NEM ÚJ A DIAGNÓZIS: betegellátó rendszerünk jó ideje ezer sebből vérzik. És újabb csapások sújtják: egy jogszabály ugyanis minden maszekolást kitilt a közgyógyításból. Ezzel várhatóan kettészakad az egészségügy – tiszta magánellátásra, illetve gyengülő államira.

Összeállításunkban annak igyekeztünk utánajárni, milyenek a gyógyulási, egyszersmind túlélési esélyeink a jövőben…

– Most léptek hatályba az egészségügyet „újrarendező” salátatörvény intézkedései. Egy páciens – például olyan, aki daganatos betegségben szenved – könnyebben, netán nehezebben gyógyulhat, mint eddig, vagy épp ugyanúgy?

– Várhatóan nehezebben – véli Kincses Gyula egészségügyi szakértő, volt államtitkár. – A daganatos betegség kezelésének remélhetően megmarad az esélye, ám a várólisták növekedése és az alapvető vizsgálatok csúszása miatt a felismerés késhet.

– Azaz később születik meg a kezeléshez szükséges diagnózis.

– Ennek egyre nagyobb a kockázata, és csak remélni lehet, hogy nem romlik addigra drasztikusan a túlélés esélye, mire kiderül, mi a baj. Hiszen egy CT-re vagy egy MR-re most is sokat kell várni, és már az is két-három hónapot vesz igénybe, hogy betegként bejuthassak ahhoz az orvoshoz, akinek joga van ilyen vizsgálatra előjegyezni engem. Aztán újabb két-három hónap, amíg meg is vizsgálnak.

– A kormányzat pont azt mondja, hogy most jött el az egyenlőség ideje…

– Egyenlőség abban az értelemben, hogy mindenkinek egyformán nehéz lesz. A közkórházakban biztosan. Az új szabály ugyanis kádári értelemben vett egyenlőséget akar teremteni a közellátáson belül: mindenkinek a Trabant jár. Megtiltja, hogy ha én egy jobb minőségű csípőprotézist szeretnék annál, amilyet az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) térít, akkor ezt – a különbség kifizetésével – megvásárolhassam magamnak. Eddig az volt a törvény, hogy a műtét járt nekem a társadalombiztosítás (tb) terhére, és a protokolltól eltérő anyagot, technikát vagy gyógyszert megfizethettem. De csak a különbséget, most pedig az egészet, műtétestől. Vagyis most a beteg megkapja ingyen, ami van, vagy elmegy a magánellátásba, és kifizeti az egészet magasabb áron

– Akinek van pénze, annak jobbak a túlélési esélyei?

– Félő, hogy igen. De a baj még ennél is nagyobb: a jobb minőséget, gyorsabb gyógyulást adó, százszázalékos áron kifizettető rendszer kiviszi a pénzt az amúgy is tartósan alulfinanszírozott egészségügyből.

– A kabinet állítja, szinten tartja az egészségügyi büdzsét.

– Ez akár igaz is lehet, csakhogy a kiadások szinten tartása valójában értékvesztést jelent, mert nem követi az ágazat a technológia fejlődését, a szükségletek növekedését. Azaz lemarad az egészségügy.

– És mennyit költünk mi, lakosok egészségügyre?

– Egyre többet. Körülbelül az összes kiadás 38 százalékát, azaz az állam már csak a kiadások 62 százalékát állja.

– Az Európai Unió régi tagállamaiban viszont majdnem 77 százaléknyi forrást biztosít a költségvetés. Mi a különbség oka?

– Mivel a szegényebb tagállamok nem tudják követni az egészségügy költségigényének növekedését, így határozottabban engedik be a magánforrásokat. Ez fokozottan igaz Magyarországra. Az úgynevezett magánkiadásokban azért sok minden benne van: a magánklinikáktól, a gyógyszertári kiadástól, a masszőrtől a természetgyógyászati kezeléseken át a fogászatig. Utóbbiból az állam kivonult, gyakorlatilag csak a fütyülős fogmosás lehetőségét biztosítja. Tudja, mi az?

– Az ember a kezében tartott fogsorát sikálja, és közben fütyül.

– Így-így. Szóval sima protézist, húzást meg ilyesmit biztosít a tb, de aki normális kezelést akar, az mehet a magánrendelőbe.

– A kormány szerint azért lesz így mostantól az egész ágazatban, mert nem járja, hogy bárki pénzért furakodjon előre a várólistákon, vagy bármilyen előnyt vegyen.

– Pénzért eddig is tilos volt a listán előzni. A szocialista kormány is azt vallotta: más kárára nem szerezhet senki előnyt. De az nem okozna kárt, hogy valaki kiáll a tb-s várólistasorból, és átáll egy fizetősbe, hiszen így rövidül mögötte a sor. És azzal, ha én más műtéti technikát szeretnék és állom a többletköltséget, nem hátráltatom például egy hajléktalan ellátását – a tb által finanszírozott beavatkozásra ő ugyanúgy jogosult. De otthagyok egy kis pénzt a közkórházban, amitől mindenkinek jobb lehet az ellátása.

