Vona Gábor mindent egy lapra tett. Megsemmisül a korábbi Jobbik – vagy önmaga másolatává válik, hogy a választások előtt a kormánysajtó hátán tudjon újból erőre kapni.
Vona Gábor a Jobbik pártelnöki posztján újraválasztását követő – 2016 májusi – beszédében azt mondta, a Jobbik néha „teremtő káosz”, ahol mindenki mindenért felelős. A tisztújítást követően láthatóvá vált, kik lesznek a párt meghatározó alakjai; ez a beszéd mérföldköve volt annak a médiaoffenzívának, ami a párt képviselőinek magánéleti gondok sokaságát okozta, a párt számára komoly szavazóbázis-vesztést hozott, de emellett kormánypárti képviselők egy része sem tartja felvállalhatónak, mert attól tartanak, hogy 2018-ra a választók immúnissá válnak erre a lejárató-kampányra.
Vonáék mindent egy lapra tettek: vagy összejön nekik a néppártosodás és XXI. századi felvilágosodás, vagy nem. Ugyanakkor, egyelőre a kormánypártról is elmondható, hogy mindent egy lapra tett; Vona Gábor mindennapi szereplője a Lokálnak, a szavazók hozzászokhatnak a mindennapi lejáratáshoz, ami így országgyűlési választások előtt már nem lesz akkora szenzáció, mint az utóbbi hetekben, amikor a politikai ellenfelet és a választókat egyaránt felkészületlenül érte.
Mindennel, ami van
A Jobbik vezető politikusai részéről gyakran hallani olyan nyilatkozatokat, miszerint a kormány médiaoffenzívája idővel megbosszulhatja magát. Hogy a fiatalok számára érthető legyen, hogyan válna a Jobbik passzív elszenvedő félből veszélyes politikai ellenféllé, filmes hasonlatoz folyamodhatunk. „Ötezer évente a feketelyuk megnyílik, és visszatér a gonosz.” Az Ötödik elem c. film egy kézenfekvő, groteszk hasonlatot ad arra, ahogyan a kormány a politikai ellenfeleket kezeli. A film ominózus jelenetében a hadsereg bombákkal és fegyverekkel, nyers fizikai erővel akarja megsemmisíteni a feketelyukat – a célpont azonban mindent felzabál, amit belé lőnek, és ezáltal nagyobbá, erősebbé válik.
A kormánypárt pontosan ilyen egyszeri Bruce Willis-ként kezeli a politikai ellenfeleket, ami eddig az esetek többségében bevált, így semmi okuk nincs feltételezni, hogy a Jobbik esetében nem válna be ez a módszer. Vona Gábor „teremtő káoszáról” azonban egyelőre nem derült ki, hogy a párt a megsemmisülés szélére sodródott, vagy szavazóbázis tekintetében az „innen már nincs lejjebb” magabiztosságával hirtelen megnő a mozgástere. A Jobbik ugyanis kezdeti szavazóbázisának tekintélyes hányadát elveszítette, vezető politikusaik viszont két évvel a választások előtt hozzáedződnek ahhoz, ami a választások előtt vár rájuk. Ha már nincs vesztenivalójuk, az a látszat ellenére egy előnyös helyzet, ami nagyobb politikai mozgásteret és gyorsabb reakciókat tesz lehetővé.
Az arcukra volt írva
A Jobbik 2014 utáni politikájában az ideológiai elveket felváltotta a rövidtávú politikai haszonszerzés mint alapelv, ami szintén fegyvert adott a kormánypárt kezébe, hiszen ma még a politikai ellenfél szemére olvasható, hogy feladta korábbi elveit.
A kvótareferendum előtt a Jobbikos mozgósítás teljes hiánya, majd az alkotmánymódosítás meg nem szavazása ilyen esetek, ezek hatására a pártról lemorzsolódik az a szavazói réteg, amely a nemzeti érdek pártpolitika fölé helyezését várja egy párttól. Ez rövidtávú siker a kormánypárt számára – 2018-ra viszont azt jelenti, hogy a választások előtt a Jobbik egy olyan stabil szavazóbázissal rendelkezik majd, ami nem nacionalista ideológiát és hazafiasságot vár a párttól, hanem már a helyezkedő, taktikázó fiatal pártvezetők miatt vált Jobbikossá. A gyermekeknél a fiatalság forrása – megfelelő sajtótámogatás esetén az elöregedő lakosság se feltétlen okoz gondot egy fiatalos párt számára.
Az ellenzéki sajtó szerint a kormánypolitikusok arcára volt írva, hogy vereségként élik meg a kvótareferendum eredményeit – ebben minden bizonnyal szerepe volt a fentieknek.
Soha nem láttak még káoszt
Vona Gábor pártja viszont nem „feketelyuk”. Jellemzi őket az útkeresés, a hirtelen jött opportunizmus, de a sokak által csak a Lajos fáklyás embereinek gúnyolt pártvezetők ballépései pontosan ezt a hasonlat béli „lőjünk mindennel, ami van” harcmodort váltják ki a kormánypárt stratégáiból, ami 2018 előtt még okozhat meglepetéseket.
Ha egy asztalon mászó csiga mellé kalapáccsal lecsapunk, behúzza a „szarvát”. Ha még egyszer megtesszük, újra behúzza. A végtelenségig ismételgetett csapkodás hatására azonban elmarad a reakció. Két év hosszú idő, a választók hozzászokhatnak a kormánypárt állandóan csapkodó kalapácsához, és könnyen lehet, hogy éppen a választások előtt éri el az ingerküszöb azt a szintet, amikor a szavazók egy újabb lejárató-kampányra már semmilyen reakciót nem adnak.
Sebezhetőek
Ebben a 2018-as helyzetben a Jobbikos sajtó – és már ide sorolható az Index, ATV, MNO – valós ütőerővé válik, és az utóbbi hónapok eseményei rámutattak, hogy a pártvezetők ma már nem az Alfahírt kezelik pártsajtóként, hanem a Magyar Nemzetet.
Az utóbbi hetek-hónapok párton belüli konfliktusai, vagy a párt számára kínos helyzetek esetében a Jobbikos választó gyakran hiába várt útmutatást, azonnali tájékoztatást az Alfahírtől a párton belüli fejleményekről, vagy egy-egy kínos helyzet kapcsán a pártvezetők hivatalos álláspontjáról, mert a Vona Gábor védelmére kelő cikkek órákon belül a Magyar Nemzet hasábjain jelentek meg, miközben a Jobbikos sajtónak gondolt Alfahír egynapos késéssel adott reakciókat a párt „forró témáira” (pl. Volner János bokorban fotózása, Vona Gábor és Terry Black eset). Ma a Jobbiknak már van médiabirodalma, de a választókat és a párt tagjait nem feltétlen világosították fel arról, hogy ennek mi volt az ára.
Ez egy valóban kaotikus helyzet, amiben minden kontroll csak átmeneti, az irányítási struktúrák gyorsan erodálódnak, a politikai haszon csak két hétre szól, és semmilyen, rendes állapotokhoz szokott politikai elemző nem fogja tudni előre jelezni a két év múlva várható állapotokat. Talán nem véletlen, hogy sokak szerint a kormánypárt tagjai az előrehozott választást tartják az egyetlen működő opciónak.
