A portugál szocialista, az Egyesült Nemzetek Szervezetének globalista vezetője, Antonio Guterres, megkapta a Charlemagne-díjat, egy az EU-t mindenben támogató szervezettől – írja a Breizatao.com.

A már több neves globalista személyiségnek adott díj ( Angela Merkel, Emmanuel Macron vagy Jorge Bergoglio pápa ) átvétele egy lehetőség volt Guterres számára arra, hogy a nagyszabású népességcsere fontosságára és szükségességére hívja fel a figyelmet (utasításában) Európában.

Antonio Guterres zavaros beszédében elmondta, hogy nem létezik „alternatíva”, nem elkerülhető a harmadik világ Európába való behatolása, és hogy a határok bezárása veszélyezteti az „európai örökséget”.

“Minden társadalomnak többnemzetiségűnek, multikulturálisnak és több hitűnek kell lennie. Ezt gazdagságnak kell tekinteni, nem fenyegetésnek ”

– mondta Guterres, aki mint az ENSZ vezetője képesnek kellett volna lennie arra, hogy felmérje és teljes terjedelmében átlássa, hogy micsoda károkat okoztak az etnikai konfliktusok olyan országokban, mint például Szíria, Irak, Líbia, Mali, Libanon, a Fülöp-szigetek, Törökország stb.

Guterres azt követelte, hogy az Európai Unió bontsa le a meglévő határokat, hogy könnyebbé váljon az illegális bevándorlók Afrikából és a Közel-Keletről történő beözönlése. Ez az állítása azért is kétséges, mivel őt senki nem választotta meg az európai állampolgárok közül és sok ország sikeresen utasítja el az illegális bevándorlást a harmadik világból, mint Kína, Korea vagy Japán.

Végül az ENSZ főtitkára az európai őslakos népeket az első számú politikai célpontnak tekintette. A portugál szocialista a nyugat-globalista rendszer számára három “közelgő kihívást” (veszélyt) azonosított:

1. a szociális hálózatokon kifejtett vélemények, amelyek kritizálják a globalista oligarchia által alkalmazott politikákat

2. az emberek által terjesztett globális felmelegedés mítoszát

3. és végül a tömeges bevándorlás elutasítását.

Tóth József

Az üvöltés, kommunikációjuk legfontosabb eszköze

– Túl sok a puskás ember vidéken. És élvezettel gyilkolnak –

Ismét kiirtják hazánk őshonos Nádifarkasát a vadászok – Csapdákkal végeznek a kölykeikkel is.

Egyszer már megtették, most megteszik újra. – Hihetetlen pusztítást végeznek az ismét megjelent, de eredetileg őshonos aranysakálok között a magyarországi vadászok. Immár véglegesen kiirtják őket.

…”Az Aranysakál hazánk őshonos ragadozója, bár jelentős számban valószínűleg korábban sem élt nálunk. Magyarország a faj elterjedési területének északi határa, ezért jelenléte itt feltételezhetően mindig is változékony volt. A róka és a farkas között mind viselkedésében, mind kinézetben elfoglalt köztes helye miatt nevezték csikasznak, nádi farkasnak, kisfarkasnak, toportyánnak is – emiatt nagyon nehéz eldönteni egy-egy feljegyzésről, hogy ténylegesen rókáról, sakálról, vagy éppen farkasról van-e szó. Minden jel szerint annak idején Nagyfalu – azaz Szalonta – mellett Toldi Miklós is sakállal verekedett meg…

Feljegyzések szerint Magyarországon 1942-ben ejtették el az utolsó példányt. Ezután több mint ötven évnek kellett eltelnie, hogy újra bizonyítani lehessen szaporodó párok jelenlétét. Ez volt az indoka annak, hogy 1990-ben Vörös Könyves fajunk lett…

XX. század utolsó harmadában részben a védelem hatására…, már a nyolcvanas évek elején megfigyeltek kóborló példányokat, de visszatelepedéséről a kilencvenes évek közepétől beszélhetünk…

A sakál erős szociális szervezetben él; a családon belüli és a családok közötti kommunikáció eszköze az üvöltés. A jellegzetes sakál-vokál különösen a tél-végi kora-tavaszi időszakban hangzik fel, a napnyugta után általában egy órával. Ez a hang semmivel össze nem téveszthető, az éjszaka sötétjében gyakran ijesztő lehet, annak ellenére, hogy a sakál semmilyen veszélyt nem jelent az emberre.” (Szent István Egyetem)

