jövedelmet biztosító és a részmunkaidős állások száma nőtt. Tömegek szeretnének teljes munkaidejű állást vállalni, de nem tudnak elhelyezkedni, mert nincs elég ilyen állás, a hamarosan bevezetendő minimálbér - óránkénti 8,5 eurós bruttó bér - alatt keresők száma pedig 4 millióra tehető. Ugyancsak a munkaerőpiac ellentmondásos fejlődését mutatja, hogy a német lakosság jelentős részének nettó bére és jövedelme csökkent 2000 óta, míg a szegények aránya 10 százalékról 14 százalékra emelkedett.
A harmadik gazdaságpolitikai gondot az öngondoskodás, előgondoskodás területén zajló folyamatok jelentik - hangsúlyozva, hogy a megtakarítási ráta ugyan magas Németországban, de az egy főre jutó vagyon igen szerény méretű, és elmarad egyebek között az Olaszországban és Spanyolországban regisztrált szinttől.
A gazdaságilag aktív népesség egészét jellemző nettó középérték 17 ezer euró, ami messze nem elég az öregkori anyagi biztonsághoz, vagy egy hirtelen keletkező válsághelyzet átvészeléséhez - hozzátéve, hogy a jelenség oka az, hogy "a németek rosszul takarékoskodnak", készpénzben vagy bankbetétben tartják a megtakarításaikat, és nemigen vásárolnak ingatlant vagy részvényt, és a biztosítási konstrukciók sem igazán kedveltek.
A negyedik gond ehhez kapcsolódóan a vagyoni egyenlőtlenség, ami az EU valamennyi tagállamát tekintve Németországban a legnagyobb - hangsúlyozva egyebek között azt, hogy a nagyfokú egyenlőtlenség visszafogja a társadalmi mobilitást.
Az ötödik gond szerinte az államháztartásban mutatkozik. Az állami vagyon értéke az utóbbi húsz évben több mint 500 milliárd euróval csökkent, mert "elhasználódott" a közlekedési, oktatási és közigazgatásai infrastruktúra, hiszen a költségvetési egyensúly helyreállítása és az államadósság stabilizálása elsősorban az állami beruházások elhalasztása révén valósult meg.
Ez azonban súlyos terheket helyez a következő nemzedékekre, hogy egyedül a közlekedési infrastruktúra állagmegóvásához a jelenleginél 10 milliárd euróval több forrásra van szükség.
A magángazdaságban is főleg a beruházások hiányoznak - a német gazdaság kettős szerkezetű, az egyik oldalon a főként exportra termelő vagy a világgazdaságba más módon bekapcsolódó modern cégek állnak, a másik oldalon pedig mindenekelőtt a kevésbé fejlett hazai szolgáltató szektor.
A kitűnő helyzetről és remek kilátásokról szóló ábránd mellett illúzió az is, hogy Németországnak nincs szüksége Európára, és a jövőt az Ázsia, a nagy feltörekvő gazdaságok vagy az Egyesült Államok felé fordulás jelenti. A nyitás e régiók felé természetes és ésszerű folyamat, de továbbra is az EU lesz a legfontosabb gazdasági partner - a német export 60 százaléka az EU-ba, ezen belül 40 százalék az euróövezetbe irányul, és nem várható az arányok nagyobb mértékű változása más régiók javára. Illúzió az is, hogy a válságért az euró a felelős, és az EU csak "a németek pénzét akarja", hiszen az euróövezeti válságkezelés valamennyi lényeges lépése a német kormány hozzájárulásával, vagy éppen kezdeményezésére történt meg, és ezek a lépések nem utolsósorban a német befektetők és adófizetők érdekeit védik. Az euró pedig nem kiváltotta, hanem csak tompította a válságot.
Hangsúlyozta:
- a német gazdaság jövőjét a beruházások ösztönzése mellett az euróövezeti integráció elmélyítése és az uniós intézmények megerősítése biztosíthatja.
A német kormány
- a legutóbbi, tavaszi előrejelzésében még azt jósolta, hogy a hazai össztermék (GDP) idén 1,8 százalékkal, jövőre 2 százalékkal növekedik.
A kisebb növekedés elsősorban az euróövezeti gazdaság vártnál gyengébb fejlődésének következménye - mondta Sigmar Gabriel alkancellár, gazdasági miniszter a frissített előrejelzést bemutató tájékoztatón. Hangsúlyozta, hogy nincs ok a német gazdaság recessziójáról beszélni, és az államháztartási célok sem kerülnek veszélybe, így folytatódik a költségvetési egyensúly és az államadósság csökkentésének politikája.
Hírfigyelő Szolgálat
