A Kamov Ka-52 az első próbák után még idén szolgálatba lép, mégpedig két változatban.

Tavaly nyáron adtunk hírt arról, hogy az orosz fél a franciák által leszállítandó új helikopterhordozókon a friss fejlesztésként megjelenő Ka-52K harci helikoptereket alkalmazná, így növelnék a partraszálló hadműveletek támogatását, azok sikerességét. Az ukrajnai konfliktus miatt ugyan a projekt kimenetele még mindig bizonytalan, ez azonban nem hátráltatja a helikopterek debütálását.

Egyszerre több forrás számolt be most arról, hogy az orosz védelmi minisztérium a tervezési és gyártási feladatokat ellátó Russian Helicopters céget a haditengerészeti változat fejlesztésének folytatására utasította, dacára annak, hogy már gőzerővel dolgoznak az eredeti verzió szolgálatba léptetésén. A Katran először a két elkészült helikopterhordozón kapna elhelyezést, de ezek leszállításának elmaradása sem jelentene gondot, hiszen az illetékesek más hajókon is helyet szorítanának a helikoptereknek – a 2011-es próbákra például a Kulakov Admirális hajón került sor, ezt pedig idén januárban követte a prototípus újabb repülése. A típus legfontosabb változtatása egyébként az összehajtható rotor és a rövidebb szárnyak, amivel jelentős helyet takaríthatnak meg a hangárokban.

Az eredeti Ka-52 viszont már idén szolgálatba léphet, legalábbis az első 16 példányt még az év vége előtt átvenné a légierő, hogy azután a 2020-ig terjedő időszakban összesen 146 darabot szállítsanak le. A típus eredetileg a Ka-50 továbbfejlesztéseként jelent meg, a kilencvenes évek óta szolgáló előddel ellentétben azonban kétüléses kivitelben készül, a gépágyú és a rövidebb hatótávú rakéták helyett pedig inkább a jobb radarra, a felderítésre, valamint a hosszabb hatótávú rakétákra helyezi a hangsúlyt, bár a Mi-28 révén jóval korábban megismert 30 mm-es 2A42 gépágyú itt is elérhető lesz. Ezt Katran esetében a Vityebszk önvédelmi rendszer, az Arbalet radar, valamint a Vikhr rakéták lézeres irányításáért felelős eszközök egészítik majd ki.

A helikopterhordozók és ezzel a Ka-52K Katran sorsa nagyban függ az ukrajnai konfliktus kimenetelétől, itt nyilván még bőven lesz miről beszámolni.
(sg.hu)

Az előző kormányzati ciklus a stadionoké volt, a mostani viszont a piramisokénak látszik. Ezeket nem az állami akarat építtette, de akiket maguk alá temettek a pénzügyi légvárak, most az államtól várnak segítséget. Mert látják, hogy várhatnak, függetlenül attól, felelősek-e a helyzetükért vagy sem.

Sorakoznak szépen a megmentendő befektetők. Most éppen egy teljes város elitje állhat oda a kormány elé. A Karcagot lóvá tevő Dobrainé a XXI. század Tribuszernéje. A lehető legklasszikusabb piramisjátékot űzte, és hiába gondolhatnánk azt, hogy a rendszerváltás óta történt nagy bukások után már a kutya sem hisz ilyenekben, mindig kiderül, hogy a trükköt újra és újra el lehet adni. Ráadásul olyanoknak is, akikről azt feltételezhetnénk, hogy a pénzügyekben jártasabbak a párnaciha ismereténél. A pénzvágy elvakít. A karcagi piramis azonban még rádőlhet olyanokra is, akik benne sem voltak. A magyar pénzügyi kultúra ugyanis igenis fejlődik. A hazai befektető most tanulja meg éppen, hogy a végén úgyis kifizetik, vagy legalábbis igazságtalan, ha nem így tesznek.

Ha a Fidesz elintézte, hogy a questorosok visszakapják a pénzüket, akkor a pórul járt Buda-Cash-ügyfelek okkal háborognak. Aztán jönnek a baumagosok. Majd most a Kun-Mediátor kuncsaftjai is elgondolkodhatnak azon, hogy ők vajon milyen törvényi megfogalmazással juthatnának hozzá a betett pénzükhöz.

