Özönlenek a NATO – zsoldosok Donbasszba. A Csugujevből jelentett lengyel pribékek híre mellett itt az újabb: Izjumban fedeztek fel egy talpig fegyverben bóklászó 50 – 70 fős létszámú martalócbandát, amelynek egyedei balti akcentussal kaffogtak egymás között.

Donbasszban ma egyébként is felizzottak a kedélyek néhány helyen. Kiváltképp Donyeck vidéke járt elöl “jó példával”.

Azotnoje és Peszok vidéke “régen” látott már olyan tüzérségi aktivitást, mint ami kezdetét vette délután kettő tájban. Jó egy óra hosszán keresztül ment az adok – kapok.

Zaperevalszk, Kirovszk és Leninszk környékéről a népköztársaságiak tüzérsége fegyelmezte a latorállásokat.

Gyjebalcsevo lakótelepeit dél körül kezdte ismét ostromolni a latortüzérség. Három tömbház szinte a földig rombolódott

Berjozovét szintén lőtték kora délután a valcmanista pribékek.

Szcsasztyje környékén is kiújultak a tüzérségi viták.

Luhanszk környékén viszont a milíciák dél tájban rádiólokációs eljárással felderítettek egy újabb valcmanista kompániát. Hajtóvadászat indult a fölszámolásukra.

Pervomajszkot ma ismét lőtték a pribékek tarackokból, de szerencsére csak öt lövést adtak le a városra.

Bahmutka mellett pedig a 31. latorposzt kiürítését “kényszerítette ki” a milícia. A zsoldosok itt megkezdték a nehézfegyverzet elszállítását – a milicisták távoli – de figyelő tekinteteitők kisérve.

Mariupolt légi úton próbálja “felhizlalni” Nyalókakirály. De komoly manővereket kell véghezvinniük a repülőgépeknek, hiszen csak a tenger felől tudják megközelíteni a repülőteret. És csak nagyon alacsonyan.

Az éjszaka folyamán óriási robbanás történt Odesszában. reggel már az egész város és a környék tudta, hogy a vidék legnagyobb olajfinomítójában történt a robbanás.

A közeli települések – Luzanovki, Szlobogyinki és Pereszüpi lakossága azt hitte itt a világ vége. Alig maradt ép ablak ezeken a településeken.

Az olajfinomítóban esett kár felbecsülhetetlen, már csak a megközelíthetetlenség okán is. Lángol az egész objektum. Pontosan ezlrt gondolják azt elemzők, hogy nem afféle “üzemi baleset” történt, hanem valami komolyabb.

https://balrad.wordpress.com/2014/12/16/semmi-jele-a-megbekeles-szandekanak-donbasszban/

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/16/brusszel-megbenult-valodi-szakszervezeti-tevekenyseg-miatt

A döntéssel emellett az MFB-nek lehetősége nyílt tulajdont szereznie a Fővárosi Gázművekben. Az államnak lehetősége nyílt továbbá a kisebbségi tulajdonosok kivásárlására, a lakosság és a gazdasági szereplők számára alapvető szolgáltatásokat nyújtó gazdasági társaságokban - az ellátásbiztonság és a feladatellátás hatékonyságának növelése céljából, nemzetgazdasági stratégiai érdekből -, amennyiben az állam tulajdoni hányada eléri a 90 százalékot.

A képviselők 123 igen szavazattal, 38 nem ellenében és 23 tartózkodás mellett fogadták el a kormány törvénymódosító javaslatát "a nemzeti pénzügyi szolgáltatások hatékonyabbá tételéről."

A Ház pontosította a Magyar Fejlesztési Bankról (MFB) szóló törvényt, felhatalmazást adva a banknak az európai strukturális és beruházási alapokból támogatott pénzügyi eszközök végrehajtó szervezeteként az irányító hatóságok által meghatározott feladatok ellátására, például a támogatott pályázatok kezelésére, döntés-előkészítésre és ellenőrzésre. A parlament azért, hogy a bank hatékonyabban láthassa el a stratégiai beruházások finanszírozását, az egy ügyféllel szembeni kitettségének felső határát a szavatoló tőke 45 százalékában határozta meg. A módosítás lehetőséget teremtett arra, hogy az MFB alkalmazottai munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesítsenek olyan gazdasági társaságban, amelyben az MFB vagy az állam közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, illetve amellyel kapcsolatban az MFB kockázatot vállalt.

