Érzed a reggeli szürkületben az első napsugarat? Ahogy az élet virágzani kezd a melegben? Érzed-e, hogy az új nap fénye, hogy töri át az éjszakát, és hogy oltja ki a sötétség teljes hatalmát? Mert úgy ahogy a reggel elűzi a ködöt, úgy űzi el a szeretet az éj sötétségét, és a szeretet felvirágoztatja bennünk az életet, úgy ahogy a rózsa is felébred az álmából. Látod a napot? Bevilágítja a horizontot. A sötétség utolsó leple elillan. Már nem tart soká, míg az egész világ megszabadul a hidegségtől; mikor vége lesz minden gyűlöletnek, irigységnek, minden veszekedésnek. Mert ahogy a sötétség elhagyja a Földet, úgy a gonoszság sem fog tovább maradni. És ahogy a köd eltűnik a napfény elől, úgy fog a fény feltámadni bennünk. Látod a Napot, ahogy mindent beragyog? A hideg éj oly távoli már, mint egy gonosz álom. És lényegtelen, hogy milyen áthatolhatatlan is volt – mégis elmúlt az éj. Új nap indul!