A britek népszavazásával eldőlt, hogy maximum két éven belül már csak 27 tagja lesz az Európai Uniónak. A Brexit komoly érvágás az integrációnak, és jelentős felfordulásokat hozhat a következő években, arról nem is beszélve, hogy a britek kilépésével rövid távon az Unió gazdasága sem jöhet ki jól.
A bizonytalanság mellett a legnagyobb kérdés most minden tagország számára az, hogy mi lesz az uniós források elosztásával, hiszen a költségvetési ciklus 2020-ig tart (eddig kell lekötni a pénzeket), de a forrásokat egészen 2022 végéig le lehet hívni. A britek kilépésével az egyik legnagyobb nettó befizető esik ki.
A legnagyobb vesztesek így azok az országok lehetnek, amelyek gazdaságpolitikájukat az uniós transzferek felhasználása építették, köztük Magyarország.
A magyar gazdaság uniós forrásoktól való függőségét már több bejegyzésünkben bemutattuk, arról azonban kevés szó esett eddig, hogy a lehívott forrásokat mennyire rosszul használtak fel. A britek kilépése és az uniós források szétlopása miatt 2020-tól szomorú évek várhatnak Magyarországra, mivel nehéz elképelni, hogy a nyugati nagyhatalmak továbbra is ennyire elnézőek lesznek, főleg egy olyan kormánnyal szemben, amely erősen populista és egyáltalán nem segíti az integráció összetartását.
Csökkenő gazdasági teljesítmény
Az Európai Unió legkiszolgáltatottabb térségének a Közép-Kelet-Európa, Közel-Kelet, Afrika-régió (CEEMEA) számít, és a legnagyobb vesztesek innen kerülhetnek ki a britek Unióból való kilépésével. A kereskedelmi kapcsolatok nagyon fontosak ezeknek a nyitott gazdaságoknak, és jelenleg teljes bizonytalanság övezi azt, hogy milyen egyezségre sikerül majd jutni a britekkel a tárgyalások során. A legnagyobb kitettséggel Lengyelország rendelkezik, azonban ahogy a Morgan Stanley elemzése is rámutat, a CEEMEA feltörekvő piaci régióban GDP-arányosan Magyarország és Csehország a legkiszolgáltatottabb országok, még annak ellenére is, hogy Magyarország számára Nagy-Britannia közvetlenül nem elsődleges kereskedelmi partner. A britek kilépésével nemcsak a szigetország gazdasága fog ráfázni, hanem az Európai Unió területén is egy növekedési sokk lesz, ez pedig felnagyíthatja a közép-kelet-európai országok negatív folyamatait.
Bár a magyar kormány továbbra is 3,1 százalékos növekedéssel számol 2017-re, a legnagyobb elemzőházak már sorra elkezdték visszavágni növekedési előrejelzésüket a Brexit miatt. A legoptimistább forgatókönyvek szerint idén 2 százalék körül alakulhat a gazdasági növekedés Magyarországon, jövőre pedig 2,5 százalék környékén, a pesszimistább forgatókönyvek szerint viszont idén várhatóan nem lesz meg a 2 százalékos GDP-növekedés.
A legvalószínűbb forgatókönyvek szerint a kormányokkal szoros kapcsolatot ápoló jegybankok, így például az MNB, megpróbálják elejét venni további lazításokkal a visszaesésnek. Ezért nem elképzelhetetlen, hogy az év második felében új, nem konvencionális eszközöket jelent be a magyar jegybank is, mivel az alapkamat további csökkentésére már kevés tér van. Mivel inflációs nyomás sincs a gazdaságban, az MNB továbbra is abban lesz érdekelt, hogy a forint gyenge maradjon a többi devizában szemben, bízva az exportorientált élénkítésben.
Kevesebb uniós forrás
Magyarország számára a legnagyobb veszélyforrás az uniós források csökkenése, ezzel gyakorlatilag mindenki egyetért. Az elmúlt években a magyar gazdaságot az uniós transzferek hajtották, ami annak volt köszönhető, hogy a nettó transzferek mértékét jelentősen sikerült feljavítani az Orbán-kormánynak.
kép forrása: portfolio.hu
Azzal, hogy sikerült jóval több uniós forrást lehívni, mint 2010 előtt, jelentősen javult a gazdasági teljesítmény, azonban ez is csak arra volt elég, hogy elérjük a gazdasági válság előtti szintet. Az ország sebezhetőségét jól bizonyítja, hogy év első negyedévében nagyot zuhant a magyar gazdaság teljesítménye azzal, hogy az előző költségvetési ciklus pénzeit most először nem lehetett már felhasználni, az új költségvetési ciklushoz köthető nagyobb projektek pedig még nem indultak el.
A britek kilépésével egy jelentős lyuk fog keletkezni a büdzsében, mivel Nagy-Britannia nettó befizető ország, az pedig teljesen egyértelmű, hogy a britek nem folyósítanak több pénzt azután, miután kiléptek. Az ottani euroszkeptikusok szerint például ezekből a pénzekből lehetne majd a brit gazdaságot felpörgetni. Nyilvánvalóan, ha kevés pénz áll majd rendelkezésre, akkor kevesebbet is lehet szétosztani a tagországok között, a folyamatot azonban teljes bizonytalanság övezi. Jogi szempontból például nem egyértelmű, hogy újra kell-e tárgyalni a mostani ciklusra vonatkozó kifizetéseket, vagy az országok megegyeznek, hogy arányosan mindenki kevesebbet fog kapni. Utóbbi a legvalószínűbb forgatókönyv, mivel Brüsszel kapacitásai így is le lesznek kötve a britekkel való tárgyalás során, egy az uniós tagországok közti birkózásra pedig senkinek sincs szüksége.