– A kormánykommunikáció szerint viszont a fizetős lista tagjait automatikusan a „mezei” várakozók elé sorolták, így azok mégiscsak később kerültek sorra.

– Ez a hálapénzes „feketén” vásárlásra igaz, ami azonban továbbra sem változik. De a várólisták „sorsszerűségét” maga Zombor Gábor egészségügyi államtitkár cáfolta azzal, hogy bejelentette: 6 milliárd forintból érdemben rövidítik a várólistákat. Ha ezt ennyiből meg lehet oldani, akkor miért várt idáig a kormány? Hiszen 6 milliárdból még egy stadion sem jön ki. De a bejelentés igazi jelentőségét az adja, hogy egyértelművé teszi: a várólisták nem azért ilyen hosszúak, mert nincs elég orvos és műtő, hanem azért, mert a tb nem finanszíroz elég beavatkozást. Mindenre azért nem lehet elég pénz, ezért egy tisztességes rendszerben az lenne a megoldás, hogy az OEP megmondja, egy adott kórháztól például havi 20 csípőprotézist tud venni, és akkor ez a 20 csökkenti a várólistát, majd a 21. operációt lehet – többletként – fizetősben elvégezni. Így a pénzügyi hiányt enyhíti a magánszolgáltatás, és – mivel a közintézményben végzik el – sem a pénznek, sem az orvosoknak nem kell kimenniük az állami egészségügyi rendszerből. A most körvonalazódó rendszerben viszont mindenki köteles ott gyógyulni, ahova beutalták, ahova tartozik. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor megint csak mehet a magánellátásba.

– De ezt megtehetné az állami intézményen belül is, és akkor ott maradna a pénz.

– Rosszul gondolja.

– Miért?

– Mert maga normális.

– Kifejtené?

– Az új szabály szerint, ha egy intézménynek bármilyen ellátásra van szerződése az Országos Egészségügyi Pénztárral, akkor nem kérhet pénzt magyar biztosítottól semmilyen olyan ellátásért, ami amúgy jár egy biztosítottnak. Bevételként marad a plasztika és a „tiszta szoba” – de könyörgök: miért nem tiszta minden szoba? A többit csak a magánban veheti meg a beteg, így az egyre jelentősebb magánpénz kimegy a közösségi rendszerből, mert ott nem lehet elkölteni. Az orvos pedig követi a pénzt, és a külső migráció mellett erősödik a belső, azaz tovább romlik a közellátás feltétele.

– Mi ebben a ráció?

– Semmi. Ha – már bocsánat – nem elcseszés volt, akkor csak egy szándékot lehet kitapintani, nevezetesen azt, hogy a magánszolgáltatókat arra akarják rávenni: adják vissza az OEP-szerződéseiket. A köz ne maszekoljon, a maszek meg ne „közöljön”. Logikailag rendben van ez, csak ahhoz, hogy ez jó legyen, bele kellene tennie a pénzt az államnak. Ha meg nem tudja, akkor legalább hagyná azt, hogy mi beletegyük

– De ha a magánszolgáltatók felmondják az ellátási szerződéseket, akkor még több embert kellene ellátni az így is rogyadozó állami rendszernek, azaz még hosszabbak lesznek a várólisták.

– Ez bele is illik a Fidesz világképébe: a szegényeknek biztosítanak valami ellátásszerűséget, a tehetősek pedig úgyis megfizetik a kezelésük árát.

– Egy magánkézben lévő rendelőben lesz-e fizetőképes kereslet egy évekig tartó költséges kezelésre? A privát cégek vásárolnak-e sok tízmillió forintos berendezéseket? Azaz: ha igazán brutális a betegség, akkor a beteg a végén visszakerül az állami ellátórendszerbe?

– Közelítsünk messzebbről: remekül működhet, ha a fenti modell alapján választják szét az állami és a magánszektort – feltéve, hogy az állam elég pénzt tesz a saját rendszerébe. De nem tesz. Én azon kevesek közé tartozom, akik tényként fogadják el, hogy a jelen helyzetben az állam képtelen odaadni az egészségügynek az ideális összeget, azaz ez nem csupán szándék kérdése. Épp ezért engednie kellene, hogy az emberek ott költsék el a pénzüket. A lényeg: a kettészakított rendszer nemcsak igazságtalan, de működésképtelen is. Egyrészt nincs elég forrása az országnak két párhuzamos egészségügyi rendszerre, másrészt ehhez nincs elegendő orvos sem. Egy „rendes” egészségügy kellene, nem két forráshiányos. Ráadásul a speciális eseteket szinte biztosan nem lehet magánintézményekben kezelni – egy ekkora országban ezt még az elit sem tudja megfizetni. Ezért a magánellátásban nem térülnek meg a speciális beruházások, és a kis esetszám miatt biztonságos ellátás se nyújtható. Így aztán az igazán betegek az állam nyakán maradnak.

– Egy kormány közeli értelmezés szerint a rendszer értelme az, hogy a magukat magángyógyítóknál kúráltatók által becsengetett tb-járulék a rendszerben marad, és ebből futja a keveset fizető szegényebbek kezelésére.