***

Mindennek ellenére az urizáló vadászok gyilkolási vágya ismét lángra kapott: “A dél-dunántúli régióban ejtik el a legtöbb Aranysakált a vadászok” írta a Pécsi Stop

A továbbiakban az 50-es évek örömködő termelési jelentéseinek hangulatát idéző cikkben a következőket írják:

“A 2017/2018-as vadászati idényben összesen 5831 egyedet lőttek ki a vadászok. A lelőtt állatok több mint felét a dél-dunántúli régióban ejtették el…

Az Aranysakálokból a 2017/2018-as vadászati idényben az Országos Vadászati Adattár (OVA) információi szerint 5831 egyedet lőttek ki. A legtöbb egyedet Somogyban (1668 egyed), Baranyában (1043 egyed), Bács-Kiskunban (773 egyed) és Tolnában (563 egyed) lőtték ki a vadászatra jogosultak, az összes elejtett állatnak több mint a fele, 3274 egyed a dél-dunántúli régióban élt.

A 2016/17-es vadászati idényben az OVA adatai szerint Somogyban ejtették el a legtöbb aranysakált (1441 egyed), utána jött Baranya (785 egyed), Bács-Kiskun (577 egyed), majd Tolna (299 egyed). Ekkor az összes elejtett egyed száma 4225 volt.

A két vadászati idény összehasonlításából is látszik, hogy míg Somogyban, Baranyában és Bács-Kiskunban viszonylag egyenletes tempóban nőtt az elejtett aranysakálok száma egyik idényről a másikra, addig Tolnában majdnem megduplázódott az elejtett toportyánok száma.

A 2015/16-os vadászati idényben a legtöbb elejtett aranysakál a következő megyékből került ki az OVA adatai szerint: Somogy (999 egyed); Baranya (707 egyed); Bács-Kiskun (461 egyed); Tolna (303 egyed). Az összes elejtett aranysakál száma 3267 darab volt.

A 2014/15-ös idényben az OVA adatai szerint így alakult az elejtett aranysakálok száma területileg: Somogy (946 egyed); Baranya (511 egyed); Bács-Kiskun (406 egyed); Tolna (186 egyed). Az ebben az idényben elejtett összes aranysakál száma 2535 volt.

Jól látható, hogy az utóbbi négy vadászati idényben (ha a 2014/15-ös idényt vesszük alapnak) az elejtett aranysakálok száma több mint a duplájára nőtt…

Először az 1997/98-as vadászati idényben jelezték az aranysakálok lelövését, akkor 5 egyedet Somogyban, 4 egyedet Baranyában, kettőt pedig Bács-Kiskunban ejtettek el a vadászok.

20 év alatt a 11 elejtett egyed aranysakál száma 5831 egyedre nőtt…

Az Aranysakál óvatos állat, az embereket messzire elkerüli, elejtése ezért is nehézkesebb – bár, ahogy a számok is mutatják, egyre többet tudnak a vadászok kilőni közülük…”

Ugyanakkor már 2014-ben nem mindennapi vadászzsákmányról számolt be a sonline.hu: a cikk szerint egy vadász a Drávánál egy albínó Aranysakált kapott puskavégre.

A sakál erős szociális szervezetben él, a család tagjai szorosan együttműködnek, s kitartanak egymás mellett…

Ez hát a jelenlegi szomorú helyzet, a Vadgazdálkodásnak nevezett, de valójában örömvadászatok terén Magyarországon. A fent leírt adatok tükrében, mely a vadászok saját információira épül, – úgy tűnik, lőnek ezek mindenre, ami mozog.

A jelek szerint, bármennyire is titkolják; élvezik a gyilkolást.

Ennek fényében nem lehet csodálkozni az egyre szaporodó u.n. vadászbaleseteken sem, amikor már nemcsak egymást, de a hajtókat is kilövik a vadászok. Legutóbb első kézből hallottunk egy esetről, amikor egymás után két hajtót is eltalált egy vadász Közép-Magyarországon.

“A vadászat sport és szórakozás.” Ezt maguk a vadászok mondják.