Egy másik érdekes kérdés, hogy Magyarország a tervek szerint például 2019-ig le szeretné kötni az összes uniós forrást, a brit kilépés viszont könnyen keresztbe tehet a magyar kormány terveinek.
A 2020 utáni költségvetési ciklusban a nettó haszonélvezők, így Magyarország is, még jobban ráfázhatnak, hiszen a britek kilépésével alapból kevesebb pénz áll majd rendelkezésre. Jelen állás szerint pedig nem lehet elképzelni, hogy majd a németek, vagy a franciák pótolnák ki ezt az összeget. Sokkal valószínűbb, hogy az Unió alapítói megpróbálják még szorosabbra fűzni az integrációt. A britek mindig is ellenezték ezt, kilépésükkel pedig erősebb lesz a szorosabb integráció sürgető német-francia tengely. Ennek megakadályozása esetén viszont még több pénztől fognak elesni a nettó haszonélvező országok. Márpedig a populista kormányoknak, így Magyarország kormányának is, ellenére van a szorosabb együttműködés, egy fiskális unióba szinte biztosan nem mennének bele. Pont ez a populizmus az, amiből a németeknek már elege van, és a migrációs válság idején mutatott együttműködés elmaradásakor már többször szóba került, hogy 2020 után jelentősen csökkentenék a pénzügyi transzfereket, mivel a kelet-európai országok - élükön Magyarországgal - nem hajlandóak együttműködni a nyugati országokkal, csupán a pénzt akarják.
A jóval kevesebb uniós forrás miatt nehéz évek jöhetnek 2020 után, hiszen jelen állás szerint semmi sem utal arra, hogy a magyar kormány olyan gazdaságpolitikába fogna, ami némileg függetlenítené magát az uniós források felhasználásától.
Ide jönnének a nagy cégek?
A kormány fejében azonban van egy olyan forgatókönyv, hogy Magyarország egyáltalán nem járna rosszul a Brexittel, sőt, külföldi cégek idecsábításával még jól is jöhetnénk ki az egész folyamatból.
A terv egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak, hiszen rengeteg cég jelentette már be a népszavazás előtt, hogy a kilépés esetén fontolóra vennék, hogy elköltöztetik irodáikat, telephelyieket Nagy-Britanniából más országokba, a népszavazás eredményét látva pedig egyre többen erősítik meg, hogyha a briteknek nem sikerül megfelelő feltételeket kialkudniuk a kilépés során, akkor szedik a sátorfájukat. Az Unió vezető országai pedig egész biztosan nem akarnak kedvezményeket adni a briteknek, egyrészt azért, mert így akarják eltántorítani a többi euroszkeptikust egy esetleges népszavazástól, másfelől ők is tisztában vannak azzal, hogy profitálhatnak abból, ha nagyobb multik átköltöznek hozzájuk.
Magyarország nagy valószínűséggel csak a lepotyogó morzsából csipegethet, mivel a nagy pénzügyi szolgáltatók Frankfurtba, vagy Dublinba költöznének, a nagyobb tech-cégek pedig Amszterdamba. A régióban ráadásul hátrányból indulunk, mivel a magyar gazdaság versenyképességi szempontokból alul teljesít a régió többi országához képest, és a meghatározó szektorokban pedig komoly munkaerőhiány van. Ilyen körülmények között maximum komolyabb adókedvezményekkel és garanciákkal lehet idecsalogatni bármilyen vállalatot Londonból.
Elkótyavetyélt uniós transzferek
Ha már többször is szó volt az uniós transzferekről, érdemes arra is kitérni, hogy Magyarország kormányainak 2004-től hogyan sikerült elkótyavetyélniük több 10 milliárd eurót. Bár a Die Presseben megjelent cikk állítása, amely szerint ennyi pénzből nyugati szintre lehetett volna felhozni az országot, erős túlzás. A szerzőnek azonban abban igaza van, hogy az olyan fontos ellátórendszereket, mint például az egészségügy könnyen nyugati szintre lehetett volna emelni. Ehelyett a magyar kormányoknak (bal és jobboldal egyaránt) sikerült megcsinálniuk azt, amit talán keveseknek: miközben rengeteg pénzt kaptunk az Uniótól, megközelíteni sem tudtuk az uniós átlagot, a szegények száma pedig tovább növekedett Magyarországon. Hazánk gyakorlatilag úgy tartozik az elszegényedő országok sorába, hogy közben rengeteg uniós forrást kapott.
A pénzek egy része viszont eltűnt a lefolyóban, vagy éppen szétosztották a haverok között. 2010 óta például az uniós források egy része a kormány holdudvarának zsebében landolt, természetesen minden rájuk szabott törvényt betartva. A túlárazott projektek láttán pedig mindenki csak csóválja a fejét, az Unió pedig nem egy ügyben indított már vizsgálatot.
Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országoknak egyre jobban elege van a térségből. Az erőteljes korrupció nem csak Magyarországra jellemző, nálunk azonban már annyira kirívó, hogy mindenkinek szemet szúrt, megerősítve, hogy 2020 után jelentősen meg kell vágni az uniós büdzsét.
TényTár
