A babócsai Kovács azonban – meséli lapunknak – nyilván a véletlenek furcsa összjátéka miatt rendre hoppon marad. Legutóbb egy parányi, öt aranykoronás területre adta be vételi szándékát abból a 160 hektáros babócsai osztatlan közösből, aminek egy kicsiny részben maga is tulajdonosa, harminc hektárt pedig bérel és gazdálkodik rajta. Mégsem ő, hanem egy Zalaegerszegen élő személy vásárolhatta meg a földdarabot, a helyi földbizottság döntése révén. Ugyancsak nemrég írtak ki ötvennégy állami biroktestet a környékben bérletpályázatra, kettőre Kovács István is beadta igényét, de egyet sem kapott, úgy tudja, hogy mind az ötvennégyet a babócsai Határőr Zrt vagy érdekeltségei szerezték meg. Mellesleg az idős gazda azt állítja: a helyi földbizottságban is a zrt. „emberei” ülnek többségben, a zalaegerszegi nyertes pedig (mennyi véletlen!) a társaság egyik tulajdonosa.

– Apró kis földterületről van szó, nem az bosszant, hogy nem lehetett az enyém, sokkal inkább az elv; a hangzatos szép szavak (a helyben lakó és gazdálkodó családi földművelők támogatása) mintha ellentétben állnának a gyakorlattal – véli Kovács gazda, hozzátéve: azt már végképp sehogyan sem képes megérteni, hogyan lett ő „spekulatív földszerző”.
Ötös kód – ez állt az ominózus földdarab értékesítéséről szóló döntés indoklásában, erre hivatkozva utasították el Kovács István kérelmét. Azt, hogy ez mit is jelent, Mácsai Ádámtól, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Somogy megyei igazgatójától tudtuk meg. A kamara egyébként – bocsátotta előre a megyei igazgató – nem dönt helyi földügyekben, arra valók a bizottságok helyben, tagjaik vannak tisztában Babócsán és másutt is a helyi viszonyokkal.

– Felhalmozási célú spekulatív földszerzés, ezt rejti az ötös kód – így Mácsai Ádám. – A helyi földbizottság úgy vélte, hogy Kovács István nem érintett a kérdéses osztatlan közös tulajdonú területen, ellenben a vevő igen, hiszen bár zalaegerszegi lakos, de ott gazdálkodik, az osztatlan közösben területei vannak, állatokat tart. A bizottsági tagok a másik pályázó esetében spekulatív vételi szándékot érzékeltek. Hangsúlyozom, háromezer négyzetméterről van szó. A földtörvénynek nem az a célja, hogy használhatatlan területek kerüljenek tulajdonba, ha egy kiméretlen osztatlan közös területen egyre több lesz a tulajdonos, ott előbb-utóbb ellehetetlenül a gazdálkodás. A helyi bizottságok egyébként sehol sem engednek be „idegeneket” a településekre.

– Én vagyok a spekulatív földszerző? – kérdezett vissza Kovács gazda, amikor elmondtuk neki, mit is rejt az ötös kód. – Helyi földműves, állattartó, családi gazdálkodóként? És hogy nem vagyok érintett az ominózus osztatlan közösben? Harminc hektárt bérelek, sőt, egy csekély mértékben tulajdonos is vagyok, igaz, hogy a Határőr Zrt. érdekeltségei nálam jóval nagyobb mértékben tulajdonosok ezen a 160 hektáron is, ahogyan mindenütt a környéken, Babócsán, Bolhón, Somogyaracson, Rinyaújnépen.

Amikor megalakult a helyi földbizottság Babócsán, rögtön föltettem a kérdést: ők képviselik majd a helyi gazdák érdekeit? Hiszen az ötből négy a zrt. embere: az elnökasszony, két főrészvényes és a főagronómus felesége. Előre látható volt, hogy mi fog történni. Ezen a környéken senkinek sincs esélye, aki valamilyen módon nem hozzájuk kötődik. Csak terjeszkednek és terjeszkednek, lám, ilyen kis területekre is lecsapnak.

Négy falu határában ma körülbelül négyezer hektárjuk van (persze ügyesen szétdarabolták saját magukat, hiszen a Biofarm és a Drávamező cégek is az ő érdekeltségeik), negyven embernek adnak munkát, miközben a térségben akkora a munkanélküliség, mint a borsodi, szabolcsi régiókban. Ki is hát a „spekulatív”? Így mennek tönkre a kis falvak, így bánnak a végeken velünk, kisemberekkel, valódi családi gazdálkodókkal. Pedig mi csupán annyit akarunk, hogy hagyjanak bennünket is élni, megélni. A témával kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a Határőr Zrt.-nek is, ám egyelőre nem kaptunk választ.

