A terrorellenes törvénycsomag részeként a parlament az elektronikus kereskedelemről szóló törvényt új rendelkezés-csomaggal egészítette ki, melyek a digitális kommunikáció kiterjedt megfigyelését teszik lehetővé.
Az új szabályozás a titkosszolgálatokkal való együttműködésre kötelezi az úgynevezett „alkalmazásszolgáltatókat”, tehát gyakorlatilag mindenkit, aki digitális kommunikációs szolgáltatást nyújt. Ebbe az e-mail szolgáltató, a kommunikációra használt mobiltelefonos applikációk működtetője egyaránt beletartozik. Az elektronikus kommunikációt lehetővé tévő szolgáltatók az új szabályozás szerint egy évig kötelesek megőrizni a felhasználóikhoz kapcsolódó metaadatokat, és azokat megkeresés esetén ki kell adniuk a titkosszolgálatoknak. Ilyen metaadat pl. a felhasználói azonosító, jelszó, IP-cím, valamint a készülék térbéli elhelyezkedésének visszakövetésére használható és egyéb adatok, aminek a felhasználó még a létezéséről sem tud. Az állam tehát teljesen legálisan ott van az elektronikus postaládánkban, a hálószobánkban, és úgy gondolja, hogy a terrorizmus elleni harcra hivatkozva korlátozhatja a magánszférát.
Mit tehet az egyszerű állampolgár, aki nem akarja, hogy fásult hivatali alkalmazottak merítsenek ötleteket a telihold romantikájában írt szerelmes levelekből?
Első lépésként egy ilyen kiváló döntés, hogy nem írunk szerelmes levelet olyan eszközökön, ami vezeték nélküli adattovábbítást tesz lehetővé. Ez eddig sem volt célszerű, hiszen a fenti rendelkezés nem egy új gyakorlat kezdetét, hanem pusztán egy már eddig is zajló gyakorlat legálissá tételét jelenti. Egy pár ezer forintért bárhol, akár a szomszéd padlásáról/pincéjéből is beszerezhető hagyományos írógépre azonban nem lehet keyloggert telepíteni. A trendi buta írógépen megírt szerelmes levél egy példányban készül, utólag nem fogja odaadni a szolgáltató egy tönkrement magánéletű titkosszolgálati alkalmazottnak, ötletmerítés céljából. Nem tudják illetéktelen személyek távolról aktiválni a hangrögzítését, fotót sem készít rólunk a reggeli kávé elfogyasztása közben. A postafiók feltörésétől sem kell tartani, hiszen a tömeges megfigyelési programok nem terjednek ki a postaládára, amit a XXI. században is manuálisan, kézzel kell kinyitni, tehát az illetéktelen személyek részéről humánerőforrást igényel.
Ami az államra tartozik, továbbra is megadjuk az államnak; a kőkorszaki technika használata nem jelenti, hogy eközben ne lehetne laptopunk, okos-telefonunk. A magánszféra tiszteletben tartását igénylő célokra azonban ott a trendi buta írógép, aminek technikai adottságai legalább annyira kiválóak, mint egy okos-telefoné: Wifi-kapcsolódás – nincs. Infra – nincs. Bluetooth – nincs. GPS – nincs. Hangrögzítés – nincs. Képrögzítés – nincs. Cserébe viszont nem merül le. Amire használni akarjuk, arra használni tudjuk – illetéktelen személy azonban nem tud visszaélni vele.
A trendi buta írógép használatával a magyar állambiztonság színvonalának emeléséhez is hozzájárulunk. Hiszen az állampolgárok biztonságáról gondoskodó szervek részéről is mérhetetlen elkényelmesedéshez vezetett, hogy ma már a legradikálisabb rendszerellenes mozgalmak tagjai is hangrögzítő eszközzel és GPS-nyomkövetővel a zsebükben járnak mindenhova. – Aki nem okos-telefonon kommunikál, az nem létezik. Ha egy szervezetnek nincs elektronikus levelezőlistája, az szintén nem létezik.
A trendi, buta írógép kicsi, laptop-táskához hasonló méretű tárolóban kézben hordozható. Nem merül le, nem áll szóba műholdakkal. Megbízható barát, ellopása esetén sem adja ki az elmúlt egy éves levelezésünket. A potenciális terroristák Európába engedésével a középkorba tértünk vissza – az írógéppel azonban egy elmúlt évszázad romantikáját éljük át újra.
