Július 6-án jelent meg a Pokemon Go nevű játék; az első olyan, okostelefonra írt applikáció, ami vegyíti a valós és virtuális világot. Az aranyos külső mögött azonban a világ egyik legmodernebb katonai alkalmazása rejtőzhet.

A játék indulását éles sajtóvisszhang követte, hiszen ez az első, ilyen széles körben használt applikáció, ami egyszerre zajlik valós és virtuális térben: a felhasználó meghatározott helyekre kell menjen telefonnal a kezében ahhoz, hogy virtuális szörnyeket gyűjtögessen, illetve különböző virtuális juttatásokban részesüljön.

Júliusi indulását követően a Pokémon Go nem csak a felhasználók, hanem a sajtó és a politika figyelmének középpontjába is került. Hamar kiderült, hogy bizonyos országok hatóságai nem látják szívesen ezt a játékot: számos, a nyugati világ által diktatúraként ismert ország azonnal betiltotta az alkalmazást. A játék betiltása különböző országokban más és más indokokkal lett alátámasztva: Malajziában vallási alapon tiltották be az alkalmazást, Japánban balesetveszély miatt tiltották ki a játékot bizonyos helyekről. Oroszországban a sajtó szintén szokatlan aktivitást mutatott a telefonos applikációval kapcsolatban – napi rendszerességgel próbálták az embereket eltántorítani a játék használatától, elsősorban szintén annak okán, hogy a figyelmetlen játékossal a hétköznapi életben különféle bajok történhetnek; balesetek, halálesetek okozója lehet a Pokemon Go. Gyermekek számára fokozottan veszélyes, ha méhkaptár közelébe mennek – Szerbiában pedig háborús időszakból hátramaradt aknamezőben jelzett begyűjthető virtuális szörnyeket az applikáció.

A játék indulását követő első hetekben különböző listák, ajánlások terjedtek az orosz sajtóban azzal kapcsolatban, hol nem ajánlott a Pokemon Go alkalmazás használata; többek között templomban, rendőrhivatalban, kórházban, magánterületen, építési területen, határátlépési pontnál, szavazóhelyiségben, bankok közelében és a Kreml környékén – gyakorlatilag sehol nem ajánlott a játék használata, ahol az országban döntéshozatal zajlik, vagy a közrendet és az ország gazdasági vérkeringését biztosító csomópontnak tekinthető.

A játék népszerűsége okán azonban – több mint 21 millió felhasználó – hamar egyenes beszédet kezdtek a politikusok, hiszen az emberek nem értették meg ennek a játéknak a valós természetét. Nyikolaj Nikoforov orosz kommunikációs miniszter egyértelműen kijelentette; azt gyanítja ezzel a játékkal kapcsolatban, hogy

bizonyos titkosszolgálatok segítségével készült, akik a világ számos országában képi- és video-információt gyűjtenek.

Nikoforov kijelentését a nyugati sajtó szabályosan nevetség tárgyává tette; amerikai sajtóorgánumok “legabszurdabb kijelentésekről” készült listáin szerepelt az orosz miniszter kijelentése. Augusztus elején azonban már egyértelműen látható volt, hogy a játéknak “valami köze van” a hadsereghez és hírszerzéshez: az amerikai védelmi minisztérium megtiltotta, hogy alkalmazottai az általuk használt munkatelefonon, valamint hivatali környezetben gyűjtögessenek virtuális szörnyeket. Egy július 19-i körüzenetben a Pentagon értesítette az alkalmazottakat, hogy ne használják a Pokemon Go alkalmazást, mert az lehetővé teszi titkos létesítmények helyzetének meghatározását, és alkalmas arra, hogy külföldi hírszerző szolgálatok beazonosítsák a könnyen beszervezhető személyeket.

