Az atomok tánca igazából lenyűgöző. Főleg, ha hagyjuk őket. Ellenben amikor az ember, mint orránál fogva láncra fűzött medvét akarja megtáncoltatni a parányi elemeket, az eredmény nem ugyanaz.
Vajon az örökkévalóság távlatából Észak-Korea milyen atomtáncoltatónak bizonyul? Remélhetőleg csupán kicsinyes hencegőnek, akinek eszén az elemek is túljárnak.
Forrás: James Corbett
Kevés annyira ütemesen ismétlő geopolitikai esemény létezik, amire akár táncolni lehetne. Észak-Korea atomprogramja talán ezek közé sorolható, legalábbis, ami katonai gyakorlataikat, tesztrobbantásokat, az ellenük kirótt szankciókat és a válaszként érkező „Halál Amerikára” retorikát illeti.
A kiszámítható és számunkra látható politikai csatározás mellett ugyanakkor az embernek az az érzése, hogy a húr az utóbbi időkben a szokásosnál is tovább feszült. A tánczenével ellentétben azonban, ahol az egyre gyorsabb ütemet diktáló rossz dobos maximum néhány lábra lépésért lehet felelős a táncparketten, az atomtánc felgyorsulása ennél lényegesen nagyobb veszély lehet.
Mint tudjuk, az elmúlt hetekben Észak-Korea számos lépést tett az atomszakadék felé, például, amikor márciusban négy ballisztikus rakétakilövést hajtott végre a Japán által saját gazdasági zónájának tekintett területre, amire Japán a teljes készültség elrendelésével válaszolt. Szakértők szerint ezek nem interkontinentális rakéták voltak, de az észak-koreai kormány azzal henceg, hogy akár már idén sor kerülhet erre is. Figyelembe véve, hogy Észak-Korea hivatalosan harcban áll Dél-Koreával (és így az USA-val és az ENSZ-szel is), illetve, hogy egy atomtöltet célba juttatásának kulcsa (legalábbis az USA nyugati partjára) egy működőképes interkontinentális ballisztikus rakéta (és persze a nukleáris töltetek megfelelő méretre történő kicsinyítése), a fenyegetés nem hagyható figyelmen kívül.
Emellett az alábbi tényezőket is érdemes észben tartani:
- A márciusi kilövések után kiderült, hogy a Pentagon legalább 3 éve folytat titkos kiberháborút Észak-Korea ellen a rakétatesztek meghiúsítása érdekében.
- Ezt követően Észak-Korea ENSZ nagykövete, Ja Song Nam, azzel fenyegette a Biztonsági Tanácsot, hogy „ebből már tényleg háború lehet” illetve, hogy a „Koreai-félszigeten uralkodó helyzet is a háború határát súrolja”.
- Az USA még ugyanezen a napon hadrendbe állította THAAD rakétavédelmi rendszerét Dél-Koreában.
Ez utóbbi tétel tökéletesen illusztrálja, hogy miként araszol a helyzet a háború felé. A THAAD rakétavédelmi rendszert ugyanis az Észak-Korea felől jelentkező veszélyre hivatkozva fejlesztik, de Oroszország és Kína nagyon jól tudja, hogy ellenük is irányul. Az ilyen rakétavédelmi rendszereket mindig pusztán védelmi eszközként mutatják be a nyilvánosságnak, de minden katonai szakértő tudja, hogy egy működő offenzíva egyik legfontosabb eleme az ellenség rakétáinak elhárítása.
Viktor Ozerov Oroszország Védelmi és Biztonsági bizottságának elnöke meg is jegyezte a fenti események után, hogy
„egy újabb Oroszország elleni provokációval állunk szemben […], amit az Észak-Korea felől jelentkező fenyegetettséggel próbálnak álcázni. A céljuk, hogy ha a gyűrűt nem is tudják teljesen bezárni Oroszország körül, legalább megpróbálnak nyugat és kelet felől támadó pozícióba helyezkedni.”
A helyzetben talán az a legaggasztóbb, hogy milyen mértékben képesek a hírforrásoknál keringő pletykák és spekulációk összezavarni a tényeket. Elég, ha megnézzük, hogy mennyi idő alatt változott a „beazonosítatlan lövedék” „atomtöltetű rakétává” a fővonalas hírgyártók képzeletében.
Manapság hajlamosak vagyunk amolyan ártatlan és a hagyományokhoz immár elengedhetetlenül hozzátartozó néptáncként tekinteni erre az észak-koreai módra lejtett atomtáncra. Hiszen nem csak egy őrült diktátorról van szó, aki szánalmas kis tűzijátékaival próbál ráijeszteni a világ nagyhatalmaira? Nagyon úgy tűnik, hogy minden új kör a táncparketten egyre messzebbre sodorja a táncpartnereket. Egyre közelebb a táncparkett mentén húzódó szakadékhoz.
Eközben Észak-Korea atomprogramja halad előre, a NATO és Oroszország illetve Kína közötti kapcsolatok egyre romlanak, az emberi hibalehetőség faktora pedig nő.
Mire a világ észbe kap, a táncolók egy lőporos hordón találják magukat, a katonai beszállítóknak pedig, akik a kezdetektől fogva minden centet kisajtoltak a helyzetből, eszük ágában sincs lefújni a bulit.
Közben a zenekar egyik tagja, mintha új dallamot csempészett volna a kísérőzenébe.
Kína külügyminiszterének őrült ötletét valahogy így lehetne összefoglalni: „Uraim, mit szólnának hozzá, ha egy teljes észak-koreai megszállást szimuláló, évről évre megtartott hadgyakorlat helyett megpróbálnánk beszélgetni az észak-koreai fiúkkal? Vagyis ahelyett, hogy álatombombákat dobálnánk és atomapokalipsziseket szimulálnánk, hagyjuk az egészet a fenébe és inkább beszéljünk velük. Hátha hajlandók feladni az atomprogramot?”
Meglátjuk, mit szól a zenekar többi tagja. Mindenesetre az érintetteket mintha nem érdekelné a válasz. Túlságosan el vannak foglalva saját táncukkal, nehogy elvétsék a betanult lépéseket.
http://idokjelei.hu/2017/04/atomtanc-eszak-koreai-modra/