Ha a politika elkezdi a fejetlen kármentést, és átgondolatlanul nyúl működő gazdasági védművekhez, akkor a legtöbbször újabb és újabb problémákat generál. A betét- és befektetésvédelmi rendszer felforgatása nem csak a vétlen cégek helyzetét nehezíti meg teljesen indokolatlanul és igazságtalanul, hanem a kivételek újabb és újabb kivételekre kényszeríthetnek. A valaki által megkárosított befektetők okkal érezhetik azt, hogy ha parlament tudott olyan szabályt hozni, amivel a fiktív és nem fiktív Quaestor-kötvényesek pénzét visszaadják, akkor ezzel az erővel tudna olyat is, amivel őket kártalanítaná. Dobrainétól biztosan nem látnak már egy kanyi vasat se. Hacsak nem vett a milliárdokból Quaestor-kötvényeket.
(vg.hu)

https://hidfo2015.wordpress.com/

Degán: új katonai szövetséget kell létrehozni a NATO megállítására

Hosszein Degán iráni védelmi miniszter moszkvai látogatása alkalmából javaslatot tett az Irán, India, Kína és Oroszország közti katonai együttműködés fokozására, hogy a NATO keleti terjeszkedését együtt állíthassák meg. A védelmi miniszter lényegében egy új katonai szövetség létrehozását javasolta, ami együttes erővel lép fel a nyugati katonai tömb agressziója és további terjeszkedése ellen.

Degán a IV. moszkvai nemzetközi biztonságpolitikai konferencia során előirányozta, hogy az említett országok azonnali hatállyal kezdjék meg az új szövetség kiépítésére tett lépéseket. A védelmi miniszter beszédének nagy részében a Szaúd-Arábia által kezdett katonai beavatkozással és terrorista-veszéllyel foglalkozott, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a terrorista csoportok folyamatos fegyverkezést folytatnak Afganisztánban, az Észak-Kaukázusban, Közép-Ázsiában, Indiában, Nyugat-Kínában és Európában, miközben közvetve vagy közvetlen módon valamennyi ilyen terrorszervezet Washington geopolitikai érdekeit képviseli.

A védelmi miniszter előirányozta, hogy az Irán, India, Kína és Oroszország közti katonai együttműködés elsődleges célja a NATO megállítása és az amerikaiak globális rakétarendszere kiépítésének megakadályozása legyen.

Degán részletesen kifejtette, hogy a nyugati országok által támogatott terrorista csoportok jelenleg egy átmeneti állapotban vannak a viszonylag kisebb kockázatot jelentő terrorfenyegetés és a reguláris katonai struktúrák felépítése közt, emiatt egy új katonai szövetség fegyveres erőinek közös fellépése szükséges, hogy a szervezett terrorista hálózat terjeszkedését megállítsák. Degán egyben figyelmeztette is ezen országokat, hogy a bűnözői csoportok támogatói – a nyugati elit – nem tartják magukat semmiféle humanitárius vagy morális értékhez, lételemük a pusztítás, és az általuk támogatott terrorista csoportok végül saját országaik stabilitását és biztonságát is aláássák majd.

A védelmi miniszter rávilágított, hogy a nyugati országok fegyveres ellenzéki csoportokat állítottak fel a szíriai és iraki kormányok eltávolítására, de ezek a szervezetek később általuk is irányíthatatlanná válnak, szaktudásukat és harctéren szerzett tapasztalataikat ellenőrizetlenül továbbadva egy nemzetközi terroristahálózatot építenek fel, ami később nem csak a nyugati világ ellen, hanem valamennyi fejlett és fejlődő ország ellen fordul. A NATO emiatt a nyugati civilizáció eddig elért eredményeit teszi kockára a terrorszervezetek saját céljaira történő felhasználásával. Degán felhívása szerint egy olyan katonai erőt kell létrehozni, ami a NATO katonai potenciálját meghaladja, magában foglalja a világ szabad országait, és elsöprő erővel tud fellépni mindazok ellen, akik saját céljaikat katonai agresszióval, fegyvercsempészettel, merényletekkel és tömeggyilkosságokkal akarják elérni.