A döntéssel emellett az MFB-nek lehetősége nyílt tulajdont szereznie a Fővárosi Gázművekben. Az államnak lehetősége nyílt továbbá a kisebbségi tulajdonosok kivásárlására, a lakosság és a gazdasági szereplők számára alapvető szolgáltatásokat nyújtó gazdasági társaságokban - az ellátásbiztonság és a feladatellátás hatékonyságának növelése céljából, nemzetgazdasági stratégiai érdekből -, amennyiben az állam tulajdoni hányada eléri a 90 százalékot.

Ezzel egy időben korlátozták az állami vállalatok vezetői és tulajdonosi testületeibe delegáltak felelősségét. Így például a társaság munkavállalóját munkaszerződés vagy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján megillető alapbéren kívüli teljesítménybér (prémium), vagy rendszeres juttatás ki nem fizetése miatti követelést a vezető tisztségviselővel, a felügyelőbizottság tagjával és a tulajdonosi jogok gyakorlójával szemben nem lehet érvényesíteni.

gyanakkor bizonyos esetekben mentesítik a vezető tisztségviselőket a titoktartási kötelezettség alól. Egyebek mellett lehetővé vált, hogy a szövetkezeti formában működő szövetkezeti hitelintézet két egymást követő közgyűlésének vagy küldöttgyűlésének határozatképtelensége esetén, a harmadik, megismételt közgyűlés egyesülés, szétválás, gazdasági társasággá történő átalakulása tekintetében a jelenlévők legalább kétharmadával döntsön. Ehhez feltételként szabták az integrációs szervezet képviselőjének személyes részvételét.

Azért, hogy a szövetkezeti hitelintézetek a részjegyeket elsődleges alapvető tőkeként vehessék figyelembe, a törvény kimondja: az igazgatóság csak abban az esetben engedélyezi a szövetkezeti részjegy visszaváltását, ha az nem veszélyezteti a szövetkezet hitelintézet prudens működését.
MTI

Mi értelme van eltörölni a lakásfenntartási támogatást, adósságkezelési szolgáltatást, óvodáztatási támogatást, méltányossági közgyógyellátást és méltányossági ápolási díjat? Miért alakítják át a rendszeres szociális segélyt? Mi értelme, ha tudjuk, hogy ez 40 milliárd forintot sem jelent, ami a költségvetés szintjén nem jelentéktelen, de nem is igazán jelentős összeg (például a közmédia költségvetése több mint a duplája annak, amit a központi költségvetés a segélyeken megspórolhat).

Azt gondolja a kormányzat, népszerű az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elve? De a nép messze nem mondható szegényellenesnek. Két finn kutató vizsgálataiból kiderült, hogy a magyarok 60 százaléka – a szegénységet a társadalmi igazságtalanságnak tulajdonítja. Ez nemzetközi összevetésben nagyon magas arány. Jó egyötödük ugyan az egyént hibáztatja, ám ez az arányszám is kevesebb számos más országban mértnél.

Lehet, hogy semmiféle racionális ok nincs a segélyek eltörlése mögött, csupán valamiféle ideológiai ihletettségű irracionalitás? Csak az oktalan rosszindulat és kegyetlenség? De akkor miért kellett a segélyezést majdnem mindenestül az önkormányzatok nyakába varrni, s ezzel egy időben minden eddiginél nagyobb adóztatási szabadságot adni nekik? Amelyek máris olyan meghökkentő adókat fontolgatnak, mint a pótkocsiadó, meg a magas házak adója? A rezsibiztos szerint pusztán azt a gyakorlatot szeretné a kormány megszüntetni, hogy a segélyezettek dzsipekkel mennek fölvenni a segélyeket, a cél csupán a visszaélések visszaszorítása.

Azon olvasó, aki ezt nem hiszi, annak szolgálhatok alternatív magyarázattal, de picit messzebbről kell kezdenünk: néhány statisztikai ténnyel. Ma Magyarországon a háztartások háromnegyede nem tud kifizetni egy váratlan, 66 ezer forintot meghaladó, vagy akár csak elérő kiadást. Mi több, a munkaképes korú lakosság 89 százaléka nem rendelkezik banki megtakarítással. A lakosságnak tehát csaknem 90 százaléka él hónapról hónapra, s bármilyen sokk éri a családot – munkahely elvesztése,baleset – szinte azonnal belecsúszhat a szegénységbe. Kivéve, ha a rokonok, barátok segítenek, mert az állam érdemben aligha fog.

