Cikkünk újratöltve abból az alkalomból, hogy 76 éve; 1942. augusztus 21.-én kezdődött a világtörténelem legnagyobb ütközete; a Sztálingrádi csata.

A sokat szenvedett város Volgográd, – volt Sztálingrád, – még régebben, Caricin, – újra az erőszak célpontja lett. – (Robbantások, terrormerényletek Volgográdban – LinkLink). – S nem először az utóbbi időben.

Mivel a világtörténelem legnagyobb csatája itt zajlott le, ebben a városban, s mi is valljuk, hogy a “Történelem a élet tanítómestere”, – ezért utána nézünk Volgográd, Sztálingrád, Caricin múltjának, – hogy az elmúlt kor hősei emlékeztessenek minket. – Okulásképpen a jövőnek.

…”Októberre már kiirtott a kurgánnak még a környékéről is minden életet a Luftwaffe. Borzalmasak voltak a veszteségek. A kurgán egy hatalmas közös sír lett, ahol a két oldalról legalább 300 ezren vesztették életüket. (A 2. magyar hadsereg vesztesége ennek körülbelül a fele volt, és azt egy kelet-magyarországnyi területen szenvedte el. A Mamajev kurgán nagyjából akkora, mint a budapesti Rózsadomb.) Az USA egész világháborús embervesztesége kisebb volt ennél…”

“A sztálingrádi csata az európai hadszíntéren a második világháború fordulópontja volt. A Sztálingrád (ma Volgográd) szovjet városért folyó, 1942. augusztus 21. és 1943. február 2. között vívott ütközetben a szovjet csapatok döntő vereséget mértek a tengelyhatalmak csapataira. A csata – mintegy másfél milliós emberveszteségével – a világtörténelem legvéresebb csatája volt. Mindkét oldal példátlan kegyetlenséggel, a katonai és polgári veszteségekre, szenvedésekre való legkisebb tekintet nélkül harcolt. A csata Sztálingrád német ostromával indult, a városért folyó rendkívül intenzív harccal folytatódott, és a szovjet ellentámadással zárult, amely bekerítette, javarészt megsemmisítette és foglyul ejtette, valamint jelentősen visszavetette a tengelyhatalmak erőit…” (Wiki)

1942 szeptember elején a németek bevették Sztálingrád központját, és a 102-es  magaslatot, a Mamajev kurgánt. A magaslat ellenőrzése lehetővé tette, hogy célzott tüzérségi tűzzel támadják a szovjet csapatokat. Így a szovjet parancsnokság döntést hozott, hogy minden áron visszaszerzi a magaslatot.  Szeptember 14. volt a város védelmének egyik legnehezebb napja. A Mamajev kurgánnal szemben, a front egy szűk szakaszán a németek 7 hadosztályt, több mint 500 harckocsit sorakoztattak fel. Ugyanakkor egymást követő hullámban támadtak a német repülőgépek is.

1942. szeptember 15-én este a berlini rádió ujjongva közölte a világgal: “A német csapatok bevették a Mamajev kurgánt, az uralkodó magaslatot, ahonnan látható a Volga, a folyó mindkét partja és az egész város.” Ez azért is volt feltűnő, mert egyes európai városok elfoglalásáról Göbbelsz csak érintőlegesen beszélt, és ezek megszállása a fontos vasúti csomópontok elfoglalásáról szóló listába került. Ez pedig egy domb, egy  magaslat, amelyet a katonai térképek csak 102. magaslatként tüntettek fel. A sztálingrádi csata volt a második világháború legnagyobb csatája. Sztálingrádban pedig a legvéresebb harcok egy, a kifli alakú város körülbelüli közepén lévő dombért, a Mamajev kurgánért folytak. (Neve a mongol uralom idejéből ered, Mamai kán figyelő és őrállomást telepített rá.) Mivel a város kimagasló pontja, ezért belátható és közvetlen irányzással is belőhető róla nem csak az egész Sztálingrád, hanem a Volga bal partján lévő ellátóhelyek is, valamint tűz alatt tarthatók a folyón átkelő hajók is. Nagyobb mozgásokat látni lehet róla. Így akié a Mamajev kurgán, azé a város. Tudta ezt Paulus is és Csujkov is. Szörnyű harcok dúltak a kurgánért. Volt úgy, hogy “ha nem az enyém, a tiéd akkor se legyen” alapon mindkét fél tüzérsége egyszerre lőtte.  A környéken minden fehér volt a hótól, a kurgán mindenütt véres, kormos volt. Az alakja megváltozott, a következő évben nem sarjadt rajta fű.