– Ez így van, ám a járulék folyamatosan csökken; nem véletlen, hogy a szűkülő forrásból az állam egyre kevesebb embert akar ellátni.

– Kívülről nem rendszerépítésnek, hanem pénzügyi lyukfoltozásnak tűnik mindez.

– Nem tudjuk, hogy ez kapkodás vagy egy tudatos stratégia lopakodó végrehajtása. Bármelyik lehet. De végül mindkét út odavezet, hogy kettészakad az egészségügy tiszta magánellátásra, illetve gyengülő államira. Mert még egyszer mondom: azzal, hogy az új jogszabály minden maszekolást kitilt a közgyógyításban, rengeteg pénztől esik el a közellátás. Ráadásul itt a beteg is olcsóbban tudna vásárolni.

– És mi lesz ott, ahol nincs nagyváros, és így nem lesz magánintézmény?

– Vidéken marad a hálapénz. Az ország kétharmada el lesz zárva az igazán jó vagy gyorsabb ellátástól. De aki élni akar, az kénytelen lesz kifizetni valahogy.

– Akkor sokaknak el kell adósodniuk a gyógyulásért? A lakáshitelt felváltja az egészségügyi hitel?

– Pontosan.
Nagy B. György

Innen nem a szociális parcellába vezet az út!

MÉG TÖBBET KÖLTÖTTÜNK.

Tíz százalékkal többen fordulnak magándoktorhoz, mint két éve – legalábbis a 25–55 évesek körében. Míg 2012-ben csak 36 százalékuk vett igénybe „nem állami” orvosi szolgáltatást, 2014-ben már 46 százalékuk gyógyíttatta magát így. Ezzel párhuzamosan az orvosoknak kifizetett összeg is megugrott: míg 2012-ben átlagosan 33 ezer forintot hagytak az emberek a rendelőkben, 2014-re már 46 ezer forintosra kerekedett az összeg.
(Megjegyzendő: a két összeg nemcsak a számla ellenében nyújtott orvosi szolgáltatásokat foglalja magában, de a hálapénzt is.)

KEVESEBB FÁJDALOM VÁR
Némileg rövidültek az egészségügyi várólisták októberhez képest. Az OEP adatai alapján a legtöbben továbbra is szürkehályog-műtétre, térd- és csípőprotézisre várnak; a három beavatkozásra összesen 34 430-an készülnek. Több mint ezer embert jegyeztek már elő szívkatéteres beavatkozásra, epekő miatti operációra és sérvműtétre. Az interjúban említett hatmilliárd forint plusztámogatással tovább rövidülnek a várólisták.

PIACI ALAPON
A Magyar Kórházszövetség egy tíz pontból álló üzenetet fogalmazott meg néhány hónappal ezelőtt. Ebben azt írják: meggyőződésük, hogy a kórházak többletbevételhez juthatnak piaci alapon is, ezért fontosnak tartják a térítés ellenében végzett egészségügyi szolgáltatások bevezetésének lehetőségét az állami fenntartású intézményekben – amennyiben a fizetős betegek ellátását elkülönítik a hazai biztosított betegekétől.

SORON KÍVÜL VIDÉKEN IS
A „tesztüzemmód” után immár élesben működik Szegeden a fizetéses állami egészségügy: tavaly július 15. óta a klinikák szabad kapacitásai terhére a beteg – már ha van rá pénze – kikerülheti a várólistát. Az elsődleges feladat továbbra is az állami egészségügyi ellátás biztosítása marad, a térítéses szolgáltatások rendszerét kizárólag a „szabad vegyértékekre” dolgozták ki. A főszabály szerint a térítéses ellátást térben és időben elkülönítve lehet végezni, magyarul munkaidőn kívül.
A betegnek nyilatkoznia kell, hogy nem kívánja a várólistában számára megjelölt hosszabb ellátási időpontot kivárni, és belép a térítéses rendszerbe. Az ellátások díjait értelemszerűen úgy határozták meg, hogy az lefedje a költségeket (műszerek, felhasznált anyagok, rezsiköltség, munkadíjak stb.). Az orvosok, ápolók a munkaidőn túli, önkéntesen végzett munkáért pluszpénzt kapnak, a bevétel egy része a klinikák közös kasszáját gyarapítja. A szegedi Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ honlapján letölthető az intézetek díjszabása. Egy „sima” röntgenvizsgálat 3300, egy kontrasztanyagos 15–25 ezer forint. A mammográfiai vizsgálat 9900 forintba, az ultrahang 15 500 és 60 ezer forint közötti összegbe kerül. A legegyszerűbb CT-vizsgálatért 15, MR-ért pedig 30 ezret kérnek. A kéz- vagy vállműtét 280 ezer, egy térd- vagy csípőprotézis-műtét félmillió forint…
(Szabadföld)

Nem lett olcsóbb a kisebb parlament.Erre jutott a Blikk, miután összegezte a képviselőknek eddig bérelt irodák, szolgálati lakások szerződéseit.