Degán emellett kifejtette, hogy a katonai, atomenergetikai, egészségügyi, pénzügyi és más globális rendszerek kibertámadásokkal szembeni sebezhetősége kritikus szintre jutott, és a háromnapos konferencián részt vevő országoknak erre a fenyegetésre is közös megoldást kell találniuk. A védelmi miniszter emellett kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy ezen országok együttesen lépjenek fel az ENSZ szervezetében annak kapcsán, hogy a háborúkért és felforgatásért felelős személyek – főként amerikai tisztviselők – felelősségre vonása mihamarabb megtörténjen.

https://hidfo2015.wordpress.com/

Az OFKP KB elnöke, az OFKP frakciójának vezetője az Állami Dumában

A hatalmat Kijevben, tavaly februárban kezébe ragadó banderista(1) junta újfent megmutatta valódi ábrázatát. Az Ukrajnában országló rezsim egy újabb lépést készül megtenni abban az irányban, hogy meghonosítsa az újfasizmus uralmát az országban. A minisztertanács jóváhagyta és megküldte a Legfelsőbb Radába(2) egy olyan törvénycsomag tervezetét, amelyek célja az ország „mentesítése a kommunizmustól”, illetve „a függetlenségért vívott harc hősei emlékének a megörökítése”. Egyebek mellett arról van szó, hogy betiltsák a kommunisták jelképeit, illetve legitimálják Hitler banderista szálláscsinálóit, közöttük az Ukrán Felkelő Hadsereget (UPA)(3).

Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök azt követelte, hogy ezeket a törvényeket minél hamarabb – lehetőleg még 2015. május 9-ig fogadják el. Cinikus elgondolásának értelmében ezeknek a represszív jellegű törvényeket már a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott Győzelmének 70. évfordulójának küszöbén el kell kezdeni alkalmazni.(4) Ez távolról sem az első kísérlet arra, hogy „egy szintre hozzák” a kommunizmust és a nácizmust. Ám ezt Ukrajnában igen demonstratív módon végzik. Jacenyuk úr ezzel csak hű maradt önmagához, amikor – ország-világ előtt – kinyilatkoztatta: a Szovjetunió meghódította mind Ukrajnát, mind pedig a hitleri Németországot.(5)

Az OFKP gyalázatosnak tart minden olyan kísérletet, hogy a nácizmus ellen küzdőket egy sorba állítsák azokkal, akik e szörnyű veszedelem előidézésén munkálkodtak. A második világháború során éppenséggel a kommunisták voltak azok, akik elsőkként szálltak harcba a barna pestissel. A kommunisták Európa-szerte az antifasiszta Ellenállás magvát képezték. A német fasiszta hódítókon aratott Győzelemhez a legnagyobb hozzájárulást a Szovjetunió adta. A hitleristák elleni harcban az élcsapat szerepét az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt (SZK(b)P) töltötte be. A Nagy Honvédő Háború során a párt, legkiválóbb fiai és lányai közül, kétmilliónak az életét áldozta fel. Éppen a kommunisták voltak azok, akik meghatározó módon járultak hozzá a fasizmus szétzúzásához.
A kijevi kommunista-ellenes akciót olyan megtévesztő kijelentések is kísérik, hogy az új törvények a nácizmus elleni harcot is szolgálják. Ez a fajta demagógia azonban még egy kisgyermeket sem képes megtéveszteni. Ukrajnában ma nyíltan működnek a náci szervezetek. Ezeknek vannak, a lakosságot terrorizáló, fegyveres osztagaik is. Az oligarcha rezsim sok szempontból éppen ezekre az osztagokra támaszkodik.
Ukrajnában a neonáci fordulat nem ma kezdődött. 2014 februárjától kezdve az itteni uralkodó csoport mind szorosabbra húzza ellenfelei számára a csavarokat, és ösztönzi az ország városaiban a banderisták fáklyás felvonulásait. Megfélemlítik a független sajtó munkatársait. A Kommunista Párt helyiségei rendszeres pogromoknak, gyújtogatásoknak vannak kitéve. A párt aktivistáit erkölcsi és fizikai nyomásnak vetik alá. Az „ogyesszai Hatiny”(6) áldozatai között kommunisták és ifjúkommunisták is voltak.