Természetesen óriási a különbség az éhező-fázó nélkülözők, s a hónapról hónapra élő, félretenni ugyan nem tudó, de nem éhező és nem fázó, ám lecsúszással fenyegetett, hónapról hónapra eltengődő családok között. Ám mégsem annyira óriási, mint ami a lakosság alsó 90 százaléka, s a jövedelmi-vagyoni szempontból elithez tartozók között van.

Különösen közpolitikai szempontból. Ha visszatekintünk az eddigi, s előretekintünk a várható intézkedésekre, akkor látjuk, hogy ezek valamiképpen mindig a felső 10 százaléknak kedveztek. S ezen a rétegen belül is a legtöbbet azoknak adták, akik ennek a legfelsőbb rétegnek is a legtetején voltak. Ennek legtisztább, számszerűsíthető példáját az egykulcsos szja bevezetése adta.

„A változások hatására az alsó hét jövedelmi tized adóterhelése összesen 134 milliárd forinttal emelkedett. A nyolcadik tized adója kismértékben csökkent, a kilencediké 72 milliárd forinttal mérséklődött, míg a legmagasabb jövedelműek adója 501 milliárd forinttal zsugorodott” – írja Virovácz Péter–Tóth G. Csaba tanulmányában. 501 milliárd a felső jövedelmi tizednek!

A tervezett szja-csökkentés – valószínűleg 2018-ig meg fog történni – előre hallható propagandája vélhetően arról fog szólni, hogy „mindenki nyer”. Ám ez nem igaz, mivel az alacsonyabb adóbevételből gyengébb közszolgáltatásokra – egészségügyre, oktatásra – futja. A gyengülő közszolgáltatások a vagyoni-jövedelmi elitet kevésbé sújtják, hiszen meg tudják venni azt – egészségügyi, vagy például biztonsági – szolgáltatásokat a piacon is. Vesztese lesz ennek a kilencedik jövedelmi tized, de még a legfelső tized alja is, hosszabb távon csak a szűkebb értelemben vett vagyonos elit jár jól. Ahogy vesztese volt valójában a korábbi szja-változásnak is a kilencedik jövedelmi tized, itt ugyanis még nagy bajt okozhat egy munkahelyvesztés, szükség lenne szociális, társadalombiztosítási hálóra.

Az Orbán-kormány soha nem is titkolta, hogy azokat kívánja támogatni, akiknek már eleve van valamijük. Tölgyessy Péter Orbán Viktor egyik beszédét hozza föl példaként, de lehetne még bőven találni példákat. Ha a kormány politikájának általános irányát nézzük, akkor a lényegi választóvonal a lakosság alsó 90 százaléka és felső 10 százaléka között van. Valójában a lakosság alsó 90 százalékától csoportosítanak át forrásokat a felső 10 százalék felé, de természetesen a felső 10 százalék szintén messze nem egyenlő arányban jutalmazódik, de ez most ezen okfejtés szempontjából nem lényeges. De mi történik, ha egyszer a 90 százalék megsejti, hogy a kormányzás nem az ő érdekükben történik? (Egy részük azért sejti már.)

Itt jön a képbe a segélyek megszüntetése, s a jogkör áttelepítése az önkormányzatokhoz. Az önkormányzati rendszert Vigvári András már 2010 előtt „konfliktuskonténernek” nevezte. Ez alatt azt értette, hogy az állami szerepvállalás visszafogása nem nyíltan, hanem a lényeget elkendőzve ment végbe, az önkormányzati feladathoz történő állami hozzájárulások súlya és reálértéke folyamatosan csökkent. Ebből a szerepből látszólag kikerültek azzal a helyhatóságok, hogy elvettek tőlük feladatokat. Megkapták azonban a segélyezés feladatát, forrást viszont nem kaptak hozzá. Azok az önkormányzatok, amelyeknek van viszonylag jó iparűzési bevételük, kevesebb támogatást kapnak jövőre, mint idén. A központi kormányzat tehát az adóztatás és segélyezés konfliktusát tolta le helyi szintre.