Oroszország fontolóra veszi, hogy utólagos kártérítési igényt nyújt be Németországnak a második világháborúban okozott károkért. Az LDPR frakció képviselője egy törvényjavaslatot terjesztett elő, amely a náci Németország károkozásának kártételére vonatkozik.

A párt képviselője szerint Oroszországnak jár a kártérítés, mivel a második világháború után egyedül Oroszország nem érvényesített semmiféle kártérítési igényt. A Jaltai konferencián elért tárgyalások eredményeképpen a Szovjetunió lefoglalt Németországban gyáregységeket és technikai találmányokat, de ezek még a töredékét sem viszonozták annak a hihetetlen kárnak, amit a németek okoztak Oroszországban. 27 millió halott (a hivatalos adatok alapján) és gyakorlatilag az Urál vonaláig az egész országot a földig rombolták, több ezer kilométeren keresztül. Egyetlen országnak sem kellett elszenvednie akkora mértékű rombolást, mint amekkorát a németek okoztak a Szovjetunió területén.

Az előterjesztés szerint 4000 millárd euró a kártérítés összege. Mihail Degtyarjev arra hivatkozott, hogy Németország a mai napig fizet Izraelnek és kárpótlást ad a zsidóknak, de egyetlen fillérrel sem kárpótolta a 27 millió halott orosz családját, és a földig rombolt országot. A most történt események, amelyben újra a Nyugat - és ennek szerves része Németország - az oroszok ellen tesz lépéseket, rávilágít arra, hogy semmibe veszik az orosz népet. A nyugati országok szerint az oroszokat lehet ölni, eltiporni, szankciókkal büntetni, a jogos követeléseiket pedig semmibe venni. Németország újra élen jár abban, hogy Oroszország ellen szankciókat hozzanak, ami egyfajta gazdasági hadviselés. Újra harcban áll a két ország? Hát akkor most előveszik azt, amiért már régen fizetni kellett volna.

Ha ezt egy nemzetközi perben Németország elvesztené, azzal Németországnak egy gazdasági katasztrófával kell szembenéznie. 4000 milliárd euró összeget képtelenség kifizetni. A tervezet persze csak tervezet, és még az sem biztos, hogy az orosz parlamenten ténylegesen keresztül lehetne verekedni. A beadvány sorsáról végső soron az dönt, hogy maga az orosz vezetés - Putyin elnök és miniszterei - mit szólnak az előterjesztéshez. Ők pedig értelemszerűen annak mentén mérlegelik az előterjesztést, hogy a németek milyen mértékben hajlandók részt venni Washington oroszellenes szankcióiban.

Ron Paul, volt amerikai elnökjelölt, a libertariánus mozgalom egyik véleményvezére élesen bírálta az Obama-adminisztráció drónokkal kapcsolatos politikáját, ami a jemeni rendszer összeomlásának és a síita kormány hatalomra jutásának közvetlen kiváltó oka lehetett.

2013 decemberében az amerikai drónok egy rakétatámadásában 15 civil vesztette életét. Az amerikai hadsereg militánsok konvoja helyett egy esküvőre tartó rokonságot bombázott le, és ez csak egy a számos eset közül, amelyek során amerikai dróntámadásban civilek haltak meg. Ron Paul szerint az Obama-rendszer "terrorizmus elleni harca" egy hatalmas kudarc, és az ilyen esetek miatt dőlhetett össze az a jemeni rendszer, aminek az amerikai külpolitika a fenntartásában volt érdekelt.

Ron Paul kifejtette, hogy az amerikaiak által okozott civil halálesetek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a múlt hét folyamán síita hatalomátvétel történt Jemenben. A libertariánus politikus mindezzel kapcsolatba hozta a Franciaországban, a Charlie Hebdo hetilap szerkesztősége elleni terroristatámadást, ahol az elkövetők egyikének fő motivációja volt az amerikai külpolitika közel-keleti tevékenysége miatt érzett harag. Ron Paul szerint a drónokkal végrehajtott légicsapások nem hatékony fegyverek a terrorizmus ellen, hanem épp ellenkezőleg, a nyugati országokba importálják azt. "Ez az intervencionalista politika valós kockázata. Nem amiatt gyűlölnek minket, mert gazdagok és szabadok vagyunk, hanem amiatt, amit a kormányunk művel velük a saját országukban."

Az amerikai politikus szerint a Jemenben történtek tanulsága, hogy a beavatkozással nem harcolnak a terrorizmus ellen, hanem járulékos veszteségként kezelt civil halálesetekkel még több radikálist teremtenek, melynek eredményeként a nyugati országok is egyre kevésbé lesznek biztonságosak.