A keleti egyházak máig legtiszteltebb szentje Miklós püspök. Szent MiklósNapját - december 6-át - főleg a gyerekek várják különös izgalommal. Merthogy a jeles nap előestéjén jön a Mikulás, akár be is kopogtathat a legkisebbek otthonába, és ahol netán csintalanabb a gyerkőc, oda még a virgácsos krampuszt is magával viszi. Ahová pedig csak éjnek évadján jut el, ott sem marad üresen, ajándék nélkül az ablakba kitett kiscipő. A rendkívüli szociális érzékkel megáldott püspök jó cselekedeteiről és csodatételeiről számtalan legenda mesél. Legismertebb talán az a történet, amelyben egy gazdag nemes hirtelen nagy szegénységre jutott, és úgy akart magán segíteni, hogy három leányát erkölcstelen életre adja. Miklós mentette meg a lányokat a bűntől, mivel három egymást követő éjszakán egy-egy zacskó aranyat dobott be a házuk ablakán. Innen ered az egész világon elterjedt szokás, hogy Szent Miklós napján a szülők megajándékozzák gyermekeiket, mondván, ez a Mikulás ajándéka. Kevésbé közismert, hogy a szülőket is lázba hozó Mikulás-járás hazánkban a viszonylag új keletű népszokások közé tartozik. Alig másfélszáz esztendeje terjedt át hozzánk osztrák és cseh földről, és nem egyenes utódja a régi magyar Szent Miklós kultusznak. A legendás szent a középkorban a gyermekek, a hajósok és a diákok patrónusa volt, de hozzá fohászkodtak a férjhez menő lányok is. Szent Miklós a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje is volt. Névünnepét sokfelé az asszonyok dologtiltó napnak tartották, míg az időjósok szerint Miklós a karácsonyi időjárást is megmutatta.


December 6. Szent Miklós napja
Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása.


Miklós napja ~ Mikulás napja

Miklós a gyermekek barátja, meg is ajándékozza őket. Amikor a századfordulón a Mikulás még világos nappal járta a falut, a szigorú, botos Mikulás előcsalta a kuckóba bújt gyereket, kifaggatta, tud-e imádkozni. Járt a vessző, ha bebizonyosodott, hogy nem tud, még az anyja is kikapott.

Az ajándékokat a szülők a kiskapuban adták át a Mikulásnak. Csak dió, alma, cukorka volt az ajándék. Később jött szokásba, hogy a Mikulás az ablakba kitett, tisztára „suvickolt” cipőkbe, megmosott, bemeszelt faklumpákba tette reggelre puttonyából a megérdemelt ajándékot a jó és szorgalmas gyerekeknek. Társa, a hosszú nyelvű krampusz, ördögfióka pedig arannyal befuttatott virgáccsal vagy festetlenül maradt ágacskákból kötött csomóval „jutalmazta”, illetve büntette a haszontalan rossz gyerekeket.

Miklós napja ma inkább mindenfele termőnap, illetve időjósnap voltát őrizte meg. Tudniillik, ha ezen a napon születnek kismalacok, akkor a koca felnevelheti majd őket. Baranyában viszont úgy vélekednek, ha fúj a szél Miklóskor, elpusztulnak az egerek.

Mint időjós megmutatja a hónap végének az időjárását. Ha pedig enyhe idő volt, mondják a baranyaiak, Miklós egészen biztosan megrázza majd a szakállát. Azt is tartják, hogy megmutatja karácsony időjárását.