A gabonafélék ára 0,9 százalékkal csökkent 2013. szeptemberhez viszonyítva. A búza ára a júliusi éves minimum (46 000 Ft/tonna) óta 2100 forinttal nőtt, így 9,3 százalékkal magasabb, mint az előző év szeptemberében. A kukorica ára mind az előző hónaphoz, mind az előző évhez képest csökkent 17,8, illetve 3,8 százalékkal. Az ipari növények ára 7,1 százalékkal maradt el a tavaly szeptemberitől. A csökkenést elsősorban a napraforgó árának előző év azonos időszakához képest mért 8,3 százalékos visszaesése okozta. A zöldségfélék közül a burgonya ára 23,1 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A zöldségfélék ára 8,3 százalékkal mérséklődött 2013. szeptemberhez képest. A termékcsoporton belül a zöldpaprikának, a csemegekukoricának és a paradicsomnak volt a legnagyobb súlya ebben az időszakban. A zöldpaprika és a csemegekukorica ára csökkent (0,8 és 17,9 százalékkal), a paradicsomé 18,8 százalékkal nőtt. A gyümölcsfélék ára 17,8 százalékkal maradt el az előző év azonos havitól. Ezen belül az alma ára 35,4, a szőlőé 17,9, a szilváé 6,8 százalékkal csökkent a tavaly szeptemberihez képest.

Az élő állatok termelői árszintje 5,8 százalékkal csökkent az előző év azonos hónapjához viszonyítva. A vágósertés termelői ára 6,3 százalékkal mérséklődött. A felvásárlási ár az elmúlt két hónapban 7, illetve 8 forinttal csökkent, így szeptemberben 405 forint/kilogramm volt. A baromfi ára összességében 4,8 százalékkal maradt el a 2013. szeptemberitől. Tavaly szeptemberben az állati termékek ára 1,9 százalékkal volt magasabb 2013. szeptemberhez képest. A tojás ára 3,5, a tej termelői ára 0,8 százalékkal nőtt. A tej felvásárlási ára a 2014. februári (114 forint/liter) csúcs óta folyamatosan csökkent, jelenleg 103 forint/liter.

2014. január–szeptemberben a mezőgazdasági termelői árak 7,4 százalékkal csökkentek 2013 azonos időszakához viszonyítva. A növényi termékek ára 11,7 százalékkal visszaesett, az élő állatok és állati termékeké 0,1 százalékkal emelkedett.

2014 első kilenc hónapjában a gabonafélék ára 11,9, az ipari növényeké 11,5, a burgonyáé 16,2 százalékkal csökkent.

A zöldségfélék ára 4,8, míg a gyümölcsféléké 16,8 százalékkal maradt el a 2013. január-szeptemberitől.

2014. január–szeptemberben a mezőgazdasági termelés ráfordítási árai az előző év azonos időszakához viszonyítva 3,4 százalékkal voltak alacsonyabbak, ami a folyó termelőfelhasználás árszínvonalának 4,1 százalékos csökkenéséből, illetve a mezőgazdasági beruházások árszínvonalának 1,9 százalékos növekedéséből tevődött össze.

A folyó termelőfelhasználáson belül a takarmányárak csökkenése volt a meghatározó. Az árak idén január–szeptemberben 12,3 százalékkal voltak alacsonyabbak az előző év azonos időszakinál. Ezen belül az egyszerű takarmányoké nagyobb (13,9 százalékos), a keveréktakarmányoké kisebb (11,2 százalékos) mértékben csökkent. A műtrágyák ára 5,8 százalékkal volt alacsonyabb ebben az időszakban, amit az egyszerű műtrágyák árának 3,8 és az összetett műtrágyák árának 10,3 százalékos visszaesése határozott meg. 2012 második negyedévétől kezdődően az összetett műtrágyák árai szinte folyamatosan csökkentek, jelenleg a három évvel ezelőtti árszintnek felelnek meg. A mezőgazdasági felhasználású energia ára átlagosan 2,9 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakitól, ezen belül az üzemanyagok ára 1,2, a fűtőanyagoké 8,2 százalékkal csökkent. A növényvédő szerek és az állatgyógyászati készítmények árai kismértékben növekedtek: az előbbinél 1,2, az utóbbinál 0,9 százalékkal magasabbak voltak az árak 2014. január-szeptemberben az egy évvel ezelőttihez képest.

A mezőgazdasági beruházásokon belül a mezőgazdaságigép- és az épületberuházások ára egyaránt 2 százalékkal volt magasabb az előző év azonos időszakához viszonyítva. A mezőgazdasági termelőiár- és ráfordításiár-index hányadosa az agrárolló. E mutató értéke 2014. január–szeptemberben 95,9 százalék volt, azaz 2013 azonos időszakához viszonyítva a mezőgazdasági termelői árak nagyobb mértékben csökkentek, mint a ráfordítási árak.

Hernád Völgye H.H.K. összeállítása

A Svájci Nemzeti Banknál kivághatta a biztosítékot, hogy az új szabályozás szerint az euróövezeti államok óriásainál, így Rómánál és Párizsnál már nem érvényesíthető a költségvetési fegyelem, ami így az euró rejtett elértéktelenedésével jár együtt. Bern tehát nyíltan szakított Frankfurttal, mert bár az euró létrehozásakor szigorú szabályrendszert állítottak föl, ez most a szemünk előtt erodálódik.

