Elek napja

A csíkgyergyói székely hegyi pásztorok ezen a napon tartották a kígyók ünnepét, mert hitük szerint ekkor bújnak elő a csúszómászók. Ezért a nap dologtiltó és gonoszjáró napnak számított. Előestéjén pásztortüzekkel riogatták a gonosz ártalmakat, és köszöntötték a reményeik szerint közelgő tavaszt.
A kígyók – miképpen a csúszómászók – mindig is undort keltettek, nem véletlenül még mózesi tiltás is van arra, hogy húsukat a zsidók nem fogyaszthatják. A kígyó mint jelkép már az Ádám-Éva legendában is megtalálható, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ábrázolása a templom építkezéseknél mindig csak a külső falon jelenhetett meg. Az ok a “kint” és “bent”, a “rossz” és a “jó” ellentétének a kifejezésére való törekvés volt. Bévül csak a tiszta, megszentelt jelképek foglalhatnak helyet, és így a bűnök – a kígyó, vagy a hét főbűn – megjelenítése is csak a falakon kívülre kerülhetett. Az ablakrácsok gyakorta csavart, “kígyózó” formája is erre a szimbolikus értelemre utal, mintegy kirekesztve a belső térből a rosszat.