A katonai szakértők úgy fognak tekinteni a 2016-os évre, mint arra az időszakra, amikor megkezdődött a NATO Európa feletti fennhatóságának meggyengülése. Az utóbbi egy év folyamán létrejöttek annak a katonai struktúrának a kezdeményei, mellyel Európa képessé válik a NATO-tól független döntéshozatalra.
Az Európai Unió több évtizednyi gazdasági és politikai integrációt követően idén lépéseket tett a katonai integráció előmozdítására; megkezdődött azoknak az intézményi kereteknek a létrehozása, mellyel az európai országok képessé válnak arra, hogy szükség esetén a NATO-tól független, de egységes fellépést tudjanak mutatni a főbb biztonsági fenyegetésekkel szemben.
Az amerikai elnökválasztást megelőző kampány adta meg ennek kezdőlöketét; Donald Trump a választási kampány során egyértelművé tette, hogy az Amerikai Egyesült Államok a továbbiakban nem fogja garantálni az önmagát meg nem védő Európa biztonságát, legalábbis nem olyan formában, ahogy azt eddig tette. Trump a kampány során több alkalommal kijelentette, hogy amennyiben az európai országok nem tudnak jelentősen nagyobb arányban hozzájárulni az észak-atlanti tömb katonai költségvetéséhez, idővel akár a NATO feloszlatására is sor kerülhet.
A republikánus jelölt a választási kampány során élesen felszólalt az Egyesült Államok „világcsendőri” szerepe ellen, egy márciusi rendezvényen pedig elavult, idejétmúlt gépezetnek nevezte a NATO szervezetét. Trump kampány során tett kijelentései alapjaiban meghatározták az európai politika tematikáját, amely a migrációs válság, terrorizmus és a nemzetállami szuverenitás megítélése mint fő törésvonalak mellett a NATO-hoz fűződő viszonnyal is kiemelten kellett foglalkozzon – bár ez a tagállamok belpolitikájában nem kapott olyan jelentős súlyt, mint amilyen alapvető kérdést Európa számára jelentett. Az idei év Európa számára a NATO-tól független cselekvés megalapozásáról is szólt, amiben katalizátor szerepet töltött be az amerikai elnökválasztási kampány, majd a választás alakulása.
Az EU tagállamok külügyminiszterei novemberben bejelentették az uniós harccsoportok bevonásával működő közös gyorsreagálású erő létrehozását, ami a NATO-együttműködés európai megerősítését jelentette, ám saját parancsnoki központokkal rendelkezik, és nem sokkal az új struktúra létrehozása után a tagállamok döntést hoztak az Európai Védelmi Alap létrehozásáról, ami az EU-tagok közös katonai képességeinek fejlesztését hivatott anyagi alappal ellátni. A projekt részeként olyan programokat támogatnak az Európai Unióban, amely az EU független katonai tömbbé válásának megalapozását jelenti; közös alapból jutnak minden eddiginél nagyobb forrásokhoz olyan innovatív technológiák, mint a robotika, a kibervédelmi programok, vagy az európai dróngyártás.
Az az elgondolás, miszerint az Európai Unió egy független katonai tömbbé kell formálódjon, támaszra lelt a britek Európai Unióból való kilépésében is: korábban az EU vezetői közül leginkább a brit döntéshozók hátráltatták az európai hadsereg létrehozását, de a Brexittel ez az akadály elhárult. Col Richard Kemp, a brit fegyveres erők volt főparancsnoka szerint az európai hadsereg létrehozása meggyengíti a NATO szervezetét egy olyan kritikus időszakban, amikor Európa „fokozódó fenyegetéssel kell szembenézzen Oroszország irányából, a Közel-Keletről és a radikális iszlám által.” A volt főparancsnok májusban a Telegraphnak nyilatkozva azt mondta, az európai hadsereg létrehozása végül a NATO felbomlásához vezethet, ám ennek lefutása hosszú távú folyamat, és ebben az időszakban egy újabb olyan tényezővé válik, ami az európai vezetők közt megosztottságot szít.
December 6-án Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára szintén arról beszélt, hogy az európai hadsereg akár fenyegetést is jelenthet az észak-atlanti tömb egységére nézve. Elmondása szerint a kezdeményezés csak annyiban támogatható, amennyiben az európai katonai struktúra a NATO-nak alárendelve, és nem attól függetlenül működik. Szerinte az USA által uralt NATO-struktúrát kell megerősíteni, és ugyanezt a nézetet hangoztatták a NATO Oroszországgal határos tagállamai is, melynek vezetői katasztrófaként élték meg Donald Trump megválasztását.
Stoltenberg akkori beszédében a NATO és az Európai Unió közti együttműködés erősítésének fontosságáról beszélt. Ugyanakkor, önmagában az a tény, hogy a két szervezet közti együttműködéssel mint problémával külön kellett foglalkozzon, szintén azt mutatja, hogy az európai döntéshozatalban a NATO és az EU közti viszony jelenleg egy olyan kérdés, aminek megítélésére nincs egységes válasz Európában.
Kérdésessé vált, hogy az Európai Unió hosszú távon milyen viszonyban áll az észak-atlanti szövetséggel: bár rövidtávon egyértelmű a két szervezet közti átfedés, évtizedes távlatban valószínűsíthető az európai katonai struktúrák előtérbe hozatala, az amerikai szerepvállalás háttérbe szorulása, és a független európai katonai döntéshozatal megerősödése. Ennek nyitányát 2016 jelentette, amikor az európai vezetők megalapozták a független katonai döntéshozatalhoz szükséges intézményi kereteket. A 2017-es évben várhatóan fokozottan előtérbe kerül majd a NATO és az Európai Unió közti viszony kérdése az európai politikában. Brüsszel jelenleg az EU politikai központja és a NATO egyik katonai döntésközpontja – a következő év során azonban meginoghat ez a mindeddig egyértelmű elosztás, ahogy Brüsszel idővel az európai katonai tervezés központjává is válik.
http://www.hidfo.ru/2016/12/az-eszak-atlanti-kotelek-fellazulasarol-szolt-2016/