Tegnap mindenki kikerekedett szemekkel figyelte a svájci frank mozgását és találgatta a svájci jegybank lépésének időzítését. A lépés egyben ráirányította a figyelmet az euróra, amely 2003 szeptembere óta nem látott mélypontra esett a dollárral szemben.  A hazai megfigyelők szerint a svájci jegybank döntését megalapozhatta, hogy az Európai Központi Bank a január 22-i ülésén úgynevezett mennyiségi könnyítéssel (QE) várhatóan több százmilliárd eurónyi többlet likviditást teremt, és a többletpénzből a svájci piacra is juthat. Megelőzendő, hogy eurómilliárdokat kelljen megvásárolnia a frank árfolyama védelmében, a jegybank feladta korábbi elkötelezettségét.

Egy hét eleji döntő fejlemény viszont elkerülte az elemzők figyelmét. Itthon nem volt visszhangja az Európai Bizottság (EB) azon keddi bejelentésének az Európai Parlament (EP) plénuma előtt, miszerint az EB hajlandó nagyobb rugalmasságot tanúsítani a tagállamok költségvetési politikájával kapcsolatban. Hivatalossá vált, hogy az EB számára nem a költségvetési fegyelem az elsődleges, hanem a reformok és befektetések, amivel gazdasági növekedést és újabb álláshelyeket(?) lehet kreálni.

Az új szabályok szerint az „ideiglenes” eltérés a költségvetési megszorításoktól megengedhető lesz, ha „jelentős szerkezeti reformokat” vezetnek be a kormányzatok.  A tervezet szerint azok a tagállamok, amelyek a Juncker Bizottság tervezett befektetési alapjába szállnak be, szerkezeti reformokat hajtanak végre vagy ko-finanszíroznak EU infrastruktúrális- vagy ifjúsági foglalkoztatási projekteket, azoknál magasabb deficitet is elfogad az EB.

Déli puccs

Az Európai Stabilitási és Növekedési Paktum új értelmezése természetesen Olaszország és Franciaország számára érkezett ajándékként és az új felállásban szinte lehetetlen, hogy tavasszal megbüntessék őket költségvetési lazaságukért.  Mivel ettől az új értelmezéstől Berlinnek, Hágának, Bécsnek és Helsinkinek égnek áll a haja, az EP alelnöke, Valdisz Dombrovkisz és a francia Biztos Pierre Moscovici nem győzték hangsúlyozni, hogy a Stabilitási Paktum érintetlen maradt – ami természetesen nem így van!

A déliek lobbi-erejét mutatja az is, amilyen puccsszerűen lett átverve a javaslat az EB Biztosok Kollégiumán. A vezető német pénzügyi lap, a Handelsblatt számolt be róla, hogy a biztosok csak az ülés kezdetén kapták kézbe a 16 oldalas indítványt, amellyel felbőszítették a német Öttinger Biztost és pár kollégáját, akik hevesen tiltakoztak, de a végén a többség megszavazta a rugalmassági klauzúrát.   Az EP CDU/CSU parlamenti német liberális csoportjának vezetője, Herbert Reul is tiltakozott kedden és „rendkívül veszélyes jelzésnek” tekintette, hogy a Paktum több adósságot enged majd meg.

Az EB elnöke, Jean-Claude Juncker most természetesen mást mond a délieknek és mást az északiaknak, hogy lenyugtassa az északi kedélyeket. Összességében viszont a Paktum ezentúl majdhogynem szabadon interpretálható, a lovak elszabadultak. Róma és Párizs dörzsölheti a markát, míg a politikai feszültség Berlin és Brüsszel valamint Észak és Dél között óhatatlanul nőni fog.

Bern ebből már nem kér

Sokan elfelejtették, hogy a svájci frank a világ egyes számú menedékvalutája,

márpedig a pénzügyi és politikai feszültség folyamatosan nő az utóbbi hónapokban a világban. A Svájci Nemzeti Banknál most konkrétan leolvaszthatta a biztosítékot, hogy az euróövezeti államok óriásainál, így Rómánál és Párizsnál már nem érvényesíthető a költségvetési fegyelem, ami az euró rejtett elértéktelenedésével jár együtt. Bern tehát nyíltan szakított Frankfurttal, mert bár az euró létrehozásakor szigorú szabályrendszert állítottak föl, ez most a szemünk előtt erodálódik.

Hírfigyelő Szolgálat

10-es skálán jelölhették különböző kompetenciák közül, hogy melyek a leginkább jellemzőek a magyar munkavállalókra. Az átlagolt válaszok alapján a munkabírás kapta a legmagasabb értéket (7,6), ezt követi a szakmai felkészültség (7,1), a csapatszellem (6,7), a rugalmasság (6,6), illetve az ambíció (6,5). A legalacsonyabb értékeket a maximalizmus (5,9), illetve a szakmai önképzés (5,7) kapta.