Sokan nem tudják, de a pszichológiai vizsgálatok szerint a valós helyzet az, hogy az ölés, mint tevékenység hihetetlen módon rombolja az elkövető személyiségét, s kiöl belőle minden szánalmat, empátiát, együttérzést. Nota bene, kiöli belőle az emberséget. Még akkor is, ha “csak” egy állat megöléséről van szó. És, ha már az ölés örömérzéssel is okoz neki, akkor valódi személyiség torzulásról beszélhetünk.

Ezek után aztán könnyebben jöhet akár egy valódi királyi vad; az ember legyilkolása is.

Arról is tudunk, hogy egyes vadászok u.n. kumulatív lőszert használnak, mely nem más, mint egy továbbfejlesztett “Dum-dum” lőszer, ami a testbe csapódáskor szinte szétrobban, hatalmas kárt okozva az állat testében, iszonyú fájdalommal. Ezt a fajta lőszert már a XIX. században betiltották, a nemzetközi konfliktusokban.

A régi mondás: “Aki állatkínzással kezdi, az emberkínzással végzi.”

Számtalan bizonyíték van rá, hogy sok sorozat és tömeggyilkos, állatkínzással kezdte a pályafutását.

“Teljesen kikészítettek idegileg, aztán agyonlőttek két aranysakált Székkutason” írta a HVG tavaly novemberben. “Kétnapos fácánvadászatot tartottak a hétvégén Székkutason. A résztvevő vadászok közben arról értesültek, a falu szélén, az úgynevezett hármas erdősávban a lakóházaktól sem messze aranysakálok vették be magukat a sűrűbe. Az első hajtásra a ragadozók meglapultak az erdőben, itt rájuk sem lehetett lőni, de

a második riasztásra az idegeik felmondták a szolgálatot, kirontottak az erdőből a vadászok elé…”

” A vadászat sport és szórakozás.” Vagyis, örömforrás. Véleményem szint az ölés erkölcsileg csak akkor elfogadható, ha arra feltétlenül szükség van. Például, ha enni akar az ember, s nem vegetáriánus.

Az embernek kötelessége a un. ‘húsforrásként’ tartott, tenyésztett állatokkal tisztességesen bánni, míg azt le nem vágja, vagy akár le nem lövi, mert ez a vadgazdálkodásra is érvényes. És, ha végez vele, azt is kíméletesen kell tennie, a fölösleges szenvedést elkerülve.

Erre csakis azok a emberek képesek, akik erre ki vannak képezve. Szakavatott böllér, mészáros, vagy hivatásos vadász. Akiknek tisztelniük kell az állatot.

Ha az ember nem szükségletből, vagyis nem táplálékszerzés miatt öl, – akkor az már gyilkosságnak mondható. (Az önvédelemből történt ölés más lapra tartozik.)

És ha az ölés egyben szórakozást is jelent, s örömet okozzon valakinek, azon túl, hogy erkölcsileg nem elfogadható, de véleményünk szerint ez a komoly személyiség torzulásának a bizonyítéka.

Lehangoló látvány fogadja az embert, amikor az ‘aranysakál’ címszóra a Google-on rákeres. A sakál képein túl, sok többnyire fiatal puskás ember fotóját is látni, akik, büszkén feszítenek egy-egy agyonlőtt aranysakál eltorzult teteme fölött, s szemmel láthatóan meg vannak győződve arról, hogy ők milyen ügyes és kemény fickók. “Hisz’ milyen szép trófeát szereztek”. (Viszont a puskán legtöbbször távcső van. Az úgynevezett: ‘hosszú lövéshez’ melyet nagy távolságból adnak le. Igazán bátor dolog. A sakál persze nem lő vissza, esélye sem volt velük szemben.)

A vérző tetemeken felül a sok puska látványa is aggasztó, melyek a jelek szerint olyan emberek kezében vannak, akiknek az ölés örömet okoz.

Ez hát a szomorú helyzet jelenleg, s ezek az adatok nemcsak a hazai állatvédelem siralmas helyzetéről tesznek tanúbizonyságot, hanem hazánk mentális állapotáról is.

Ahol sok ezer puska használata okoz örömet tulajdonosaiknak, ott valami nagyon nem stimmel.

A vadászpuska is fegyver, nem is akármilyen, s ennyi fegyver magán kézben, véleményünk szerint nem helyes, sőt veszélyes.