A kormány döntése a helyhatóságokat azon dilemma elé állítja, hogy megadóztathatók-e a azért a hónapról hónapra tengődő családok, hogy kaphassanak valamit a nélkülözők is. A kormány ezzel társadalmi konfliktust hoz létre, törést visz a lakosság alsó 90 százalékába, akiket egyébként a közpolitika szintjén, a források áramoltatása szempontjából nagyjából egységesen (le)kezel. A központi kormányzat szintjén ez a konfliktus nem lenne hitelesen megjeleníthető, hiszen amit most elvesznek a segélyezettektől az az áfabevétel nagyjából 1 százaléka.

De miért kell létrehozni ezt a társadalmi konfliktust az alsó 90 százalékban? Hatalmi okokból. Az oszd meg és uralkodj elvénél nincs ősibb politikai elv. Elmagyarázom hosszabban is: ugye teljesen világos, hogy a kormánynak nem érdeke, hogy felső 10/alsó 90 forrásátcsoportosítás mindenki előtt világos legyen. Az is nyilvánvaló, hogy a kormány aligha szeretné, ha a lakosság túlnyomó többsége gazdasági helyzetének romlásáért annak a valódi felelősét – azaz a kormányt – hibáztatná. Azt sem kell hosszasan bizonygatni, hogy bűnbakul sokáig olyan távoli hatalmak, mint az Egyesült Államok vagy a brüsszeli Európai Bizottság aligha szolgálhatnak. Új bűnbakra van szükség, s lesz is, mégpedig a – bogárlászlói terminológiával – “roncstársadalom”. Hogyan is?

Minthogy az önkormányzatok válasza a segélyezésre borítékolhatóan jobbára a „nem” vagy az „alig-alig” lesz, és minden ígérettel szemben közmunka sem juthat mindenkinek, pláne nem állandóan, nőni fog a nyomor. Ezzel együtt sajnos a bűnözési ráta is. Bár a nyomor mostanság olykor egészen nevetséges bűnesetekre viszi rá a kezdő, amatőrnek nevezhető elkövetőket, ám börtönbe kerülnek, ahol tapasztalt bűnözőkkel találkozhatnak, így egy részük idővel profi, komolyan vehető bűnelkövetővé válhat. A kormány persze erre azt mondja, megélhetési bűnözés nincs. Minden szegény mindenkor tartsa be a törvényeket, ha éhen is hal a gyerekeivel együtt. Van és lesz is sok olyan szegény, aki nem szeg törvényt akkor sem, ha a gyereke éhezik. Politika arra azért nem építhető, hogy mindegyikük így tesz.

Nagyon valószínű, hogy a kormány válasza a bűnözés növekedésére az önvédelem szabályozásának újbóli átírása, esetleg az éles fegyverhez jutás megkönnyítése lesz. Láthattunk arra példát Szlovákiában, hogy a szociális ellátások szigorítása, a bűnözés növekedése hogyan hozta magával, hogy mind több és több ember vásárolt fegyvert magának.

Végeredményben tehát olyan helyzet alakulhat ki, amelyben úgy tűnik, a fő társadalmi konfliktus a nincstelenek s a közülük kikerülő bűnözők, illetve a hónapról hónapra tengődő családok között van. Amíg az elszegényedő, középen lévő többség a nincstelenektől félti a saját helyzetét, addig az elit zavartalanul gazdagodhat. A nagypolitika pedig látszólag „az emberek igényeire” reagál majd a közbiztonsági programokkal, a büntetési tételek emelésével, s más ezernyi trükkel, ami az egyre aggódóbb polgárok körében népszerű is lehet. Az újra megtalált ellenség: a bűnöző. S megint van mi ellen háborúzni: mi lehet népszerűbb egy politikus számára, mint a bűnözés elleni harc? Ebből még alighanem a parlamenti ellenzék sem akar majd kimaradni.

A magyar nép – mint az említett finn kutatás bizonyítja – nem szegényellenes, s bölcsen dönt, ha elég információ áll rendelkezésre. Ezért is közöltem a fenti információkat.
(Kiss Miklós)

Bal-Rad komm: “…Végeredményben tehát olyan helyzet alakulhat ki, amelyben úgy tűnik, a fő társadalmi konfliktus a nincstelenek s a közülük kikerülő bűnözők, illetve a hónapról hónapra tengődő családok között van. Amíg az elszegényedő, középen lévő többség a nincstelenektől félti a saját helyzetét, addig az elit zavartalanul gazdagodhat. A nagypolitika pedig látszólag „az emberek igényeire” reagál majd a közbiztonsági programokkal, a büntetési tételek emelésével, s más ezernyi trükkel, ami az egyre aggódóbb polgárok körében népszerű is lehet. Az újra megtalált ellenség: a bűnöző. S megint van mi ellen háborúzni: mi lehet népszerűbb egy politikus számára, mint a bűnözés elleni harc? Ebből még alighanem a parlamenti ellenzék sem akar majd kimaradni…”

-Félelmetes, és egyáltalán nem valószínűtlen konklúzió!