A tulajdonságok vizsgálata során, szintén 10-es skálán, különböző tulajdonság-párok között a konfliktuskerülés-konfliktusgenerálást firtató kérdés 5,3-as átlagértéke alapján úgy tűnik, az arany középút a jellemző, inkább a konfliktuskerülés irányába mozdulva el. A nyugodtság-stressz viszonyrendszerében a nyugodtság jellemzőbb, (5,8), míg a pozitív-negatív attitűdnél 4,9-es átlag született, azaz inkább negatívak vagyunk. A felmérés arról is megkérdezte a szakembereket, hogy miben kellene előrelépni egy munkavállalónak a siker érdekében. Itt leginkább a szakmai felkészültséget, a felelősségvállalást és a lelkiismeretességet nevezték meg. Általában jobbnak tüntetik fel magukat a munkavállalók egy állásinterjún, mint amilyenek valójában. A férfi és női kompetenciák különbözőségeit illetően a nők három kompetenciában bizonyulnak jobbnak, ezek a lelkiismeretesség, a kreativitás és a problémamegoldás. A munkabírásban mindkét nem jól teljesített, a férfiak valamivel jobban. A férfiak szakmai felkészültségét lényegesen jobbnak értékelték a megkérdezettek, viszont az adatok a nők „soft”, azaz nem közvetlenül az alap üzlethez kapcsolódó tulajdonságainak magasabb értékét jelzik. Nem meglepő, a versengést tekintve a férfiak állnak az élen. A nőknél a bátorság, míg a férfiaknál a kiegyensúlyozottság és a pozitív attitűd került a legkevésbé jellemző kategóriába.

A cégek 36 %-ánál nagyon magas a lemorzsolódás. A megkérdezettek közel 20 %-a szerint már 6 hónapon belül lemorzsolódik a kiválasztottak jelentős része, azaz ezen cégeknél vagy el kell bocsátani, vagy más munkakörbe kell helyezni az új munkatársak minimum 40 %-át. A most elsőként publikált „Munkaerő elvándorlási monitor” alapján a gyakoriságokkal súlyozott ún. „Munkaerő lemorzsolódási index” 18,5 %-os, azaz átlagban minden ötödik munkavállalóról már fél év alatt kiderül, hogy nem válik be.

A megkérdezettek kétharmada szerint a kiválasztás sikere a felvételt elősegítő tesztek használatával nőne, vagy biztosan nőne. A személyiségjegyekkel foglalkozó tesztek esetén 72 % gondolja így. A válaszadók fele szerint a tesztek jelentősége nőni fog, de az adatok szerint jelenleg még igen jelentős a pénzben és időben kimutatható veszteség, amelyet a vállalatok elszenvednek a tesztek alkalmazásának hiánya miatt. Itt van azonban néhány törvényi pont, ami személyiségi jog kérdést vet fel még.

A problémamegoldó, gyors és emberi vezetőé a jövő

„A gyorsan változó üzleti környezetben felértékelődnek a helyzetekhez gyorsan alkalmazkodó,

gyorsan döntést hozni képes, problémamegoldó, jó kommunikátor vezetők,

akik a munkatársak megfelelő motiválásával végre is hajtják, amit elhatároztak”

A vezetőknek egyre inkább elitnek kell lenniük - ami nem rosszabbító tulajdonság szerintünk sem, az elvárások rendkívül sokrétűek és nagyon kiegyensúlyozottak. A vezetői siker záloga fontossági sorrendben csökkenve elsőként a problémamegoldó képesség, második helyen megosztva a döntési és kommunikációs képességek, illetve a munkabírás, harmadik helyen az irányítási képességek állnak, amiket minimális különbséggel követ a rugalmasság és a helyzetfelismerés. Ez után található a kreativitás, a motivációs képességek és a végrehajtás erőssége. A vízió vagy a stratégiaalkotás képessége vagy akár az iparági ismeretek, karizma, érzelmi intelligencia is hátrébb kerültek a rangsorban, a sor végén pedig a hatalom szeretete és a „politikusi alkat” kategóriák állnak. A felsővezetők kiválasztásában legfontosabb szerepe a bizonyított teljesítménynek van (10-es skálán 8,5), de a vállalati kultúrához való illeszkedés (8,3), illetve a kapcsolatok (8,3) is nagy szerepet játszanak; ezek mind fontosabbak, mint az iparági gyakorlat. A fogyasztói viselkedési minták átalakulása, a döntési folyamatok felgyorsulása is ezt kívánja meg.

Hírfigyelő Szolgálat

Petro Porosenko ukrán államfő elutasította a béketervet, amelyet a héten orosz kollégája, Vlagyimir Putyin terjesztett elő a kelet-ukrajnai válság enyhítésére – közölte vasárnap Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov orosz médiajelentések szerint.

A kérdéses béketervet Putyin egy csütörtök este Porosenkónak küldött levélben vetette fel. Egyebek mellett azt terjesztette elő, hogy a Kelet-Ukrajnában harcoló oroszbarát szakadárok és az ukrán biztonsági erők tegyék le a fegyvert, és vonják ki a nehézfegyverzetet a térségből.