Társadalmunk biztonsága és tovább fejlődése érdekében ezen sürgősen változtatni kellene, hiszen Magyarország nem felfegyverzett ország, mint pl. Amerika, itt nem létezik a szabad fegyverviselés törvénye.

A magyar vidéki élet, ahol egyes helyeken szinte nyüzsögnek a felfegyverzett magán személyek, nem az erőszakról kellene, hogy szóljon. Ezen sürgősen változtatni kéne, míg véglegesen és végzetesen el nem torzítja a társadalmunkat a sok fegyver birtoklása. (És azoknak a gyengébbek ellen történő használata).

Ám a fegyvertartás szigorítása, az örömvadászatok és az állatok brutális legyilkolászásának megtiltása terén hazánkban addig nem is várható változás, míg például olyan percemberek, mint Kapiller Zoltán, a hangzatos nevű Magyar Kullancsszövetség elnöke, azt nyilatkozhatja a Kossuth Rádióban (május 16-án), hogy az Aranysakál újbóli megtelepedése hazánk déli megyéiben, – a kullancs fertőzöttsége és a húsevő életmódja miatt – ‘kész ökológiai katasztrófa’. (Hát persze Kapiller az, aki rendkívül ért ahhoz, hogy mit jelent az “Ökológiai katasztrófa), – s állatorvos létére, lényegében egy hazánkban őshonos állatfaj ismételt kiirtására szólít fel. Hiszen nyilvánvalóan, a sakálok miatt van annyi kullancs az országban. Legalábbis szerinte.

De nem is kell értenie a számára bonyolultnak tűnő ökológiához, hogy az örömvadászoknak imígyen további indokokat szolgáltasson a fajta újbóli és immáron teljes kiirtásához. Mert azok kapva kapnak az alkalmon, ezt az irtást szívesen, s teljes erejükből véghez is viszik.

Az ország fővadásza pedig, a miniszterelnök helyettese is egyben. Aki amúgy szívfájdalom nélkül lelövetné az összes kóbor kutyát és boldog lenne, ha egy (amúgy fokozottan védett) Jegesmedve trófeája is gazdagítaná gyűjteményét.

(A kóbor kutyák kiirtása nagyjából össze is jön, az Info rádió értesülései szerint, évente legalább 5 ezer kóbor ebet lőnek ki a vadászok.)

Aranysakál anya, kölykével …

Nem tudható azonban, hogy a Semjén Zsoltról eddig kialakult anti-állatvédelmi képbe hogyan illeszthető be, a miniszterelnök helyettes által a minap Csopakon felavatott Szent Ferenc szobor. Csak remélni tudjuk, hogy kormányzati szinten valami mégis csak változik, hiszen a kormány által hirdetett európai keresztény világképbe nagyon is beleillik az állatokkal való humánus bánásmód. Szent Ferenc nyomdokain, s az ő tetteinek szellemében. (Lásd. pl. Szent Ferenc és a gubbiói farkas története).

Ám egyelőre a magyar vidéken többségben van a barbár, sőt az állatkínzásokat alkalmazó bánásmód; mert pl. nemcsak puskával, csapdával is irtják az aranysakálokat, szemérmesen gyérítésnek nevezvén az állatkínzást.

Vadászati források szerint; “a gyorsan növekvő szaporulat visszafogására csapdákat is állítanak. A sakál az emberre szinte teljesen veszélytelen, de biztonsági okokból az erdő azon részein, ahol a csapdák fel lesznek állítva, figyelmeztető táblákat helyeznek majd ki.” Amit, ha egy kiránduló nem vesz észre észre, akár ő maga is beleléphet a csapdába. Vagy a kutyája.

Csapda pedig nem egy kíméletes szerkezet. Csontot tör, csúnya, véres sebet okoz. Hosszú, gyötrelmes kínhalálra kárhoztatván a csapdába esett állatot.

De akár vallásos valaki, akár nem, akár keresztény valaki, akár nem, – legyen bármilyen vallású,-  ha civilizált kultúrember, s tisztában van a humánus viselkedés alapjaival, nem tűrheti meg a környezetében az állatkínzást.