Tavaly április közepétől megindult a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság békés városainak célzottan folyó tüzérségi lövetése. Ez nagyon emlékeztet az Ukrajnát megszálló hitleristák által alkalmazott „felperzselt föld” taktikájára.
A történelem is azt mutatja, hogy a nácizmus egyik jellemző vonása: a kommunizmus iránti gyűlölet. Hatalomra kerülvén, a fasiszták mindenkori első dolga, hogy leszámoljanak ellenfeleikkel, és betiltsák a kommunista pártokat. Ez vezérli a Kijevben most országló felső vezetést is, amikor igyekeznek keresztülverni antidemokratikus törvényeiket. „Törvényhozói kezdeményezéseik” valódi célja, hogy az egész fronton általános támadást indítsanak a kommunista párt ellen. Ezért van az, hogy az UKP elleni újabb támadás keretében, az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálatnál (SZBU) többórás kihallgatásnak vetették alá a párt első titkárát, Petro Szimonyenkót. Az okot erre az szolgáltatta, hogy Szimonyenko március végén Moszkvában részt vett a Kommunista Pártok Szövetségének(7) rendezvényén. Szembeötlően jelen vannak mindazon jelek, amelyek arra utalnak: itt valakit kommunista meggyőződéséért üldöznek.

Az óceánon túlról nem csupán helyeslik, de közvetlenül is irányítják a Kijevben hatalmon lévők eme rosszízű akcióit. Legfőbb elvi ellenfeleik, a kommunisták megsemmisítése érdekében a washingtoni héják készek támogatni a nácizmus rehabilitálását. E cél megvalósulása lehetővé tenné a kijevi juntának, hogy befejezze egy kőkeményen diktatórikus rezsim kiépítését. Mely rezsim egyszer s mindenkorra nyomorba és jogfosztottságba taszítja majd Ukrajna népét, a szomszéd államok számára pedig a háborúk és a terror melegágyává teszi az országot.
Mélységes értetlenséggel tapasztaljuk, hogy az „európai demokráciák” sehogy sem hajlandók észrevenni, hogy szomszédságukban új életre kel a neonácizmus sokfejű hidrája. A Holocaust áldozatairól való képmutató sirámokkal együtt is Európa, szemmel láthatóan képtelen levonni a történelmi tanulságokat. A zsidó lakosság elleni népirtás távolról sem csupán Auschwitzhoz köthető. Nem kevésbé fontos emlékezetünkbe idézni a Lvovban és a Kijev melletti Babij Jar-ban történteket is, amikor banderisták keze végezte el a békés lakossággal, a szovjet hadifoglyokkal szembeni tömeggyilkosságokat.(8)

Minderre nem árt emlékeztetni mindazokat, akik – russzofóbiájuknál és szovjetellenességüknél fogva – jóindulattal viseltetnek a mostani kijevi junta iránt.(9) Hitlert ugyancsak Szovjet-Oroszország ellen próbálták terelni. De ennek a politikának európaiak milliói estek áldozatul. Kiváltképpen meglepő a fasizmus egyik legfőbb áldozatának, Németországnak az álláspontja. Miközben a német belpolitika szembeszáll a nácizmussal – azt valahogy sehogyan sem hajlandók észrevenni, hogy ukrán földön rendkívül aggasztó tendenciák bontakoznak ki.