Októberre már kiirtott a kurgánnak még a környékéről is minden életet a Luftwaffe. Borzalmasak voltak a veszteségek. A kurgán egy hatalmas közös sír lett, ahol a két oldalról legalább 300 ezren vesztették életüket. (A 2. magyar hadsereg vesztesége ennek körülbelül a fele volt, és azt  egy kelet-magyarországnyi területen szenvedte el. A Mamajev kurgán nagyjából akkora, mint a budapesti Rózsadomb.) Az USA egész világháborús embervesztesége kisebb volt ennél.

Ma monumentális emlékkomplexum van a Mamajev Kurgán Volgára néző, keleti oldalán.

image004

Több, önmagában is monumentális emlékhelyet érintve vezet hozzá az út.

image005

Az emlékkomplexum látogatásakor először egy nagy térre érkezünk. Elhozták ide, és márványtartályokban elhelyezték itt a hős városok földjét. A téren a “Nemzedékek emlékezete” (1) dombormű hatalmas tömbje fogadja az érkezőket.

Innen továbbhaladva, egy hosszú gránitlépcsőn jutunk a Jegenyesorba (2), melyen végighaladva a “Halálig Harcolók Teré“-hez (3) érkezünk. Közepén a Sztálingrád legnehezebb napjaiban született szállóigék – “Meghalunk, de nem hátrálunk”, “A Volgán túl nincs számunkra föld”, “Egy lépést sem hátrálunk” – szimbólumaként egy sziklatestű harcos.

A teret elhagyva, egy olyan lépcsősorhoz érkezünk melyet két oldalról a “Lerombolt Falak” (4) szegélyeznek. A lépcsősor előrehaladva egyre keskenyebb, a falak egyre alacsonyabbak, így a valóságosnál sokkal hosszabbnak látszanak. A bal oldali falon a sztálingrádi védők eskütétele: “Egy lépést sem hátrálunk”, a jobb oldali falon a városért vívott harc jelenetei láthatók.

A komplexum következő eleme a “Hősök Tere” (5) szoboregyüttes. A téren összesen hat, kétalakos szoborkompozíció látható.  A Hősök Tere a Nagy reliefhez (6) vezet. A hatalmas, 125×10 méteres falon a szovjet katonák, a hódítók felett aratott győzelmeinek jelenetei láthatók. Egy részlete: “A megvert tábornokok“.

A fal végében 1970 május 9-én, a Győzelem Napja 25. évfordulóján a veteránok és a hős város polgárai üzeneteit tartalmazó kapszulát ástak el. 2045. május 9-én, a győzelmi centenáriumon nyitják majd ki.

Innen nyílik a Dicső Harcos Csarnoka (7) melynek közepén, díszőrség mellett, egy hatalmas kéz tartja az öröktűz fáklyáját. A csarnok fala aranyozott, rajta márványtáblákon 7200 elesett neve.

Az utolsó előtti állomás a “Szomorúság tere” (8). Egy anya siratja karjaiban fekvő, elesett katonafiát.

Ide, a Mamajev kurgánra, egykori katonái mellé temették, az őket 1982-ben követő Vaszilij Ivanovics Csujkov marsallt, a Sztálingrád védelmének nehezét végző 62. hadsereg egykori parancsnokát.  Sírja ezen a téren van.

A csúcspont, a Mamayev kurgán tetején magasló “Oroszország Anya hív”  (9). A hazát jelképező nőalak, a Russia Maty, őrt áll országa fölött, felemelt kardjával mindenkit megsemmisítéssel fenyeget, aki be mer törni a földjére és hívja fiait, hogy kövessék őt.

Az emlékmű 52 méter magas, plusz az acélkard, amely 29 méter hosszú és 14 tonna a súlya. A Mamajev kurgán mellett lévő “Vörös Október” fémműben készítették. Azzal 81 méter a magassága. Az alapozást nem számolva 5500 tonna betont és 2400 tonna acélt használtak fel az építéséhez. A lengő sál 250 tonnás. Az emlékmű vasbeton talpa több  méterre  emelkedik a talaj szintje fölé, és 16 méterre nyúlik a föld alá. Mögötte hősi temető van. A világ legmagasabb “saját lábán” álló szobra. A nála magasabbakat (ushikui Amida Buddha, new yorki Szabadság-szobor) fémlemezekből készítették, belső állványzat tartja őket és hozzájuk számítják a talapzatukat is.

stalingrad.net76.net – Szabad Riport/Fort András