A békemenetet Kijev kapui előtt megállították és nem engedték be a városba, mert azt állították, hogy robbanóanyagot, aknákat és hasonló dolgokat találtak a Kijev felé tartó menet haladási útján. Ettől volt hangos az ukrán média egész este. A nyugati média semmiről sem tájékoztatott. Az ukrán puccskormány a hadijog életbehelyezése helyett, az oltalmazó szerepének taktikája mellett döntött. Óva inti a zarándoklókat a bombafenyegetésektől, és így kerülőútra kényszeríti a tömeget. A kijevi dombkolostor felé való átirányítás egy tipikus húzás a nemkívánatos felvonulások ellen. Így a tömeg legalább nem tud közvetlenül áthaladni Kijeven, és a városlakók nagy részét maga után vonni. Odesszában pedig az úgynevezett „Auto Maidan”-hoz tartozó terrorista blokkok állták útját odesszai lakosokat szállító Kijev felé tartó buszoknak és tartották őket több órán át fogva. A radikálisok azzal fenyegetőztek, hogy a buszok utasait elevenen elégetik. A sofőröket is halálosan megfenyegették. Habár a zarándokok tudták, hogy ez a forgatókönyv, néhány hónappal ezelőtt pont Odesszában egyszer már lejátszódott, mégse hagyták magukat a halálos fenyegetések által megfélemlíteni. Ez mutatja az ügy komolyságát és súlyát. Mindegyikük torkig van a háborúval, a terrorral, és a fenyegetésekkel. Így érték el a buszok július 26-a estéjén Kijev határát. 2016. július 27. szerda: Lezárt bevezetőutak, fenyegető jobboldali radikális erők, aknacsapdák, provokációk, halálos fenyegetések, valamint a tojással és paradicsommal való dobálás ellenére is félelem nélkül és eltántoríthatatlanul folytatták tovább békefelvonulásukat a zarándokok. A kijevi rezsim blokádjait békésen megkerülve érték el Kijev központját. A lakosok mindkét felvonulást, a keletről és a nyugatról érkezőt is ünnepélyes tapssal fogadták. Az embereknek könny csillogott a szemében. Nagyon ünnepélyes volt a hangulat. A menet elhaladt a Majdan-tér mellett, a Vlagyimir-dombokhoz azután a kijevi Barlangkolostorhoz ért. Kíváncsian várjuk, hogy ennek a nagy menetnek és a népakarat ilyenfajta kinyilvánításának lesz-e valamilyen hatása. A kormány ezidáig csendben van, a nyugati média úgyszintén. Minden megfigyelő felteheti magának a kérdést, melyik a két rossz közül a rosszabb: egy újabb vérfürdő, mint az első Majdan idején és a civil lakosság továbbbombázása keleten, vagy pedig a kitartó félrevezetés a világ többi része felé, míg aztán a magára hagyott tömeg az erőlködéstől és fáradságtól rezignáltan több száz kilométerre megint visszatér. Ebből az eseményből négy dolog látszik igazán: 1. A nép belefáradt a háborúskodásba, gazdaságilag kivérzett és abszolút elégedetlen ezzel a rákényszerített kormánnyal és annak a politikájával. 2. Ez a nép semmiesetre sem erőszakos, és semmilyen valódi veszélyt nem jelent az ukrajnai puccskormány részére. 3. Bármely kormány kihasználja egy béketűrő nép gyengeségeit azért, hogy saját akaratát kíméletlenül keresztülvigye. 4. Végeredményben ennek a háborút szenvedett népnek mindig ugyanaz lesz a sorsa: vagy kiirtják háborúval és erőszakos terrorral, vagy egyszerűen elhallgattatják. Egy ilyen nép, amely százezer számra kész áldozatot hozni, képes gyalogosan akár 1100 kilométert is maga mögött hagyni azért, hogy imádkozva felhívja a figyelmet a külső és belső szükségleteire. Valószínűleg fájdalmasabb, hogyha a népre erőltetett kormány elhallgat mindent az egész világ elől, mint akár az odesszai gyilkos lángok. A nyugati fő média a puccskormánnyal összefogva szégyenletesen cserbenhagyja az ukrajnai népet, eltusolja az ilyen hangos halálsikolyt és a soha nem látott áldozathozatalt, arra hivatkozva hogy túl kevesen voltak. A megalázott ukrajnai nép láttán joggal mondhatjuk: Megint HAZUDNAK!