Azzal kapcsolatban nincsenek illúzióink, hogy „a civilizált világ” gazdái hajlandók lesznek-e szembeszállni a fasizálódás új hullámával. A nagytőke mindig is felhasználta saját érdekében a nácizmust és az antikommunizmust. Éppen a nagytőke volt az, amelyik a 30-as évek Németországában aktívan szponzorálta a nácizmus felemelkedését. Ahogy ma is az a helyzet, hogy a Kijevet irányító elvakult antikommunisták nem egyebek, mint eszközök mások kezében. Az USA és Európa oligarchái készek szemet hunyni a kijevi rezsim gaztettei, Novorosszijában elkövetett háborús bűncselekményei fölött. Éppen ezért fontos az, hogy mindenütt, alulról hozzuk létre az antifasiszta szolidaritás mozgalmát.

Az OFKP határozottan elítéli az antikommunizmus, a neonácizmus és az oroszgyűlölet fokozódását a kijevi hatalmi csoport politikájában. Felhívással fordulunk az Orosz Föderáció vezetéséhez, országunk és az egész világ haladó politikai erőihez. Ma égetően szükség van arra, hogy szót emeljünk Ukrajna kommunistáinak, és vezetőjüknek, Pjotr Nyikolajevics Szimonyenkónak az érdekében. Ez kötelessége minden elvszerű politikusnak, minden antifasisztának, minden becsületes embernek. Nem engedhetjük meg, hogy a nácizmus fölött aratott Győzelem 70. évfordulójának az évében a banderisták büntetlenül folytathassák politikai leszámolásaikat.
A nácizmus ukrajnai újjászületése közvetlen kihívás Oroszország számára. Népünk emlékezetéből sohasem tűnnek el a hitleristák, az ukrán és baltikumi fullajtárjaik által elkövetett szörnyűséges bűntettek. A fasizmus elleni harcban a Szovjetunió 27 millió embert vesztett. A Szovjetunió volt az, amely a hitlerizmus elleni harc élére állt és biztosította az emberiség győzelmét a valaha volt legvéresebb háborúban.(10)

Oroszország számára szent kötelesség, hogy ma is ott legyen az antifasiszta harc élvonalában. Országunk vezetésének be kell vetnie teljes – gazdasági, diplomáciai, információs és propaganda – eszköztárát annak érdekében, hogy Ukrajnában megállítható legyen a rákos daganat terjedése. Legfőbb ideje megkövetelni a kijevi vezetéstől, hogy haladéktalanul fizesse vissza nem csupán a gázadósságait, de az Oroszország által még 2013 végén nyújtott 3 milliárd dolláros hitelt is. Mindezeken túl, a jelen helyzetben abszolút indokolhatatlan kedvezményes áron földgázt juttatni a banderista oligarcháknak.(11)

A hatalmon lévő ukrán vezető klikk cselekedetei leplezetlenül provokatívak, a nácizmus rehabilitálását, felmagasztalását célozzák. A fasizmus híveinek, mindenkinek, aki igazolást ad e fasizmus ideológiájának és gyakorlatának – egy nap felelniük kell majd tetteikért. Ugyanúgy felelniük kell majd, ahogy agresszív elődeiknek is felelniük kellett bűntetteikért a Nürnbergi Törvényszék előtt.

Ahhoz hogy észre téríthessük Bandera megháborodott örököseit, a világközvéleménynek be kell vetnie minden, rendelkezésére álló eszközt.

A barna pestis európai újjászületését haladéktalanul meg kell állítani!

Gennagyij Zjuganov
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja
Központi Bizottságának elnöke

1. Sztepan Bandera, a német megszállókkal kollaboráló ukrán nacionál-fasiszták vezéralakja, háborús bűnös. Vele egy sorban említhető Roman Suhevics, akit háborús bűntettei miatt a felszabadulás után elítéltek és kivégeztek. Mostanára aggastyánkorúvá lett fiát, Jurij Suhevicset a tavaly októberi ukrajnai parlamenti választások után a testület korelnökévé választották. Mindkét tömeggyilkos hóhér ma kötelezően nemzeti hősnek számít Ukrajnában. Általánosan kötelezővé váltak a mai Ukrajnában e náci osztagok köszöntései, jelszavai, mint például „Dicsőség Ukrajnának! – A hősöknek dicsőség!”, vagy a „Muszkákat a bitóra!”. Kelet-Ukrajna népe, sok egyéb ok mellett, a miatt is lázadt fel, hogy nem hajlandók a két véreskezű hóhért nemzeti hősként ünnepelni és tisztelni.

