A Szűzanya tiszteletére szentelt templomok többsége ekkor tartja búcsúját, és a Mária kegyhelyek is benépesülnek a zarándokok sokaságától. A név gyakorisága miatt a magyar nyelvterület egyik legkedveltebb ünnepe ez, amelyre a faluból elszármazott rokonokat, barátokat is meghívják. Számos vidéken töltött kacsával, süteményekkel várják a vendégeket, a csíki székelyek többsége pedig tűrt húst készít erre az alkalomra, ami - karácsonyi étel lévén - fokozza a nap ünnepélyességét.

E jeles napot követi Mária - Jézus halála felett érzett - anyai szenvedésének, anyai fájdalmának ünnepe, a Hétfájdalmú Szűzanya, vagy Fájdalmas Szűzanya napja szeptember 15-e, így a hívő katolikusok sokfelé e két ünnepet együtt ülik meg. Zarándok búcsúkat rendeztek, és rendeznek még ma is többek között: Sasváron, Pozsonyban, Nyitrán, Sümegen. A búcsúkon vásárolt, - többnyire népi fafaragóktól származó - kis Piéta szobrocskák pedig természetes tartozékai voltak a parasztházak szentélyeinek, szent sarkainak.


Szeptember 12.   Mária napja
Szuz Mária nevenapja. Az újkorban Bécs felszabadulása után vált a török alóli felszabadulás ünnepévé, kultusza a XVIII. századtól a magyar területen rohamosan terjedt. A kultuszt a passaui Máriahilf (Segítő Boldogasszony) kegykép ihlette. A hagyomány szerint 1683-ban Lipót császár Bécs ostroma alatt e kegykép előtt imádkozott a győzelemért.