Nem is lehet erre mást mondani, csak a világtörténelem egyik legjelentősebb erőszakmentes államférfiját idézni:

“Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” (Gandhi)

Fort András / Szabad Riport

Együttműködési megállapodást kötött az új generációs kommunikációs hálózatok fejlesztéséről, valamint idén és 2020-ban megvalósítandó oroszországi 5G kísérleti programokról állapodott szerdán Moszkvában az orosz MTSZ mobilszolgáltató és a kínai Huawei telekommunikációs óriásvállalat.

Az MTSZ közleménye szerint a megállapodás értelmében – amelynek aláírt példányait Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök jelenlétében a Kremlben cserélték ki a felek – az orosz cég hálózatán 5G és “dolgok internete” (IoT) technológiákat alkalmaznak majd. Emellett az orosz szolgáltató kereskedelmi LTE-hálózatát 5G-kész állapotúra fejlesztik a Huawei segítségével.

A Vedomosztyi orosz gazdasági lap hétfőn arról számolt be, hogy a Huawei megszerezte a Vocord orosz arcfelismerő rendszer szabadalmait és fejlesztőcsapatát.

MTI

A régi, 19. századi magyar nyelvben volt egy olyan mondás, hogy a "tótnak csak délig van esze", de ezeknek a 21. században már reggel kilencig sincs. A szlovák belügyminisztérium ma nagy dérrel-dúrral bejelentette, hogyhát kéépzejjétek, a Kuciak-pár meggyilkolásával megvádolt két gútai fiatalembert ma megvádolták még egy 2016-ban meggyilkolt gútai vállalkozó megölésével is, s hogy a Kis-Dunában már meg is találták a gyilkos fegyvert. Ezt itt:

https://www.facebook.com/policiaslovakia/posts/2531985673498306

S állítólag maga a vádlott mutatta meg nekik, hova dobta bele a Kis-Dunába! S hogy a nagyságos szlovák rendörség vizsgálja, nem egy másik, a Vágban talált rozsdadarabot használtak-e a Kuciak pár megöléséhez.

Dvojica z prípadu Kuciaka bola obvinená z vraždy podnikateľa v Kolárove

https://www.hlavnespravy.sk/dvojica-z-pripadu-kuciaka-bola-obvinena-z-vrazdy-podnikatela/1754435

Zbraň, z ktorej sa malo na podnikateľa strieľať, našli policajti na jednom z miest v Kolárove, ktoré im ukázal Miroslav M. V Malom Dunaji našli 16. apríla zbraň nemeckej výroby, na ďalšom mieste vo Váhu našli hlaveň. Expertíza mala dať odpoveď na to, či ide o časť zbrane, ktorou zavraždili novinára a jeho snúbenicu.

Hát ez meg mi a fene, mondom magamban, amikor elöször megláttam a képet. Egy sima google keresés elég volt a kiderítéséhez, hogy az ott még egy az elsö világháborúban (!) használt Luger P8 Parabellum típusú pisztoly, melyet késöbb a nácik is használtak a második világháborúban, ami miatt kvázi náci szimbólum is lett.

1898 és 1946 között volt gyártásban.

Luger pistol

https://en.wikipedia.org/wiki/Luger_pistol

Há mondom, kedveskéim, nektek végleg elment az eszetek! Ilyet bedobni teljes komolysággal mint "gyilkos fegyvert", azért az nem semmi.

Az a pisztoly ott, látva a rozsdásodás mértékét, legalább 50 évig hevert a Kis-Duna fenekén.

Így néznek ki például  egy folyómeder sarában 70 évig heverö második világháborús pisztolyok:

Így pedig egy az óceán vizében fél évig heverö Glock márkájú pisztoly:

https://www.ballisticmag.com/2018/05/23/glock-17-torture-test-ocean/

....and even being left on the bottom of the ocean for six months..."

Rozsdának nyoma sincs rajta!

Gúta városa 1944 öszétöl egészen 1945 tavaszáig nyilas és német megszállás alatt volt. A szovjet hadsereg elöl menekülö németek gyakran hajigálták a fegyvereiket a Vágba és a Kis-Dunába.

A tótocskák szerint viszont a gútai fiatalemberek azt a legfenti rozsdadarabot használták 2016-ban egy vállalkozó, majd késöbb pedig "valószinüleg" a Vágban talált másik rozsdadarabot a Kuciak pár megöléséshez!