“Az utóbbi napokban Oroszország közvetítőként folyamatosan kísérleteket tett a konfliktus lecsillapítására. Ezek közül kiemelkedik az a csütörtök este Oroszország elnöke által Ukrajna elnökének küldött levél, amely konkrét tervet terjesztett elő a konfliktusban részt vevő mindkét fél felé a nehéztüzérség kivonására vonatkozóan” – mondta Peszkov. Porosenko szóvivője azt mondta, nem kommentálja az orosz bejelentést és a levelet magát.

A levél egy másolatát az orosz NTV televízió nyilvánosságra hozta. Ebben az áll, hogy sürgős intézkedéseket kell hozni a kölcsönös tüzérségi ágyúzás berekesztésére, és ki kell vonni a 100 milliméteresnél nagyobb kaliberű fegyvereket a konfliktusövezetből.

Az orosz közlésből nem derült ki világosan, hogy Putyin terve mennyiben számít újnak a tavaly szeptemberben Minszkben megkötött fegyverszüneti megállapodáshoz képest. A minszki megegyezést Kijev, Moszkva és az ukrajnai oroszbarát szeparatisták kötötték a kelet-ukrajnai hadműveletek felfüggesztéséről, de a harcok azóta is folynak. Németország a közelmúltban számos alkalommal közölte, hogy csak a minszki megállapodás végrehajtása esetén szabad feloldani az Oroszországgal szembeni európai uniós szankciókat.

Kijev és Moszkva az utóbbi napokban – hasonlóan a korábbiakhoz – a másikat vádolta az erőszak szításával.
(MTI)

Azért írok most egy levelet, mert megkaptam az emelést, az 1,8 %-os összeget 2015-re.

Tudom, hogy az infláció rendkívül alacsony és ez miatt volt alacsony az emelés is. De tudok ám én mást is.

Tudom, hogy az én átlagos nyugdíjam még így az emeléssel együtt is alacsonyabb, mint az átlagos nettó kereset, legalább húsz százalékkal. Ha a jóisten megsegít, akkor még kaphatok egy párszor emelést, de félek, hogy sosem érem már utol nyugdíjam mértékével az átlagkereseteket. Hogy hányszor kapok még emelést, abban nem vagyok optimista, ha elnézem az EU országokban a koromnak megfelelő várható élettartam alakulását, tíz-tizenkét évnél több már nem nagyon juthat nekem.

Nem irigylem én senkitől a havi jövedelmét. Még a milliósokat sem. De azért jó lenne annyit kapni legalább, mint a havi átlagkereset. Hiszen öregségi nyugdíjat kapok, végig dolgoztam egy életet, évtizedeken keresztül. Ami azért bosszant, hogy szerintem vannak olyan havi nagykeresetűek is, akik most 15-30 százalékos béremelést is kaptak. Mi meg csak 1,8-at.

És van itt még egy-két apróság. Az, hogy a szesz, meg a cigaretta ára egekig emelkedik, engem nem érdekel. Már az sem, hogy a banán drágult rendesen. De a liszt meg a tejföl, a száraztészta és a joghurt ára is többe kerül most, mint korábban. A gyógyszerárakról most nem beszélnék, meg a rezsicsökkentésekről sem, a világért sem árulnám el, hogy mennyibe van most a fa ára nekem, legyen elég az, hogy sokba. A kártyás áramfelhasználásom is annyi, amennyire telik. Engem csak a saját statisztikám érdekel, hogy az én vásárlói kosaramban mi újság.

Az üzemanyag árak csökkentése engem nem befolyásol, mivel autóm nincs, csak biciklim.

Így aztán kedvenc ruszlimért is kerekezhetek egyik helyről a másikra, ahol az ecetes halat több száz forinttal is olcsóbban adják. Tájékozott vagyok ám én azért, mert az unokám a neten lóg állandóan és mesél, ha kérdezek tőle valamit, meg utána is néz annak, amit tudni szeretnék. Ezért aztán tudom, hogy egy megbízható online lap azt írta, hogy Kilenc hónap után újra éves áremelkedést mértünk a Privátbankár Árkosár-felmérésében, így aztán lehet, hogy az az 1,8 % kevés lesz a jövőben.

Azt is tudom, hogy az én nyugdíjam vásárló ereje Európában egyike a leggyengébbeknek. Rajtunk kívül már csak a letteknél, észteknél, meg a litvánoknál, no meg a románoknál és a bolgároknál kevesebb. Jól kinézünk, mondhatom. Igyekeztem higgadtan és nagy nyugalommal előadni mindezt. Közismert, hogy manapság egyesek, akik a hatalomhoz közel állnak, vagy az oda dörgölődzők, dúskálnak a javakban, fürödnek a kiemelt anyagiakban. Ez azért bosszantó és idegesítő. Nem vagdalkoznék most, csak emlékeztetnék erre mindenkit.

