András, Jézus tanítványainak egyike, halász volt, éppúgy, mint testvére, Szent András Simon Péter. Jézus halála után a Fekete-tengertől délre hirdette az evangéliumot. Krisztus után 60-ban, Petra városában keresztre feszítették. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András kereszt néven emlegetik. Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.
Az András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz. A házasságjósló praktikákat a lányoknak titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe. Ha a disznóólat a lányok megrugdalták ezen a napon, a disznó röffenéseinek a száma megadta azon évek számát, amíg még pártában maradnak. A közös jóslások közül említésre méltó az ólomöntés, ahol az öntvény formájából az eljövendő férj foglalkozására következtettek.
A hagyományos falusi gazdálkodás szerint a disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, így karácsonyra már elkészül a füstölt hús is. Ekkor már általában elég hideg van ahhoz, hogy a "disznóságokat" a hagyományos eljárásokkal is el lehetett tartani. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.
Az András körüli napokra esik Advent első vasárnapja, a karácsonyi négyhetes előkészület kezdőnapja. Ilyenkor tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Ehhez az időszakhoz hozzátartoztak a katolikus egyházban a hajnali misék, a roráték. Advent időszaka a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepére való testi és lelki felkészülés ideje volt. Ekkor készültek fel a betlehemesek, szerveződtek a csoportok, tanulták be a szerepeiket, ádventben jártak az ostyahordó gyerekek. A kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Díjlevélben foglalt járandóságuk volt ez a vékonypénzű tanítóknak.
Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik. Ez a Megváltó születését váró, előkészítő időszak. Szép szokásként adventi koszorút készítenek a családok, amelyet vagy az asztal közepére helyeznek, vagy felfüggesztenek valahová a szobában. Fenyőágból készül, koszorú formájú, rajta négy gyertya, advent négy hetének megfelelően. Minden vasárnap egy gyertyát meggyújtanak, így karácsonyra már mind a négy gyertyácska ég.


November 30.   András napja
Szent András apostol a keleti egyház védőszentje az I. században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért hívják az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.


András napja

András a téli évnegyed kezdőnapja. Mint ilyen, a férjjósló, párjósló cselekmények egyik fontos napja. Egész nap böjtöltek.

A lányok este tükröt, férfi alsóruhadarabot tettek a fejük alá, és azt remélték, hogy megálmodják jövendőbelijük nevét. A Bácskában Topolyán, Csantavéren, de a Bánátban, Baranyában is a lányok egész nap böjtöltek, lefekvéskor pedig a topolyai lányok ezt mondták:

„Agyláb, léplek, András, kérlek,
Mutasd meg a jövendőbeli vőlegényemet.”

Azt remélték, hogy álmodnak a jövendőbelivel, vagy álmukban meghallják a nevét.

Párjósló cselekmény volt az András-pogácsa készítése is. Három pogácsát sütöttek, mindegyikben egy-egy férfinévvel. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, a benne levő cédulán szereplő nevű személy lesz a jövendőbeli.

Ólmot is öntöttek, ólmot tettek egy rossz kanálba, betették a kanalat a tűzbe, ahol az ólom megolvadt. Kivették a kanalat, s hirtelen egy bögrében levő vízbe öntötték a kanál tartalmát, a megolvadt ólmot. Az ólom a hideg vízben részekre bomlott, vagy egyben maradt, s valamilyen alakot vett fel. Az alakból próbálták kiolvasni a jövendőbeli foglalkozását.

A legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól. Ők 13 cédulát írtak lánynevekkel. Lucáig egyenként eldobálták a cédulákat, az utolsónak maradt cédulán találták a menyasszonyjelölt nevét. A lányok is gyakorolták szinte mindenfele a párjóslásnak ezt a fajtáját.

Lábadi Károly szerint Baranyában, Laskón így történt a jóslás: „András napján a hajadon lányok, fiúk egész nap nem esznek, nem isznak semmit. Fésülködni, mosakodni nem szabad. Este, amikor lement a nap, és a fiatalság le akar feküdni, meg kell mosakodnia. A mosdóvizet nem szabad kiönteni, hanem az ágy mellé kell tenni, ahonnan lesz a feje. Egy vadonatúj törülközővel megtörülköznek. Evvel letakarják a vizüket. Megfésülködnek, és a fésűben benne hagyják a hajukat, és a tükörrel együtt, amelyben nézték magukat, a fejük alá tették. Enni és inni még most se szabad. Abban az éjszakában meg kell hogy álmodja, hogy ki lesz a jövendőbeli párja. Ha a lányok azt álmodják, hogy egy kutya harapja őket, annak lányfejjel gyereke lesz.”

Doroszlón másképpen akarták fellebbenteni a jövendőt takaró leplet. Cédulára írták fel a számba jöhető legények nevét. A cédulát meg fésűt, tükröt tettek a párnájuk alá. Ha a cédulán levők valamelyikével álmodtak, az lesz a férjük. Az almamag is jóslóeszköz. András előtt nagy szeretettel ették a lányok az almát, számolták a magokat. Ha olyan almára bukkantak, amelyben 7 vagy 9 magot találtak, akkor a magokat papírba csomagolták, András nap estéjén a fejük alá, a párna alá helyezték, hogy megálmodják a férjüket.

„András, haza láss!” Vége az őszi időnek, jön a tél – mondták Bezdánban.

András időjósló nap is. Topolyán, de másutt is hagymakalendáriumot készítenek. „Egy jókora fej vöröshagymát négyfele vágtak, és ízekre szedtek. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipetnyi sót szórtak. A lemezeket sorban egy tányérba tették, közben megjegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz. Amelyikben nem volt víz, az száraz lesz” (Magyar néprajzi lexikon). Gyümölcsfaágat is tettek vízbe, felhelyezték a kemence vállára. Ott a kellemes melegben karácsonyig szépen kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepe, akkor január végére erős tél várható, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége fele köszönt be majd a nehéz idő, fagy, jég, havazás.

A székelykeveiek szerint Andráskor indulnak el a farkasok juhokat rabolni. (Ez a hiedelem valószínűleg még bukovinai tartózkodásuk idejéről származik, még mielőtt 1883-ban ideköltöztek volna.)

A gazdálkodással összefüggő András napi szokásokról is tudunk. Bánátban azt tartják: „András napi hó vetésnek nem jó.”

András termőnap is. Kotlót, fát ültettek a bánátiak, disznókat párosítottak e napon.

András-nap bontónap is. Bánátban már disznót ölnek ezen a napon, hisz elég hidegek járnak, kifagy a hús. A szerémségiek azt vallják, hogy még most ki lehet irtani a háziférgeket.

Ezen a napon semmi szín alatt ne vágasson eret senki!

Andrással befejeződik a zajos mulatozás, „András zárja a hegedűt”. Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehet még otthon muzsikálni, de másutt nem, mondják Szlavóniában a református községekben. András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, advent. Ehhez a periódushoz is fűződik néhány népi megfigyelés Baranyában és a Muravidéken: „Adventi malac nem maradós, nem jó hízó.” „Adventi kutyakölykökből lesz a legjobb házőrző.”