Nincs bör a pofájukon, abszolút semmi, az egész vádirat a gútai fiatalemberek ellen sima kitaláció, A-tól Z-ig.

S most már ráadásul nemcsak a Kuciak gyilkosságot, de még egy vállalkozó megölését is a nyakukba akarják varrni. Hogy hihetöbben hangozzék a rengeteg hazugság.

De mintha valami elvette volna közben az eszüket, a hazudozásnak olyan primitív formáira süllyedtek le, hogy sok embernek - remélhetöleg - ez fogja felnyitni a szemét erröl az egész horror-történetröl.



Mondani se kell, a szlovákiai magyar (vakolókanalas) sajtó is száz százalékig cinkos abban ami folyik, legföképp ezek az ex-durayista, magukat "nemzetinek" álcázó CIAs-vakolókanalas-liberális elemensek:

Újabb emberölés ügyében indult eljárás a Kuciak-gyilkosság elkövetésével vádolt személyek ellen
https://felvidek.ma/2019/05/ujabb-emberoles-ugyeben-indult-eljaras-a-kuciak-gyilkossag-elkovetesevel-vadolt-szemelyek-ellen/

A Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) bűnüldöző egységének nyomozója büntetőeljárást indított Tomáš Sz. és Miroslav M. ellen szándékos emberölés különösen súlyos bűncselekménye miatt.

Mindkét gyanúsított ellen eljárás folyik Ján Kuciak újságíró és jegyese meggyilkolása ügyében is, ebben az esetben pedig egy vállalkozó megöléséről van szó. Minderről a rendőrség számolt be a közösségi oldalán.
...
Április 16-án a Kis-Dunában találtak egy német gyártmányú fegyvert, a Vágban pedig egy fegyver alkatrészét, melyet vizsgálatnak vetettek alá, hogy kiderítsék, vajon ahhoz a fegyverhez tartozik-e, amellyel az újságíró és a jegyese elleni gyilkosságot elkövették.


http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=289:2019-05-13-19-08-34&catid=23:belfoeld&Itemid=60

– Csak főmunkaidőben járnak a postások, amikor jóformán senki sincs otthon –

De mi azért ugyanannyit fizetünk, ha kézbesítik a küldeményt, ha nem.

Kérdésünk: Miért nem kézbesíti a Posta rendesen azt a küldeményt, amely kézbesítésének árát megfizette az ügyfél?

***

Az átlag munkás többnyire délelőtt van munkában, úgy 6 és 15 óra között. Az irodisták hasonlóképpen, bár később kezdenek és végeznek 2-3 órával. De sem ők, sem a melósok nincsenek otthon a délelőtti, vagy a déli órákban, amikor a postás kiviszi a küldeményeket.

Bár vannak, akik 2-3 műszakban dolgoznak, de a délutános, vagy éjszakás dolgozók sem tudják lesni a postás urat, vagy hölgyet, hogy vajon mikorra ér oda?
Dolgozzon csak keményen végig valaki néhány éjszakát, az biztosan nem lát ki a fejéből másnap délelőtt, nem képes magához térni, átvenni küldeményeket, amiket kihozott a postás.

Úgyhogy mehet be másnap a postára, természetesen csakis hivatali időben, ami a legritkábban egyezik a dolgozó emberek szabadidejével. Pláne akkor nem, ha valaki délelőttös, vagy irodában dolgozik. Akkor nem kézbesítik neki a hivatalos iratot, csak egy olvashatatlan cetlit hagynak számára a postaládában, hogy átveheti másnap hivatali időben, (ami az ő munkaidejével persze megegyezik).

***

Tehát a kb. majd 4.5 millió aktív dolgozó közül, alig néhány százezer lehet az, aki otthon tartózkodik, amikor jön a postás, s van is olyan éber állapotban, hogy át tudja venni a hivatalos küldeményét. A többi több mint 4 millió pedig egyszerűen nem kapja meg hivatalos küldeményét, nem kapja kézhez, s neki kell utána járnia, vagy csak több napos keresgélés után jut hozzá. Mert vagy elkéredzkedik munkahelyéről, vagy kivárja a postai hosszú napot, a hétfőt, amikor át tudja venni. Ha ugyan addig nem küldik vissza. Úgy kell neki, minek dolgozik akkor, amikor a postás úr vagy hölgy tiszteletét teszi nála.