Augusztus 11-én már a New York Times is azzal foglalkozott, hogy a Pokemon Go alkalmas a külföldi hírszerző szolgálatok munkájának megkönnyítésére, és az applikáción keresztül külföldi kémek könnyebben férhetnek hozzá bizalmas információkhoz. Indonézia szintén betiltotta minden hatósági személy számára a játék használatát, arra hivatkozva, hogy annak technológiai adottságai alkalmasak kémtevékenységre.

Milyen technológiai adottságok?

Az egyszerű felhasználó okkal gondolhatja, hogy ez egy játék, nincs miért tartani tőle. A probléma nem is a játék külsőségeivel van – hanem, hogy az aranyos külső mögött egy globális hírszerző infrastruktúra rejlik.

Edward Snowden, az amerikai National Security Agency volt alkalmazottja 2013-ban kezdett információkat nyilvánosságra hozni az amerikai titkosszolgálat globális megfigyelési programjáról. A kiszivárogtatások során többek között kiderült, hogy az amerikai gyártmányú okostelefonok gyárilag úgy készülnek, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok távolról aktiválni tudják rajta a hangrögzítést, valamint képi- és videoanyagot készíthessenek a készülék segítségével – a felhasználó tudja nélkül. Bármelyik iPhone hangrögzítése aktiválható, és akár kikapcsolt állapotban is, a nap 24 órájában folytathat hangrögzítést, emellett méter pontossággal jelzi a felhasználó pontos tartózkodási helyét.

A Snowden fájlok után igencsak aggasztó képet mutat a Pokémon Go: ha lehámozzuk róla az aranyos külsőségeket, és pusztán a technikai adottságokat tartjuk szem előtt, a következőket látjuk: ez egy olyan program, ami

21 millió képi- és hangrögzítésre, helymeghatározásra alkalmas eszközt mozgat a világban, általa meghatározott pontokra, emberi közreműködéssel.

A kommerciális külsőségek figyelembe vétele nélkül a Pokémon Go inkább tűnik egy globális kémkedésre kifejlesztett mesterséges intelligenciának, mint játékprogramnak.

Az Európai Unió ötszáz millió állampolgára többségének – még a szegényebbeknek is – van okostelefonja, és ‘Snowden óta tudható’, hogy ezekkel a készülékekkel az amerikai titkosszolgálat képi és hangrögzítést tud végezni. Az amerikai titkosszolgálatok részéről eddig is történelmi mutatvány volt, hogy minden egyes európai állampolgárt elláttak egy potenciális lehallgató-készülékkel, amit önként magánál hord.

A Pokémon Go ebben annyi változást hoz, hogy ráveszi az európai állampolgárt, hogy ezt a lehallgató-készüléket egy meghatározott helyre elvigye.

Az ötszáz millió potenciális lehallgató-készülék eddig egyéni mozgásprofilhoz kötött volt: nem jutott el olyan helyekre, ahová egyébként a telefon birtokosa nem menne el. A Pokémon Go által meghatározott helyekre küldött 21 millió készülék azonban már “önként” elmegy ezen a zónán kívülre is, tehát függetleníthető az egyén megszokott napi rutinjától. ‘Snowden óta tudható’; kizárólag az amerikai kezelőkön múlik, hogy ott akarnak-e vele rögzíteni, vagy nem. Ha egy eldugott helyen olyan esemény történik, ami az amerikai szolgálatokat érdekelheti, van némi esély arra, hogy ott nagyon ritka pokémonok jelennek meg. Ezáltal a játékos erősebb motivációt érez arra, hogy a készüléket a program által megjelölt helyre vigye, hogy ott elláthassa -a felhasználó számára ismeretlen – feladatát.

Játék, vagy kémszoftver? Annyi biztos: ha a mai világban egy program képi- és hangrögzítésre alkalmas eszközök tízmillióit mozgatja valós időben, teljesen normális reakció a hatóságok részéről, ha ezt a programot nem játékként, hanem kémkedés céljából kifejlesztett mesterséges intelligenciaként, és nemzetbiztonsági kockázatként kezelik.



http://www.hidfo.ru/2016/09/jatek-vagy-fejlett-kemszoftver-a-pokemon-go/