2. Az ukrán parlament neve. Bár az elnevezés Legfelsőbb Tanácsot jelent – valójában ezt a nevet először a polgárháború idején, az ideiglenesen létrejött ellenforradalmi-nacionalista államalakulatok idején (1917-1920) viselte. E korból ered Ukrajna mostani kék-sárga zászlaja, illetve címere, a háromágú szigony is.

3.1942. október 14-én alakult meg – megalakulását más fasiszta segédcsapatok megalakítása is követte (pld. az „ SS-Galiccsina”, vagy a „Nachtigal”). Zászlaikat (vörös-fekete), kiváltképpen pedig fasiszta jelképeiket ma viszontláthatjuk nemcsak az újnáci rohamosztagok és terrorkülönítmények jelképei között, de állami szinten is (a vörös-fekete zászló, a Jobb Szektor lobogójaként, ma ott lobog a parlament mellett, az állami zászló mellett). Még a télen Porosenko elnök, az eddigi február 23. helyett (a Vörös Hadsereg napja, amit a posztszovjet térség országainak többségében ma is a fegyveres erők napjaként ünnepelnek), OKTÓBER 14-ÉT TETTE MEG AZ UKRÁN FEGYVERES ERŐK NAPJÁVÁ. Az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU – belső elhárítás és hírszerzés) vezetője pedig az UPA idején érvényes ideológiai és szervezési elvek szellemében hirdette meg a Szolgálat reformjának végrehajtását.

4. Bár a Szovjetunió szétesett, utódállamainak többségében (talán a Baltikum kivételével) az egyszerű emberek, mindmáig, és mindenütt, a SAJÁT Győzelmükként is ünneplik a hitleri fasizmus fölött aratott győzelmet – és ennek megfelelően, ragaszkodnak hozzá. Az ukrán parlament által időközben elfogadott törvényről nagyon sok politológus jelentette ki: ez újabb lépés Ukrajna, mint állam, szétverésének útján, lévén, hogy 1945. május 9-ét az ukrán nép többsége is SAJÁT győzelmeként ünnepli a fasizmus fölött. Tavaly az egyik ukrajnai városban az egybegyűltek belefojtották a szót a város polgármesterébe, aki megpróbálta bagatellizálni a nap jelentőségét Egyes reakciós kormányok (például Moldáviában) pedig azzal próbálkoznak, hogy az ugyancsak május 9-re eső „Európa Napjával” próbálják kiszorítani népeik emlékezetéből a Győzelem Napját, szándékosan „egymásnak ugrasztva” a két rendezvényt. (Erre mondta egyszer egy kisinyovi: a Győzelem nélkül soha nem lehetne „Európa Nap” sem.)
Ukrajnában a tiltott jelképek közé került a György-szalag is, amely az egykori szovjet népek együvé tartozását, a fasizmus fölött KÖZÖSEN ARATOTT GYŐZELMET hivatott szimbolizálni.

5. Jacenyuk – németországi látogatásán – nem kevesebbet állított, mint hogy a Szovjetunió 1941 nyarán meg akarta támadni a (hitleri) Németországot, illetve hogy Hitler és Sztálin közösen robbantották ki a háborút. Ő volt az értelmi szerzője annak a badarságnak is, hogy Auschwitzot nem a szovjet, hanem az ukrán hadsereg (mármint az 1. Ukrán Front) szabadította fel. Ezt az eszement állítást a hivatalos Varsó is felkapta – egyebek mellett annak megindokolásaként, hogy miért nem hívták meg a tábor felszabadításának évfordulójára Putyin orosz elnököt, és helyette miért a náci Ukrajna „elnöke” parádézott a díszvendégek között. Az orosz ENSZ-képviselő volt kénytelen megkérni a lengyel küldöttséget: mondaná már el amúgy történész végzettségű külügyminiszterüknek, hogy az 1. Ukrán Frontot nem katonáinak nemzetiségi összetétele alapján nevezték „ukrán” frontnak.