Volt egyszer olyan vezető, aki évekkel ezelőtt, még ellenzékben azt harsogta, hogy “…amikor milliók egyszerre mondják, hogy elég, az a földrengés hangja. Az a vulkánkitörést megelőző morajlás, az a hang, amitől meghasad az égbolt. „ Meg, hogy „Amikor egy ország mondja, hogy elég akkor a hatalmon libabőrözni kezdenek, mert akkor megértik, megérzik mit jelent az, hogy egy országgal állnak szemben és egy egész országgal próbálnak ujjat húzni.” Tudom, én sem vagyok egyedül, több milliónyian vagyunk hasonló sorsban. Csak szólok, most még barátságosan, hogy a fiatalok hevülete mellett, velünk is számoljanak! Az öregekkel. Mert ha mi is beindulunk egyszer, akkor lesz csak az igazi hadd el hadd, ne mulass!

(Pista bá.)

Maradék-Ukrajna Állami Statisztikai Bizottságának közlése szerint az udvar alattvalóinak 28,3 százaléka a közüzemi díjak emelkedését követően nem fizette be a rezsiszámlákat. Mindemellett 2013 novemberében ez a mutató 1,2 százalékos volt. Szakértők attól tartanak, hogy a jövőben csak nőni fog a közüzemi számlákat be nem fizetők száma – írja a Business.vesti-ukr.com internetes hírportál.

„A munkabérek nem nőnek, ezért az emberek nem tudják miből befizetni a számlákat. Ez év elején a lakosság összesen 11 milliárd hrivnya összegben nem fizette be a rezsiszámlákat, ez az összeg azonban akár 20 milliárd hrivnyára is nőhet” – közölte Alekszandr Ohrimenyko, az Elemzőközpont vezetője.

Ám van vigasz azok számára, akik inkább az éh, fagy és döghalált választják a donbasszi húsdarálóban való majdnem biztos pusztulás helyett. Föl is vázolta a lehetőséget ezen alattvalók számára pénteken Ungváron Viktor Vaszilcjun ezredes, a Kárpátaljai Hadkiegészítő Parancsnokság főnöke, aki a negyedik mozgósítás kapcsán igazította el a népeket az udvarhű helyi médiák képviselőivel találkozván.

A colonel egy zsurnaliszta kérdésére, miszerint számítanak-e a tavalyihoz hasonló mozgósításellenes tüntetésekre Kárpátalján, azt válaszolta: „El kell ismernünk, az első három mozgósítás során, mivel korábban nem volt ilyenre példa, tapasztalatlanok és gyakorlatlanok voltunk. Nem volt kellő a tájékoztatás. Tanultunk ezekből a hibákból, az akkori problémák most nem ismétlődnek meg. Szorosabb együttműködésre törekszünk a polgármesterekkel és a jegyzőkkel.” Talán megoldást jelenthetne az, hogy azok, akik nem szeretnének bevonulni, valamilyen úton-módon anyagilag hozzájárulhassanak a fegyveres erők támogatásához, tette hozzá. Ezzel például 6-7 ezer hrivnyáról 20-25 ezerre lehetne emelni a katonák zsoldját, ami talán a hazafiság mellett motiváló erővel bírna.

Egy másik újságíró a részleges mozgósítás jogosságát firtatta, arra hivatkozva, miszerint jogvédő szervezetek többször is hangsúlyozták, mivel nincs hadiállapot az országban, így nem lehet mozgósítást sem elrendelni. Ilyen formán az antiterrorista műveletek nem a hadsereg, hanem a titkosszolgálatok kompetenciájába tartoznak.

Föl is horkant erre a provokatív megfogalmazásra Vaszilcjun, aki szavai szerint provokációnak tartja ezeket, ugyanis a mozgósítást az Alkotmány és az ide vonatkozó törvények alapján hirdetik ki, amit az államfő és a parlament is jóváhagyott így az kivétel nélkül mindenkire vonatkozik. (Maradék-Ukrajna “gránitszilárdságú alkotmánya kb. annyit ér mint magyarországi megfelelője! Azaz: semmit! Ugyanakkor a kijevi “elit” pontosan ugyanúgy-ugyanolyan játszi könnyedséggel változtatgatja saját szája-íze-igénye és óhaja szerint, mint budapesti cimboráik!)

A hadkiegészítő parancsnok újságírói kérdésre válaszolva cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a hadköteles férfiak csak a katonai hatóságok engedélyével hagyhatják el az országot. Az ezredes hangsúlyozta, nincs erre vonatkozó felsőbb utasítás, a hasonló szóbeszédek provokációk. A sajtótájékoztatón jelen lévő helyettese Petro Marko alezredes viccesen megjegyezte, ez nem rossz ötlet.

Szóval ha egy kijevi alattvaló úgy véli, hogy inkább megfagy, éhenvész, vagy valami kór végezzen vele inkább mint egy repesz vagy egy golyó Donbasszban, “megválthatja” magát a hősi haláltól. Ha már rezsit nem tud fizetni-fizet havi mentességet majd. Így legalább megmarad annak az esélye, hogy hacsak nem falami fertelmes ragály viszi el, egyben maradva földelhetik el az életben maradottak.

Jó hír viszont ez az ötlet az ukrán aranyifjaknak! Egyetlen éjszakai dorbéz befizetésével/hó ők is megússzák Donbasszt!

https://balrad.wordpress.com/2015/01/18/csodas-kilatasok-maradek-ukrajna-honpogarai-elott/