De a feladó a teljes kézbesítési díjat kifizette. És eredetileg azért fizetett, hogy a címzett meg is kapja a küldeményt. S nem azért, hogy az ne kapja meg, s még neki kelljen utána kajtatni, hogy hol is van.

Elmondható tehát, hogy a posta nem végzi el azt a munkát, amit rábíztak, s amit elvégez azt is rosszul és hanyagul teszi.

DE BESZEDI ÉRTE A TELJES KÉZBESÍTÉSI DÍJAT, ANNAK ELLENÉRE, HOGY AZ ESETEK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉBEN nem is kézbesít kézhez, ahogyan ez magában a szó gyökében is benne van.

Itt van már az ideje, hogy;

1. A postások vagy akkor járjanak, amikor, a dolgozók otthon tartózkodnak, s valóban a kezükbe kézbesítsék a hivatalos küldeményeiket.  (mint egy valódi szolgáltató), vagy

2. a meghiúsult kézbesítés esetén  térítsék vissza a kézbesítési díjat a feladónak, de legalább egy részét.

Mert szerintünk ez így etikus. Hiszen egy normális gazdaságban csakis a rendesen elvégzett munkáért jár juttatás.

A hanyag, vagy el nem végzett munkáért nem jár semmi. De legalábbis a hanyag munka minőségével egyenes arányban csökkentett honorárium.

***

Ezen anyag megjelenése után érdeklődni fogunk a posta ügyfélszolgálatánál; hogyan fogadnák a két ötletünket, a posta szolgáltatási idejének ügyfélbaráttá módosításáról, nevezetesen;

délután, vagy este, netán szombaton kézbesítsenek, (uram bocsá’; vasárnap), amikor a dolgozók többsége otthon van.

Addig is, ha a jelen u.n. hagyományos munkarendben nem valósul meg a kézbesítés, a posta térítse vissza a kézbesítési dij 50%-át.

Azt, hogy a posta hogyan fogadta ezt a két ötletünket, – olvasóinkkal is közölni fogjuk.

És ez a következő alacsonyabb lépcsőfok a postai szolgáltatás színvonalának további süllyedésében. A kézbesítetlen küldemények a mocsárban landolnak. Onnan halásszák ki a lakók, ahogyan ezt a csomagot is. Kép: Veresegyház Fb. oldala.

Szlobodka Zoli / Szabad Riport

Franciaországban emlékmű készült a 100 éve ott tanult kínai fiatalok emlékére

A Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) jelentése szerint; május 4-én a közép-franciaországi, Montargis városban ünnepélyes keretek közt átadták azt az emlékművet, amely a 100 éve Franciaországba érkező első kínai fiatalok útjára emlékezik. A fiatalok dolgozni és tanulni érkeztek akkor a nyugat-európai országba.

Az ünnepségen részt vettek:

Zhai Jun, Kína franciaországi nagykövete, Wu Weishan, a Kínai Szépművészeti Múzeum vezetője, Buon Tan, a francia parlament francia–kínai baráti csoportjának elnöke, Jean-Marc Falcone, Centre-Val de Loire régió kormányzója, Benoit Digeon, Montargis polgármestere, valamint Kína franciaországi nagykövetségének fiatal diplomatái, a Franciaországban tanuló kínai ösztöndíjasok és a Franciaországban működő kínai cégek fiatal képviselői, – összesen több mint kétszázan.

Zhai Jun a szoboravatón tartott beszédében kifejtette, hogy 100 évvel ezelőtt egy csoport kínai fiatal a tengeren keresztül érkezett Franciaországba, ahol fejlett tudományt, technikát és innovációt tanultak, így keresvén a saját nemzetük megmentésének útját.

Ezen fiatalokkal együtt érkezett akkor az a két kínai ifjú is, akik később a Kínai Népköztársaság megalapítói között dolgoztak; Zhou Enlai és Deng Xiaoping is. Továbbá még sokan, akik később a modern kínai oktatás, tudomány, kultúra és művészet megalapozói lettek. Az ő nagy eredményeikre érdemes örökké emlékezni. Ezen elődök emlékezete, a kínai–francia kapcsolatok kincsévé vált.

CRI (China Radio International) – SzRTI