Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak is - minden más szentelménynek - mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.


János napja

János napját karácsony harmadik napjaként tartották számon. Törökkanizsán a legény vitte ki a szemetet az udvarra. Amelyik irányból hall legelőször hangokat, arról fog nősülni.

A János nevűeket este fölköszöntötték. A Muravidéken pl. így:

„Szent Jánosnok álldáso
Szállón erre a házro,
Benne levü niépeket,
Buzdiccson nagy örömre.

Kis örömre, nagy örömre,
Köszöntünk tiegedet,
Szomorúság, háborúság,
Távozzik tüled!”

Egy baranyai János-köszöntő Katona Imre feljegyzésében:

„János felvirradtá ma neved napjára,
Serkents víg kedvedből hangos citerára!
Én számat megnyitom szép, gyenge nótára:
Számos áldást kérek ma neved napjára!
Kívánom, hogy érjél sok vidám napokat,
Bú és bánat nélkül való gondolatokat.
A te esztendeid sokáig terjedjen,
Hetven vagy nyolcvan esztendőre menjen.” stb.

A janosolók sok helyen köszöntenek, ami sok pohár bor felhajtásával jár. A Szent János poharából ugyanis erőt, egészséget isznak. Kórógyon a társaság oszlásakor megivott utolsó pohár bort János áldásának nevezik. Verbicán viszont ilyenkor Szent János poharát itták meg.

János amellett, hogy patkányűző nap, óvó- és gyógyítónap is. A baranyai, bácskai szőlősgazdák régen bort szenteltettek. Minden hordóba egy cseppet tettek belőle, hogy el ne romoljon a bor. De fülfájásra, fejfájásra, fogfájásra is megfelelt, sőt használt is.

Kelebián a karácsony böjtjén kútba dobott, János almának nevezett almát kiveszik, annyi cikkelyre vágják, ahány tagja van a családnak, és elfogyasztják. Ha majd közülük valamelyik olyan helyre vetődik, ahol nem talál ivóvizet, azokra gondol, akikkel együtt evett az almából, s elmúlik a szomja.