6. Hatiny egy kicsiny, alig másfélszáz lelket számláló belorusz falu volt (nem tévesztendő össze a Szmolenszk környéki, mostanában sűrűn Jacenyuk – németországi látogatásán – nem kevesebbet állított, mint hogy a Szovjetunió 1941 nyarán meg akarta támadni a (hitleri) Németországot, illetve hogy Hitler és Sztálin közösen robbantották ki a háborút. Ő volt az értelmi szerzője annak a badarságnak is, hogy Auschwitzot nem a szovjet, hanem az ukrán hadsereg (mármint az 1. Ukrán Front) szabadította fel. Ezt az eszement állítást a hivatalos Varsó is felkapta – egyebek mellett annak megindokolásaként, hogy miért nem hívták meg a tábor felszabadításának évfordulójára Putyin orosz elnököt, és helyette miért a náci Ukrajna „elnöke” parádézott a díszvendégek között. Az orosz ENSZ-képviselő volt kénytelen megkérni a lengyel küldöttséget: mondaná már el amúgy történész végzettségű külügyminiszterüknek, hogy az 1. Ukrán Frontot nem katonáinak nemzetiségi összetétele alapján nevezték „ukrán” frontnak.
emlegetett Katiny községgel). 1943-ban a német megszállók egy büntető különítménye megrohanta a partizánokkal való kapcsolattartással vádolt települést, melynek lakosságát egy pajtába terelték, majd rájuk gyújtották azt. A legújabb megállapítások szerint a rémtettet még csak nem is a német megszállók, hanem velük tartó ukrán fasiszta segédcsapataik követték el.

2014. május 2. ogyesszai tömeggyilkosainak tehát volt kitől tanulniuk. Azon a napon – egy szándékos, véres provokációt követően – többezer megvadult neonáci támadt rá a szakszervezetek megyei tanácsának székháza előtt hónapok óta sátort vert antifasisztákra. A mintegy háromszáz tüntető – közöttük nagyon sok nő, gyermek, idős ember – a roham elől a szakszervezeti székház biztonságosnak vélt falai között próbált menedéket keresni. Nem sejtették, hogy a már az előző nap előkészített akció keretében, a falak között megbújt gyilkosok vártak rájuk – akik nekiestek a békés tüntetőknek: ütötték, szúrták, vágták, lőtték, mérges gázzal fojtogatták őket. A hivatalos adatok szerint 48-an – szemtanúk szerint azonban száznál is többen lelték ott halálukat. Közben az épületet kívülről Molotov-koktéllal dobálták, melyek egy része az épületbe is berepült, tüzet okozva az épületen belül is. Nagyon sok olyan elszenesedett holttestet találtak azonban, amelyek olyan helyeken hevertek, ahová a tűz nem ért el. Mint kiderült, az emberi mivoltukból kivetkőzött fenevadak – hogy megpróbálják elrejteni öldökléseik nyomait – áldozataikat valami folyékony, gyúlékony anyaggal (alighanem napalmmal) öntötték le, miközben a súlyos sebesültek egy része akkor még élt. Az is feltűnt, hogy az áldozatoknak csak a feje, testük felső része égett meg, ruhájukat, alsóbb testrészeiket nem érték a lángok.
A népnyelv rögtön elkeresztelte ezt a borzalmas vérengzést „ogyesszai Hatinynak”. Másnap a rendőrség az életben maradt áldozatok ellen indított hajtóvadászatot – a gyilkosok közül egy ellen sem indult eljárás. Külföldi nyomásra tessék-lássék vizsgálódás indult – legalább hat vizsgálat kezdődött – ám mára már mindegyiket lezárták, „természetesen” bármiféle érdemi megállapítás, vagy eredmény nélkül. A példátlanul brutális mészárlás kezdeményezője Igor Kolomojszkij véreskezű, rettegett oligarcha volt. A gyakorlati végrehajtás céljából napokkal előbb a városba érkezett a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének akkori titkára (korábban a Majdan „önvédelmi” erőinek hírhedten véreskezű, kegyetlen parancsnoka).