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/16/kijevben-tovabb-korlatozzak-az-aramfogyasztast

Budapest, 2014. december 16. A szavazás eredménye egy kijelzőn az Országgyűlés plenáris ülésén 2014. december 15-én, miután a parlament 119 igen szavazattal, 40 nem ellenében, 25 tartózkodás mellett elfogadta a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szabad vasárnap néven ismert javaslatát, amelyet fideszes kezdeményezésre a tárgyalás során több ponton is átírtak.

Az első sorban Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a másodikban Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője.

Részletek:

Megszavazta a parlament kedden a vasárnapi pihenőnap bevezetését, így jövő március 15-étől a hét utolsó napján nem lehet majd dolgoztatni a kereskedelemben.

A KDNP szabad vasárnap néven ismert javaslatát – amelyet fideszes kezdeményezésre a tárgyalás során több ponton is átírtak – 119 igen szavazattal, 40 nem ellenében, 25 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők.

A jogszabályban kivételként rögzítették, hogy az adventi időszakban és az év egy szabadon választható vasárnapján nyitva lehetnek az üzletek.

A törvény azzal kapcsolatban is több kivételt tartalmaz, hogy mely boltok lehetnek nyitva vasárnaponként. Így például a 200 négyzetméternél kisebb üzletek kinyithatnak a hét utolsó napján, de csak a tulajdonos vagy családtagja dolgozhat benne.

A kizárólag pékárut és tejterméket értékesítő üzletek vasárnap és munkaszüneti napokon 5 és 12 óra között lehetnek nyitva, az újságosok és a virágüzletek 6-tól 12-ig, a sportlétesítményekben lévő boltok pedig ezeken a napokon a sportrendezvények ideje alatt tarthatnak nyitva.

A törvény hatálya emellett nem terjed ki a gyógyszertárak, a benzinkutak, a reptéri boltok, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon lévő üzletek nyitva tartására, a büntetés-végrehajtási intézetekben, egészségügyi intézményekben és katonai objektumokban zajló kereskedelmi tevékenységre, valamint a piacokra, vásárokra sem. A tilalom nem vonatkozik továbbá a kereskedelmi jellegű turisztikai és a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltatási tevékenységre, a szálláshelyen végzett kereskedelemre, a vendéglátásra, a világörökségi területen található üzletekre, valamint a kulturális tevékenységet és a fürdőszolgáltatást kiszolgáló kereskedelemre sem.

A törvényben lehetőséget adtak arra is, hogy kormányrendeletben – az adott település vagy településrész sajátosságaira tekintettel – az e jogszabálytól eltérő szabályokat is megállapíthassanak.

Az előírások betartását a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi, amely első jogsértés esetén legalább 5, legfeljebb 15 napra, a második jogsértésnél 30, a harmadiknál pedig 90 napra záratja be a boltot. Bármelyik következő jogsértés esetén viszont már egy évre záratják be az adott üzletet.

Az elfogadott törvény 2015. március 15-én lép hatályba.

MTI –  SzRTI

Az orosz tél legendás, ezúttal a híres orosz kikötőváros, Vlagyivosztok utcáit terítette be a hóvihar. A hatalmas havazás hatalmas széllökésekkel párosult, így olyan képeket is sikerült készíteni, ahol a hó már az első emeletig ér, vagy a közlekedési tábláknak már csak a teteje látszik ki a hóból.

Helyszíni jelentések szerint ez a jelzőlámpa körülbelül három méter magasan van. Beszámolók szerint a 600 ezer lakosú város központjában kedd óta havazik, volt olyan nap, amikor az első emeletig is elért a szél által összehordott hó.

Az igazi oroszok csak nevetnek az egészen, és még a helyenként nyakig érő hóban is elindulnak, ahogy ez a videóban látható.

Mára már csak gyenge havazás várható, de az éjszakai mínusz 10-13 és nappali mínusz 6-8 fok sem lehet kellemes, bár úgy néz ki, ott valószínűleg fehér lesz a karácsony.

https://www.youtube.com/watch?v=qMSWpJmiMjU