7. A Szovjetunió széthullásakor gyakorlatilag szétesett a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) is – köztársasági szervezeteit pedig szinte minden utódállamban betiltották. A valaha egységes párt újjáteremtésére kísérlet történik a posztszovjet országok kommunista pártjainak tömörítésére: erre hivatott az SZKP – Kommunista Pártok Szövetsége nevű szervezet is. Valós tevékenységéről kevés az információ. Nincs is könnyű dolga: mára jelentős eltérések alakultak ki az egyes kommunista pártok elméletében és gyakorlatában is. Néhány párt mind a mai napig tiltás alatt áll.

8. Lvovot 1941. június 30-án foglalták el a német csapatok. Ez igen korán reggel történhetett, mivel a nap délelőttjén a városban máris elszabadult a pokol: az odúikból előbújt ukrán nacionál-fasiszták pogromba kezdtek a város zsidó lakossága ellen. A három napig tartó öldöklésnek mintegy ötezer ember esett áldozatul.
1941. szeptember végén, a Kijevet megszálló németek egybeterelték a város és környékének zsidó lakosságát, és a városszéli – akkor horhosokkal szabdalt – elhagyott külterületére hajtották őket. A két napig tartó öldökléseknek mintegy 30 ezer ember esett áldozatul. Babij Jart a második világháború legszörnyűbb háborús bűntettei között tartják számon. Mint utóbb kiderült: a vérengzésből itt is tevékenyen kivették részüket az ukrán nacionálfasiszta fegyveres bandák.

9. Emlékezniük kellene, mindenekelőtt, a lengyeleknek arra, hogy mostani pártfogoltjaik szellemi elődei 1943–44-ben 80-100 ezer nyugat-ukrajnai lengyel kisebbségi lakost mészároltak le, minden képzeletet felülmúló borzalmas kegyetlenséggel. De a magyar liberális tábornak sem ártana visszaemlékeznie: az általuk olyannyira ajnározott rezsim szellemi nagyszülei mészároltak le 1941 augusztusában, Kamenyec-Podolszk környékén 16-18 ezer, Magyarországról oda deportált magyar zsidót.

10. Az ukrán parlament egyik nemrégiben elfogadott határozata Oroszországot „agresszornak”, e „tény” tagadását pedig az igazságszolgáltatás által büntetendő cselekménynek minősítette. (Mi több, ilyen értelmű határozat elfogadására kötelezték a megyei közgyűléseket is.) Ezzel együtt is elvárja, hogy a gázt kedvezményes áron kapja (amit újabb három hónapra meg is kapott). Másfelől Jacenyuk miniszterelnök nemrégiben kijelentette: márpedig nekik nem áll szándékukban visszafizetni orosz adósságaikat.
Mind többen teszik fel a kérdést: akkor miért kuncsorognak az „agresszor” előtt újabb kedvezményekért; miért nem hirdetnek ez esetben hadiállapotot (ami indokolná a mozgósítások immár negyedik hullámát); miért nem szakítják meg a diplomáciai, a gazdasági, a politikai kapcsolatokat Moszkvával? (Ennek egyik magyarázata: ez esetben az IMF azonnal leállítaná a hitelek folyósítását – lévén hogy ilyeneket nem adnak hadiállapotban lévő országoknak.)

11. Putyinhoz közel álló politológusok ezt az érthetetlen lépést azzal indokolják: így is segíteni kívánják a bajba jutott ukrán népet. A lépés ellenzői (Donyeckben is) azonban ennek ellenvetetik: a kedvezményes áron szállított földgáz ellenére a gáz lakossági fogyasztói ára egyre csak, és drasztikusan növekedik. Így az olcsóbb gázból eredő haszon kizárólag az ukrán oligarcháké (közöttük azoké is, akik a Majdant finanszírozták, és a Donbassz népe elleni terrorhadjáratot is finanszírozzák.)

(Cs. S.)